Heves Megyei Hírlap, 2018. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
2018-02-17 / 41. szám
4 zene helyőrség roza AZ ALKOHOLISTA, AKI ELFELEJTETT INNI Döme Barbara Dolgok odaát 31 ILYEN FŰ CSAK NÁLUNK TEREM Az én éves nagy zenevadászatom ideje. Az van most. A Fonogram-díjat talán az is ismeri, aki nem foglalkozik különösebben popzenével. Már huszonhat éve, hogy megalapította a Magyar Hanglemezgyártók Szövetsége - igaz, akkor még Arany Zsiráf néven futott, 2004 óta pedig így, Fonogramként. Azóta az aranymikrofonért remegnek a magyar popzenészek. A könnyűzene legrangosabb hazai díja ez a minden évben kiosztott szobrocska. A magyar Grammy. Több száz lemezt, dalt illik meghallgatnom ilyenkor, aztán szavazni a legjobbakra - az előzsűriben rengetegen vagyunk, szóval a szavazatom nem sokat nyom a latban, de valami kis ráhatása van azért arra, hogy mely lemezekből választja majd ki a fő zsűri a győzteseket. Ilyenkor elküldik szinte az összes, tavaly megjelent lemezt, idén 18 kategóriába sorolva. A vadászat tehát elkezdődött, bevettem magam az erdőbe - és azonnal nagyvadra bukkantam. A Zuboly új lemezére. A címe: Örök zöld. Nem elírás: így, külön, nyilvánvaló utalásként a band által olykor vélhetőleg igen tetemes mennyiségben tüdőzöttekre. A lemezkezdő Másfélmillió tépés Magyarországon még félreérthetetlenebb, de az a dal már örökzöld amúgy is. Igaz, más változatban, de a Zuboly első, 2007-es lemezének zárótétele volt. Chris Isaak Wicked Game című klasszikusát akkor az Indulj el egy úton kezdetű népdallal fűzték össze, az új változatban a Soha se mondáddá, az Indulj el... pedig így jelenik meg: Indulj el egy úton, én is a Facebookon Hol egymást találjuk, egymást belájkoljuk Aki minket meglájk, mit fog az posztolni? Azt fogja posztolni, idegenek vagyunk [...] Stumpf András Látszólag ökörködés a lemez - minden keverése mindennel, népzene poppal, rappel, külföldi magyarral... de nem keverőpulton, hanem zenébe ágyazva, saját elő- adásban. Sokszor ráz a röhögés, ahogy hallgatom. „Áss, áss, bébi!” lesz az „Ice, Ice Baby”-ből, aztán máris jön a „Kérsz taslit?”, amit MC Hammer „U Can’t Touch This”-éből varázsoltak, néhány másodperccel később Virágéknál ég a világ, sütik már a rántott békát, zimmezumm, hogy aztán Ennio Morricone híres dallama köszönjön be, majd rögtön rá Ini Kamoze Hotstepperje, csak itt magyarul van, ahogy a „Boom shake the'room” is, abból „Bumm, seggbe rúg” lett, hogy egyszer csak megjelenjen a Kispál és a Borz Húsrágó, hídverője. És mindez egyetlen dalban! Az Aranyeső cigány slágerbe aztán meg ilyen sorok kerültek: Gyári bérrel még elélek De ha közmunkát ítélnek Jaj, én meghalok [...] A lemez úgy marad vicces, hogy közben nem lesz belőle Irigy Hónaljmirigy-féle paródia-ripacskodás. Akkor sem, amikor József Attila Hobó-féle Hetedikjét házasítják a Hungária Limbó hintájával, az LGT Ilyen a bokszával meg a Kungfu figthinggal és George Michael Faithjével. Pedig az azért tényleg merész. Szellemes és nagyvonalú az egész. Olyan zenészek munkája, akik nagyon tudnak zenélni (az alapító Ágoston Béla ismert jazz-szaxofonos), de mégsem tudásukat fitogtatják. Hanem játszanak. Szórakoznak. Olyan könynyedén, hogy eszünkbe sem jut: iszonyatos szerkesztési és zenei meló volt ezzel a lemezzel. Ellie Goulding Burn című slágere például fűszálon szólal meg. Igen, lehet jól játszani fűszálon is. Egy biztos: ilyen szép zöld fű csak a Kárpát-medencében terem. Kovács Jóska bement a kocsmába, de elfelejtette kikérni a szokásos reggeli felesét és Borsodiját. Mindenkiben meghűlt a vér. Jóska hiába próbálta felidézni, miért tért be az ivóba, nem jutott eszébe. A haverok kézzel-lábbal magyarázták neki, hogy igyon, de egy szavukat sem értette. Amikor elterjedt a hír, hogy a falu alkoholistája elfelejtett inni, a harangot félreverték, az asszonyok meg sűrűn hányták magukra a keresztet. A plébános, aki mindig Jóskához igazította az ébredését, a Szűzanyához fohászkodott, hogy térjen vissza a régi állapot. Az öreg pap ugyanis reggelente nem kakasszóra pattant ki az ágyból, hanem arra, hogy Jóska pontban hétkor bevágta maga mögött a nagy vaskaput, majd komótosan átsétált a szemközti kocsmába bedobni a felesét és a Borsodiját. A plébános úgy gondolta, segíteni kell Jóskán, ezért átment az ivóba, félrehívta, és bedöntött előtte két kupa misebort. Azt gondolta, ezzel felfrissítheti Jóska memóriáját, de semmi nem történt. Ekkor valaki elkiabálta magát a kocsmában, hogy tegyenek úgy, mintha mi sem történt volna, menjen tovább minden a megszokott módon, hátha az Jóska eszébe juttatja az ivást. A plébános áment mondott, előkerült a kártya, a bicska, kisvártatva pedig a szomszéd Pista felesége is, aki a „Te mocskos lator!” megszólítással kirángatta a kocsmából az urát. Eljött a dél, Jóskának már minimum három felesen és három Borsodin kellett volna túl lenni, de ő továbbra is csak azon gondolkodott, mi a fenének tért be a kocsmába. A kihívott körzeti megbízott megdöbbent a látványtól. Eleinte azt sem tudta, ki az a lehajtott fejű, búskomor, kövér ember, korábban ugyanis mindig a falhoz támaszkodva látta a vigyorgó Jóskát, emiatt csak a bal arcfelét ismerte. A körzeti megbízott szintén egyetértett azzal, hogy ez így nem mehet tovább, hiszen hová is lenne a világ (meg az ő állása), ha minden alkoholista csak úgy egyik napról a másikra elfelejtene inni. Kivitte Jóskát a kocsma, elé, jól megpofozta, ráütött néhányat a gumibottal, és azt kiabálta, mit csináltál megint, te részeg disznó. Közben imádkozott, hogy térjen vissza Jóska emlékezete. Szegény Jóska mindeközben azt hajtogatta, ő semmi rosszat nem tett, de ha mégis, nyugodtan üsse tovább a körzeti megbízott úr, aztán vigye be a fogdába és locsolja le jéghideg vízzel, ahogy szokta. A rendőr végül dühösen legyintett, majd faképnél hagyta. Júcsa néni éppen a piacról tartott hazafelé. Már messziről kiabált Jóskának, hogy menjen át hozzá a szokásos itókára, meg hát lenne mit megjavítani a háznál, mint mindig. Jóska nem értette, milyen itókáról beszél a fekete kendős vénasszony, aki egyre közelebb ért hozzá. Azt hitte, boszorkány vette üldözőbe, ezért futásnak eredt. Júcsa néni meg csak kiabált: „Beteg vagy, Jóska, hogy már a bor sem kell?!” Később azt üvöltötte: „Hívjanak orvost, mert szinte biztos, hogy ez az ember a halálán van!” A doktor a rendelő előtt érte utol a józan alkoholistát. Megdöbbent. Negyven éve nem látta ilyen kisimult arcúnak Jóskát, eltűnt a püffedtsége, a szeme sem volt vizenyős, nem káromkodott - ha nem mondják, hogy ez az ember az ő alkoholistájuk, tán meg sem ismeri. Csodálkozott az orvos, hogy Jóska az első szóra követte őt a rendelőbe, máskor csak olyankor tért be, ha házi pálinkáért ment, amit a doktorék feketén főztek. De most zokszó nélkül haladt