Heves Megyei Hírlap, 2002. október (13. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-29 / 252. szám

12. OLDAL P F 2 3 ■ 2002. Október 29., kedd A KDNP-székház eladásáról A lap egy cikkében Lukács Tamás a KDNP-t érintő ítélettel kapcsola­tos nyilatkozatában olyan kijelen­tést tett, ami alkalmas lejáratásom­ra. Ezzel kapcsolatban az alábbiak közlését kérem: A KDNP székháza eladásáról a KDNP választott testületé, az Or­szágos Választmány döntött nagy többséggel. Az értékesítést a KDNP 1994-es és 1998-as kampányokra felvett hitelei visszafizetése miatt kellett lebonyolítani. Fenti időszak­okban a párt elnökei dr. Surján László, ületve dr. Giczy György vol­tak, dr. Lukács Tamás pedig végig a KDNP vezető politikusai közé tartozott. A KDNP kisebb székhá­zat vásárolt. A Millenáris Kht. üze­meltetési költségei vezetésemmel drasztikusan csökkentek, mintegy 250 millió forintot takarítottunk meg az adófizetők forintjaiból alig öt hónap alatt. Politikai tisztségem­ről kinevezésemkor lemondtam. Megértem, hogy egyes jobbol­dali politikusoknak nem esik jól, hogy a Fidesz fellegvárának tartott Millenáris Park pazarlását meg­szüntettem, rendet tettem és tisz­tességes gazdálkodással biztosí­tom a park folyamatos működését. Ez az én munkám védjegye, és nem Lukács Tamás ködös nyilat­kozatai. Mizsei Zsuzsanna Csak a szél fütyül. Több panaszos írást is találtam már lapjukban az Udirea Kft. szol­gáltatásaival kapcsolatban. Sajnos, akarva-akaratlanul jómagam is az átvert és becsapott ügyfelek tábo­rába tartozom egy jó ideje. Elhatá­roztuk, hogy a takarékosság jegyé­ben a házunkban megoldjuk a régi bejárati ajtó cseréjét. A kft.-vel kö­tött megállapodás alapján kifizet­tük a nyolcvanezer forintos fogla­lót, és egy darabig türelmesen vár­tuk a megrendelt árut, mindhiába. Több alkalommal is személyesen kerestük fel a céget, hogy választ kapjunk arra, mikor hajlandók az ajtót leszállítani, ám erre a legtöbb­ször csupán egy vállrándítás volt a válasz. Szeptember végén járunk. Az ajtó sehol, az idegeink lassan felmondják a szolgálatot. Jómagam vállalkozóként tu­dom, hogy az ügyfelek bizalmáért mindennap becsülettel meg kell küzdeni, ellenkező esetben felkop­na az állam. Úgy látszik, hogy ebben az or­szágban ez nem mindenkire érvé­nyes. Ezúton kérem, hogy aki nyí­lászárót szeretne cserélni, az a fen­ti céget kerülje el jó messzire. (név és cím aszerk.-ben) A selypi foci utóélete Az utóbbi idők legrosszabb sze­mélyeskedő írását olvastam a „Még egyszer a Kinizsiről” címen megjelent cikkben. Nem valami szalonképes írás volt, egy ember lejáratására irányult. Már csak egyedüli ember vagyok, aki az 1939-ben a selypi cukorgyárban elsőnek megalakult labdarúgó­szakosztály csapatában játszot­tam. 1945-ben egyike voltam azoknak, akik újból létrehozták, szervezték a cukorgyári labdarú­gócsapatot, eredetileg SSE néven, és itt játszottam az NB III.-ban. Majd később, az 1950-es években elnöke is voltam a sportkörnek. Sporttevékenységemért soha egy fillért sem kaptam. Tehát megél­tem az előző labdarúgó-szakosz­tály megalakulását, jól megismer­hettem a sportkör történetét. Jelenleg a gondokat nem egy rosszindulatú, személyeskedő, minden igényességet nélkülöző írással kell megoldani. A cikk írója maga sem veszi észre saját hibáit, nem látja, nem tudja elviselni a mások igazát, így a tévedések soro­zatába esik. Olyan nézetet, elveket vall, hogy az 1945 előtti sporttevé­kenység nem tartozik a selypi sportkör történetéhez, de olyan idegen, zord elnevezés, hogy EDOSZ, az egyenlő a Kinizsi cím­mel. Szüksége is volt ilyen hamis állításra, hogy 1995-ben míg pénz volt, lehessen 50 éves évfordulót kitalálni, lehessen dáridózni. A Kinizsi elnevezés 