Heves Megyei Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-02 / 78. szám

1998. április 2„ csütörtök Horizont 7. oldal „Mindig is csodáltam azt a népet...” Három hét egy izraeli katonai légitámaszponton Ha bárkit megkérdezünk vágyairól, álmairól, szinte biztos, hogy utazni szeretne, s megismerni távoli országokat, népe­ket. Akár olyanokat is, amelyekről itthon olvashat, útifilme­ket láthat a tévében. De más az, ha belekerülhet - akár pár napra is - az ismeretlen világba. Erre több lehetőség is kí­nálkozik. Bemegy az első utazási irodába, és akár rögtön in­dulhat „hódító” útjára. Ha viszont mást szeretne, mint amit egy utazási iroda kínál, akkor kitalál valami eredetit... GYÖNGYÖS - Kovács Éva munkára jelentkezett az izraeli hadseregbe. Egy légitámasz­pontra sorozták be a negyven­éves asszonyt, két nagyfiú édesanyját. Nem kalandvágy, egy nép tisztelete- Miként talált rá erre a lehe­tőségre? Ne haragudjon a kérdésért: ebben a korban egy nőben létezik még kaland­vágy?- Nevezzük kalandvágy­nak, ez szerintem vele születik az emberrel. Legyen nő avagy férfi. Mindig is szerettem utazni. Jártam már Tunéziá­ban, Franciaországban, Ro­mániában, Bulgáriában, Uk­rajnában, Csehországban, Lengyelországban. Volt, ahová biciklin kerekeztem... Azt sem hiszem, hogy életkor kérdése ez. Inkább az érdeklő­dés hajtja az embert. Régi vágyam volt, hogy el­jussak Izraelbe. Mindig is ér­dekelt a zsidóság története. Az, hogy milyen hittel terem­tenek maguknak hazát, egy­szerűen lenyűgöző. Útiköny­vekből, filmek alapján - annak ellenére, hogy számosat átta­nulmányoztam - nem lehet be­férkőzni egy nép gondolatvi­lágába. Közöttük kellett len­nem...- Hogy miként is lettem az izraeli hadsereg katonája? Egy ismerőstől hallottam, hogy a Szochnut, a Budapes­ten működő zsidó oktatási és kulturális központ zsidó fiata­lok számára szervez háromhe­tes munkalehetőséget Izrael­ben. Igaz, én nem vagyok sem zsidó, sem pedig fiatal, de úgy gondoltam, megpróbálom. Je­lentkeztem. Naponta telefo­náltam, érdeklődtem a köz­pontnál. Talán a rámenőssé- gemnek, a lerázhatatlansá- gomnak köszönhetem, hogy megkaptam az engedélyt. Na­gyon boldog voltam, amikor egy hattagú csapattal elindul­hattam. Kellemes csalódás volt a „katonaélet”-Mire számított? Végül is nem kirándulásra invitálták...- A program, amit itthon kaptunk, akár elrettentő is le­hetett volna. Munka reggel héttől késő délutánig, elhelye­zés barakkokban, télen nincs fűtés, nyáron nincs légkondi­cionálás, alvás vaságyon, 4-10 ágyas szobákban, néha nincs villany, időnként szüne­tel a vízszolgáltatás, a fürdő­szoba távol van a hálóhelyisé­gektől, legyen nálad zseb­lámpa - ezek voltak az előre­jelzések. Változatosnak mondható koszttal sem biztat­tak. Úgy voltam vele: ha ez, hát ez. Ha itt kell rendhez és fegyelemhez szoknom, utasí­tásra dolgoznom, hát legyen. Ha fát vágnak a hátamon, azt is kibírom...- Homlokegyenest más várt azonban ránk. Budapest fényei után a Földközi-tengert is el­hagyva Tel-Aviv tengerparti luxusszállodáinak csillogását kémleltük a repülőgép ablaka­iból. Fényárban úszó város, s máris a lodi Ben Gurion repté­ren találtuk magunkat. Há­romezer kilométer három óra alatt... A fülledt közel-keleti éjsza­kában katonaruhát és sarut vi­selő, csokoládészín bőrű, selymes, fekete hajú, gyö­nyörű kislány várt bennünket. Ephrat, az egyik madrichánk (csoportvezetőnk) a kijáratnál átvette leadott géppisztolyát. Nagyobb volt, mint ő maga... A CAHAL ruhájában kék szalaggal • •• Szokatlan volt számunkra az éjszakai, hajnali forgalom, a nyüzsgés. Nálunk ilyen időben csendesek, kihaltak az utcák. Ez volna a vonzó Kelet?! Nem volt idő sokáig nézelődni. So­rompó, megérkeztünk. Egy háromemeletes épületben szál­lásoltak el bennünket. Három­ágyas szoba, szekrény, venti­látor, fehér fal, szúnyogháló az ablakon, ez már biztatóbb­nak tűnt. Előkerült egy másik fiatal katonalány is, Sharon, aki szőke madrichánk volt he­teken át.-Pihenőt kaptunk. A dél­előtti álomból fülrepesztő zú­gás ébresztett. Folyamatosan szálltak fel az F 15-ösök. Úgy éreztem, mintha az ágyam mellől startoltak volna. Ebéd után aztán beöltöztünk a CA­HAL egyenruhájába. Még sze­rencse, hogy az izraeliek kis termetűek, így sikerült mére­tes zubbonyt, övét, nadrágot, bakancsot találnunk. Ilyen jól öltözött még sosem voltam - ismertem el a tükör előtt. Azért a díszszázaddal nem fognak összetéveszteni... Megkaptuk a Sar-El önkén­tesek kék szalagját a váll-la- pokra, s irány: Tel-Nof. Ez egy kisebb városnyi bázis. Van néhány üzlet, bank, zsinagóga, óvoda, játszótér, iskola, szám­talan telefon, s persze sok-sok lakóház. Vacsoráig szabad volt a program, az uszodába indultunk. Hüledeztünk: feszí­tett víztükör, úszómesterek a toronyban. Körös-körül gyep­szőnyeg, pálmák, virágok, na­pozóágyak, ital- és szendvics­automaták. Valami olyasmire leltünk ott, amire a civil élet­ben áhítozik az ember.- Mi volt a munkája?-Nem sok mindent kellett lendítenünk az izraeli hadsere­gen. Mint tapasztaltam, ezzel a munkára invitálással az volt inkább a cél, hogy megismer­tessék hazájukat azokkal, akik nemzetiségüket, vallásukat, származásukat tekintve ide tartozhatnak. Rengeteget ki­rándultunk, ismerkedtünk az útikönyvekben bemutatott ne­vezetes helyekkel.- Kik voltak az útitársai?- Egy budapesti vegyész­mérnök vállalkozó volt közöt­tünk a korelnök. Korábban el­töltött már két évet Izraelben. Több nyelvet beszélt, így az angol-ivrit-magyar tolmá­csunk is lett. Szobatársam, Zsuzsa is többször járt már a Közel-Keleten. Lánya Izrael­ben él, úgynevezett Olé ha- dasa, azaz bevándorló nő. Ez az út az üzleti szervezés mellett családlátogatásra is szolgált. Két fiatalember a Szoahut bu­dapesti biztonsági szolgálatá­nál dolgozik, ők jutalomként kapták a „munkát”. Hatodik társunk egy debreceni vállal­kozó volt: nem először járt Iz­raelben. Rokonai élnek ott, ismerte a nyelvet, a szokáso­kat. Salom! Béke veled!- a köszönés is kedves...-Az izraeli katonák miként fogadták a magyar munkatár­sakat?- Ha azt mondom, nagyon kedvesek voltak, akkor sem­mit sem mondtam. Kaptunk héber nevet, ez is a befogadást jelezte. Sasána, Alexander, Jákob, Hava voltunk... Regge­lente fülig érő mosollyal fo­gadták köszönésünket: Boker tov! - Jó reggelt! Egyszóval, nemcsak a Salom - a Béke ve­led! - üdvözlés gondolata mi­att csodáltam azt a népet... (r. k.) Amerikától Pakisztánig népszerűsítette a magyar ízeket Európa-díjjal elismert étkek EGER - A Panoráma Hotel adott otthont a budapesti Gun- del étterem vacsoraestjének, amelyen a vendégek úgyneve­zett Gundel-stílusban elkészí­tett ételspecialitásokat fo­gyaszthattak el. A szárnyasból, pisztrángból és szarvashúsból készült étel­fogásokat Kalla Kálmán, aranysapkás, Európa-díjas konyhafőnök alkotta meg, aki a magyar konyhaművészet mes­terei közül egyedül büszkél­kedhet ezzel az elismeréssel.- Három évvel ezelőtt adták át a kitüntetést, amely azóta a szívemhez nőtt. Azok kaphat­ták meg, akik a nemzeti kony­hát jól ismerik, s új mesterfogá­sokkal kiegészítve népszerűsí­tik világszerte - mondta érdek­lődésünkre a konyhafőnök.- Az ön nevét határainkon túl is jól ismerik...-A magyarországi vendég­látóhelyeken kívül a Föld szá­mos országában megfordultam már, így például Amerikában, Tokióban és Pakisztánban. Nyolc évvel ezelőtt az Ameri­kai Egyesült Államokból hívtak vissza a fővárosi Gundel étte­rembe.-Egerben is gyakori ven­dég...-A csodás barokk épülete­ket, színvonalas vendéglátóhe­lyeket többször is megtekint­hettem. Hol magánemberként csodáltam meg a város neveze­tességeit, hol pedig a Park Szál­loda konyháján dolgoztam.- Vannak speciális ételei, el­készítési fortélyai?- A különleges fűszerezésű « * Arany sapkás konyhafőnök Gundel-ízek mellett a fonott borjúszüz és a füstölt libamáj ismerős lehet a konyhaművé­szetben jártas ínyenceknek. Az egriek megkóstolhatták az eperből készült desszertemet is. (h. o.) winterthur Legyen a képviselőnk! Az 1875-ben alapított svájci Winterthur Csoport a világ több mint 30 országában, 15 millió ügyfél számára nyújt biztosítási és pénzügyi tanácsadást. Magyarországi biztosítótársasága a közeljövőben kezdi meg üzleti tevékenységét. A Winterthur Biztosító Rt. országos értékesítési hálózatába keresünk: • területi képviselőt, • üzleti igazgatót és • területi igazgatót. Legyen a képviselőnk! • Jó hangulatra, biztos jövedelemre, teljesítménytől függő előmenetelre számíthat. • Kiforrott értékrend alapján, a legkorszerűbb technikai háttér mellett, ideális munkakörülmények között érhet el sikereket. Bizalmasan kezelt szakmai önéletrajzát a következő címre kérjük elküldeni: Winterthur Biztosító Rt. 3530 Miskolc, Mindszent tér 1. winterthur W W IF * Jf w # ms m Kétszer is telt sorok a kultúrház nézőterén Szerelmes lányok a cirkáló fedélzetén RÓZSASZENTMÁRTON ­Nem mindennapi feladatra vál­lalkozott a Móricz Zsigmond színjátszó csoport, amely im­már tizenkét esztendeje szóra­koztatja a közönséget. Kékkő Józsefné rendezésében ugyanis kétszer is bemutatták K. Kalász Gyula és Kristóf Károly Handa banda című háromfelvonásos zenés bohózatát. A történet a század elején játszódik, amikor is egy ameri­kai leánynevelő intézet növen­déke, Mary (Gubis Tímea) leve­lezés útján beleszeret a Falstaff cirkáló kapitányába, Dixonba (Csepregi Gábor), s a véletlen úgy hozta, hogy személyesen is találkoztak, mint két ismeret­len. Mary növendéktársai, Csöppi (Darab Kár oly né), Anny (Kovács Lászlóné), Con­nie (Nagy Ferencné) és Molly (Körösi Katalin), a nagy csel­szövő is a nagy egymásra talá­lást szervezi. A kubai Alhambra mulató­ban történtek már sejtették, hogy további szerelmek szö­vődnek. Bob (ifj. Darab Ká­roly), Jimmy (Hegedűs Károly), Fred (Füzér Attila), a fedélzet­mester (Nagy Ferenc) és a rá­dióstiszt (Hegyi Ferenc) már az egyenruhájukkal elvarázsolták a lányokat. A cirkálónak azonban foly­tatnia kellett az útját, de Molly és a minden hájjal megkent nő- csábász, Handa Bandi (Magyar Tibor) cselhez folyamodtak, s a lányokat a hajó fedélzetére jut­tatták, ahol tovább bonyolódott a cselekmény. Mély átéléssel játszotta hu­moros szerepét a cirkáló szaká­csa, a sokat italozó és örökké panaszkodó Sam (Darab Ká­roly), aki ismét felcsillantotta színészi tehetségét, amivel más színpadon is megállná a helyét. Remek, testhezálló szerep jutott a mulató tulajdonosát, Donna Rózát megszemélyesítő Csep- reginé Juhász Csillának is. Az intézet vezetője, Izabella zenetanámő (Magyar Tiborné) sem kerülhette el sorsát, akit a kávéültetvényesek (Kovács László, Füzér Gyula) tréfáltak meg. A végén természetesen min­den jóra fordult, mindenki meg­találta kedvesét, ami köszön­hető az admirálisnak is, akit Gubis Ferenc alakított. A pub­likum elismerését váltotta ki továbbá Soós József, Balogh Viktor, Zsák Ferencné, Németh Norman, Hegyi Péter, Darab Ágota, Magyar Nikoletta, He­gedűs Zsuzsanna és Nagy Ag­nes alakítása. Eisemann Mihály zenéjével Magyar Márk zongorajátéka fokozta a hangulatot, amihez a díszleteket készítő Fáczán Jó­zsef munkája is hozzájárult. Kép és szöveg: Fáczán Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom