Heves Megyei Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-27 / 226. szám

2004. SZEPTEMBER 27., HÉTFŐ HORIZONT 7 Közös lépések a „csillagösvényen” nyitány. Románia uniós csatlakozásának bevezető eseménye lehet a mátraaljai szervezésű Európa-nap Sepsibodok címeres zászlajának szalagját Detk polgármestere kötötte fel Kosztolányi Dezső: Zászló Csak bot és vászon, de nem bot és vászon, hanem zászló. Mindig beszél Mindig lobog. Mindig lázas. Mindig önkívületben van az utca fölött, fóllengő magasan egész az égben, s hirdet valamit rajongva. Ha már megszokták és rá se figyelnek, ha alszanak is, éjjel és nappal, úgy hogy egészen lesoványodott, s áll, mint egy vézna, apostoli szónok a háztető ormán, egyedül, birkózva a csönddel és a viharral, haszontalanul és egyre fónségesebben, lobog, beszél. Lelkem, te is, te is - ne bot és vászon - légy zászló. T izenkét éve tart a mátraalji Detk és az erdélyi Bodok tele­pülések közötti jó kapcsolat, a gyümölcsöző együttműködés. Ennek számos ékes példája lát­ható a Sepsiszentgyörgy közelében fekvő Bodokon. S. P. Csak hogy a legújabbakat említ­sük meg: a kinti polgármesteri hivatal felújításához éppúgy je­lentős összegű, több százezer fo­rintnyi segítséget nyújtott Detk, mint a bodoki helyhatóság ven­dégházának kialakításához. A Kovászna megyei kisközség pe­dig - egyebek mellett - egy kop­jafát ajándékozott a testvérfalu­nak, ami ma a detki önkor­mányzati hivatal kertjében dí­szeleg, hirdetve a nemzet össze­tartozását, országhatártól füg­getlenül. De ugyanígy a két ál­lam magyarságának elválaszt- hatatlanságát is hivatott jelké­pezni a Detken felavatott Euró- pa-kapu, ami Heves és Kovászna megye kapcsolatát is hirdeti. Az emlékmű 2003-ban megtartott avatásán részt vett Demeter lános, a Kovászna me­gyei közgyűlés elnöke is, aki ak­kor egyebek mellett azt idézte fel, hogy „Háromszék vidékén az a mondás járja: aki belép a kapudon, az belép az életedbe is. Azt kívánom, hogy minél töb­ben és minél eredményesebben kopogtassanak a másikuknál, képzeletben és a valóságban is, és minél többször nyíljanak is ki a kapuk az érkező előtt.”. Nos, a látogatások nem is ma­radnak el, s a képzeletbeli ka­puk egyre szélesebbre tárt szár­nyakkal várják a testvérközség­ből érkezőket, akár Magyaror­szágról Erdélybe, akár fordítva érkeznek vendégségbe.- Az igazat megvallva, jóma­gam egyre inkább úgy érkezem meg Bodokra, mintha hazajön­nék. S örömmel fedezem fel a település gyarapodásának újabb és újabb jeleit, állomása­it. Különösen boldoggá tesz a tudat, hogy ehhez vagy ahhoz az eredményhez a mi segítsé­günk is hozzájárult - említi meg Pelle Sándor detki polgár- mester, felidézve a legutóbbi lá­togatást, amikor is a falujuk új, címeres zászlaját vitték el a bodokiaknak. Erdélyben ugyanis elsőként kapta meg a Kovászna megyei helység a cí­merhasználat jogát, s ennek örömére a detkiek vállalták, hogy saját költségükön elké­szíttetik a helyi jelképet ábrázo­ló díszes lobogót. Szavukat be­tartva nemrégiben ünnepi szentmisén adták át a zászlót a bodokiaknak, akiknek a nevé­ben Fodor István polgármester köszönte meg az ajándékot. Tu­datta azt is, hogy legalább akko­ra becsben tartják majd, mint az ugyancsak Detkről kapott millenniumi emlékzászlót. An-, nak - ugyanúgy, mint a mosta­ninak - zászlóőrséget is szer­veztek, s eredeti székely ruhá­ban feszítő ifjak és leányok óv­ják a becses tárgyat, ami - mint Kosztolányitól is tudhatjuk - sokkal több, mint „csak bot és vászon”. A falut egykor birtokló Mikó család három medvéjét, a hava­sokat és a borvíz-forrást tartal­mazó címeres zászlót Dénes Csaba helybeli lelkész szentel­te meg, aki - a Háromszék cí­mű napilap tudósítása szerint - a régió életében egyedülállónak minősítette az eseményt. „Kell egy zászló, ami alatt közösen létezhes­sünk, kellenek, akik a közösséget jó úton tere­lik a zászlók alatt. Bodok akkor tölti be hi­vatását, ha e zászló alatt a népe fel tud so­rakozni.” - idézi a nagy­tiszteletű lelkész szava­it a sepsiszentgyörgyi magyar újság. Az eseménynek tulaj­donított fontosságot az is mutatja, hogy bár a vidéken meghatározó termés, a pityóka beta­karításának dandárjára érkezett a küldöttség, a helybeliek a mezőgaz­dasági munka sürgeté­se ellenére zsúfolásig megtöltötték a templo­mot. Pelle Sándor azt mondja: bízik benne, hogy a következő ter­vük is hasonló sikerrel valósul majd meg.- A csíksomlyói bú­csúhoz igazítva jövőre szeretnénk egy Európa- napot, pontosabban egy több­napos programsorozatot ren­dezni Bodokon. Az ötletet a szentelésen megjelent megyei vezetők is tetszéssel fogadták. A szervezést és a költségeket mi vállaljuk. Ha mindez valósággá lesz, akkor ismét olyasmi törté­nik a testvértelepülésünkön, ami Erdélyben még nem volt. Ez az uniós program egyben Romá­nia európai csatlakozásának nyitányát is jelentheti - fűzi to­vább a tervet látható lelkesedés­sel Detk polgármestere. Mint mondja, az eddig eltelt tucatnyi esztendő is azt bizonyítja, a ma­guk részéről igyekeznek min­den segítséget megadni ahhoz, hogy Bodok, s általa Erdély ma­gyarsága egy-egy lépéssel elő­rébb jusson a népet a győzelem­re, a megmaradásra, a megerő­södésre vivő csillagösvényen. A velünk élő történelem Dr. Pelle Sándor: „Többször is megkérdezték, hogy szándéko­san időzítettük-e erre a napra a zászlószentelést Eleinte nem értettem ezt a nagy érdeklődést, meg azt sem, hogy miért be­szélgetnek az idősebbek egyre csillogóbb tekintettel, láthatóan emlékezve valamire, ami fontos volt annak idején a számukra. Később egy csapásra világossá vált a dátum okozta szokatlan izgalom. Hatvannégy éve, 1940-ben épp ezen a szeptemberi na­pon vonult be a magyar hadsereg Bodokra. Isten a tanúm, hogy az időpont kigondolásakor erről semmit sem tudtam. ”. Maksa, az apciak harmadik testvére Mi nem „sportból” kötünk partnerkapcsolatokat. Test­vértelepüléseinkkel évtizedes az együttműködés, amely mindannyiunk javára válik: a Kecskeméthez közeli Kunadaccsal a rendszerváltozás idején, a bajor- országi Winkelhaiddel pedig 11 esztendeje írtuk alá a megállapodást, valamennyiünk megelégedésére. Most pedig az erdélyi Maksa községgel is megköttetett a „szövetség” - nyilatkozta lapunknak Gémes Gábor apci polgármester. T. 0. Vendégek és vendéglátók a polgármesteri hivatal előtt A falu határában Kunadacs és Winkelhaid címere mellé ha­marosan a maksaiaké is felke­rül, köszönhetően annak, hogy a mátraaljai település küldött­sége a közelmúltban az erdélyi­ek vendégszeretetét élvezte, s eközben Gémes Gábor és Oláh Badi Álmos polgármesterek aláírták az együttműködési megállapodást. Maksa nagyjából Apchoz ha­sonló méretű község Kovászna megyében, Kézdivásárhelytől pár kilométerre. A háromszéki me­dencében fekvő önkormányzat közigazgatásilag három falut fog­lal magában, ide tartozik ugyanis Sepsibesenyő és Eresztvény is. Az apci képviselőkből álló küldöttség a közelmúltban emlékezetes hétvégét töltött a történelmi Magyarország ezen fertályán. Hatvani kap­csolatokon keresztül „talál­tak rá” Maksára; köztudott, hogy a Grassalkovichok váro­sa régóta tartó kapcsolatokat ápol Kézdivásárhellyel, így kézenfekvő volt a földrajzi közelség.- Először ők látogattak el hozzánk, majd szűk körben vi­szonoztuk a vizitet. Ezt követte a hivatalos utazásunk - utal az előzményekre Gémes Gábor. - Hamarosan, talán már október­ben, ismét ők következnek, jö­vőre pedig szeretnénk bevonni a civilszférát is. Mindenekelőtt a gyerekek csereüdültetése jö­het szóba, de a távlati tervek kö­zött szerepel az intézményi, kulturális és gazdasági együtt­működés is. A polgármester hosszan ecse­teli az erdélyi táj szépségeit, az ottani emberek őszinteségét, kedvességét, közvetlenségét és a vendégszeretetet, amiben ré­szesültek. Mindez együtt nagy hatással volt az apci képvise­lőkre - mondja, megemlítve, hogy máris megannyi baráti kapcsolat szövődött a házigaz­dákkal. Ottlétük során az időjá­rás ugyan nem fogadta kegyei­be őket - arrafelé olykor már a nyár végén is gyakorta leszáll a köd -, ám ennek ellenére egyet­len percig sem unatkoztak.- Ismerkedtünk a környék­kel, lovagoltunk, megkóstoltuk a helyi ételeket és italokat, ők pedig a miénket. Az együttmű­ködési megállapodást ünnepé­lyes keretek között írtuk alá, s ennek emlékére kaptak tőlünk ajándékba egy magyar zászlót is. Hazajövetelünk előtt Eresztvényben megkoszorúz­tuk Gábor Áron ágyúöntő sír­emlékét, felemelő érzés volt - összegzi benyomásait Gémes Gábor. A megállapodás Idézet az együttműködési megállapodás bevezetőjéből: „A magyar község, Apc és a romániai köz­ség, Maksa között az alábbi testvéri együttműködés jön létre: a kölcsönös megértés szellemében ápolni fogjuk a minél sokoldalúbb baráti kapcsolatokat annak tanúságaként, hogy az emberek, a községek és a népek közötti békés összefonódás elérhető nemes célnak számít A polgármesterek aláírják ezt az okiratot azzal az elvárással, hogy a két község polgárai egymással minél nagyobb számban ismerkedjenek meg, hogy az ismerkedésekből maradandó barátságok alakuljanak ki, és hogy a kultúra, a gazdasági élet, a szabadidő-eltöltés, a szórakozás és a sport iránti érdeklődés fő­leg a fiatalság körében szélesedjen ki A testvérközségek ünnepélyesen kijelentik, hogy egymást tá­mogatni fogják a barátság jegyében... ”. Maksa A község az egykori Három­szék vármegye közepes méretű lakóhelyeinek egyike Erdély délkeleti részén. Csaknem 130(hm élnek itt, a közigazga­tási egységet Maksán kívül Sepsibesenyő és Eresztvény fal­vak alkotják. A lakosság 97 százaléka magyar. A „Besenyő patak völgyének északi olda­lán fekszik szép regényesen Maksa ” - írta a XIX. század­ban Orbán Balázs. A falu vala­ha a környék jelentős települé­sének számított, 1630 és 1793 között itt tartották a szék rendi gyűléseit A falu régi templo­mát 1893-ban bontották le. En­nek kazettás famennyezete a budapesti iparművészeti múze­umba került, de a helyiek köz­adakozásból elkészítették a mását, amely a jelenlegi ima­helyet díszíti A templom kert­ben a magyar honfoglalásra emlékezve 1996-ban emlékmű­vet avattak. A Sepsibesenyő fe­lett emelkedő Csentetetőről tisz­ta időben a Brassó feletti hegye­kig is ellátni Eresztvényen, a református templom melletti sírkertben található az 1848-49-es szabadságharc egyik jelentős emlékhelye, Gá­bor Áron ágyúöntő mester sír­emléke. A hármas község lakói főleg mezőgazdaságból és állat­tartásból élnek, de a jövőben szeretnék kiaknázni a turiz­musban rejlő lehetőségeket is. Ehhez alapul szolgálhat, hogy a falu nyugati szélén található a besenyői víztározó 60 hektá­ros víztükre, amelynek festői környezete kedvelt kiránduló- hely. A kikeli patak mentén pe­dig vadregényes erdei út vezet fel a bodoki havasra

Next

/
Oldalképek
Tartalom