Heves Megyei Hírlap, 2012. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
2012-05-10 / 109. szám
2012. MÁJUS 10., CSÜTÖRTÖK SETA 13 Számos díjjal büszkélkedhetnek a mátrafürediek méltán lehet büszke tanulóira a mátrafüredi Mátra Erdészeti, Mezőgazdasági és Vadgazdálkodási Szakképző Iskola, hiszen diákjai a különböző országos versenyeken szép eredményeket értek el. Idén 14. alkalommal rendezték meg a Dr. Guba Sándor-em- lékversenyt, melynek döntőjét. megelőzően az agrár szakképző iskolák tanulói küldhették be pályamunkáikat. A mátrafürediek öt dolgozattal vehettek részt a megmérettetésen. A Mátra Szakképző Iskola 2012-ben elért eredményei: Deák István (11/D) országos I. helyezés; luhász Milán (11/D) az Agrárunió című folyóirat által felajánlott különdíját és Kaposvár különdíját kapta meg; Kovács László (11/D) a Magyar Mezőgazdaság című folyóirat által felajánlott különdíjban részesült; Verhóczky Bálint (11/C) az Agrárunió című folyóirat által felajánlott külön- díjat kapta, Komáromi Kornél (11/B) oklevelet érdemelt ki. A Heves Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság idei ifjúsági katasztrófavédelmi versenyén a Mátra Szakképző Iskola 2. helyezést ért el. A csapat tagja Ambrus Ádám (11/C), Berecz Dániel (11/C) és Bartus Richárd (10/B) volt. Az iskola diákjai első alkalommal vettek részt a Megyei Kollégiumi Szpartakiád Versenyen. Síkfutásban Lénárd Tamara (12/A) 3., Pilinyi Péter (11/C) 1., Miskei Gergő (11/B) 2. helyezett lett. Hegyesi Márk távolugrásban 3. helyen, szkanderben pedig 2. helyen végzett. ■ J. M. Idén a Neumann lett Keiben az év kollégiuma EGER kollégiumai között immár tizenöt éve rendeznek az Év Kollégiuma cím elnyeréséért versenyeket. A programok szervezését minden hónapban más-más kollégium vállalja fel. A tanévben megtartott versenyek összesített eredménye alapján a nyertes kollégium egy évig viselheti az Év Kollégiuma címet. Ebben a tanévben a Kollégiumi Szövetség megyei értekezletén a kollégiumvezetők úgy döntöttek, hogy a versenyek közül három rendezvényt a megye mind a huszonhárom kollégiuma számára meghir- detik.Ennek eredményeként idén első alkalommal tartottuk meg a Megyei Kollégiumi Napok elnevezésű rendezvénysorozatot. Az első napon barokk rajzverseny, a másodikon szpartakiád, a zárónapon pedig kulturális fesztivál várta a kollégista diákokat. A rendezvény zárásaként adtuk át az Év Kollégiuma címmel járó oklevelet és vándorserleget, melyet ebben az évben a Neumann jános Középiskola és Kollégium nyert el. ■ Kiss Ferenc, a Kollégiumi Szövetség megyei elnöke Molnár Ferenc: Játék a kastélyban. Balról Vókó János, Tunyogi Péter, Kascsák Dóra, Ozsgyányi Mihály és hátul Reiter Zoltán. Nézőnek lenni felelősség színház Bár kevesebb pénz jut kultúrára, nem szabad lemondani róla Az új, könnyebben befogadható darabok, amikkel színesítette repertoárját az egri Gárdonyi Géza Színház, mindenkinek szólnak. A cikket író diáklány a fiatalokat is arra buzdítja, hogy vegyenek színházjegyet. A gondolkodás, a kultúra emeli ki az embert az állatok sorából. Ez a kettő volt továbbá az, amely mindig kisegített a társadalmi problémákból. A művész volt a legnagyobb hazafi, ő adott erőt az embereknek háború és béke idején is. Óriási hatalom az övé. Nagy dicsőség tehát, ha valahol virágzik a kultúra. Eger pedig egy ilyen város. Megyeszékhely lévén színházzal, zeneiskolával, művelődési központtal rendelkezik. Számos koncert, hangverseny és színházi előadás színesíti az itt lakók életét már évtizedek óta. 201Ö-ben pályázott városunk az Európa Kulturális Fővárosa címre, s bár nem nyerte el, Heves megyében, sőt egész Mar gyarországon kiemelkedő színvonalú kulturális élet folyik itt. Ebben óriási szerepet játszik a Gárdonyi Géza Színház is 1904-es megalakulása óta. Több mint száz évadot, s ezzel együtt több igazgatót, több társulatot élt meg. lőhettek akármilyen gazdasági problémák, mindig kilábalt belőle. Ennek fő oka a nézők szeretete, érdeklődése, ez hajtotta előre a színház dolgozóit. Sok vidéki színházzal ellentétben Eger önálló társulattal rendelkezik. A középkorosztály kiemelkedően tehetséges színészei mellett új társulattagokkal és új tánckarral is gazdagodott a színház Blaskó Balázs igazgatói kinevezése óta. Az idei évad sok újítást hozott, amelyet a közönség sajnos nehezen fogad. Sokan ragaszkodnak a régi darabokhoz, a régi elvárásaikhoz, s így A színészek, az igazgató, a rendezők, a technikusok időt, energiát, pénzt fektetnek abba, hogy nekünk egy kicsit jobb legyen, hogy ne süllyedjünk bele a mai, értékek nélküli sivár világba. Úgy gondolom, hálásnak kellene lennünk érte, s ezt azzal kifejeznem látják meg, hogy bár sok új színész és sok új előadás került be a színházba, annak színvonala nem változott meg, hacsak nem egyre nő. Az előző évadok egy bizonyos réteghez szóltak, azonban egy vidéki színháznak mindenkit ki kell elégítenie, elsődleges szerepe a szórakoztatás, a kikapcsolódás. Könnyebben befogadható, de mégsem értéktelen darabokra volt szükség, színesíteni kellett a repertoárt. A színház több kortárs szerző darabját is színpadra vitte a klasszikusok mellett. A prózai darabok (például a Káin és Ábel, Mohács) mellett zenés darabok (A fejedelem, Gyertyafény keringő) is megjelentek. Olyan országszerte ismert vendégművészek fogadták el a színház felkérését, ni, hogy megvesszük a színházjegyet, bérletet vásárolunk, és hónapról hónapra egy estét nekik, s ezzel együtt saját lelkűnknek áldozunk. „A művészek értünk vannak” - ezt tudjuk, és el is hisszük, de nem szabad elfelejteni, hogy nézőnek lenni felelősség! mint Sasvári Sándor, Beleznay Endre, Nagy Péter vagy Csenged Attila. Különlegességekkel is kedveskedett nézőinek az intézmény. Egy kis mosolyt csalt arcunkra az Agria Kabaréval, s egy eredeti székely szövegekkel tarkított igazán magyar darabbal, a Csíksomlyói passióval katartikus élményben részesített minket. Szebbnél szebb, izgalmasabbnál izgalmasabb előadásokat ajánl a Heves megyeieknek a Gárdonyi Géza Színház, de sajnos úgy látom, hálátlanul mi nem élünk vele. Az okát azonban nem értem. Természetesen a régi, jól bevált értékekhez ragaszkodik az ember, de az újításokat is be kell fogadni, nem szabad félni a változástól! A gazdasági válság miatt kevesebb összeg jut szórakozásra, de - véleményem szerint - sok kevésbé értékes dologra elmegy az, amit színházjegyre is költhetnénk. Mi, fiatalok, egy bulizás alkalmával két színházjegy árát költjük el, de akár két doboz cigaretta árából is elmehetnénk inkább kulturálódni egy kicsit. ■ Kolman Réka, EKF Gyakorló Gimnázium, 12/b Jeggyel hálálhatjuk meg a művészek munkáját Szép időben különösen jó egy nagyot kirándulni nem