Heves Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)
2003-10-24 / 248. szám
H H H 2003. Október 24., péntek P F 2 3 ■ 11. OLDAL A mai magyar tömegkultúra Kollégánk elköltözött, de hazajár Mint a Heves Megyei Hírlap és elődje, a Népújság hűséges olvasója, évtizedeken át volt alkalmam (van természetesen jelenleg is) megismerni az újságírók stílusát, belső világát, érzéseiket, hiszen azok jól tükröződnek a megjelent anyagokban. A sportélet aktív szereplőjeként - hisz ezer szállal kötődöm Egerhez, a város sportjához, Eger minden sportágához - lett feltűnő számomra sok évvel ezelőtt Fesztbaum Béla neve, aki annak idején rendszeresen adta tudósításait a Bervai Vasas (később Egri Vasas) szakosztályainak életéről, eredményeiről, főleg az ottani labdarúgásról, birkózásról és kézilabdáról. Érdeklődéssel olvastam írásait, amiből hű képet kaphattunk egriek arról, hogy milyen sportélet folyt a Bervában. Adódott aztán mód, hogy előbb látásból, majd személyesen is megismerhettem, főleg azt követően, hogy belső munkatársa, sőt rovatvezetője is lett a Hírlapnak. A gyakorlati találkozásokból azt is tudtam, hogy az utóbbi években már nyugdíjasként forgatta a tollat, miközben tevékenysége kiteljesedett, túllépte a sport határait. Olvasóként ezt magam is örömmel nyugtáztam, mivel azok a társadalmi problémák, amelyek sokunkat foglalkoztatnak, reálisan mutatkoztak meg Béla (sportbarátként mondhatom így) írásaiban. Biztos vagyok abban, hogy keretes jegyzetei mások érdeklődését is felkeltik, hiszen olyan gondolatok fogalmazódnak meg benne, amelyeket az idősebb korosztály szívesen olvas. Esetében nem mellékes, hogy az egri társadalmi élet aktív szereplőjeként a gyakorlatot is jól ismeri, ami nem hátrány egy újságíró esetében. Itt utalnék arra, hogy szinte napjainkig töltött be vezető tisztséget az Egri Vasasban, volt feladata kulturális, egyéb közösségi, sőt egyházi vonalon is. Alkalmi kiadványokat is szerkesztett önzetlenül. Hosszú évtizedeken keresztül bizonyította tehetségét és tiszta, becsületes emberi, erkölcsi tartását. Csak mostanában, a dr. Vass Géza emlékére „A kíméletlen sors” című írását boncolgatva tárul szemünk elé egy olyan ember, aki nem csak a puszta történéseket, annak krónikáját továbbította, hanem az emberek érzelmi, lelki reagálását is átérezve tárta az olvasó elé az eseményeket. A múlt idő azért időszerű, mert ahogy értesültem, nemrég Budapestre költözött. Én úgy gondolom, hogy ez veszteség a lapnak és az olvasóknak egyaránt. Nyugdíjasként persze már nincs kötve úgy az ember, mint aktív évei alatt, mégis sajnálkozom és valószínűnek tartom, hogy nem vagyok egyedül. Kérem a Hírlap vezetését, hogy amennyiben lehetőség van rá a jövőben is, foglalkoztassa valamilyen szinten Fesztbaum Bélát. Természetesen akkor, ha Ő is vállalkozik erre. Feltételezem, hogy ha nem is olyan mértékben, mint eddig, de található bizonyos lehetőség arra, hogy neve és írásai még egy időre, esetleg esztendőkre megmaradjanak ebben az újságban. Neki és családjának jó egészséget kívánok és további kedvet a munkához. A Hírlap valamennyi újságírójának is hasonlókat. Remélem, hogy az itthon maradt közvetlen munkatársak között vannak lelkes követők - hiszen már bizonyították tehetségüket —, akik sokat tanultak az idősebb, nagy élet- tapasztalattal rendelkező, távozó kollégájuktól, és biztosítják majd továbbra is a már megszokott, tárgyilagos hangvételt. Visontai József úszóedző, Eger *** Tisztelt Visontai József! Örömmel adtunk helyet kollégánkat méltató gondolatainak. Ezúton szeretnénk megnyugtatásul közölni Önnel, hogy Fesztbaum Béla - bár Budapestre költözött - továbbra is ezer szállal kötődik Egerhez és a megyéhez. Épp ezért személyes ígérete szerint szerkesztőségünket is rendszeresen felkeresi, ha itthon akad dolga, és alkalomadtán írásaira is számíthatunk, melyeket ha nem is az eddig megszokott gyakorisággal, de változatlanul örömmel adunk közre. ■ Egy kicsit reálisabban Ma a tömegkultúra szerintem haldoklik. Nincs igény a művelődésre, nem számít értéknek, ha valaki művelt. Az emberek nagy részének a kultúra nem jelent semmit, nem érdekli őket. Ha esetleg valaki mégis próbálkozna, azt a társadalom bírálja: ha könyvet olvasol, „pedál” vagy, ha színházba mész, „hülye”. Ráadásul a magyar nyelv is eltűnőben van. A fiatalok szókészletébe a divatos márkaneveken, a McDonald's kínálatán, az új együttesek és sztárok nevén kívül már nem igazán fér bele egy-két plusz magyar szó sem. Már az ötéves kisfiúnak is csak akkor látok mosolyt az arcán, ha el tudja mondani a nemi szervek ötféle szinonimáját, meg esetleg egy pár kurtább szókapcsolatot. Van egynéhány ember, aki ezen a szinten meg is rekedt, és csak vulgáris kifejezésekkel gyarapította a szótárát. Lassan ott tartunk, hogy rengeteg magyar szóról sokan azt sem tudják, mit jelent. Nem is beszélve arról, hogy a legtöbben beszélni sem tudnak magyarul helyesen, az pedig csodabogárnak számít, aki tud helyesen is írni. Ezeknek a problémáknak több oka is van. Például az Amerika- majmolás, a Nyugat felé haladás. Szerintem az ország bármelyik városában, az utcán sétálgatva harminc üzlet vagy bolt nevéből ha öt magyar, igencsak jó aránynak számít. A tinibálványoknak is hasonlóan „magyaros” csengésű nevük van, mint az „Erika C”, meg „Robby D”. Nem tudom, mi A kisember, akiről beszélek, nem mai gyerek. Megért már egyet s mást. Sok szemetet látott. Mára el is homályosította a szemét a szemét. De lelki szemeivel nagyon élesen lát. Látja ötévesen önmagát és családját a „felszabadítók” karmai között, a front átvonulta után. Istenem, micsoda trauma volt az! Látja a mosolygós kopasz emberkét, a padlássöprést később. A feltámadott néptengert, a tankok lánctalpait, a lelőtt templomtornyot, a verőlegényeket. Látta az ezernyi kiírást: Éljen a Kádár-kormány! S azt, hogy az „éljen” elé egy „f” betűt írt a nép. Mert látta, hogy az szemét. A kisember látja a dolgozó népet, akikre egykor ráfogták, hogy ő uralkodik. S most azért büntetik, mert akkor uralkodott. Úgymond proletárdiktatúra volt. Azért büntetik, mert önmaga szavazott saját „uralkodása” ellen. Ha csak az ő, a kisember életében a mindenkori politikusok szájából elhangzott hazugsághegyeket - teljes joggal - szemétnek nevezzük, megtaláljuk-e még az országot a szeméthegyek alatt? Ma szabadság van (?). Kinek a szabadsága? Szuabban a menő, ha valaki angol becenevet ad magának vagy másnak. Az újabb amerikai filmek sem igazán világítják meg a helyes magyar beszéd felé vezető utat. Divat még angolul káromkodni is, pedig a magyar nyelv erre is a legválasztékosabb és legcifrább. A mozin kívül ott van a tévé kulturális tárháznak, ahol szintén lenyűgöző választék várja a tudásra szomjazó embert: kezdve az országgyűlési közvetítéstől a szappanoperákon keresztül a Fókuszig. A szappanoperák Brazíliából igen gyorsan kis hazánkba telepedtek, és a legnagyobb, leghűségesebb rajongótábort szerezték be. (De szerintem a legegyüttérzőbbet is, mert ha a többi országon múlik, Isaura még mindig rabszolga, és szegény Esmeralda még mindig vak lenne...) Ezekből a sorozatokból megtudjuk, hogy ki kinek az apja, lánya, fia, nővére, keresztapja, kutyája... stb., és azt, hogyan sírjunk úgy 119 részen át, hogy a sminkünk ne kenődjön el. Ha esetleg nagy ritkán a tévében egy jó filmet nézünk, azt sem tudjuk végignézni egy kis ultramag, pH- érték vagy Coca-Cola nélkül. Az is undorító, hogy milyen eszméletlen „gagyi” mesékkel tömik a gyerekek fejét, és milyen rossz filmeket és sorozatokat képesek csinálni. Számomra az a legborzasztóbb, hogy ez kell az embereknek, és jól érzik így magukat. (név és rím a szerkőben) verenitás van. Hol? Mi különbség van a csöbör és a vödör között? És most melyikben vagyunk? Egykor „miénk a gyár, magunknak építjük”, aztán amnézia és „privatizáció”. És aki építette (a gyárat, az országot), most hol van? A jég hátán. Jó neki, mert ő ott is megél. Soroljam még? Akkor nem lesz vége ennek az írásnak. Szemét szemét hátán. Kormányok. Jobb, bal, jobb, bal. S négyévenként mindegyik megbukik. A sok szemét. Es a nép, az istenadta nép nem mondhatja, hogy aki egyszer visszaélt az ő bizalmával, az egyszer s mindenkorra takarodjon. Egyelőre marad a mérhetetlen kiszolgáltatottság, a nyomor, az árkartellek, a monopolhelyzetű „szolgáltatók”, akik reklamáció esetén szemenszedett hazugságokkal vágnak vissza stb. A beígért eldorádó helyett folytatódik az erózió, a rothadás, a szemét... A hazudozás. De ne csüggedj, régi és a falvédőről most lejött kisember, van megváltás: a halál. Az az egy nem csap be téged. Ebben biztos lehetsz. Ámen. J. József Eger (rím a szerkőben) Tisztelt Honfitársaim! Én egyszerű parasztember vagyok, 76 éves, és hangsúlyozni kívánom, hogy sohasem voltam párttag, és mindig tiszteletben tartottam a más véleményét, sohasem akartam a véleményemet másokra kényszeríteni. Nem mocskolódtam, nem neveztem senkit hazaárulónak, nem javasoltam, hogy kötelet a nyakakba, mert tudtam, hogy a „mocskos kommunisták” közül sokan dolgoztak becsületesen, mert a megélhetőségüket féltették. Ők is hozzájárultak ahhoz, hogy nagyon sokan diplomát és doktori címet szerezhettek ingyen. Most pedig mi jár nekik ezért? Ők a mocskosak, a hazaárulók, az ő nyakukba kínálnak kötelet, és mindezt azok teszik a leghangosabban, akik a fenti címeket, jól fizető állásokat az ő jóvoltukból megszerezhették. Természetesen vannak emberek, akik túlbuzgók voltak az elmúlt 40 évben, de nem ők vannak többségben. Nem tudom megérteni, hogy az egyik pártnak mindent elhisznek, még azt is, ami nem igaz, a másik pártnak pedig semmit sem hisznek el, még azt sem, ami kézzelfogható. Talán az elmúlt négy évben nem volt áremelkedés? Emlékszenek még arra, hogy a két választás között májusban, amikor kaptuk a 4%-os nyugdíjemelést, mit mondott Varga Mihály pénzügyminiszter? - Ez még jár a nyugdíjasoknak. De ha járt, miért nem kaptuk meg január 1-jén? Miért nem vagyunk tárgyilagosak, miért nem tudjuk az igazat megkülönböztetni a hamistól? Nézzünk szembe a valósággal! Talán a Medgyessy-kormány a vesztünket akarja? Honfitársaim, a Hom-kormány 5,9%-os gazdasági növekedéssel adta át a kormánym- dat 1998-ban. Az Orbán-kormány 2,9%-os növekedéssel adta át a kormányrudat 2002-ben, és ezt nem én állítom, kutatóintézetek mondják... Honfitársaim! Legyünk egy kicsit reálisak! A Medgyessy-kormány egy év alatt 850 milliárdot adott a népnek. Ez azért nem semmi. Egyszer megkérdeztem Orbán Viktortól a következőt: - Orbán úr, van két apuka, nevezzük őket Horváth apukának és Orbán apukának: Horváth apukának is annyi gyereke van, mint Orbán apukának. Horváth apuka a borítékban 60 ezret visz haza a családi pótlékkal együtt, Orbán apuka pedig 600 ezret visz haza a családi pótlékkal együtt. Megkérdeztem tehát, hogy: Vajon szívesen lemondana-e Horváth apuka az alanyi jogon járó családi pótlékról, ha ő is 600 ezret vinne haza? Választ nem kaptam. Ne higgyék, hogy én mindennel elégedett vagyok, de igyekszem reálisan nézni a helyzetet. Látom a kormány erőfeszítését, hogy mindenben megfeleljen a várakozásnak, de sokszor hiba csúszik a számításba. Orbánék azt mondják, hogy volt 300 milliárd a kasszában, amikor átadták a kormányrudat, csak elfelejtették azt is hozzátenni, hogy az inflációtervezet 4%-os helyett lett két számjegyű. Azt kérem Önöktől, adjunk lehetőséget Medgyessyéknek, hogy megpróbálják bebizonyítani, hogy ők is tudnak és akarnak tenni a hazáért. Ne ítéljünk egy év után. Nekünk, szavazóknak van időnk 2006-ban az osztályzatokat kiadni. Ha ez alatt a négy év alatt képtelenek lesznek eredményeket felmutatni, akkor mondjunk ítéletet. Ha nem felelnek meg, jöhetnek az újak. Ezt a levelet a jó szándék vezérelte, mivel ennyi évesen engem nagyon bánt, amikor gyűlölettől és mocskolódástól hangosak nemcsak a hétköznapok, de még a legszebb ünnepeink is. (név és rím a szerkőben) Még egy gondolat Az október 15-én megjelent „Gondolatok a gyöngyösi zsidóságról” című írásomban sajnálatosan félreérthető volt az egyik lényeges mondat, amint azt még aznap két olvasójuk is jelezte. Az előző mondattal együtt: „Az ébredő magyarok a sportegyesületekből, kaszinókból való kitiltás, antiszemita újság megjelentetésével a konszolidációig tartották életben szélsőséges eszméiket. A város vezetői, elsősorban Puky Árpád polgármester, fokozatosan ellenük fordultak.” Nagyon sajnálnám, ha az olvasók emlékezetében úgy maradna meg ez a szövegrész, hogy a város vezetői és a polgár- mester a helybeli zsidóság ellen fordultak volna, mivel éppen hogy az antiszemiták ellen fordultak. Ezúton is szeretném Puky Árpád polgármester jó emlékét megőrizni, aki, amíg csak módjában volt, harcolt a helyi szélsőjobboldali elemek ellen, így pl. azzal is, hogy a zsidók kitiltásakor - keresztény létére - tiltakozásképpen ő maga is kilépett a városi kaszinóból. Orbánné dr. Szegő Ágnes Bensőséges ünnep A Heves Megyei Önkormányzat Szent Kamill Idősek Otthona zagyvaszántói telephelyén házasságuk 50. évfordulóját ünnepelte Pitlik László és Pitlik Lászlóné. A bensőséges ünnepségre szerető családjuk és a lakótársak körében került sor. A szentmisét celebrálta Mándoki György, Zagyvaszántó plébánosa. A rendezvényt számos környékbeli egyéni vállalkozó támogatta, melyért ezúton is köszönetét mondunk. Lévai Tibomé igazgató Idős szavalok A Csányi Idősek Otthonában vers- és prózamondó versenyt rendeztek, melyre a helyieken kívül a megye hasonló intézményei is meghívást kaptak. Közülük a vámosgyörki, a parádi, a hevesi, az egri Petőfi utcai, a mátraházi és a hatvani idősek otthona élt a meghívással. A versenyen közel 30 fő vett részt. A vetélkedő végén a zsűri egyénileg értékelt mindenkit. Az előadók közül ki kell emelni a hatvani otthonban élő Szabó Józsefnét, aki saját és férje költeményét adta elő. Valamennyi résztvevő oklevélben részesült, a csapatokat pedig kerámia dísztárgyakkal jutalmazták. Köszönet illeti a rendezvény megálmodóit és megszervezőit, valamint a támogatókat. A nagyszerű rendezvényt újabb követte, a herédi népdalkor szórakoztatta az otthon lakóit. Juhász Árpád Csány A kisember és a szeméthegyek Ezernyi élmény a véneki táborban Érik a szőlő... Hagyományőrző szüreti mulatságot rendeztek október 10-én Erdőtelken a Gondozási Központban. Az idősek visszaemlékezéseit felhasználva állították össze a programot a gondozónők, a terem díszítése régi korok hangulatát idézte. A felkötözött szőlőfürtökre és borospalackokra csősz vigyázott, ha valaki elcsent egyet-egyet, zálogot adott, amit mókás játékokkal lehetett kiváltani. Cigányzene kíséretében nótáztak és keltek táncra a résztvevők. Pihentetőül a műsor részeként a paraszti élet egy-egy jellegzetes pillanatát elevenítették fel. Október 1-jén, az idősek világnapján a vezetőnő köszöntötte az öregeket. Október 6-án kulturális foglalkozás keretében emlékeztek meg az aradi vértanúk hősi haláláról, és készülnek október 23-ra, az '56-os események felidézésére. Ficsór Lilla Az egri Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium 6. c osztálya a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány pályázati támogatásával 2003. szept. 22-27. között a Győr- Moson-Sopron megyei Vének község Jurtatáborában töltött egy felejthetetlen hetet. Az erdei iskolai program szigorú tematika szerint folyt, de ez persze nem jelentette azt, hogy a gyerekeknek ne jutott volna idejük focizásra, pingpongozásra, sétahajózásra, vagy igazi dunai horgászásra. Már a hosszú, két átszállással tarkított utazás is élmény volt, hiszen a gyerekek között akadt, aki még nem utazott Intercity vonaton. Rögtön a megérkezés napján elkezdtük a programot, hiszen ez a nap a Szigetközi Tájvédelmi Körzet napja volt, ennek megismerése, képzeletbeli fel- térképezése volt a feladat. A második nap a madarak napja, így délelőtt a vízi, vízparti madarak megismerése volt a cél, amit a délutáni sétahajózás jól kiegészített, hiszen ennek során élőhelyükön tudták a gyerekek a madarakat megfigyelni. A hajózás után műkedvelő horgászaink örömmel vetették be a csalikat a Duna-parton, a tapasztalt helyi horgászok türelmes mosolyával kísérve. A halak nem haraptak. Lehet, hogy zavarta őket a zaj? Szerdán beköszöntött az ősz, de a bo- rongós időjárás nem akadályozta csapatunkat abban, hogy a falu határában kialakított tanösvény kép- és szöveganyagából ne rendezzünk egy jó kis versenyt. Délután a közeli folyami árukikötő munkájának megfigyelésével folytattuk, és a focimeccseket is igyekeztünk lejátszani, hiszen mindjárt itt a hétvége, és bajnokot kell avatni! A csütörtök délelőtt - a növények napján - egy kimerítő akadályversennyel telt, melynek során a csapatok beszámoltak eddigi tudásukról, de új ismereteket is szereztek. Délután megismerkedtünk a falu helytörténeti kiállításával, megnéztük a nevezetességeket, és folytattuk a sportversenyek lebonyolítását. Este minden csapat igyekezett egy jó kis műsort összeállítani, és még ott volt a holnapi tábortűzhöz a rőzsegyűjtő verseny is. Ki gyűjt többet, ki rakja fel szebben a fát, és ki küzd becsületesen? Minden kérdést megválaszoltunk, majd gyorsan befejeztük az estét, hiszen minden táborban az utolsó nap a legizgalmasabb. Pénteken három csoportot alakítottunk. Míg az egyik a Duna-parton biciklizett lelkesen és indulót énekelve élvezte a jó levegőt és a napsütést, a másik csoport igyekezett képzőművészeti tehetségét fejleszteni. Gyönyörű képek és egyéb műalkotások születtek, miközben a szemfüles gyerekek egy horgász hónapok óta elveszett irattárcáját is megtalálták. A jutalom nem maradt el, a délután folyamán több liter üdítő formájában megérkezett a becsületes megtalálóhoz. Ezalatt a harmadik csapat növény- és termésgyűjteményt készített, és lejátszotta a hiányzó pingpongmeccseket. Az esti tábortűz nagy volt, meleg és szép. A műsorszámok világraszólóak, a kedvünk fergeteges volt. A hazautazás ugyan sokáig tartott, de észre sem vettük, annyi élményt kellett megbeszélnünk. Mehetünk jövőre is! Viszlát, Vének! Kísérő tanárok: dr. Loboczkyné Hársasi Ibolya osztályfőnök, Varga Pálné, Bárdosáé Greskovics Zsuzsa, Hollóné Kocsik Judit Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■
