Heves Megyei Hírlap, 2015. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
2015-07-23 / 171. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2015. JÚLIUS 23., CSÜTÖRTÖK A „mellette elmenős” falu békés jellegét szeretik az itt élő emberek Nagytályára mindig hazajönnek Fekete Ferenc Pádár Gábor Nagytályát mindenki azért szereti, mert a béke szigete, csendes kis falu, amely mindössze percekre van a megyeszékhelytől. A valamikori sváb falu máig őrzi az egykori betelepülők rendszeretetét, a dolgok megvalósítása iránti precizitását. Sike Sándor sandor.sike@partner.mediaworks.hu NAGYTÁLYA Egy településről úgy szerezhet benyomásokat, ismereteket az ember, hogy odalátogat, vagy „csorognak” az információk, amikor átutazik rajta busszal, vonattal, gépjárművel, mikor, hogyan... Ez a „bölcs” gondolat akkor született, amikor a faluriportok Hírlapban való újjáélesztésének a terve szóba jött. „Na, de mi van Nagytályával? Azzal a településsel, amelyet vonattal és közúton is mindig csak mellette lehet „átutazni”, hiszen ez az Egertől húsz percnyire lévő, nyolcszáz lelkes kis község ilyen „mellette elmenős” falu. A nehézségek ellenére persze összerakhatok a mozaikok, amelyekből egyfajta „előkép” felrajzolható erről a sváb gyökerű községről. Munkatársunknak elsőként a település valamikori polgármesterével, Hevesi Lászlóval való találkozása jutott eszébe. Ő már mint a helyi katolikus közösség világi vezetője osztotta meg nemrég a Hírlap olvasóival azokat az információkat, amelyek a Berki-kőkereszt újjáépítésével, illetve állíttatásának két- századik évfordulóján rendezett ünnepséggel voltak kapcsolatosak. Három község - Nagytálya, Andornaktálya, Makiár - katolikus közössége szabadtéri szentmisén emlékezett az évfordulóra. Hevesi László igen természeL tesnek mondta, hogy ennek a három falunak az egyházi közösségei együtt ünnepelnek. A falvak közötti jó kapcsolatot többször említette a mai polgármester, Orosz József is, amikor Nagytályáról, illetve az ön- kormányzat terveiről beszélgettünk.- A közös múltnak a tanácsi rendszerben volt ugyan egy olyan szakasza, amikor - Makiárhoz csatolva - Maklártálya- ként létezett a település, és ez az időszak nem gyarapítóit bennünket. A fejlesztések helyileg a mai Makiárra összpontosultak, s ezek a létesítmények, a javak, az ingatlanok a szétváláskor déli szomszédainkéi maradtak. De ez már történelem, nem a múlton rágódunk. Ma Nagytályának mind Makiárral, mind Andor- naktályával nagyon jó a kapcsolata - fogalmazott a faluvezető. A polgármester az általa irányított közösségben azt tartja a legnagyobb értéknek, hogy az emberek nem csak jól ismerik, de törődnek Is egymással. Büszkén említette például, hogy ami persze már túlnő egy faluriport terjedelmi korlátain, csupán ízelítőként osztunk meg belőle keveset keretes írásunkban. A Berki-kőkereszt ünnepén három község - Nagytálya, Andornaktálya, Makiár - lakói találkoztak 2013-ban követtek el utoljára olyan, kisebb súlyú bűncselekményt a faluban, ami miatt rendőrségi eljárás indult. A közösség vezetése, a képviselő-testület és a hivatal is azon van, hogy segítsen, legyen az bár természetbeni juttatás, vagy „csak” olyan közösségi program, amelyen jól érzik magukat az emberek. Nem törekednek világra szóló falunapok rendezésére, amelyen aztán egy nap alatt elvernék az erre jutó szűkös pénzkeretet. Az anyagi segítést olyan formában is megszervezték, hogy létrehoztak egy szociális kertet - olyan egy- holdnyi területen -, amelyben borsót, krumplit, paradicsomot, paprikát, és más a konyhában felhasználható növényeket termesztenek. Ebből a rászorulók ingyen kaphatnak, de felhasználják a megtermelt dolgokat a közétkeztetésben is. Még arra is kísérletet tesznek, hogy körömvirágból gyógykrémet készítsenek házilag. Szép lassan egyre többet megtudhattunk Nagytályáról. Például Pádár Gábor otthonában. A fiatalember Hevesről költözött ide két esztendeje. Mint mondta, épp azért, mert egy csendes, nyugodt helyre vágyott, olyanra, amely közel van a megyeszékhelyhez, ahová a munka nap, mint nap szólítja. Feleségének pedig még ennyit sem kell utaznia, hiszen ő itt helyben dolgozik- Az volt a célunk, hogy lakható, élhető településre költözzünk, egy olyan kis faluba, ahol jó az emberek egymás közötti kapcsolata, befogadják az érkezőt. A város közel van, később, ha lesznek gyerekeink, a tanulás végett könnyen be tudjanak járni a városba. Mindezt megtaláltuk Nagytályán - mondotta Gábor, aki örömmel konstatálta, hogy rövid idő alatt elfogadták őket.