előre, azt hajtogatta, valami nagy baj van vele, mert nem tudja, reggel minek ment be a kocsmába, és hogy miért viselkedik vele mindenki olyan furcsán. Az orvos órákon át vizsgálta Jóskát, és arra jutott, csakis az ördög szállhatta meg, mert egyébként teljesen egészséges. Utolsó mentsvárként a polgármester falugyűlést hívott össze, ahol megszavazták, hogy a temetőőr, aki tavaly elvégzett egy ördögűző tanfolyamot, kergesse ki a gonoszt Jóskából. Minderre azért volt szükség, hogy végre helyrezökkenhessen a falu élete, mert amióta Jóska elfelejtett inni, minden a feje tetejére állt. A kocsmáros végleg be akarta zárni az ivót, a körzeti megbízott depresszióba esett, az öregasszonyok azt kiabálták, hogy eljött a világvége, a háziasszonyok kifosztották a kisboltot, a megyei tűzoltóparancsnok pedig riasztotta a katasztrófavédelmet. A temetőőr a kápolnában látott munkához. Egy pádhoz kötözték Jóskát, majd nagy hókuszpókuszolás közben erőszakkal a szájába töltöttek egy deci szenteltvizet. Szegény ember majd megfulladt. Egyórányi ördögűzés után a temetőőr biztos volt benne, hogy Jóskából kiment a gonosz. De nem így lett, sőt Jóska másnap már nemcsak az alkoholtól, de a víztől is irtózott, a kocsmát meg fel akarta gyújtani. Miután a szenteltvíz és az ördögűzés nem használt, az öregaszszonyok szellemet idéztek, meginvitáltak minden falubeli holtat, hátha azok megmondják, mitől felejtett el Jóská inni, s mit lehet tenni e csúfság ellen. De ez sem vezetett eredményre, sőt amikor a szellemek megtudták, valójában mi történt, elmenekültek a faluból. Reggel olyan volt a temető, mintha tucatnyi óriás vakond túrta volna fel a földet. S ha még ez sem lett volna elég, a harangozó harmadnapra elfelejtett harangozni. A falubeliek elhatározták, hogy elűzik Jóskát, mert terjeszti a kórt. Belegondolni sem jó, hogy Juci néni elfelejt pletykálni, sápítozott a polgármester, majd keresztet vetett, és szaladt Jóskáért, hogy elkergesse a faluból, mielőtt mindenkit megfertőz. Erősítésként magával vitte a körzeti megbízottat meg a plébánost. Jóska megint a kocsma körül ólálkodott, leült a küszöbre, erősen törte a fejét, hogy mi a fenét felejthetett el. Ekkor ért oda a polgármester, a körzeti megbízott meg a pap. „Hallod-e, te Jóska! Tűnjél el a faluból, mert különben agyonütünk!” - ordított a polgármester. Jóska meg sem mozdult, mintha nem hallotta volna. Erre a körzeti megbízott előkapta a pisztolyát és figyelmeztetésül a levegőbe lőtt. Semmi nem történt, Jóska csak ült a küszöbön. Ezután a plébános előkapta a zsebéből a feszületet, Jóska felé tartotta, és idegen nyelven motyogott. Később egy feljegyzésben azt írták, az igen művelt plébános latinul próbálta kicsalogatni a démont Jóskából, s mivel az ördög nem bújt elő, mérgében elhajította a vasból készült százéves feszületet, ami egyenesen Jóska koponyájába fúródott. A pap Jézusra meg önvédelemre hivatkozott, de lecsukták. Manapság teliholdas tavaszi éjszakákon, amikor orgonaillatot kavar a szél, a falubeliek gyakran látnak egy kövér angyalt, aki állítólag az összes pincébe betér, a bort vízzé változtatja, majd ragyogó feszülettel a fején és borsodis üveggel a kezében órákig fel s alá sétál a tó vízén, mint aki szörnyen töri a fejét valamin. Bakaucisz. A Valóság Színháza. Illusztráció Carbonaro Ha polip szuszog Kolozsvárott című könyvéből. IRODALMI-KUUURALIS MELLÉKLET 2018. február
