Heves Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-09 / 185. szám

2001. Augusztus 9., csütörtök 2 3 9. OLDAL P F A történetnek nincs vége A Heves Megyei Hírlap augusztus 3-án megjelent Itt a vége című cikkre reagálva szeretném elmon­dani, hogy én és a családom is döbbenettel olvastuk a 87 éves Ró­zái mama vádjait, ami engem rossz színben tüntet fel, és azt ér­zékelteti, hogy a mamát szánt- szándékkal megtévesztettük és őt kiforgattuk vagyonából. Szerződé­sekkel tudom alátámasztani, hogy a vádak teljességgel alaptalanok. Szeretném azt is elmondani a tör­téntekkel kapcsolatban, hogy míg férjem élt, és a halálát követően is mindvégig segítettük a mamát, és felajánlottuk, hogy a gondját visel­jük. Ő azonban ezt határozottan elutasította, és a család többi tagját is megpróbálta ellenünk hangolni. Elismerem, hogy Rózái mama egész életén keresztül becsülettel segítette a fiait és azok családtagja­it, köztük bennünket is, ám mi so­ha nem próbáltunk visszaélni ez­zel. Sajnálom, hogy a családban a mai napig sincs béke, de ennek nem én vagyok az oka. Az örök­séggel kapcsolatos vitás kérdése­ket a bíróság dolga eldönteni. Kü­lönösen fájlalom, hogy elhunyt férjem emlékét is megsértette a mama, amikor kijelentéseivel a becsületünkbe gázolt. Kovács Lászlóné Váraszó Gyanútlanul Szokásommá vált, hogy ahova csak lehet, gyalog megyek. Sokkal többet látok ebből a szép városból, Egerből. Ma megbántam. Az utam az uszodák mellett vitt el. Jobb kéz felől a Bárány uszoda, bal kéz felől a Bitskey Aladár uszoda. Az egyik oldalon a még omladozó vakolat, a másik oldalon már az új épület. Csak fejlődik ez a város. Előbb- utóbb szép lesz a régi is, már terve­zik a rendbetételét. Gyanútlanul lépdelek tovább, ám egyszer csak földbe gyökerezik a lábam. Jól lá­tok? Körüljárom. Sajnos, jól látok! Mit jártam körül? A Bitskey uszoda toronyrészét. A döbbenet percekig itt tartott. Azt hiszem, sokan tud­ják, hogy hogyan néz ki. Kívülről egy szétrepedt betonhéj, belülről egy barokk templomtorony. A ter­vező szándéka szerint a beton egy rideg, elembertelenedett stílust, szemléletet jelképez. Jellegzetes anyaga a világon a sablonos építé­szetnek. A barokk templomtorony a finom, művészi tartalmat is hor­dozó szellemiséget idézi meg. Vá­rosunk programja egy részét is e kor nevével jelzi. Országos híre van az egri barokk fesztiválnak. Azt érzi még a külföldi is, hogy stí­lusa van e városnak. De vissza az elejére. Mi a problémám? Az, hogy a barokk templomtoronyban ka­szinót fognak nyitni. Az ablakok már feketébe bontva. A felirat sár­ga betűkkel kiabálja világgá a jö­vőt. Micsoda ízléstelenség! Egy uszodaépület tömbjébe, a kulturált pihenés, sportolás mellé szeren­csejátékot kínálni! Ráadásul nem más helyiségben, hanem egy jelké­pes templomtorony belsejében. Mint tudjuk, a templom tornyos­tól, mindenestől a lelki megtisztu­lás, a tisztaság helye. A szerencse- játékok, a kaszinók épp az ellenke­ző oldalt jelképezik. Azt hiszem, nem rendelkezett stílusérzékkel, aki kiadta a műkö­dési engedélyt. Vagy nem szereti a barokkot. Vagy van egyáltalán en­gedély? Mindenesetre remélem, hogy a város vezetése tesz a jelen­legi elképzelés megvalósulása el­len. Különben még valakinek idő­vel eszébe jutna, hogy a „Rossz templomnak” vagy a „Kis zsinagó­gának” még nem találták meg az igazi funkcióját. Ötletes emberek pedig vannak. Horváth Mihály Eger, Kisfaludy u. Ne bontsák le! Szomorúan olvasom, hallom a döntést: lebontják az autópálya-ka­pukat. Az autópálya „veszélyes üzem”, ami egymagában is indo­kolja, hogy a közlekedők alávessék magukat a szükséges ellenőrzé­seknek, kizárólag valamennyi résztvevő biztonsága érdekében. Nem tartunk ott, hogy csak Tegnap mondták, de