- Ez a település azért is jó, mert nyugodt. Olyan, mintha valaki elmenne egy olyan helyre nyaralni, kikapcsolódni, ahol pihenni tud. Itt a mukahelyen szerzett stresszt le lehet vezetOrosz József a szociális kertben ni. A szomszédok tartják a kapcsolatot, összejárunk. Olyan ez, mintha lenne egy újabb családom. A falu élhetőségét hangsúlyozza a már nyugdíjas Ai- chorn Margit is. Ő itt született, itt nőt fel, és az egyetem elvégzése után, munkája miatt Egerbe is csak mint „átmeneti szálláshelyre” költözött be, hat éve pedig végleg visszajött.- Hétvégente azért mindig itt voltunk, soha nem szakadtam el Nagytályától, hiszen a szülői háztól kezdve, a gyermekkor emlékein át most már a nyugodt nyugdíjas évekig minden ideköt. Egy csendes, tiszta levegőjű falu ez, nagyon sok régi ismerőssel. Szólnak, köszönnek, érdeklődnek, hogy vagyok. Egyszóval itt otthon érzem magam, s ez a legtöbb - indokolta a falu iránti ragaszkodását a nyugdíjas agrár-kémikus asszony, aki a múltból azt tartotta a legemlékezetesebbnek, amikor még a té- esz-időkben meggyfákkal telepítették be a házak előtti részeket. Előbb azonban ki kellett vágni a nyár és gömbakác fákat, ami után igen nagy volt a kopárság. De amikor két-három esztendőre virágzott már a meggy, az valami gyönyörű látvány volt.- Úgy látom, hogy a beköltöző fiatalok hamar alkalmazkodnak. Szeretném is, ha minél több házról lekerülne az „Eladó” tábla, és újranépesedne a falu. Az iskoláról ugyan már nem álmodozhatunk, nem bírnánk fenntartani, de az óvoda gyarapodása nem lehetetlen. Jöjjenek tehát a fiatalok, azt gondolom! - fogalmazott a Növényvédő Állomás, majd a Szőlészeti Kutatóintézet egykori dolgozója. Keszthelyi Kingát a faluközpont közelében szólítottuk meg. Ő gyermekével van otthon „gyesen”, és épp abba az óvodába járatja majd a kisfiát, amelynek reménybeli gyarapodásáról fentebb szó volt. Iskolába Makiárra jár majd a gyermek, ám ez még a jövő zenéje. A fiatalasszony kérdés nélkül is mondta: örül, mert a választások óta azt látja, hogy a polgármester rendbe tesz mindent a faluban. Fekete Ferenc nyugdíjas Pélyről költözött ide 1967-ben, korábban kőművesként dolgozott. Szerinte csendes falu ez, kár, hogy helyben nem nagyon van munka. Kamenyiez- ki István viszont Egerben dolgozik aktívan még. Úgy látta nem döntötek rosszül, amikor ide költöztek 30 esztendeje.- Nagytálya egy csöndes, nyugodt, békés kis település. Jó itt. Közel van Egerhez, a város ösz- szes előnyét is tudja élvezni az, aki itt él Nagytályán. Megtapasztaltam, hogy milyen Budapesten élni, és visszajöttem ebbe a békességbe. Ha végig megyek az utcán kevés olyan emberrel találkozom, akit nem ismerek. Odafigyelnek egymásra az emberek - jellemezte faluját Szabó Csaba, aki túl az érzelmi kötődésen - magát amatőrnek mondot- tan ugyan - nagyon komoly levéltári kutatásokba fogott, hogy Nagytálya múltját megismerje. Ennek a „hobbinak” indoka is van:- Abban nőttem fel, mint szin te minden nagytályai gyerek, hogy szőlőben dolgoztunk. Annak kapcsán, hogy elkezdtem intenzívebben szőlővel foglalkozni családi gazdaság keretében bort is készítünk, elkezdett érdekelni, hogy kik hozták ide annak idején szőlészetet, ezek az emberek honnét jöttek, mért jöttek ide? így jutottam el a falu történetének a kutatásához - mondotta a vállalkozó, aki igen részletesen meg is osztotta az újságíróval ezt a bizonyos történetet, Vallonok, majd svábok lakták Pontosan nem tudja senki, hogy mikor alapították Nagytályát, de valamikor a 12. század második felében már biztosan létezett - mondta el kutatásai alapján Szabó Csaba. A mini „jégkorszak” és éhínség elől menekülő, a mostani Belgium Liége-régiójából származó vallon telepesek népesítették be. A település nevében a tá- lya az ófrancia nyelvből átvett irtás szóból származik. Nagytálya is egy, a korra jellemző irtás-település volt. A vallonokra utal az is, hogy a keletről jövő borkultúra inkább bőrtömlőkben tárolta bort, a hordót a vallonok hozhatták be, amit feltalálóitól a gátlóktól vettek át. A pincés tárolás is az ő találmányuk, amelynek emléke lehet az andornaktályai százrejte- kű kőhodály pincék. Az 4596-os sikertelen várvédelem után Nagytályát is feldúlták, templomát felégették. A vallon korszak gyakorlatilag véget ért. Volt 180 év, amikor itt puszta volt, s csak 1771- ben népesítették újra, svábokkal. ff. Kinga 1 Keszthelyi Ki! I Kamenyiczki István I Szabó Csaba A „béke szigetén” sem fenékig tejföl Természetes, hogy az itt élők csupa jót mondanak a faluról. Az idegen viszont mást is észre vesz. Az önkormányzati utak például nem láttak munkagépet. új aszfaltot régóta már. A házak nagy kertjei közül sok elhanyagolt állapotú. Úgy tudjuk, ezeket a portákat idősek lakják. és nem bírják már a művelést. Munkahely alig akad, kevés az adó is. A polgármester szerint be vannak zárva, nincsen olyan területük, ahová vállalkozás települhetne. Az úthálózat pedig azért enyészik, mert nem voltak sikeresek a pályázataik. A törekvés természetesen az, hogy fejlesszenek, nem a visszamutoga- tással foglalkoznak. roto: Boda Attila