50 éves év­fordulója 2001-ben volt, meg sem emlékeztek róla, így aztán a sport­körnél olyan furcsa helyzet állt elő, hogy az előző sportvezetők, gyár­vezetők 1969-ben azt mondták, hogy 30 éves a Kinizsi. Az évfordu­lóra meghívták az öregfiúkat, így engem is. 1995-ben pedig létrehoz­tak egy hamis évfordulót, szórták a pénzt. Ezen hamis évforduló-hir­detésnek még a mai napig is szó­szólója a cikk írója. Arról nem írt, hogy egy nem szükséges tevékeny­ségért az elmúlt években közel egymillió forintot vett fel. Nem az utca sarkáról kell kritizálni, szemé­lyeskedni, hanem a sportvezetést kell segíteni, ha segíteni tud és akar. Előre látni lehetett, hogy ha a cukorgyár megszűnik, akkor a lab­darúgás is megszűnik, támogatás hiányában. A lőrinci drukkerek meg azt mondják, hogy az adófize­tők pénzét lőrinci csapatra kell köl­teni. Az írást olvasva az az érzésem támadt, hogy a cikk már nem is a sportról szól, hanem a politikáról. Sajnálom, hogy a sportkörnél, ahol egész ifjúságomat eltöltöttem, ennyire eluralkodott a személyes­kedés, labdarúgás pedig nincs. Cserháti József 80 éves sportbarát (rím a szerkőben) Ami egy újságcikkből kimaradt Örvendetes dolog, hogy térségünkben a bűnmeg­előzést nagyon komolyan gondolja a Heves Me­gyei Rendőr-főkapitányság, mint ahogyan Kocsis Irén Mária r. alezredes nyilatkozta a Hírlap Maga­zin 2002. október 5-i számában. Igyekeznek már tenni is érte, ezért létrejött 1997-ben megyénk vá­rosaiban a helyi bűnmegelőzési és közbiztonsági bizottság. Ennek a bizottságnak a tevékenységéről eddig a közvélemény alig értesült. Munkájának eredményét napjaink közbiztonságának a javulá­sában sajnos érzékeljük. A közölt statisztika sze­rint 2001-ben az ismertté vált bűncselekmények száma 14.716(1) volt. A cikket olvasva erősen felve­tődött bennünk a kérdés: hol volt ez a bűnmegelő­zési és közbiztonsági bizottság a 2000. november 11-e utáni napokban, amikor felejthetetlen, drága gyermekünk, Kiss Gábor eltűnt, aki köztudottan városunk éltanuló gimnazistája volt? Véleményünk az, hogy az eltűnési ügyeket nem szabad mechanikusan kezelni, mint ahogy azt saj­nos a fiunk esetében tette az Egri Városi Rendőrka­pitányság. Az, hogy nem tettek különbséget eltűnés és eltűnés között, és a Gábor eltűnése okának - ala­pos mérlegelés nélkül - elcsavargást és kalandvá­gyat jelöltek meg, végzetes tragédiához vezetett. Meggyőződésünk, hogy ha azonnal „forró nyo­mon”, minden lehetséges eszköz igénybevételével keresi a rendőrség Gábor fiunkat, akkor élve meg­találták volna. Annál is inkább, mert az újabb igaz­ságügyi orvos szakértői vizsgálat szerint gyerme­künk halála 2000. november végén, december ele­jén következett be. Újra és újra felmerül bennünk és az állampolgárokban a megválaszolatlan kér­dés, hogy merte az Egri Városi Rendőrkapitányság azt felvállalni, hogy egyáltalán nem kereste ezt a kiváló fiatalkorú diákot, aki „Eger Város Ösztöndí­jasa” volt? Aktív keresés helyett megalapozatlanul fikciót állítottak fel: „elment magától, majd vissza­jön” - melyhez konokul ragaszkodtak. Ezzel a hozzáállással esélyt sem adtak a megmenekülésé­re. Ezek után az olvasók kérdése: hogyan gyako­rolta szakmai felügyeleti munkáját a megyei bűn- megelőzési osztály Gábor ügyében? 1 Tanulság: egy fiatalkorú az eltűnése pillanatától kezdve életveszélybe kerülhet, bármi történhet ve­le, még bűncselekmény is. Ezért speciálisan szak­képzett nyomozókra van szükség, akik képesek fe­lelősséggel, megalapozottan dönteni egy adott el­tűnési ügyben, hogy ne kelljen ártatlanul meghal­nia — téves döntés és ellenőrzési hiányosságok mi­att — egy jobb sorsra érdemes fiatalnak. Ha az ille­tékes hatóságok fiunk ügyét nem kezelték volna lazán, akkor most nem az egri Lajosvárosi temető­ben feküdne, hanem a Debreceni Orvostudomá­nyi Egyetemen tanulna, és minden bizonnyal kivá­ló orvos lett volna belőle. A gyászoló család nevében az édesanya: Kiss Gyulámé A megyében és a városokban ala­kult bűnmegelőzési és közbiztonsá­gi bizottságok létrehozására a Rendőrségi Törvény ad lehetőséget, feladatuk az adott térség minél jobb közbiztonságának megterem­tése érdekében az érdekelt szerve­zetek közötti koordináció, és az olyan problémák megoldása, ame­lyek több szervezet és az állampol­gárok együttes cselekvését igénylik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bizottságban résztvevő szer­vezetek bármelyikének is beleszó­lása, betekintése lehetne azokba a konkrét ügyekbe, amelyek egy adott szerv hatáskörébe tartoznak, mint például bűnügyek vagy eltű­nési ügyek. Ennélfogva sem a me­gyei, sem a városi bűnmegelőzési bizottságoknak nincs semmiféle hatáskörük, sem pedig feladatuk az eüünési ügyekben, így a Kiss Gábor eltűnési ügyében sem. Nem értünk egyet Kiss Gyuláné azon áüításával, mely szerint a Tisztelt Kiss Gyuláné! rendőrség mechanikusan kezeli az eüünési ügyeket, és Kiss Gábor fel­kutatása érdekében nem éltünk még az államigazgatási eljárásban. alkalmazható lehetőségek igénybe­vételével sem. Mind az Egri Rendőrkapüány- ság, mind a Heves Megyei Rendőr­főkapitányság maximálisan kime­rítette a rendelkezésre álló összes törvényes lehetőséget az eltűnt fia­tal felkutatása érdekében. Sajnos hiábavalónak bizonyuüak az adat­gyűjtések, tanúkutatások és meg­hallgatások, terepkutatások, mert mint arról az olvasók korábban ér­tesülhettek, az eltűnt Kiss Gábor sajnos a Dunából került elő holtan. Természetesen érthető, hogy a szü­lő nem tud belenyugodni gyermeke elvesztésébe, de sem az eltűnése­kén, sem pedig esetlegesen az el­tűntek sérelmére elkövetett bűncse­lekményekért nem a rendőrség a fe­lelős. A rendőrség azért felelős, hogy a részére meghatározott fel­adatokat elvégezze, eltűnési ügyekben a felkutatásra teendő in­tézkedéseket végrehajtsa. Ez pedig, hangsúlyozzuk, minden törvényes eszköz, lehetőség igénybevételével megtörtént. Azzal egyetértünk, hogy az el­tűnt gyerekek, fiatalok az eüűnés ideje alatt fokozott veszélynek van­nak kitéve, hogy bűncselekmény áldozatává váljanak. Éppen ezért fontos, hogy a szüleik tudjanak ar­ról, hogy a gyermekük mikor, kivel és hol tartózkodik, és mikorra vár­ható haza. De ami még talán ennél is fontosabb, hogy a szülők és gye­rekek között megfelelő, őszinte bi­zalmi viszony létezzen, s akár a családon belüti, akár a családon kívüli problémájuk vagy konfliktu­saik megoldásaként ne az otthoni­ak előli titkolózást, illetve az ott­honról elmenekülést válasszák. Az ilyen viszony kialakításáért viszont a szülők a felelősek. Tisztelettel: Kocsis Irén Édes-szomorú örökségem A közmondás szerint hasonlítunk azokra, akiktől születtünk: szülé­inkre, nagyszüleinkre, őseinkre. Környezetünk, amelyben felnö­vünk, szokásainkban tesz hason­lóvá. Jóllehet, számadást csak ak­kor csinálunk, amikor szüléink örök nyugovóra térnek. Szegény szüleimnek, akiket az élet nem sok mindennel ajándé­kozott meg, hosszú életet kíván­tam. A sors kegyeiből kívánságom teljesült: anyám, apám mindket­ten 90 évet éltek. Szerény ottho­nukban három testvéremmel osz­tozkodtunk, ami forintra átváltha­tó volt, simán belefért pénztár­cámba, majd testvéreim beleegye­zésével apám — hosszú életének — feljegyzéseit vettem hónom alá, és szomorúan távoztam abból a házból, amelyben születtem és gyermekkoromat éltem. Míg test­véreim hosszú életükön át ott él­tek körülöttük, jómagam az '56- os forradalomban való tevékeny­ség miatt menekülni kényszerül­tem az országból. Távol szülőfa­lumtól időnként belemerülök apám írásaiba, amely családunk­ról, őseink küzdelmeiről, gyer­mekkoráról, barátokról, ellensé­gekről, háborúról és békéről szól. Szülőfalumat, Herédet a Cser­hát hegység utolsó dombjai ölelik át, és onnan folyó két patak, a Bér és a Vanyarc. Északról alig pár km- re emelkedik a Mátra, és abla­kunkból fellátni az ország tetejére, a Kékesre, Galyatetőre, és délre, délkeletre. E feljegyzésekből magamra és a hazámra ismerek. Oravecz Imre Amberg, Németország Támogattak Köszönetét szeretnénk mondani az egri kórház orvos-igazgatójá­nak, dr. Kőszegi Gábornak és dr. Kovács József főigazgató-főor­vos uraknak, hogy biztosították számunkra a hagyományőrző táborban való részvételünket. „Szükség van rád” Alapítvány tagjai Köszönet Hálás szívvel mondunk köszö­netét a Felnémeti Általános Isko­la 1982-ben végzett tanulóinak, hogy osztálytalálkozójuk alkal­mából felejthetetlen fiunkról megemlékeztek, és sírjára virá­got vittek. Korózs Csaba szülei Emlékezetes nap Nagy izgalommal és örömmel készültünk a hosszú útra. Reg­gel 7 órakor indultunk a hevesi szociális otthonból. Budapesten reggeliztünk, majd Szentendre, Leányfalu, Visegrád, végül Esz­tergom következett. Felszáll­tunk a gumikerekű kisvonatra várost nézni, ezt követően ebé­deltünk. Egy kis pihenés után a Mária Valéria hídon sétáltunk át, később a kisvonat jött ér­tünk, és felvitt a bazilika épüle­téhez. Csodálatos élményben volt részünk. Sokan mécsest gyújtottak és imádkoztak. Meg­tekintettük a kincstárat, ahol na­gyon szép kegytárgyak, értékes miseruhák, ékszerek vannak. Aki bírta energiával, felment a kupolába, ahonnan gyönyörű panoráma nyílt a városra és kör­nyékére. Gazdag és felejthetet­len élményben volt részünk. Köszönettel és tisztelettel az alapítványnak! Sasváriné Nagy Róza Idősek köszöntése A csányi Idősek Otthonában az idősek köszöntése október első szombatján meglepetéssel kez­dődött. A Hatvani Református Gyülekezettől lelkigyakorlat tartására érkezett Boros Tiborné, két kedves koreai ven­dég kíséretében, akik hazánk­ban tartózkodnak lelkigyakor­laton. A koreai vendégek magyar nyelven köszöntötték a lakó­kat, és magyarul olvastak fel idézeteket a Bibliából. Október 16-án az intézet vezetése kö­szöntötte a lakókat. A rendez­vényen megjelentek a már nyugdíjba vonult dolgozók is, köztük az intézmény első veze­tője, Gyöngyösi Erzsiké néni is. A továbbiakban egy zenés mű­sorral kedveskedtek az idősek­nek. A jó hangulatú összejöve­telen részt vett Morvái István polgármester, dr. Szabó Móni­ka körzeti orvos, valamint a Bé­kés Naplemente Alapítvány ku- ratóriumának tagjai. __■ K éz a kézben, Erdélyben Miénk volt a Ház Élő cáfolat Az Agria vegyes kar Hargitában töl­tött néhány napot, magyarságunk azon területén, ahol kincs a magyar szó, a hagyomány és a szeretet. Az együttes a Borsos Miklós Művésze­téért Alapítvány és a Bel Canto ka­marakórus vendégeként érkezett. A kórus négy helyszínen éne­kelt: a nagyváradi székesegyház­ban, a Bánfi-Hunyad templomban, a gyergyószentmiklósi fesztiválon és a gyergyócsomafalvi templom­ban, a „30 évesek találkozóján”. Ez utóbbi az összetartozás egyik leg­ékesebb hagyománya, szívszoron­gató pillanatokkal, melyek zárása­ként nem kötelességből, hivatalos formában, hanem lélekből csen­dült fel a magyar, majd az erdélyi himnusz dallama a megrázó szö­vegével: „Vándor székely remény­ségét, / Jézus, áldd'meg Erdély földjét!”. A vegyes kar megkoszo­rúzta a Borsos Miklós-emlékházat, ahol a festő, grafikus, szobrász életművének szellemi, erkölcsi és művészi értékeit őrzik, utat mutat­va a tehetségeknek a kultúra, a művészet és a civil élet ötvözésé­nek lehetőségére. A történelem során a székelység éppen úgy állt Kossuth Lajos mel­lé, mint annak idején Rákóczi zászlai alá. A Gyergyócsomafalván felállított Kossuth-szobor előtt a tisztelet jeleként zengett a dal. Az együttes tagjai olyan élmé­nyekkel gazdagodtak, melyek nem sorolhatók a mindennapok él­ménykörébe. Olyan nagyszerű emberekkel ismerkedtünk meg, akiknek az életében nem a rang és nem a vagyon a fontos, hanem az emberség, az összetartozás és a szeretet. Az Agria vegyes kar vendégül látta Egerben az új barátokat októ­ber 18-án, az „Éneklő Magyaror­szág” rendezvényén. Király Katalin, karnagy A 15 éve szervezetten működő jógaklub által rendezett egész­ségnapon, október 5-én a Megyei Művelődési Központban az egészségüket megőrizni vagy visszaszerezni szándékozók egy­másnak adták a kilincset. A szer­vezők a test és a lélek karbantar­tásának lehetőségeit sorakoztat­ták fel. A sokoldalú jógagyakorla­tok alaphelyzeteinek gyakorlása mellett az érdeklődők megta­pasztalhatták a különféle masz- százsok, kezelések (pl. fülgyer- tyázás) jótékony hatását is. „Az életed az orvosságod” elv gyakor­lására kínált szendvicsek - a Ke­reskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- és Szakiskola sza­kácstanulóinak készítményei - látványa és ízei vonzották a láto­gatókat, akik gyógyteákat és Pí- vizet is kóstolhattak. Mindezeket fitoterápiás tanácsadás egészítet­te ki. Vérnyomásmérés, Cel­ladam-vizsgálat, izomteszt (kineziológia) igénybevételével ki-ki meggyőződhetett fizikai-lel­ki állapotának pillanatnyi állásá­ról. A témával foglalkozó, a hely­színen megvásárolható könyvek, egyéb eszközök részei voltak a sokoldalú tájékoztatásnak. A hozzáértő szakemberek - orvo­sok, védőnők - egészséggel kap­csolatos előadásai, hasznosítható javaslatai is megalapozták a nap sikerét. Az egészségnap szerve­zői — a városban jógát oktatók csapata — elkötelezett hívei a Jó­gával az egészségért” mozgalom­nak. Magam és jógázó társaim nevében köszönöm, hogy áldo­zatos munkájuk eredményeként a jógafoglalkozások köre bővül, az egészségmegőrzés lehetőségei tágulnak. P. J.-né, Ani Öt éve jógaklub-tag (név és cím a szerk.-ben) Az autóbusz kimeríthetetlen tár­háza az érdekesebbnél érdeke­sebb történeteknek. A minap munkából hazamenet elgondol­kodva ücsörögtem a buszon, amikor a parádi általános iskola megállójában felszállt néhány di­ák a megszokott módon, kissé ri- csajozva, az iskolai nap végéhez illő örömmel. A két gyerek, aki az előttem lévő székpárra ült, olyan 6-7. osztályos lehetett, mindenféle dolgozatokról, a ma­tekról beszélgettek, s hogy mi­lyen sokat követel a tanár. Ákkor figyeltem már rájuk igazán, ami­kor az egyik azzal fordult a társá­hoz, hogy hallotta-e a hírt, mi­szerint magyar író kapta az idei irodalmi Nobel-díjat. - Valami Virág vagy Kertész nevű ember — mondta a kis tudós. Aztán né­hány pillanattal később határo­zottan mondta: — Kertész Imre, így hívják azt a pasit. Csodálkoz­va hallgattam, amint a két diák azt is tudta, Kertész úr a holokauszttal kapcsolatos írásá­ért, munkásságáért érdemelte ki a díjat. Jómagam olvastam ugyan Kertész „Angol lobogó” című művét, de sajnos többsé­günkre jellemzően nem tudnék más címet mondani tőle. A két gyerek tudott. Miközben a gyere­kek leszálltak, az ötlött az eszembe, a napokban olvastam egy polgármesterjelölt program­jában néhány, hízelgőnek éppen nem mondható mondatot a pará­di iskoláról és a tantestületről. Nos, ez a két gyerek számomra „kézzelfoghatóan” cáfolta a pol­gármesterjelölt mondatait. Az a tantestület, amelynek ilyen diák­jai vannak, emelt fővel nézhet bárki szemébe, aki a munkáju­kat kísérli meg kritizálni. Odor Attila (cím a szerk.-ben)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom