Heves Megyei Hírlap, 2015. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
2015-07-17 / 166. szám
14. HORIZONT 2015. JULIUS 17., PENTEK Közel nyolcszáz kilométeres zarándokutat tett meg Lovas Attila és Fejes Lőrinc ISTEN TENYERÉN JÁRTAK A., 1 V Közel nyolcszaz kilométeres zarándokút után Lovas Attila (balra) és Fejes Lőrinc elérte az Atlanti-óceánt. Azt tervezik. ’ hogy jövőre ismét útra kelnek, ^w.-. % El Camino - az Út. Az ősrégi zarándokút, melynek több száz kilométerét zarándokok milliói tették meg az évszázadok során. Manapság ki spirituális meggyőződésből, ki kalandvágyból, mások a természet szeretete vagy éppen gondolataik rendezése miatt vágnak neki. Hogy Lovas Attila, a Kötivízig igazgatója és Fejes Lőrinc kiskörei szakaszmérnök miért indult útnak? Talán mindezekért egyszerre. Szilvási Zsuzsa zsuzsanna.szilvasi@partner.mediaworks.hu SPANYOLORSZÁG Közel nyolcszáz kilométeres utat tett meg Lovas Attila és Fejes Lőrinc az elmúlt hetek során. A legnépszerűbb, úgynevezett „francia úton” jutottak el Santiagóig, majd onnan tovább az Atlanti-óceánig, bejárva a híres zarándokutat. Az utazást hosszas előkészületek előzték meg.- Hosszú évek barátsága a miénk, még akkor kezdődött, amikor egyikünk sem volt vezető, csak egyszerű beosztott a vízügyi igazgatóságon - emlékszik vissza Fejes Lőrinc. - Régóta együtt járunk túrázni is egy baráti társasággal, így volt már „előéletünk”. Az El Camino bejárása eredetileg Attila ötlete volt jó néhány évvel ezelőtt, én pedig örömmel csatlakoztam.- Évekkel ezelőtt határoztam el, hogy az ötvenedik születésnapom környékén teljesítem ezt az utat. Ebben csak megerősített nemrégiben egy komoly betegség, amelyen túlestem - teszi hozzá Lovas Attila. - Ezt követően kezdtünk hozzá a konkrét előkészületekhez, az út megtervezéséhez. Végül május közepén indult el a két vízügyes szakember Sa- int-Jean-Pied-de-Portba, hogy aztán nekivágjanak a 780 kilométeres gyaloglásnak. Útközben folyamatosan naplót vezettek, illetve rendszeresen beszámoltak élményeikről e-mailben az itthon maradottaknak. Május 18. Tegnap átkeltünk a Pireneu- son, 1300 méter volt a szintkülönbség és 25 kilométer a táv. Felhős, párás idő volt, de azért láttunk valamit a hegyből. Ma kárpótlást kaptunk, nagyon szép idő és csodás tájak vártak. Mintha Erdélyben jártunk volna. Sok zarándok van úton, már legalább húszféle nációval találkoztunk, csak még magyarral nem. A szálláshelyek közül a legegyszerűbbeket választjuk. A zarándokmenü finom és elegendő. A test igénye, kényelme kezd háttérbe szorulni, s helyébe lép a lélek, a szellem, a gondolkozás. Május 21. Ötödik napja zarándokolunk. A tűzkeresztségen talán már átestünk. A lábaink még épek, de sok sebes és fájó lábat láttunk már esténként a szállásokon. St. Jean, Roncesvalles, Larrasoana, Cizur, Menor, Puente la Reina, Estella voltak a szálláshelyeink. A legegyszerűbbeket választjuk. Emeletes ágyak, 14-36 fő egy teremben. Nők, férfiak vegyesen, ahogy érkezünk, úgy osszák az ágyakat. Nincs választás... Május 25. Tegnap a csíksomlyói búcsúsokra is gondoltunk, akik ötszázad- szor voltak a nyeregben. És persze az Erdélyi Túracsapatunkra... Tegnap a 145 ezres Logronóba érve három szálláshely is tele volt már. Hová menjünk? A jó Isten a Szent Jakab-templom melletti plébániaszálló ajtajához vezetett minket. Zörgettünk, s ajtó nyittatott. Kedves fogadtatás, ágy, meleg víz, vacsora és reggeli. A szállás a legegyszerűbb, de jót aludtunk. Most Nájeraban vagyunk, szerencsére mind a 9-en zarándoktársunkkal egy szobába sikerült kerülni... Május 29. Ma értünk a 170 ezres Burgos- ba. Gyönyörű a katedrális. Tegnap dél óta végre süt a nap. Mindennap egy külön élmény a természetben és a települések műemlékeit csodálva. Mindkettőnknek fáj a lába, de másoknak is fáj, mégis mindenki megy tovább. Mind az öt földrészről vannak zarándoktársaink, már sokukkal ismerősök vagyunk. A korosztály is vegyes. Egy amerikai pár tagjai a 10 hónapos kislányukat a hátukon viszik felváltva. Huszonévesek is vannak, de a többség 50 év feletti. Sok a 60 feletti is, úgy mennek, hogy le a kalappal. Ha fejben eldönti valaki, hogy végigjárja, már csak a tempójától és az idejétől függ, hogy meddig is tart az ő caminója. Június 5. Még nem tűntünk el az Óperenciás tengerben, amelyen át oly sok magyar kivándorolt az Újvilágba, mi még több mint 300 kilométerre vagyunk Santiagótól. Fájós lábbal, olykor szenvedve - mint sok zarándoktársunk - megyünk Santiago felé. Napi 22-30 km a táv, egyik helyről a másikra. Holnap León, a nagyváros a cél. Az egyik legnehezebb szakaszon vagyunk ma túl. Ez csupán 25 kilométeres út, de se falu, se ivóvíz, se árnyék. Ez az eredeti római út, amelyen a szolgák siserehadának kíséretében maga Augustus császár is végigment. Mi csupán egyedül megyünk, és a 10 kilós hátizsákunkat sem viszik szolgák. De így van ezzel minden zarándok. Az út már eddig is sokat adott, főleg lelkiekben. Feltöltődünk egy pillanattól, vagy az egész napos megpróbáltatásoktól. Most a nagy melegben való gyaloglás, árnyék nélkül a legnehezebb. Már csak 8 kilométer - mondjuk egymásnak vigasztalásul. Mintha azt mondanánk, hogy menjünk át az út túloldalára az árnyékba. Mások a mértékek már. A huszonkét kilométer laza nap lesz, a harminc kilométerhez korán kell útra kelni. Június 14. Palas de Reiből indulunk az utolsó hetünkre. Szerdán érkezünk Santiagóba, ami ide már csak 65 kilométer. A lábunk már nem fáj, vagy nem érezzük, meggyógyították a hegyek. Santia- góból még 3 nap alatt kigyalogolunk a 90 kilométerre lévő Fi- nisterrébe az Atlanti-óceánig, ott ér véget az első zarándokutunk. Legszívesebben már most visszaindulnék St. leanba gyalog. Csodálatos a camino. Sok emberrel megismerkedtünk, nagyszerű élményeink vannak. Az utolsó 100 kilométeren alaposan felhígult a társaság, sok a 4-6 napos turistazarándok. Taxi viszi a csomagjaikat, ők meg egy pici hátizsákkal mennek a lefoglalt hotelba. Ez azért elég kiábrándító, de az üzlet itt is üzlet. A régi, St. Jeanból indult társainkkal úgy keressük egymást ebben a tömegben, mint az igazgyöngyöt a tengerben. Június 17. Ma délelőtt Santiagóba értünk. A zarándokhivatalban megkaptuk a compostelát, az oklevelet. Délben a csodálatos Szent Ja- kab-katedrálisban részt vettünk a lélekemelő szentmisén. Mise előtt felolvastak, hogy mely nemzetekből, honnan érkeztek ma. St. Jeanból magyarok - ezek mi voltunk. Holnap indulunk tovább Fi- nisterra felé, az Atlanti-óceánhoz, ami még 90 kilométer és három nap. Az első zarándokutunk véget ért. Buen Camino. Június 21. Finisterrába értünk az Atlanti-óceánhoz. Csodálatos volt ez az ÚT, sok-sok örök élménnyel, nagy-nagy lelki és érzelmi feltöl- tődéssel. Isten tenyerén jártunk. S, hogy legszívesebben rögtön újra indulnának, valóban komolyan mondják.- Nemcsak fölösleges kilókat veszítünk egy ilyen úton, de alapjaiban áthelyeződnek a hangsúlyok az életben, ahogy kiszakadunk a hétköznapokból - mondja Lovas Attila. - Letisztul, hogy mi az, ami igazán fontos, s talán kicsit más, jobb emberként térünk haza.- Számomra valóban spirituális volt ez az út, őseim előtt tisztelegve és az itthon maradottakért, családom jövendő nemzedékeiért is zarándokoltam - teszi hozzá Fejes Lőrinc. - S már most elhatároztuk, hogy jövőre, ha más útvonalon is, de ismét nekivágunk az El Caminónak. A zarándoklatok egyik fő célpontja A Szent Jakab-út (gyakran spanyol neve - Camino de Santiago - után El Caminónak is nevezik) ősrégi zarándokút. A kelta időkben a Tejút szimbóluma volt, és a maival ellenkező irányban járták be a zarándokok. A mai út Spanyolország Galicia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A legnépszerűbb, Sa- int-Jean-Pied-de-Porttól menő francia út 780 kilométer hosz- szú, és a Pireneusokon való átkelés után, négy nagyobb spanyol várost, Pamplonát, Logro- nót, Burgost, Leónt érinti, mielőtt eléri a célpontot. Santiago de Compostelát. Viszont az út fő része azonos. i « I r i ♦
