Heves Megyei Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 151-176. szám)

2011-07-16 / 165. szám

2011. JULIUS 16., SZOMBAT - HEVES MEGYEI HÍRLAP 5 MEGYEI KÖRKÉP Három nyári tábort is szervezett az idén a szülők növekvő igényé­nek és a gyerekek kívánságának eleget téve a boconádi Általános Művelődési Központ. ■ Külön élmény lesz a he­lyi hastélykertbe terve­zett esti nyársalás. Ötven helybeli tanuló vehet részt egy napközis táborban, ahol kézműves-foglalkozásokat tartanak, kirándulásokat szer­veznek. Kerékpárral keresik fel a tarnamérai Rendőrmúzeumot és egy közeli lovastanyát, de nem marad el a jászszentand- rási strandolás és a sástói túra sem. Külön élmény lesz a helyi kastélykertbe tervezett esti nyár­salás, amikor a nebulók tábor­ban töltik az éjszakát. Szintén telt házas a Duna melletti Szelidi-tóhoz szervezett pihenés. Az egy hét alatt a für­dőzésen lesz a hangsúly, de a gyerekek felfedezhetik a Szelidi-tó nádasainak és rétjei­nek élővilágát, felkeresik egy palánkvár építésének helyszí­nét, meglátogatják Bakond- pusztát, ahol a pusztai életmód­dal ismerkedhetnek. Az itthon maradt gyermekek ez idő alatt szabadtéri foglalko­zásokon vesznek részt és szám­háborúzni mennek a puszta- fogacsi kápolnához. ■ Sz. R. Nagy Alekosz is mustrálja majd a versenyzőket Hatvanban női és férfi strandfo- ci-bajnokság, főzőverseny, ne­ves előadók fellépése várja a 23-án és 24-én rendezendő retró fesztiválra látogatókat. Az eseményen szombaton Strand szépe-választást is tar­tanak majd, amelynek fődíja portfolió-fotózás lesz. A zsűri el­nökének az egyik televíziós va- lóságshow-ból ismert Alekoszt kérték fel, aki vállalta az embert próbáló feladatot. A megmérette­tésre a tizenhat és harminc év közötti lányokat várják, akiknek nyári öltözékben és fürdőruhá­ban kell megmutatniuk bájaikat. A nevezéseket július 21-én 12 óráig fogadják a szervezők. ■ A várkaput felhúzták, s a színpompás sereg énekkel, zenével bevonult a platzra. A gólyalábasok körül gyer­mekek szaladgáltak, ekkor már a nyárson forgott a malac. A Dobó tér pár nap­ra ismét piac. Pócsik Attila Kézművesek, pecsenyesütők, mutatványosok és csepűrágók gondoskodnak a napokban a munkában megfáradt népek szó­rakoztatásáról Egerben. Újra Török örökség a programban AZ IDEI KÖZÉPKORI PIACTÉR ÓZ ötödik a sorban, bár a szenve­délyes Dobó térre járók emlé­kezhetnek ilyen rendezvényre 2001-ből is. A mostani prog­ram azonban minden eddigi­től eltér: ezúttal ugyanis a hí­res török utazóra, evliya QELEBi-re is emlékeznek a résztvevők. A történetíró több munkájában is szerepel ha­zánk, érdekes képet fest a XVII. századi magyar közálla­potokról, leírja többek között Budát, a Balatont, Esztergo­mot, és ismertetéseket ad az 16ó4-es szentgott­hárdi csatá­ról. megnyitotta kapuit a Középkori Piactér. Szombat estig bárki át- érezheti, mit ettek és ittak, ho­gyan éltek, milyen kínoktól szen­vedtek őseink. No és persze ho­gyan szórakoztak. Mert legyen bár félelmetes a kínpad és a kalo­da, ma senkinek még szálka sem megy a kezébe, hiszen csak egy- egy fotó erejéig állnak rendelke­zésre a rettegett eszközök. A hölgyek ék- ' szereket, kelmé­ket, fából fara­gott konyhai esz közöket merics- VfSg kélnek, míg az urak - rögtönzött fel­mérésünk szerint - inkább a Fogadó környékén töltenek el hosszabb perceket. Egy debre­ceni férfi például kétszemélyes bőségtálért és rozéfröccsért állt sorba, mert mint el­mondta: mire a neje vé- i® gignézi a portékákat, már csak a malac farka jutna nekik. Visszatérő középkori utazók Eger­ben, bolondulnak a régi zenéért és a korhű „A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg az, nem is őrizni, mert nem rab az. A hagyo­mányt élni kell!” - hallhatta a publikum a megnyitókor. Bizony a teret benépesítő sereg szívvel éli meg mindazt, amit csinál. S ha már hagyomány! Szinte az is annak mondható, hogy a nyár legmelegebb nap­ijaira esik a Középkori ] Piactér programsoro­zata. Amíg a bámész­kodók rövidnadrág­juk Zsebéből kendőt ke­resve em- lege­Zászlók lengenek a melegben, néha a szélben tik a melegnek „az ő édesanyját”, addig a lovagok egy vékony és egy vastag ruhát, valamint egy húszkilós páncélt hordanak ma­gukon a látványos fel­vonulás és a vívóbe­mutató ideje alatt. Nem beszélve a tal­puk alatt felforróso­dó kőről. A borász- trükk után lehet, hogy érdemes len­ne a középkort is a barokk belvá­rosból az Érsek- I kertbe költöztet­ni ni... y Az idei ren­dezvényen talán r kicsit több a piac, mint a középkori. Minden évben elő­fordul, hogy a kézművesek mel­lett megjelenik egy-egy hűtőmágnes- vagy plüssállat- árus, ez idén sincs másként. Vi­szont rengeteg kitűnő elemózsi­át kínálnak: az igazi török cse­megéktől kezdve a kürtőskalá- cson át a kenyérlángosig. És azok a cseh sörök, Istenem! Bizonyára főbenjáró bűn Eger­ben ilyet mondani, de már azo- , kért érdemes jövőre is piacot tartani. MINDEN ALKALOMMAL lenyű­gözi a közönséget az agár- | di Bandiéra zászlófor- 1 gató csoport. A virtu- \ __ | óz férfiak ötödik éve szerepelnek a feszti­válon. HORVÁTH GÁ­BOR (képünkön), a csapat vezetője ko­rábban színházi táncosként dolgo- r A zott, majd táncpe- -Jak dagógusi diplo­csecse becsék­ért. i mat szerzett. Bármerre is \ járnak, mindig nagy feltű- I nést keltenek produkció- \ jukkái, nem véletlen: a I nagyvbb programok előtt I ők csalogatják a közön- I séget a térre. A mutatvá- I nyosokat szinte semmi w sem rettenti vissza, . I még a rekkenő hőség sem. Egyedül a szeles idő I tudna kibabrálni velük, I de a rutin ilyenkor is az 1 ő oldalukon áll. I Nemcsak látványos, ízletes is a tűz fölött ropogósra sült malacpecsenye. A képgalériát keresse a HF0L.hu hírportálon! Folyamatosan ellenőrzik a gazdákat Július elején megkezdte az egységes területalapú támo­gatást igénylő gazdák földjei­nek helyszíni ellenőrzését a Mezőgazdasági és Vidékfej­lesztési Hivatal (MVH). A munka párhuzamosan folyik az adatok egyeztetésével, s a nyár végéig tart. Ignácz Ba­lázst, az MVH Heves Megyei Kirendeltségének helyszíni ellenőrzési osztályvezetőjét kérdeztük.- Kik számíthatnak ellenőr­zésekre?- Minden gazdálkodó ké­szülhet, hiszen sor kerül min­denkire. Ám van egy kiválasz­tási algoritmus, így akiknél a korábbi években hiányossá­got tapasztaltunk, azokhoz nagyobb valószínűséggel me­gyünk. Az ellenőrizendő ügy­feleket az országos központ­ban jelölik ki.- Mit vizsgálnak a munka­társaik?- Azt, hogy eleget tesznek- e a gazdálkodók az előírt kö­telezettségeknek, például jog­szerű földhasználók-e, meg­egyezik-e a művelt terület az igénylésben szereplővel, be­tartják-e a helyes mezőgazda- sági és környezeti állapotban tartás előírásait. A leggyako­ribb hiba, hogy gyomos, cser­jés a terület.- Az AKG-programban részt­vevőket hogyan felügyelik?- Ők sokkal összetettebb el­lenőrzésre számíthatnak, hi­szen nekik nemcsak az adott évre, hanem a teljes támogatá­si időre jogszerű földhaszná­lóknak kell lenniük. Tőlük kér­jük a Gazdálkodási Naplót is. Igyekszünk gyorsan dolgozni, hogy mindenki mielőbb meg­kapja a támogatást. ■ T. B. Ignácz Balázs: - Gyakori hiba, hogy gyomos a terület. EGYPERCES INTERJÚ Szárazon és vízen egyaránt táboroznak a boconádiak Nem sötét, de középkori időutazás A lovagok húszkilós páncélban járják az utcákat BARTA KATALIN TÁRCÁJA N em nagyon hiszek a csodákban, azonban a nyáron magam is át­éltem egyet. Ballagásra készü­lődtünk. Az ünnep előtt egy nappal még elintéztem néhány apróságot, s a bankautomatából egy jelentősebb ösz- szeget is kivettem. Az Egri Bazilika előtt vitt el az utam, betértem egy rövid imára, s gyertyát gyújtottam a család­tagok emlékére, akik már nem lehet­nek velünk a nagy napon. Rohantam tovább intézni a dolgokat. Az egyik üzletben a pénztárnál vet­tem észre, hogy hátizsákom megoldott zsinórral fityeg a hátamon. A pénztár­cámat is hiába kerestem. Eltűnt. Ki­sebbfajta sokkot kaptam, hiszen benne lapult minden értékem: pénzem, bank­kártyáim, családtagjaim fotói. A szakadó esőben bankról bankra szaladgáltam letiltatni a kártyákat, s előteremteni a hiányzó összeget, tortá­ra, virágra, ajándékra... Mondanom sem kell: ünnep ide, ünnep oda, aznap * éjjel nem aludtam. Nagyon bántott a dolog. Végül is a gyerek elballagott, az ünnepi asztalt körülülték szeretteink, akik hallva a veszteségről, megpróbál­tak vigasztalni és támogatásukról biz­tosítani. Jólesett, erőt merítettem a se­gítő szavakból, de a lelkem napokig há­borgott. Hiszek abban, hogy semmi sem tör­ténik véletlenül, mindennek oka van, az anyagi veszteségnek is. Szigorú önelemzésbe kezdtem hát, mit rontottam el a közelmúltban, mire utal ez a durva figyelmeztetés. Sokat törtem a fejem, végül eljutottam oda, hogy beláttam: az utóbbi hetekben ta­lán túlságosan önző és ideges voltam, beleértve a szeretteimet is. Talán ok < nélkül meg is bántottam őket. Aztán az is megfordult a fejemben, hátha olyan ember kezébe került a tárca, aki sokkal jobban rászorul a benne lévő összegre. Lehet, hogy ebből végre jóllakatta a csa­ládját, vagy tudom is én... Gondolatban megbocsátottam az ismeretlen tolvaj­nak, és ezzel kicsit könnyebb lett a lel­kem. Három hét telt el, az új bankkártyák­ról már érkeztek az értesítések. Elké­szültek, jelezték: itt és itt átvehetem őket. Már-már feledni kezdtem az egész ügyet, amikor egy hajnali órán a lá­nyom megráncigálta a vállam és éb- resztgetni kezdett. - Anya, kelj fel, meg­van a pénztárcád - hajtogatta.- Álmos vagyok, nincs kedvem ilyen­kor viccelődni, inkább aludj - mormog­tam a gyereknek, ő azonban nem tágí­tott. - Az interneten van egy üzeneted, hogy megtalálták. Dühösen tápászkod­tam fel az ágyból, s kecmeregtem át a másik szobába, ahol a számítógép vib­ráló monitorján kétsornyi üzenet állt: Ha Ön az a személy, aki az elmúlt he­tekben nagyobb értéket veszített el, ké­rem, keressen fel a Bazilikában. Alá­írás. Természetesen innentől kezdve nem jött álom a szememre. Reggelig cikáz­tak a gondolatok az agyamban. Más­nap a délelőtti órákban kialvatlanul, de jó és rossz hírekre egyaránt felkészül­ve bandukoltam felfelé a Bazilika lép­csőjén. Az épület hivatali részében egy középkorú, kedves nő fogadott. Miután bemutatkoztam, átnyújtotta a pénztár­cámat, benne minden értékemmel. Miközben valami köszönetfélét he- begtem-habogtam, a karom lúdbőrös ' lett, s határozottan éreztem, hogy a hű­vös helyiségben a hátamon legördül egy izzadságcsepp. Minek szépítsem? Legalább olyan sokkot kaptam, mint amikor észrevettem, hogy eltűnt a tár­ca. N em tudnám körülírni, milyen ér­zések és gondolatok kavarogtak bennem azon a napon. Örültem is, hálás is voltam, de a legerősebb ér­zés mégis az volt: igenis létezik isteni gondviselés, de ahhoz, hogy ezt megta­pasztaljuk, nem úszhatjuk meg a leg­fontosabbat: a szembenézést önma­gunkkal. Én lehetőséget kaptam arra, hogy megfizessem a tanulópénzt ezért a hihetetlen tapasztalatért. Másoknak is csak azt kívánhatom: legyen benne részük. Akár veszteség árán is. Szívmelengető, kis nyári csoda %

Next

/
Oldalképek
Tartalom