Heves Megyei Hírlap, 2009. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-14 / 11. szám
4 PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. JANUÁR 14., SZERDA- OLVASÓINK ÍRTAK Fergeteges évbúcsúztató a Derűs Alkony Egyesületnél Újra a falusi turizmusról vélemény Hazánkban egyelőre nem „divat” vidéken feltöltődni Gazdag évet zártak az egri eszperantó klub tagjai A felnémeti Derűs Alkony Nyugdíjas Egyesület tavaly december 30-án tartotta az óévbúcsúztató bulit, amelyen a meghívott vendégek és a tagság is nagyon jól érezte magát. A köszöntők után élőzenére énekelt és táncolt a vendégsereg. Közben finom vacsora, pezsgő mellett jóízű beszélgetéssel, tombolával, zsákbamacskával telt az idő. Köszönet az egyesület elnökének, Fekete Jánosnak a remek szervezésért, a sok-sok munkáért, amit az egyesületért tett. Az egyesületi tagok nevében: ■ Birinyi Mihályné Bearanyozták az ünnepünket a gimnazisták Az egri Kossuth Zsuzsa Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium tanulói tavaly december 19-én mintegy egyórás műsorral ajándékoztak meg minket az egri Petőfi Sándor utcai Idősek otthonában. Nagyon szép élményben volt részünk. Színvonalas előadásukban a kis Jézus születését, annak előzményeit és utóhatását mutatták be. Bár részünkről a téma nagyon is ismert, de az előadás átélése nagyon is új volt. Azt a délelőttöt és az utána következő ünnepnapokat igencsak széppé tette. Ezúton szeretném megköszönni valamennyi lakótársam nevében, hogy gondoltak ránk. ■ Lóczi Miklós Ajándékba kapta a kórus a kirándulást Hálás szívvel köszönjük a Mérker 2007. Zrt. igazgatójának, Pécsik Jánosnak azt az anyagi támogatását, amellyel tavaly ősszel lehetővé tette azt, hogy a szürke hétköznapjainkból kiszabadulva egy hosszú hétvégét tölthettünk együtt. Biztosított számunkra egy feledhetetlen, élményteli balatoni kirándulást. ■ Az Andornaktályai Asszonykórus Noszvajon a helyi rendezvények, mint például a pincenap, a település legfontosabb értékeit kínálják az oda látogató vendégeknek Szállt Ön már meg magyarországi falusi szálláshelyen? Miért választotta éppen ezt a lehetőséget? Mert látni és élvezni akarta a kiegyensúlyozott magyar paraszt gazdaságát? Mert tehenek, lovak, malacok mellett kívánt nosztalgiázni? Mert már hiányzott Önnek a friss széna, szalma és a tehéntrágya szaga? Mert frissen fejt tejet, frissen készített túrót, sajtot akart fogyasztani? Mert gyermekeinek meg akarta mutatni, hogy lila tehén a világon sincs? Ugye, nem? Tudjuk mi, falusi szállásadók, hogy miért jönnek hozzánk a vendégeink. Az életben még soha nem hallottam érdeklődőtől azt a kérdést, hogy be van-e rendezve látogatásra az én paraszti portám, hány haszonállatot nevelek, van-e széna-vagy szalmakazal az udvaron, netán ihatna-e a Riska tejéből, segíthet-e az állatok körüli munkában? Elöljáróul: minden elismerésem ama néhány bátor és becsületes, a paraszti gazdálkodást ön- feláldozóan végző falusi őstermelőnek, akik sanyarú sorsuk és kilátástalan jövőjük ellenére sem adják fel őseik örökségét. Küszködve húzzák mindennap az igát, mert a betevő falatjuk függ tőle. Nincs idejük - pénzük még any- nyira sincs hogy csinosítsák gazdasági épületeiket és látogat- hatóvá tegyék portájukat, környezetüket. Egy falusi turista csak nyűg lenne számukra, és hiszem, hogy a turista is csalódna. A magyar parasztság negyven éven át tartó ellehetetlenítését nem lehet néhány év alatt kiheverni. Ezért nem falusi turizmus a falusi turizmus ma Magyarországon. Ausztriában más a helyzet. Olvasgatom az „Urlaub am Bauernhof’ (Üdülés paraszti portán) című turisztikai reklámkiadványukat, amelyből az alábbi válogatás alapján kivehető, hogy Ausztriában a falusi turizmusban milyen szolgáltatásokra fektetik a hangsúlyt és mit értékelnek a vendégek. Gazdálkodási terület: vegyszer- mentes mezőn, szántófóldön, erdőben. Állatok a