Heves Megyei Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-03 / 28. szám

2005. FEBRUÁR 3., CSÜTÖRTÖK 3 MEGYEI KÖRKÉP Mit tesz a téli depresszió ellen? Egyre erőteljesebben jelentkeznek rajtunk a tél végi depresszió jelei, amelyek legtöbbünk közérzetét kedvezőtlenül befolyásolják. Ezt a szakemberek a napfény- és a vitaminhiánnyal indokolják. Alábbi körkérdésünkben arra voltunk kíváncsiak: ki hogyan védekezik a borongós hangulat ellen? B. K. RENKA GÁBORNÉ, EGER:- Én is tapasztalom a tél végén a fáradtság jeleit. A legjobb el­tom a vilá­got, előveszem a róluk ké­szült fotókat, és máris jobb kedvre derülök. Esténként gyakrabban gyújtok gyer­tyát, mécseseket, és ha tehe­tem, citrusféléket eszem: na­rancsot, mandarint, kivit. Ha véletlenül kibukkan a nap a felhők mögül, akkor megpróbálom élvezni a su­garait. EGED ERIKA. FELSŐTÁRKÁNY:- Egy kiadós séta, vagy já­ték a szabadban a gyerekek- kel, mindig ' két cicánk és egy kutyánk is, akik szintén jókedvre derítenek. Ilyenkor természetesen jóval gyak­rabban teázunk. Egy csésze gyümölcs- vagy gyógytea csodákra képes. NÉMETH JÖZSEFNÉ, BESENYŐ- TELEK:- Nem vagyok depresszió- -ra hajlamos, de a tél végi na- pokat én sem igyekszem magam úgy elfoglalni, hogy megfeledkezzem ezekről a pillanatokról. A legjobb erre • az, ha egy jót beszélgetek a gyerekeimmel, de a munka is eltereli a figyelmemet a rossz gondolatokról. A vitaminpót­lásról több gyümölccsel gon­doskodom. PAP MÁRTA, BUDAPEST, aki átutazóban járt Eger­ben:- Évszaktól függetlenül megpróbálok jókedvű marad­ni, és sokat mosolyogni. Tanár va­gyok, így a mosoly a munkámat segítő, haté­kony eszköz is egyben. Mindig szakítok egy kis időt a sportolásra is, ami karbantartja nemcsak a testemet, hanem a kedélye­met is. Végül, de nem utolsó­sorban: egy friss házasság minden rosszat feledtet. A helybelieknek is hasznot hoz (Folytatás az 1. oldalról) Abban az esetben, ha a faluban el­hanyagolt, ápolatlan, esetleg be­teg gyermeket találnak - ami el­sősorban a családi gondoskodás hiányára vezethető vissza -, azon­nal értesítik a polgármestert, aki riadóztatja az erre a célra létreho­zott „rohambrigádot”. Ennek a fel­adata az, hogy tisztítószerekkel, fertőtlenítővel, mosószerrel, eset­legesen gyógyszerrel lássák el a családot, hogy az anya gondozni tudja a gyereket Vagyis nem arról van szó, hogy átvállalják a felelős­séget és a gondoskodást, hanem arról, hogy megfelelő szerekkel segítik őket Eddig négy család szorult ilyen gondozásra.- A leglátványosabb változás mégis a mintagazdaság kialakí­tása lesz - folytatta Pető Zoltán. - A program során olyan bázist alakítunk ki, ahol megtalálható­ak lesznek az ősmagyar állatfaj­ok, a kendermagos tyúktól a mangalicáig, továbbá a kis puli­ig, amelyik már meg is érke­zett, és fontossága teljes tudatá­ban őrzi a portát. Ez a gazdaság nem csak a mezőgazdasági képzésre, de a gyermekek isko­lai oktatására is alkalmas lesz, mi több: szeretnénk is, ha a bio­lógia- és a környezetismeret­órákon igénybe is vennék a pe­dagógusok. Szó esett egy ven­dégház és konferencia-központ kialakításáról is. Van egy jó ál­lapotú épületünk, amelyben ez a kettős funkció megoldható. Már most olyan országos érdek­lődés mutatkozik a program iránt, hogy a jövőben számolni kell a vendégek fogadásával és ellátásával is. Most például egy szakdolgozatíró tartózkodik fo­lyamatosan a faluban. Addig is naponta gyarapodik valamivel a közösség: legutóbb egy teherautónyi orvosi segéd­eszköz - mankó, járókeret - ér­kezett a községbe, ahol indokolt esetben a háziorvos utalja majd ki azokat a rászorulóknak. A to­vábblépést segíti, hogy a jövő­ben felmérik a romos épülete­ket, s megkeresik a tulajdono­saikat, mert mindenképpen szükségessé válik a falu rende­zése is. Kondigép a fiataloknak A fiatalok régi álma válik valóra, amennyiben a máltaiak és a Szociális és Családügyi Minisztérium támogatásával megérkez­nek a profi kondigépek. Ezek révén olyan edzőközpontot alakí­tanak ki, ahol az érdeklődők a legmodernebb felszereléssel sportolhatnak. Ha pislákol, akkor még jó a lámpa J. M. heves Sötétedés után a Bartók Béla utcában mindenki a saját megérzésére hagyatkozva kénytelen közlekedni. A lakók elmondása szerint vagy egyál­talán nincs közvilágítás, vagy ha mégis pislákol a lámpa, a fé­nye akkor sem elég ahhoz, hogy jól lássanak. A zsákutca lakói már több­ször jelezték panaszukat a pol­gármesteri hivatalban és az Észak-magyarországi Áram- szolgáltató Rt. illetékeseinek is.- Egy rövid kis utca a miénk, mégis kevés az az egy lámpa, aminek világítania kellene. Hal­vány fénye azonban még ahhoz is kevés, hogy a nyakig érő sár­ban a víztócsákat ki tudjuk ke­rülni - panaszolta Gulyás Gé­za, az utca egyik lakója, aki hozzátette: amióta megszüntet­ték az ÉMÁSZ városban műkö­dő területi képviseletét, azóta sok bosszúságot és utánajárást igényel egy-egy probléma meg­oldása. A témával kapcsolatban meg­kerestük az áramszolgáltató részvénytársaságot, ahol Mé­száros Sándor, az ÉMÁSZ Rt. Kommunikációs és Szabályo­zásmenedzsment Igazgatóság igazgatóhelyettese elmondta: amikor az utca lakói jelezték panaszukat, azonnal segítsé­gükre siettek. Ám a lámpa ma­gántelken van, ahová munka­társai csak a tulajdonos engedé­lyével mehetnének be, azonban erre még nem volt lehetőségük. A szakemberek a helyszínre ér­kezve megállapították, hogy a világítótestnek semmi baja. Ha a fényforrás halványan világít, az még nem tekinthető hibá­nak. Kicserélni pedig csak ak­kor lehet, ha már egyáltalán nem ég a lámpa. S' Átlátni a szitán Tari Ottó a nyolcvanas évek legelején, katonaként szembesültem először közvetlenül a szocialis­ta rendszer működésének árnyoldalaival. Ad­dig, mint fiatal embert, viszonylagos véde­lemben tartott a kipárnázott diktatúra, míg­nem egyszer magához rendelt a zászlóaljparancsnokom, Oláh őrnagy. Már az is fura volt, hogy velem, a sokadik senki névte­len honvéddal a legmagasabb beosztású elöljárója kíván be­szélni, hát még a többi... Nézze, Tari elvtárs - mondta -, a ne­vemmel ellentétben én is magyar ember vagyok. Ám arra ké­rem, ne olvasson olyan könyveket, mint amilyeneket tegnap délután. Ha az igazságot szeretné tudni, ehelyett a figyelmébe ajánlom Boldizsár Iván „Don, Buda, Párizs" című művét. persze, hogy megdöbbentem. Az előző napon Koréh Endre korabeli munkáját lapoztam, amely a székely hadosztály és dandár hősiességének állított emléket; surranótársamtól kap­tam kölcsön, és azonnal nekiveselkedtem, mint mindennek, ami azokban az időkben Erdéllyel kapcsolatosan fellelhetőnek bizonyult. Kevés ilyen akadt. Nem annyira a történelem utáni szomj, mint inkább a tőlem ezer kilométerre élő székely meny­asszonyom okán történt ez így, hiszen minden, arra a vidékre utaló szó valamiféle kapcsot jelentett hozzá abban a szeparált közegben. arra azonban álmomban sem gondoltam, hogy az efféle piti­áner mozzanat valaki számára fontos lehet. Tízen voltunk a körletben, és ezek szerint ennyi emberre már járt egy besúgó. Talán ekkor alakult ki bennem a témában azóta is képviselt radikalizmusom, ami azóta sem enyhül. Talán ez a rég volt pil­lanat az oka, hogy minden olyan politikai kezdeményezéssel egyetértek, amely a szigorú ügynöktörvény megalkotását szor­galmazza, érkezzen az a liberálisoktól, a szocialistáktól vagy a jobboldalról. A végrehajtás módozatain lehessen vitázni, de az efféle cselekedetek akkor se évüljenek el, ha történetesen olyan népszerű emberről derül ki a múltja, mint legutóbb Ka­posvár polgármesteréről. ha könyvet vásárolok, azóta is körülnézek előbb, hogy vajon ki látja. Nagyon rossz beidegződés, két évtized múltán sem va­gyok képes megbocsátani érte annak az ismeretlennek, aki­nek a kialakulását köszönhetem. Petőfi téri remények RM EGER A megyeszékhely alpol­gármestere, Szántósi Rafael tegnap sajtótájékoztatón jelen­tette be: a korábbi sikertelen próbálkozások után várhatóan megállapodik a város egy be­fektetői csoporttal a Petőfi téri gyógyszálló, rekreációs cent­rum felépítéséről. Mint ismert, a fürdőkörnyék még leromlott állagú területé­nek megújítására a város 2001-ben pályázatot írt ki. Ek­kor egy négycsillagos gyógy­szálló szerepelt a tervekben, s ennek megvalósítását össze­kötötték a Bárány-uszoda re­konstrukciójával. A nyertes pályázóval ugyan aláírták a szerződést, ám a cég nem fize­tett. A 2003-ban, rugalmasabb feltételekkel meghirdetett új pályázat sem hozott ered­ményt. Ezután valamennyi, az egri befektetési lehetőségekről szóló kiadványban szerepelt a Petőfi tér, mindenütt beszéltek róla, s újra megjelentek az ér­deklődők. A részletekről egy­előre zárt ülésen tárgyaltak a közgyűlés érintett bizottságai, de egy, a sajtótájékoztatón is bemutatott makett-tervezet már elkészült, s az önkor­mányzat jövő heti ülését köve­tően bővebbet is lehet tudni. Ami már most konkrét: a Bá­rány-uszoda bizonyosan a vá­ros tulajdonában marad, ugyanakkor felújítása megtör­ténik. A város a Petőfi téri, s a Bitskey-uszoda mögötti ingat­lanokat apportálja a leendő projekt-társaságba. A gyógy­szálló mellett parkolóház is épül. Kalandozás a tudásvilágban (-romi) EGER Izgalmas és nem minden oktatói célzat nélküli a Harle­kin Bábszínház legújabb be­mutatója. A Csöpp lettem... cí­mű darab egy hatalmas labora­tóriumba repíti a nézőket, a gyerekeket, amely tele van va­rázslatos találmányokkal, kis és nagy lombikokkal, s egy óri­ási, mindent tudó számítógép­pel. A tudós nagypapa labora­tóriuma ez. Már feltalálta a Csuromvizet, a Szentjánosbo­garak új fénytáncát és az első Űr-pingponglabdát. A legújabb találmánya egy olyan szer, amely mindent kicsivé változ­tat. Ez a Zsugorin. A tudós nagypapa unokái egy éjszaka belopódznak a la­boratóriumba, s megtalálják a Zsugorint. A szerből egyetlen csepp is elég, hogy valaki mi­niatűrré változzon, s ha már megtörtént a csoda, kezdődhet az érdekes utazás az emberi testben. A darab írója és rendezője, Kuthy Ágnes jól ismeri a gyer­mekek világát, érdeklődését. Bábrendezői diplomáját Ber­linben szerezte, az Ernst Busch Színművészeti Főisko­lán. Munkatársa volt a Berlini Magyar Ház és a Magyar Kö­vetség kulturális osztályának. Rendezett már Tartuff-öt, fran­cia népi bábjátékot, de a nevé­hez fűződik A gyáva kis tigris színpadra vitele is. A rendező legutóbbi munká­jáért, az Androgünért a kecs­keméti bábfesztiválon külön elismerésben részesült. Az árnyjáték különösen varázslatossá teszi a produkciót FOTÓ: GÁL GÁBOR Nyári táborok EGER A megyeszékhelyen né­hány évvel ezelőtt indult egy program a mintegy 3500 álta­lános iskolás diák táboroztatá­sára. Az önkormányzati tulaj­donban lévő felsőtárkányi, imókői üdülőben eddig mint­egy 2500 tanuló fordult meg, s a tapasztalatok azt mutatták, nagy az igény a továbblépésre. Dr. Nagy Imre polgármester szerint az idén ezer fiatal ked­vezményes imókői üdültetésé­re nyílik mód, száz szociálisan rászorult diák pedig ingyene­sen utazhat a táborba. Ez ösz- cszességében négymillió forint támogatást jelent, 1200 forint helyett csupán 375 forintba ke­rül egy szálláshely egy éjsza­kára. Étkezni a közelben lévő felsőtárkányi táborban fognak majd a gyerekek napi 1000 fo­rintért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom