Heves Megyei Hírlap, 2013. október (24. évfolyam, 229-254. szám)

2013-10-14 / 240. szám

2013. OKTÓBER 14., HÉTFŐ INTERJÚ 13 Miután megnyert egy országos népdaléneklési versenyt, Herczeg Flóra úgy döntött, nem indul több megméretésen. Aztán az István, a király miatt mégis kivételt tett, s az egész ország megismerte hangját. BAZSARÓZSA HELYETT UFÓRÓL ÉNEKEL A fiatal egri énekesnő eredetileg nem is erre a pályára készült, ám miután a közönség bizalmat szavazott neki, beleszeretett a színpad világába A Társulat Rékájaként is­merte meg az ország az egri Herczeg Flórát, aki azóta számos műfajban kipróbálta már a tehet­ségét. Egy hétfő reggel beszélgettünk vele a családról, tanításról és zenéről, no meg persze arról, hogyan függ össze a néptánc, a diákhitel és a hárfa. Pécsik Attila El kell utaznia, mondja, ezért korai időpontot beszélünk meg. A ház előtt Süti nevű kutyája fogad, majd ő jön ki elénk, mosolygósán, ahogy mindig is láthatjuk. Kiegyen­súlyozottnak tűnik, s mint mondja, jól is érzi magát. Herczeg Flóra most éppen űj zenekarával dolgozik, ami­kor pedig nem próbál, olyan, mint bármelyik másik házi­asszony. Boldog, tavaly nyá­ron férjhez ment, mindig is meghatározó volt számára a család.- Él egyfajta kép az em­berekben rólunk, s azt kell mondjam, hogy az igaz - kezd mesélni. - Mindig is | összetartottunk, s ha csak < feleannyira nevelném jól a | gyermekemet, mint engem £ a szüleim, már örülnék. Fel­nőtt fejjel látom talán jobban, mennyire meghatározó volt a gyermekkorom. Édesanyám zenetanár, testvérem zenész, tehát a példa adott volt a csa­ládban, sokszor viccelődtünk is, hogy kellene egy zene­kart alapítanunk, de azért nem rendeztünk filmekbe illő családi koncerteket... Hétéves voltam, amikor azt mondtam, zongorázni vagy hárfázni szeretnék. Utóbbi drága volt, így az előbbi lett. Sajnos azonban abbamaradt, ma már bánom, ahogyan azt is, hogy elblicceltem a szol­fézst. Meghatározó volt az is, hogy gyerekkoromban nép­táncoltam, nagy örömmel emlékszem vissza például a Téka Táborokra. Ugyancsak fontos beszélni a Szederinda Néptáncegyüttesről, amely­nek tíz évig voltam aktív tag­ja. A huszonötödik évfordulót ünneplő gálán arról beszél­tünk a lányokkal, hogy az a közösség erősebb volt szá­munkra, mint az iskolai. Ren­geteg időt töltöttünk együtt, s az ott köttetett barátságok a mai napig működnek - ez azért sok mindent elmond. Sok helyen jártunk, Hollan­diában, Franciaországban, Törökországban, Lengyel- országban, s nem mondom, hogy nem töltött el büszke­séggel az, hogy mindenhon­nan díjjal jöttünk haza... Az, hogy a népdaléneklés­sel kezdett foglalkozni, isko­lai énektanárának, Pribéliné Téglás Andreának köszön­hető, aki versenyekre vitte, így ismerkedett meg Fajcsák Attila népzenésszel, aki szár­nyai alá vette. Ma már ke­vesen gondolnák, de Flóra akkoriban - bár nagyon él­vezte az éneklést - nem gon­dolta, hogy erre teszi majd fel az életét. Nem szerette a versenyeket, azok légkörét. Amikor pedig 18 esztendő­sen Sellyén megnyert egy országos megméretést, úgy döntött, többé nem fog verse­nyezni, s a Debreceni Egye­temre jelentkezett, francia ■ „Sokszor viccelődtünk is, hogy talán alapíthatnánk egy családi zenekart.” szakra. Az énekléssel azon­ban nem hagyott fel, sőt.- Egyik éjszaka nem tud­tam aludni, s mint minden ember, én is gondolkodtam - idézett fel egy, a pályafu­tása szempontjából kulcs­flóra néhány esztendeje Co- menius-ösztöndíjat nyert, amelynek keretein belül négy hónapot Szicíliában töltött, és ott francia nyelvet illetve ma­gyar kultúrát, civilizációs is­mereteket tanított egy kéttany- nyelvű gimnáziumban, nyelv­tanári asszisztensként.- nagy kaland volt, huszon­egy évesen Cataniaba kerül­tem, az Etna lábához. Mindig is szerettem volna egyszer a tengernél lakni, s akkor ez megadatott. Persze, féltem is, sok vad pletykát hallottam, ezért az első héten csak lehajt tott fejjel, a táskámat szoro­san magamhoz ölelve men­tem végig az utcán. Sokan megállítottak, míg végre ki­fontosságúnak bizonyuló pillanatot. - Úgy döntöttem, kiadok egy lemezt, és annak teljes bevételét felvidéki és kárpátaljai iskoláknak ado­mányozom. A Zúgadoz ez er­dő sok s^ép énekszótól című album - ámelyet diákhitelből finanszíroztam - hétszáz pél­dányban kelt el. Nyilván na­gyon szép emlék ez nekem, s megérte, de miután a felvett összeg négyszeresét kellett visszafizetnem, beláttam, nem ez életem üzleti vállal­kozása - teszi hozzá nevetve. Az újabb nagy kalandot és nagy szerelmet a Narco Po­lo zenekar jelentette. A sok sátras, tábortüzes élmény között szóba kerül Balatoni Boli Endre, a máig ismeret­len körülmények között kül­földön elhunyt zenésztárs, s derült, nem bántani akarnak, egyszerűen csak kedvesek az emberek - meséli mosolyog­va. Végül mégsem a tanári pályát választotta, s ha már munka, hozzáteszi: nincs me­se, végérvényesen beleszere­tett a színházba. - Voltak szép szerepeim, de a kőszín­házban sajnos még nem tud­tam megvetni a lábam. Nem­rég egy csalódás után döb­bentem rá arra, hogy annyira fontos számomra Eger, hogy egyszer itt szeretnék játszani. Persze lehet, hogy én sem te­szek érte eleget - a meghall­gatásoktól kiver a víz -, de a távlati cél mindenképpen a színpad és a színház - árulta el az öntudatos művésznő. az igazi örömmuzsikálások. No és persze a Társulat és az István, a király: a B oldal első száma, amelyet csukott ajtó mögött nagy hangerővel lehe­tett csak hallgatni. Érdekes: a 2000-es egri előadásban Flóra táncosként szerepelt...- Mint minden népdal­énekesnek, nekem is az volt a vágyam, hogy Sebestyén Márta után én énekelhes­sem Réka szerepét. Vissza­gondolva, nem is értem, mi­ért jelentkeztem a műsorba, a középdöntőn világossá is vált számomra: itt nem nép­dalénekest keresnek. Láttam Simon Bogit, aki később Gi­zellát játszotta, hogyan áll, hogyan játszik, s éreztem, nem vagyok színész, nem va­gyok ide való. Törvényszerű­nek éreztem, hogy kiestem, s nagy meglepetésemre mégis beszavazott a közönség. In­nentől pedig nem volt meg­állás, beleszerettem ebbe a világba. Persze, hozott jót is, rosszat is, de soha nem bán­tam meg. A végét volt igazán nehéz megélni, azt, hogy az embernek felpörög az élete, s ha folytatni akarja, muszáj a saját lábán megállnia, ami ■ „Új utakat kerestünk, s most úgy érzem, hogy megérkeztem valahova.” nyilván sokkal nehezebb - beszélt karrierje kezdetének nehézségeiről Flóra. Az évek során mintegy két­százezer ember láthatta az István, a királyban Flórát, aki időközben megalapította Névjegy NÉV: Herczeg Flóra SZÜLETETT: 1984. december 16. szülővárosa: Miskolc, ma­gát mégis egriként tartja szá­mon foglalkozása:énekesnő (nem túl büszke pályaelha­gyó pedagógus) család: házas, férje Ipacs Géza reklámgrafikus, marke­tingszakember, gyermeke nincs LAKHELYE: Eger első sikere: tizennyolc éve­sen megnyert egy országos népdaléneklési versenyt albumai: Zúgadoz ez erdő sok szép énekszótól (2004), Társulat - István, d király (2007), Veszelka Kommandó (2009), Ringass még - Pres­ser Gábor dalai (2011), Pél­dául Igen - Mi jöhet még? (2013) SZÍNHÁZI SZEREPEI: Réka (Ist­ván, a király), Cinka Panna (A fejedelem), Égi Mária (Csíksomlyói passió), Isten rabjai (Margit), Tündér (Eger kis csillagai) kedvenc bora: nincs kifeje­zetten kedvence, szereti a jó rozét, a tokaji furmintot, eg­riből a vöröset, de mint el­árulta, az, hogy éppen mi­lyen bort fogyaszt, nagyban függ hangulatától is a Veszelka Kommandó nevű együttest, ám a lemezbemu­tató turné után úgy érezte, nem tud hozzátenni többet a zenekarhoz, ezért kilépett. A Társulat óta énektanárhoz jár, s mint mondja, Pusztai Jánosné Ida néni segítsé­gével rengeteget fejlődött. A hangos zenét így cserélte líraiabbra, Gonda László zon­gorista-előadóművésszel kez­dett dolgozni, aminek gyü­mölcseként 2011-ben Presser Gábor dalaiból adott ki albu­mot, Ringass még címmel. Majd gondolt egyet, és vissza­tért a gyökerekhez.- Bevallom, hiányoztak a népdalok. Tudtam, hogy azok úgy jók, ahogy vannak, de éreztem, hogy a „kihajlott a bazsarózsa az udvarra” tí­pusú szövegek már nem az én korosztályomhoz szólnak, ezért új utakat kerestünk. Előbb a Góbé zenekarral, most pedig új együttesem­mel, a Például Igennel. A szö­vegeket a férjem írja, a dalla­mok pedig a népdalkincsből merítkeznek, de - Sebestyén Áron zeneszerző barátom­nak köszönhetően - mégis valami újról van szó. Egy­fajta előfutára volt ennek a gondolatnak az Ufó lettem, édesanyám című dal, ami itt született a házunk teraszán, s mindannyiunkat megle­pett, hogy már százezres le­töltésnél, nézettségnél jár. Nemrég pedig elkészült az albumunk, amelyet remé­lem, karácsonyra már a bol­tokban is kapni lehet. Úgy érzem, megérkeztem valaho­va, s aki eddig meghallgatta, azt mondta: „ez az”. Az István, a király előadásaiban kétszázezernél is többen látták élőben Flórát Szicília a nagy kaland, a színház pedig a nagy szerelem

Next

/
Oldalképek
Tartalom