portán: tehenek, borjak, lovak, juhok, kecskék, szárnyasok, nyulak, kutya, macska. Szállás: 3 kétágyas szoba, 2 apartman. Berendezés: tömörfa bútorok, Sat-TV, zuhanyzó/WC, mosógép, erkély, lakókonyha. Sajáttermékek: tej, tejtermékek, teljes kiőrlésű gabonakenyér, házi készítésű lekvárok, gyümölcslék, röviditalok, likőrök, tojás, szalonna, zöldség, gyümölcs. Szolgáltatások: asztalitenisz, játszótér, grillkunyhó, tájzene, masszázs, szauna. Különleges szolgáltatások: napozzon virágágyak közt, fürdőzzön szénakazalban, ismerje meg a rovarvilágot, a madarakat, a házi és vadon élő állatokat testközelből, fogyasszon bevizsgált biotermékekből, házi és tájjellegű étkeztetés, szórakoztató est. Mindezt kétszáz év majdnem zavartalan fejlődése tette lehetővé, s még sok minden. Az Osztrák vendéglátóknak megvan a létbiztonságuk. Tevékenységüket a nyugalom, a kiszámíthatóság és a jogi biztonság jellemzi. Jövőjük építését nem zavarják meg béna kormányok béna intézkedései. Az osztrák vendégnek egészségorientált a felfogása, hiszen ő azért megy faluhelyre pihenni, mert szeret rendezett, tiszta portán rekreálni, csendben, nyugalomban, egészségesebb környezetben pihenni. Ausztriában faluhelyen üdülni nem szegénységi bizonyítvány, hanem élmény. Ausztriában a tengerparti nyaralásnak, a világvárosok látogatásának, az afrikai szafarinak és a hegyvidéki üdülésnek egyforma az értéke és a megbecsülése. A vendég hazai terméket fogyaszt, ami által a hazai polgár gyarapodik, a hazai államkincstárt gazdagítja, hazáját fejleszti, és tudja, látja, hogy e pénzeket közvetve a közlekedés, az egészségügy, az oktatás területén kamatosán visszakapja. Mi a helyzet Magyarországon? Van a parasztnak létbiztonsága, amikor termékét a parlament elé kell szórnia, hogy lehetetlen helyzetére felhívja az illetékesek figyelmét? Van a szőlőtermelőnek biztonsága, amikor egyszer „Telepíts szőlőt!”, röviddel utána „Vágd ki a szőlőt!” felhívást kell értelmeznie? Van a magyar emberek többségében felelősségérzet saját egészségi állapotuk iránt? Meddig dicsőség még a magyar számára, ha a horvát tengerparton egy „féreglyukban” üdül, és meddig lesz szegénységi bizonyítvány egy tisztességes mátrai vendégházban pihenni? Mikor lesz nemzeti öntudatunk, mikor helyezzük előtérbe saját hazánk boldogulását? Majd ha kormányunk intézkedései alapján jó úton járunk, ha jó egészségügynek örvendünk és Nobel-díjas oktatásban részesülünk, esetleg lesz esélyünk. ■ Kárpáti Endre Sírok ■ Ausztriában faluhelyen üdülni nem szegénységi bizonyítvány, hanem élmény és rekráció. December minden évben a nyelvalapító évfordulója köré összpontosul. A 2008-as év utolsó hónapjában megkoszorúztuk Zamenhof emléktábláját Egerben, az Eszperantó sétányon. A megemlékezés a Bartakovics közösségi házban, az eszperantó klubban folytatódott az eszperantó himnusz eléneklésével, emlékbeszéddel, versekkel, a Farkas Ferenc Zeneiskola színvonalas műsorával. ■ Az egri eszperantistákat kétszer is meglátogatta az országos elnökség. Ezután a Verda Stelo eszperantó csoport tartott taggyűlést. A már lemondott elnök, Könczöl Ernő helyett újat választottunk, s a lejárt mandátumú vezetőség helyett is újat kellett állítanunk. Az új vezetőséget Barta Zoltán elnök, Farkas László titkár és Belkovné Gulyás Rozália oktatási és kultúrfelelős alkotja. Barta Zoltán megköszönte a tagság bizalmát, az eddigi vezetőség munkáját. A taggyűlés a lemondott elnököt több évtizedes odaadó munkájáért örökös tiszteletbeli elnöknek választotta. Az országos közgyűlés küldötte Barta Zoltán, Könczöl Ernő és Tófalusi Endre lett. A mozgalmi munkában kiemelkedő az oktatás szerepe. Tanfolyamon Barta Zoltán készítette fel az érdeklődőket állami nyelvvizsgára. A gyöngyösi főiskolán Eszényi József szolnoki eszperantista tanított. Testvércsoportunknál Nagyváradon töltöttünk két csodás napot, részt vettünk a Pest Megyei Eszperantisták Egyesülete közgyűlésén, s az Eszperantó Világszövetség 93. kongresszusán Rotterdamban. Jelen voltunk Budapesten az országos Zamenhof-ünnepsé- gen, amelyen Farkas László, Könczöl Ernő és dr. Szabó István az országos elnökség elismerő oklevelében részesült. A csoportunk az első magyar esz- perantistájáról, dr. Bálint Gábor kolozsvári egyetemi tanárról Nagy Róbert művész által készített emléktábláját kapta. Az egri eszperantistákat kétszer is meglátogatta az országos elnökség. Örömmel ismerkedtek Egerrel német, román, cseh, norvég és belga vendégeink. ■ Könczöl Ernő Köszönet az ebédhordóknak segítenek Felépülésemet önzetlen „angyalok” segítették A hit, remény, szeretet jegyében ünnepeltünk Általában az emberek a faluban csak úgy emlegetik őket: „az ebédhordók”. Ők azok, akik a Gondozási Központokban végzik munkájukat szerte az országban. A legtöbben érettségizettek, s egészségügyi szakmai végzettséggel rendelkeznek. Ápolnak, fürösztenek, tisztába tesznek, masszíroznak, tornáztatnak, takarítanak, bevásárolnak, gyógyszert váltanak ki, jó szóval biztatják az idős, beteg, elesett, béna embereket. Szeretném a saját esetemmel bemutatni áldozatkész munkájukat. 2004-ben költöztem Kompokra, és még a kipakolás előtt darabosra tört a jobb csuklóm, műtétre szorultam. Amikor a mentősök hazahoztak és letettek a szobában, iszonyú rémület fogott el: mi lesz velem? A kislányom száz kilométerre lakik. A helyi Gondozási Központhoz fordultam segítségért. Még aznap meglátogattak, segítettek a fürdésben, megágyaztak, bevásároltak, orvossal beszéltek, kiváltották a gyógyszereimet. Másnaptól már hozták a meleg, ízletes ebédet is. Ez sajnos többkevesebb változással ma is így van, mert időközben daganatos beteg lettem. Rendszeresen látogatott a kórházban Fülöpné Bata Mónika, s nemcsak arra volt gondja, hogy tiszta pizsamám, törülközőm legyen, hanem tartotta is bennem a lelket, amikor én már feladtam. Nagyon lassan gyógyultam a műtét után. Mára elmondhatom, hogy újra részt tudok venni a nyugdíjasok egyesületének öszszejö- vetelein. Mindezt az úgynevezett ebédhordóknak köszönhetem. Ezúton szeretnék nehéz munkájukhoz sikereket kívánni, lelkűkben maradjanak ilyen erősek, derűsek, kedvesek, s ne keserítse el őket egy-egy sikertelenség. Magánéletükben jó egészséget, sok örömet kívánok mindannyiuknak. ■ (név és cím a szerk.-ben) Csak névvel és címmel érkező leveleket várunk Örvendetes, hogy ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve, szerkesztett formában tesz- szük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Trinitárius u. 1. ■ A közelmúltban a Dobó Katica Nyugdíjas Szervezet tagjai igencsak meghitt karácsonyi ünnepségen vehettek részt. Szervezetünk vezetőjének, dr. Gallovits Lászlónak a köszöntője után Somfainé Elvira népművelő - aki a szeretet lángjával érkezett - elevenítette fel a karácsonyi népszokásokat gyerekkori élményei alapján, ami nagyon érdekes és megható volt. Mindannyiunk előtt megelevenedtek a régi szép ünnepi előkészületek. Ezt követően a dr. Hidy Pálné vezette 4. évfolyamos főiskolai hallgatók adtak színvonalas előadást a karácsony meghitt szellemében. A meglepetést fokozta, hogy ezek után ajándékokkal is kedveskedtek a meghatódott nyugdíjasoknak. Végül szervezetünk vezetője gyönyörű virágcsokorral köszönte meg a diákoknak és a vezetőjüknek az éveken át tartó őszinte, rendszeres kapcsolatot és azt a lelkes felkészülést, amivel minden évben kedveskedtek nekünk, nyugdíjasoknak. Emlékezetes órát tölthettünk együtt - hasonlóképpen az előző esztendők közös ünnepeihez. Talán ennek is köszönhető, hogy továbbra is él bennünk a Hit, a Remény és a Szeretet, amelyek közül legfontosabb a Szeretet. Köszönjük a gesztust. ■ Zelei Ferencné Dobó Katica Nyugdíjas Szervezet ■ Másnaptól már hozták a meleg, ízletes ebédet is. A é * t