ma is igaz A reklám az egyetlen módszer arra, hogy valamely gyártmányáról, termékéről, árujáról a - nagyobb számú fogyasztót, a 0 ; rövidebb idő alatt, a L'©yí kisebb költséggel tájékoztassa. Különösen igaz ez, ha nálunk hirdet: HEVES'g HÍRlAP HEWI1ÍPLAP vmwÉÖjSn __________ A cigányság jövőjét érintő kérdések Nagy érdeklődéssel olvastam a He­ves Megyei Hírlap 2001. július 19-i számában az Antal János által írt A roma elit felelőssége című anyagot, amelyben a szerző egyszerre tudó­sít, véleményt nyilvánít, megállapí­tásokat és javaslatokat fogalmaz meg. Mindenekelőtt üdvözlöm a ci­gány tárcaközi bizottságnak azt a szándékát, hogy az ország elhagya­tott falvaiba cigánycsaládokat köl­töztetnének. Hazánk történelme • folyamán többször bebizonyította ezt a jól bevált gyakorlatot, amely megíté­lésem szerint életképes a mai vi­szonyok között is, ha az eltökélt szándék tényleges állami segítség­gel és teljesen önkéntes alapon va­lósul meg. Nem hiszem, hogy ebben a kér­désben Ignotus 1908-ban közzé­tett felvetése volt az ötletadó. Hi­tem szerint e szándék mögött a következő felismerés húzódik. Kö­zép- és Kelet-Európa környezetvé­delmi és társadalmi problémái ko­rántsem egyedülállóak, hiszen az egész világra kiterjedő válság jel­lemző megjelenési formái, ame­lyek csak részben gyökereznek a térség sajátos politikai és gazdasá­gi viszonyaiban. A jelenlegi világrendben a ci­gányság nem tudta és soha nem fogja tudni megtalálni a helyét. De a cigánysággal együtt a több millió magyar sem. A magyarországi környezetvé­delmi mozgalomból szerveződő csoportok már jó ideje keresik az olyan modellértékű, életmódválto­zással járó települési lehetőségeket szerte az országban, ahol egy ré­gebben lakott, de az elmúlt har­minc évben elhagyott falu helyén egy kiegyensúlyozott, fenntartható életteret teremthetnek. A Baranya megyei Ibafa telepü­lés szomszédságában húzódó öko­falu gyűrűfűi közösség, egyike ezeknek a helyeknek. Mi az az ökofalu? Az ökofalu kis léptékű emberi település, ahol az emberi igények harmonikusan illeszkednek az adott hely ökológiai eltartóképességének korlátáihoz, hogy ezzel elérhetővé váljék a hosszú távú fenntarthatóság. Nem kelthet „visszatetszést, megdöbbenést” az, amit a „zöld mozgalom” már régóta hangoztat, hogy a jelenlegi társadalmi fejlődé­si modell hosszú távon fenntartha­tatlan, és a jövőből kölcsönzött tő­két élte fel. Az ökofalvak létrehozá­sa a vidék kiürülésére és a hihetet­lenül zsúfolt nagyvárosok problé­májára egyaránt megadja a választ, legalábbis korlátozott mértékben. Abban egyetértek Antal úrral, hogy a hatalom megszerzésére tö­rekvő pártok mindent elkövetnek majd a cigányság szavazataiért. Ugyanis eddig mindig a cigányok döntötték el, melyik pártra bízzák a szavazataikkal a kormányalakítást. Csakhogy ma már az a kérdés, hogy az ígérgető pártok közül me­lyiknek hisznek. Látni kell, hogy ma a cigányok szemében, de a sze­gény magyarjaink szemében is az az Isten, áld adni tud. Egyetértek abban is, hogy óriási felelősség terheli mindazokat - ci­gányokat és nem cigányokat -, akik egy emberibb élethelyzetet akar­nak teremteni a cigányságnak. Vi­szont többszörösen nagyobb fele­lősség nehezedik az Országgyűlés valamennyi képviselőjére. Ugyanis kizárólag az ő kezükben van a je­lenlegi problémahalmaz megoldá­sának a kulcsa. „A magyar romák helyzetének túlpolitizálását” pedig nem tudjuk megakadályozni, mert erre az égvilágon semmilyen esz­közünk nincsen. De ha eszközeink lennének is, nem akadályoznánk meg, mert a gondolatok szabad áramlásának a hívei vagyunk. Azoknak az egészséges, jó gondo­latoknak, amelyek előre visznek bennünket. Antal úr felveti a „többség érzé­kenységét is”. Ha az anyalakosság jelentős