tudhatom, mások hogy vannak ezzel, de sejtem, hogy mindenki épp annyira örül a jó időnek, mint én. Hiszen a napsütés minket, embereket is felébreszt, és boldogsággal tölt fel. Legalábbis engem biztosan! Bizony, a feltöltődéshez nemcsak egy kis napsütés kell, hanem egy STOP tábla is, ami megálljt parancsol a hétköznapoknak, és arra buzdít, hogy pihenjük ki magunkat, mozduljunk ki a természetbe. Eme pihenőidő nemrégiben megadatott az egész országnak a hosszú hétvége jóvoltából. Az iskola közösségi honlapján rábukkantam egy plakátra, amin egy olyan program hirdetése állt, amire vágytam, egy „könnyed” túra. Á cél Magyarország legmagasabb pontja, a Kékestető meghódítása volt. Hogy kikkel? Az EKF-es túracsoporttal, akikről eddig is tudtam, hogy léteznek, de valahogy soha nem mentem el velük, lusta voltam, ez az igazság! Ézsiás Attila és Gólya Tamás tanár úrral együtt kilencen voltunk, így elég családias volt az egész, de a hangulatról így is tudtunk gondoskodni. Már a túra előtti este is any- nyira jól telt, hogy akármikor visszateleportálnám magam oda. Együtt sütöttünk, játszottunk, nevettünk. Tökéletes volt minden, mert ez a társaság minden hétköznapi problémát elfeledtetett velem. Másnap reggel talpra ugrottunk, és el- indultunk Mátraderecskéről Kékestetőre. Ámulatba ejtően szép volt minden, mintha a világ tetején lenne az ember. ■ Pap Andrea Csilla, EKF Gyakorló Gimnázium, 10/d Túrázni mindig öröm Elballagtunk, most véget ért a gyermekkorunk is döntések Sokan nemcsak az iskolát, de a várost is a hátuk mögött hagyják a tanév végeztével Gaudeamus igitur - addig örüljünk, amíg fiatalok vagyunk - mondja a latin közmondás. Talán most kezdjük megérteni azt, hogy mit is jelent ez, felnőni, felelősségteljesen dönteni, változni és változtatni. Négy évvel ezelőtt, az előző ballagásunk alkalmával még nem volt ennyire súlyos jelentősége ennek a mondatnak, mint most. Elballagtunk, és sokan nem csupán az iskolát, hanem még a várost is a hátuk mögött hagyják. Vannak, akiknek az iskolás évek végérvényesen véget érnek, viszont vannak olyanok is, akik folytatják tanulmányaikat egy egészen más légkörű intézményben. Idén már a saját kezünkben volt a jövőnk, a szüléink csak tanácsokkal bombáztak minket, de a döntéseket mi hoztuk meg. Soha nem volt még ilyen nehéz. A gondolatok cikáztak a fejemben, és nem tudtam eldönteni, hogy mi jó és mi nem. Melyik út lehet vajon a jobb: az, amelyik rögös és olykor nagyon kemény vagy az, amelyik sima és laza? Ráadásul sokak dolgát még a körülmények is nehezítették. Például a főiskolai, egyetemi keretszámok csökkentése. Rengeteg végzős diák volt, aki azon agyait, hogy be merje-e adni a jelentkezését a hőn áhított helyekre, megvalósul- hat-e az álma, vagy inkább Ballagás. Minden diák életében szép emlék. Képünk illusztráció. mondjon le róla, és válassza a könnyebb utat? Rá kellett jönnünk, hogy akármelyik ösvényre lépünk is, mindig találkozni fogunk problémákkal, és komoly döntésekkel kerülünk szembe. Akármerre haladunk tovább, az utunk mindig kockázatos lesz. Hirtelen kellett felnőnünk. Sokunk gyerekből majdnem felnőtt lett. Talán még készen sem állunk rá, de alapoznunk kell a további életünket, és már nem számíthatunk maximálisan a szülői kezekre. A jövőnk soha nem volt még ennyire bizonytalan! ■ Bodnár Cintia, EKF Gyakorló Gimnázium, 12/b
