Heves Megyei Hírlap, 2009. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-14 / 11. szám

4 PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. JANUÁR 14., SZERDA- OLVASÓINK ÍRTAK Fergeteges évbúcsúztató a Derűs Alkony Egyesületnél Újra a falusi turizmusról vélemény Hazánkban egyelőre nem „divat” vidéken feltöltődni Gazdag évet zártak az egri eszperantó klub tagjai A felnémeti Derűs Alkony Nyug­díjas Egyesület tavaly december 30-án tartotta az óévbúcsúztató bulit, amelyen a meghívott ven­dégek és a tagság is nagyon jól érezte magát. A köszöntők után élőzenére énekelt és táncolt a vendégsereg. Közben finom va­csora, pezsgő mellett jóízű be­szélgetéssel, tombolával, zsák­bamacskával telt az idő. Köszönet az egyesület elnöké­nek, Fekete Jánosnak a remek szervezésért, a sok-sok munká­ért, amit az egyesületért tett. Az egyesületi tagok nevében: ■ Birinyi Mihályné Bearanyozták az ünnepünket a gimnazisták Az egri Kossuth Zsuzsa Gimná­zium, Szakközépiskola és Kollé­gium tanulói tavaly december 19-én mintegy egyórás műsorral ajándékoztak meg minket az eg­ri Petőfi Sándor utcai Idősek ott­honában. Nagyon szép élmény­ben volt részünk. Színvonalas előadásukban a kis Jézus szüle­tését, annak előzményeit és utó­hatását mutatták be. Bár ré­szünkről a téma nagyon is is­mert, de az előadás átélése na­gyon is új volt. Azt a délelőttöt és az utána következő ünnepnapo­kat igencsak széppé tette. Ez­úton szeretném megköszönni valamennyi lakótársam nevé­ben, hogy gondoltak ránk. ■ Lóczi Miklós Ajándékba kapta a kórus a kirándulást Hálás szívvel köszönjük a Mérker 2007. Zrt. igazgatójának, Pécsik Jánosnak azt az anyagi támogatását, amellyel tavaly ősszel lehetővé tette azt, hogy a szürke hétköznapjainkból kisza­badulva egy hosszú hétvégét tölthettünk együtt. Biztosított számunkra egy feledhetetlen, élményteli balatoni kirándulást. ■ Az Andornaktályai Asszonykórus Noszvajon a helyi rendezvények, mint például a pincenap, a település legfontosabb értékeit kínálják az oda látogató vendégeknek Szállt Ön már meg magyarorszá­gi falusi szálláshelyen? Miért vá­lasztotta éppen ezt a lehetőséget? Mert látni és élvezni akarta a ki­egyensúlyozott magyar paraszt gazdaságát? Mert tehenek, lovak, malacok mellett kívánt nosztal­giázni? Mert már hiányzott Ön­nek a friss széna, szalma és a te­héntrágya szaga? Mert frissen fejt tejet, frissen készített túrót, sajtot akart fogyasztani? Mert gyermekeinek meg akarta mutat­ni, hogy lila tehén a világon sincs? Ugye, nem? Tudjuk mi, falusi szállásadók, hogy miért jönnek hozzánk a vendégeink. Az életben még soha nem hallottam érdeklődőtől azt a kérdést, hogy be van-e rendezve látogatásra az én paraszti por­tám, hány haszonállatot nevelek, van-e széna-vagy szalmakazal az udvaron, netán ihatna-e a Riska tejéből, segíthet-e az állatok kö­rüli munkában? Elöljáróul: minden elismeré­sem ama néhány bátor és becsü­letes, a paraszti gazdálkodást ön- feláldozóan végző falusi ősterme­lőnek, akik sanyarú sorsuk és ki­látástalan jövőjük ellenére sem adják fel őseik örökségét. Küsz­ködve húzzák mindennap az igát, mert a betevő falatjuk függ tőle. Nincs idejük - pénzük még any- nyira sincs hogy csinosítsák gazdasági épületeiket és látogat- hatóvá tegyék portájukat, környe­zetüket. Egy falusi turista csak nyűg lenne számukra, és hiszem, hogy a turista is csalódna. A ma­gyar parasztság negyven éven át tartó ellehetetle­nítését nem lehet néhány év alatt kiheverni. Ezért nem falusi turiz­mus a falusi turizmus ma Ma­gyarországon. Ausztriában más a helyzet. Ol­vasgatom az „Urlaub am Bau­ernhof’ (Üdülés paraszti portán) című turisztikai reklámkiadvá­nyukat, amelyből az alábbi válo­gatás alapján kivehető, hogy Ausztriában a falusi turizmus­ban milyen szolgáltatásokra fek­tetik a hangsúlyt és mit értékel­nek a vendégek. Gazdálkodási terület: vegyszer- mentes mezőn, szántófóldön, er­dőben. Állatok a portán: tehenek, borjak, lovak, juhok, kecskék, szárnyasok, nyulak, kutya, macs­ka. Szállás: 3 kétágyas szoba, 2 apartman. Berendezés: tömörfa bútorok, Sat-TV, zuhanyzó/WC, mosógép, erkély, lakókonyha. Sa­játtermékek: tej, tejtermékek, tel­jes kiőrlésű gabonakenyér, házi készítésű lekvárok, gyümölcslék, röviditalok, likőrök, tojás, szalon­na, zöldség, gyümölcs. Szolgálta­tások: asztalitenisz, játszótér, grillkunyhó, tájzene, masszázs, szauna. Különleges szolgáltatá­sok: napozzon vi­rágágyak közt, fürdőzzön széna­kazalban, ismer­je meg a rovarvi­lágot, a madara­kat, a házi és va­don élő állatokat testközelből, fo­gyasszon bevizsgált biotermé­kekből, házi és tájjellegű étkezte­tés, szórakoztató est. Mindezt kétszáz év majdnem zavartalan fejlődése tette lehető­vé, s még sok minden. Az Osztrák vendéglátóknak megvan a létbiztonságuk. Tevé­kenységüket a nyugalom, a kiszá­míthatóság és a jogi biztonság jel­lemzi. Jövőjük építését nem za­varják meg béna kormányok bé­na intézkedései. Az osztrák ven­dégnek egészségorientált a felfo­gása, hiszen ő azért megy falu­helyre pihenni, mert szeret ren­dezett, tiszta portán rekreálni, csendben, nyugalomban, egész­ségesebb környezetben pihenni. Ausztriában faluhelyen üdülni nem szegénységi bizonyítvány, hanem élmény. Ausztriában a tengerparti nyaralásnak, a világ­városok látogatásának, az afrikai szafarinak és a hegyvidéki üdü­lésnek egyforma az értéke és a megbecsülése. A vendég hazai terméket fogyaszt, ami által a ha­zai polgár gyarapodik, a hazai ál­lamkincstárt gazdagítja, hazáját fejleszti, és tudja, látja, hogy e pénzeket közvetve a közlekedés, az egészségügy, az oktatás terüle­tén kamatosán visszakapja. Mi a helyzet Magyarországon? Van a parasztnak létbiztonsága, amikor termékét a parlament elé kell szórnia, hogy lehetetlen hely­zetére felhívja az illetékesek fi­gyelmét? Van a szőlőtermelőnek biztonsága, amikor egyszer „Tele­píts szőlőt!”, röviddel utána „Vágd ki a szőlőt!” felhívást kell értel­meznie? Van a magyar emberek többségében felelősségérzet saját egészségi állapotuk iránt? Med­dig dicsőség még a magyar szá­mára, ha a horvát tengerparton egy „féreglyukban” üdül, és med­dig lesz szegénységi bizonyít­vány egy tisztességes mátrai ven­dégházban pihenni? Mikor lesz nemzeti öntudatunk, mikor he­lyezzük előtérbe saját hazánk boldogulását? Majd ha kormányunk intézke­dései alapján jó úton járunk, ha jó egészségügynek örvendünk és Nobel-díjas oktatásban részesü­lünk, esetleg lesz esélyünk. ■ Kárpáti Endre Sírok ■ Ausztriában faluhe­lyen üdülni nem sze­génységi bizonyít­vány, hanem élmény és rekráció. December minden évben a nyelvalapító évfordulója köré összpontosul. A 2008-as év utol­só hónapjában megkoszorúztuk Zamenhof emléktábláját Eger­ben, az Eszperantó sétányon. A megemlékezés a Bartakovics kö­zösségi házban, az eszperantó klubban folytatódott az eszpe­rantó himnusz eléneklésével, emlékbeszéddel, versekkel, a Farkas Ferenc Zeneiskola szín­vonalas műsorával. ■ Az egri eszperantistákat kétszer is meglátogatta az országos elnökség. Ezután a Verda Stelo eszpe­rantó csoport tartott taggyűlést. A már lemondott elnök, Könczöl Ernő helyett újat választottunk, s a lejárt mandátumú vezetőség helyett is újat kellett állítanunk. Az új vezetőséget Barta Zoltán elnök, Farkas László titkár és Belkovné Gulyás Rozália oktatá­si és kultúrfelelős alkotja. Barta Zoltán megköszönte a tagság bi­zalmát, az eddigi vezetőség mun­káját. A taggyűlés a lemondott elnököt több évtizedes odaadó munkájáért örökös tiszteletbeli elnöknek választotta. Az orszá­gos közgyűlés küldötte Barta Zoltán, Könczöl Ernő és Tófalusi Endre lett. A mozgalmi munká­ban kiemelkedő az oktatás sze­repe. Tanfolyamon Barta Zoltán készítette fel az érdeklődőket ál­lami nyelvvizsgára. A gyöngyö­si főiskolán Eszényi József szol­noki eszperantista tanított. Testvércsoportunknál Nagy­váradon töltöttünk két csodás napot, részt vettünk a Pest Me­gyei Eszperantisták Egyesülete közgyűlésén, s az Eszperantó Vi­lágszövetség 93. kongresszusán Rotterdamban. Jelen voltunk Budapesten az országos Zamenhof-ünnepsé- gen, amelyen Farkas László, Könczöl Ernő és dr. Szabó Ist­ván az országos elnökség elis­merő oklevelében részesült. A csoportunk az első magyar esz- perantistájáról, dr. Bálint Gábor kolozsvári egyetemi tanárról Nagy Róbert művész által készí­tett emléktábláját kapta. Az egri eszperantistákat két­szer is meglátogatta az országos elnökség. Örömmel ismerkedtek Egerrel német, román, cseh, nor­vég és belga vendégeink. ■ Könczöl Ernő Köszönet az ebédhordóknak segítenek Felépülésemet önzetlen „angyalok” segítették A hit, remény, szeretet jegyében ünnepeltünk Általában az emberek a faluban csak úgy emlegetik őket: „az ebédhordók”. Ők azok, akik a Gondozási Központokban vég­zik munkájukat szerte az or­szágban. A legtöbben érettségi­zettek, s egészségügyi szakmai végzettséggel rendelkeznek. Ápolnak, fürösztenek, tisztába tesznek, masszíroznak, tornáz­tatnak, takarítanak, bevásárol­nak, gyógyszert váltanak ki, jó szóval biztatják az idős, beteg, elesett, béna embereket. Szeretném a saját esetemmel bemutatni áldozatkész munká­jukat. 2004-ben költöztem Kom­pokra, és még a kipakolás előtt darabosra tört a jobb csuklóm, műtétre szorultam. Amikor a mentősök hazahoztak és letet­tek a szobában, iszonyú rémület fogott el: mi lesz velem? A kislá­nyom száz kilométerre lakik. A helyi Gondozási Központ­hoz fordultam segítségért. Még aznap meglátogat­tak, segítettek a für­désben, megágyaz­tak, bevásároltak, orvossal beszéltek, kiváltották a gyógyszereimet. Másnaptól már hozták a meleg, ízletes ebédet is. Ez sajnos több­kevesebb változással ma is így van, mert időközben daganatos beteg lettem. Rendszeresen láto­gatott a kórházban Fülöpné Bata Mónika, s nemcsak arra volt gondja, hogy tiszta pizsamám, törülközőm legyen, hanem tar­totta is bennem a lelket, amikor én már feladtam. Nagyon lassan gyógyultam a műtét után. Mára elmondhatom, hogy újra részt tudok venni a nyugdíjasok egye­sületének öszszejö- vetelein. Mindezt az úgynevezett ebédhordóknak kö­szönhetem. Ezúton szeretnék nehéz munkájukhoz sikereket kívánni, lelkűkben maradjanak ilyen erősek, derűsek, kedvesek, s ne keserítse el őket egy-egy si­kertelenség. Magánéletükben jó egészséget, sok örömet kívánok mindannyiuknak. ■ (név és cím a szerk.-ben) Csak névvel és címmel érkező leveleket várunk Örvendetes, hogy ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, egyéb közéleti kérdé­sekkel kapcsolatosan. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, egy gépelt oldal terjedelemben fogal­mazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidít­ve, szerkesztett formában tesz- szük közzé. A közölt levelek tar­talmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért fe­lelősséget nem vállal. Csak a tel­jes névvel, címmel ellátott íráso­kat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Trinitárius u. 1. ■ A közelmúltban a Dobó Katica Nyugdíjas Szervezet tagjai igen­csak meghitt karácsonyi ünnep­ségen vehettek részt. Szerveze­tünk vezetőjének, dr. Gallovits Lászlónak a köszöntője után Somfainé Elvira népművelő - aki a szeretet lángjával érkezett - elevenítette fel a karácsonyi népszokásokat gyerekkori élmé­nyei alapján, ami nagyon érde­kes és megható volt. Mindannyi­unk előtt megelevenedtek a régi szép ünnepi előkészületek. Ezt követően a dr. Hidy Pálné vezette 4. évfolyamos főiskolai hallgatók adtak színvonalas elő­adást a karácsony meghitt szelle­mében. A meglepetést fokozta, hogy ezek után ajándékokkal is kedveskedtek a meghatódott nyugdíjasoknak. Végül szerveze­tünk vezetője gyönyörű virágcso­korral köszönte meg a diákoknak és a vezetőjüknek az éveken át tartó őszinte, rendszeres kapcso­latot és azt a lelkes felkészülést, amivel minden évben kedvesked­tek nekünk, nyugdíjasoknak. Emlékezetes órát tölthettünk együtt - hasonlóképpen az előző esztendők közös ünnepeihez. Ta­lán ennek is köszönhető, hogy to­vábbra is él bennünk a Hit, a Re­mény és a Szeretet, amelyek kö­zül legfontosabb a Szeretet. Köszönjük a gesztust. ■ Zelei Ferencné Dobó Katica Nyugdíjas Szervezet ■ Másnaptól már hozták a meleg, ízletes ebédet is. A é * t

Next

/
Oldalképek
Tartalom