többsége nem érezne ve­lünk, már rég visszakergettek volna bennünket az óhazába, Indiába. Én inkább a politikai elit érzéketlensé­gére helyezném a hangsúlyt. Mert ha a sorsunkat illetően érzékenyek lettek volna, olyan törvények szü­letnek, amelyek számunkra is meg­teremtették volna az életteret. A ja­vaslatokról pedig annyit, hogy vol­tak és vannak javaslataink, ame­lyek többségét a hatalmon lévők le­söpörték az asztalunkról. Ezek a ja­vaslatok nemhogy közelebb vittek volna, hanem rövid távon megol­dották volna a cigánykérdést. Egyébként meg nem a század­elő óta van cigánykérdés e tenyér­nyi hazánkban, hanem a XVII. században Mária Terézia trónra lé­pését követően, majd II. József fő­hercegsége idejétől, akiknek a ci­gányellenes politikája tette kérdé­sessé a cigányügyet. Azelőtt Ma­gyarországon nem volt cigánykér­dés. A cigányság egészét tekintve a cigányságon belül nincsenek né­zeteltérések, érdekellentétek. A ci­gányság egésze egységes a maga szegénységében, a léttelenségben, a kilátástalan helyzetében. Nézet- eltérések és érdekellentétek kizá­rólag a cigányszervezet vezetői között vannak, akik elkötelezték magukat egy-egy parlamenti párt mellett. Ezek között semmilyen lé­nyegi kérdésben megegyezés nem lehetséges, mert köti őket a pártfe­gyelem és az a részükre odalökött morzsa, amelyből egészen jól megélnek. „A magyar-cigány együttélés” alapját meghatározó néhány lé­nyegi kérdésre nagyon határozott és gyors döntés meghozatala nél­kül az „együttműködés kölcsönö­sen elfogadható szabályainak ki­alakítása” véleményem szerint el­képzelhetetlen. Ilyen lényegi kérdés többek között: 1. A cigányság a II. világháborúban elszenvedett sérelmeiért a kollek­tív jóvátétel megfizetése. 2. A cigányság tulajdonhoz való jutása. 3. Az oktatás - minden szinten - ingyenessé tétele. 4. Cigány Minisztérium létrehozása stb. Pusoma Jenő fekete magyar (rím a szerkőben) Az újjávarázsolt Urániáról Eger - számomra a világ legszebb városa - ismét értékesebbé, von­zóbbá vált. Az egykori moziból lett filmszínház többfunkciós kulturá­lis, személyiségalakító, szórakoz­tató, vendéglátó, tanácskozásra is alkalmas, az idegenforgalmat is gazdagító intézmény lett. Köszö­net érte mindazoknak, akiket illet. Az Uránia adta számomra a ' 30- as évek második felében az első filmélményt. Itt lettem kíváncsi a filmek születésére, az alkotás fo­lyamatára, a filmrendezésre. Talán itt született meg a gondolat, hogy az érettségit követően, a dobós évek után, magam is filmes leszek. A rendezői szakon felvételiztem si­keresen, mégis tanár lett belőlem. Nyári élményeim a filmművé­szeti egyetemmel váltak gazdagab­bá, amely nemzetközi rangú lett. Elismerés érte a programalkató Okos Oszkárnak és Kiss Lajos igaz­gatónak - főiskolánk kedves volt hallgatóinak -, munkatársaiknak, akik évről évre újabb ötletekkel te­szik még vonzóbbá az egri Urániá­val való találkozást. Az igazi meglepetést ezen a nyáron az Uránia újjászületése je­lentette. A korszerűsítés lényege a film­színház többfunkcióssá tétele. Né­hány évtizede írta meg Vészi Já­nos az Alfa születik című munká­ját, ami ötletadóvá vált. Megszü­lettek a többfunkciós oktatási és kulturális intézmények, az általá­nos művelődési központok. Az életfogytig tartó tanulás, művelő­dés, önművelés koncepciójának megvalósítóivá vált intézmények gazdaságossága, a tárgyi és a sze­mélyi feltételek kihasználtsága egyértelműen bizonyított. Kiss Lajosék nem álmodhattak plázáról Eger szívében, de megál­modták az egrieket és az idegene­ket egyaránt vonzó, rendkívül ízlé­ses, igényes, a legmodernebb tech­nikával felszerelt, szemet gyönyör­ködtető, kényelmet biztosító, újjá­szült Urániájukat, ami a fenti sorok megírására ihletett. Az álomból valóság lett. Nagy Andor Együttműködés Időhiány és egyéb elfoglaltság miatt csak most és ezúton szeret­nék reagálni 2001. július 21-i szá­mukra. Ebben olvastam egy cik­ket Dühöngősarok: Eltűnt a bolt címmel. Kedves olvasótársam a Bajcsy-Zsilinszky tömbbelsőben vásárolt elektromos termékre pa­naszkodott, mivel az jótállási időn belül elromlott, és sem üzle­tet, sem céget nem talál. Sajnos, az esettel és a céggel szoros kap­csolatom van (volt), így ezúton kérem a panaszost és az összes eddig még nem jelentkezett kár­vallottat, hogy az ő és a mi érde­künkben jelentkezzenek ezen a mobiltelefonszámon: 06-30/279- 4896. Titkosított hívásokat a zak­latás elkerülése végett nem foga­dok. Nem megoldást, csak együttműködést tudok garantál­ni, mivel én is perben állok az M '98 Bt.-vei. Némely önhitt stupid kereskedő azt képzeli, hogy min­dent megtehet és megengedhet magának, ez ellen csak közösen tehetünk valamit. (név és rím a szerk.-ben) Megható gesztus, emlékezetes nap Július 21-én megható, kedves eseményben volt részünk, amely szerintünk példaértékű. Az egri Lajosvárosi nyugdíjasklub tagjai egy megható, kedves műsorral szereztek emlékezetes délelőttöt az itt élő idős, beteg emberek­nek. Kérem, tegyék lehetővé, hogy ezúton fejezhessük ki kö- szönetünket fáradságukért, a szép műsorért, vidámságukért. Köszönjük a szervezést és irányí­tást Simon Lajosné Zsókának, aki kedvességével és szeretetével összefogja ezt a kis csapatot. Még saját készítésű ajándékkal is kedveskedtek nekünk. Szeret­nénk köszönetét mondani a pétervásárai önkormányzat al­polgármesterének, Szántó Lász­lónak, aki szabadidejét feláldoz­va videofelvételt készített az ese­ményről, amit a helyi kábeltévé is sugárzott. Mindenkinek hálás szívvel köszönünk minden fe­lénk irányuló kedves közeledést, Önöknek meg a megértő lehető­séget a Pétervásárai Időskorúak Otthonának 22 lakója nevében: Szántó Gusztáváé mentálhigiénés dolgozó Köszönet Rendszeresen közlekedem az Agria Volán távolsági járatain. A nyári szünet beköszöntével egyik napról a másikra kényelmesebbé vált az utazás. Az autóbuszok többsége tiszta, és végre ülőhely is akad. Feltűnő az is, hogy a so­főrök udvariasabbak, szolgálat­készebbek az idősebb utasokkal is. A borsos menetjegyért végre azt kapja az utazó, ami évszakok­tól függetlenül is járna neki. Egy temetés fájdalmai Az elmúlt napokban szomorú tra­gédia érte családunkat: gyógyít­hatatlan betegségben elhunyt édesapánk. Végakarata szerint egyházi temetés szertartásával szerettük volna megadni neki a végtisztességet. Ezért annak rendje és módja szerint felkeres­tük a lakóhelyünk szerinti plébá­niát (Eger, Barátok temploma), ahol a szokásoknak és hagyomá­nyoknak megfelelően „admi­nisztrálták” a temetés helyét, ide­jét és módját. Zaklatott napjaink­ban némi megnyugvást adott az a biztonság, amit a temetés zavar­talan megrendezésének ígéreté­vel kaptunk. A megbeszélt időpontban azonban Eger nagy múltú teme­tőjében keserű csalódással kellett tapasztalnunk, hogy nemcsak a haláleset, de a végtisztességnek szánt temetés is okozhat fájdal­makat. Az augusztusi kánikulá­ban összegyűlt családtagok, ro­konok, barátok és ismerősök ugyanis hiába várták a gyászmise kezdetét: a temetési szertartás le­bonyolítását vállaló tisztelendő úr nem jelent meg. Az idő múlásával egyre kínosabb és érthetetlenebb helyzet feszültségét csak növel­ték a nagy hőségben egyre gyako­ribb rosszullétek. Elsősorban az ájulásig elgyengülő gyerekeket kellett élesztgetni, de a felnőttek közül is többen rosszul lettek. Szomorú volt tudni és látni, hogy kedves halottunk mindenkitől el­hagyatottan feküdt ravatalán, vár­va sorsának végső beteljesülését. Mindezek közben már összegyűl­tek a következő szertartás részt­vevői is, akik nagyon fegyelme­zetlenül várták a temetés kezde­tét. A temetői gondnok készsége­sen igyekezett segítem. Telefonál­gatásainak végül meg is lett az eredménye: egyórai késéssel megjelent a tisztelendő úr, és et­től kezdve minden „szabályosan” zajlott. Az elhantolás után mégis csalódottan és kiábrándultán tá­voztunk a temetőből. Esetünk igen tanulságos. Ép­pen ezért szeretnénk közzétenni a szélesebb nyilvánosság előtt, hogy az egyházi temetést kérő családok és a szertartást lebonyo­lító egyházi hivatalok nagyobb fi­gyelemmel és törődéssel szervez­zék a rendezvényeket. Az utóla­gos bocsánatkérés a tisztelendő úrtól (amit nem kapott meg nyil­vánosan a gyászoló család, csak a feleség személyesen) már kevés vigasztalást adott. A gyászolók az egyházi teme­téstől éppen lelki vigaszt várnak, de az ilyen előforduló eset sokkal inkább nyugtalanító, és az egyéb­ként is fájdalmas veszteség lelki bánatát növeli. (név és rím a szerkőben) A hír nem téves, csak másként igaz Világkongresszus - írják rövid hí­rük címében (2001. 07. 16.). Meg­tudjuk, hogy a Nagykanizsán 2001. július 14. és 20. között tartott nemzetközi rendezvény a „74. Esz­perantó Világkongresszus”. A sza­vak külön-külön igazak, de együtt félreértésre adnak okot. Ugyanis július 21-én a sajtószervek azt a hírt fogják világgá röpíteni, hogy Zágrábban ma nyílik a 86. Eszpe­rantó Világkongresszus. Egyik hír sem téves, csak másként-másként igaz. A nagykanizsai nemzetközi összejövetel pontos neve: 74. SAT ESPERANTO MONDKONGRES- SO, azaz 74. SAT Eszperantó Világ- kongresszus, a zágrábié pedig 86. UNIVERSALA KONGRESO DE ESPERANTO, azaz 86. Egyetemes Eszperantó Kongresszus. Utóbbit szokás magyarul Eszperantó Világa kongresszusnak nevezni. Szerve­zője a rotterdami székhelyű UEA (Universala Esperanto-Asocia = Egyetemes Eszperantó Szövetség, magyar szóhasználatban Eszpe­rantó Világszövetség.) Ennek 1921-ben Prágában tartott 13. kongresszusán vált külön szerve­zetté, s innentől számlálja kong­resszusait a SAT - Sennacieca Asocio Tutmonda - Nemzet(iség) nélküli Világszövetség. Székhelye Párizs. A SAT-ot munkásmozgalmi esz­perantó szervezetként tartják nyil­ván. Országos szervei, azokon be­lüli csoportjai nincsenek (hiszen nemzet(iség) nélkülinek határozza meg magát), csupán egyéni tagjai vannak. Az UEA ezzel szemben or­szágos szervezetekkel és sok-sok szakmai stb. szervezettel rendelke­zik, és szinte minden irányban nyi­tott. Nagyra becsüli a nemzeti érté­keket, nem a nemzeti nyelveket tartja közvetítőnek az eszperantó mellett, hanem az eszperantót a nemzeti nyelvek mellett. A két világszervezet eltérő irá­nyultsága a létszámukban, kong­resszusaik látogatottságában is tük­röződik: a SAT világkongresszusa­in a résztvevők száma néhány tu­cattól néhány százig terjed, az UEA világkongresszusain 1000 és 5500 közötti a létszám. A SAT nyelvművelő és iroda­lomgondozó tevékenysége az egész eszperantó mozgalom je­lentős értéke. Tagságának nyelvis­merete példás, rendezvényeit ezért más tagok is szívesen láto­gatják. Ők is örömmel vesznek részt az UEA rendezvényein (a kanizsai kongresszusról is sokan mennek a zágrábira). Egri jelenlét mindkettőn van. Az eszperantóról szóló hírt a Heves megyei eszpe- rantisták nevében köszönöm. írá­som a félreértést igyekezett tisz­tázni. A szerkesztő dolga eldönte­ni, él-e vele, s hogyan. Tisztelettel: Könczöl Ernő mtomatikára bízzuk az ellenőr­zést. A közelmúlt történései, az vI7 és MO, de az Ml közlekedési norálja, a bliccelés, útlezárás, bal­hetek mind a kapuk meghagyása nellett szólnak. A kapuk lebontá­sa, áthelyezése egyébként is hatal- nas költséggel járna. Laborcz Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom