Heves Megyei Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-04 / 232. szám
M^mwwSM amius mKi «öfutuiui-ganuuira 6.«rau r i. JO % engeamennyei. w amit december t. 19 97. október 4., szombat Hírlap - Magazin 7. oldal lüktet a gyökerekben Körkérdés megyénk múzeumaihoz, s a levéltárhoz j Az utókor nem feledi a példamutatást S ! Köztudomású, hogy a múzeumok és a levéltárak megbecsülésre méltó, kincses titkok őrzői. Október 6-a alkalmából arra voltunk kíváncsiak, hogy a kutatók, az itt dolgozó szakemberek miként tisztelegnek az elődök emléke előtt, s mit kínálnak azok számára, akik szeretnének megismerkedni a kordokumentumokkal. Gyöngyösről, a Mátra Múzeumból Horváth László történész-muzeológustól kaptuk a tájékoztatást.-Már hagyomány településünkön az, hogy a Berze Nagy János Gimnázium ilyen témakörű konferenciát hirdet az évfordulók alkalmából. Az első 1993-ban rajtolt. 1998 lesz a jubileumi esztendő, amelyre közösen készülünk majd. Egyébként a tiszteletadást az Orczy-kastély - ez intézményünk otthona - kapualjában létesített emléktábla előtt szokás rendezni. Ez nem véletlen, ugyanis 1849. április 2- án - a dicsőséges tavaszi hadjárat megindítása előtt - itt szerveztek haditanácsot, ahol tisztázódtak a leendő akció részletei. A históriai jelentőségű megbeszélésen nemcsak Kossuth Lajos és Görgey Artúr vett részt, hanem ott volt a későbbi aradi mártír tábornokok egy része is. A búvárkodásról sem feledkezünk meg, hiszen jómagam vizsgálom azt, hogy a forradalom és szabadságharc leverése után alakuló I zsandárság miként szerveződött meg Gyöngyösön. Erre vonatkozóan számos adalékot találtunk, őr- zünk. A Hatvani Lajos Múzeumot szintén ő képviseli, ugyanis ellátja annak igazgatói tisztét is.- A Zagyva-parti városban igen fontosnak tartják a nevezetes hatvani csata emlékezetét. Ennek színhelye a mostani vasútállomás környékén volt. A cukorgyártól nem messzire lelhetőek fel azok a bekerített sírok, ahol a küzdelemben elesettek nyugszanak. A Fő téren áll az 1848-as emlékmű. A temetőben több honvéd sírját gondozzák és koszorúzzák az iskolás diákok. Köztük a legmagasabb rangú elhunyt Csataffy Ferenc százados volt. Iratok nem találhatók. Ez egyébként érthető, ugyanis annak idején községnek minősült a mai város, s az efféle dokumentumok megőrzésére nem törekedtek. Az érdeklődők persze számíthatnak felvilágosításra, s mégis Kivégzés Aradon 1849. október 6-án vásárolhatják a múzeumi füzetek közül a tizenharmadikát, amelynek címe: A tavaszi hadjárat. Az Egri Dobó István Vármúzeumból Berecz Mátyás muzeológus-történész összegzett:- Ilyen jellegű tájékozódásra még nem koncentráltunk. Ettől függetlenül utánanéztem a témának: a bosszúról nem maradt fenn különösebb okmány. Dr. Csiffáry Gergely - tudomásom szerint - foglalkozott Lenkey János tevékenységével. Az is tény, hogy gondozásunkban valószínűleg tavasszal jelenik meg Knezic-koXsX. A Heves Megyei Levéltárból dr. Nemes Lajos készített helyzetképet:-Gyakorlatilag semmi lényeges nem lelhető fel nálunk. Az is igaz, hogy ilyesféle jelzések csak a későbbi, a kiegyezés utáni időszakból kereshetők. Elsősorban az újságokban. Azok közt is különösképp az 1918 utáni sajtóban. A terror részleteit természetesen nem publikálták, nem dokumentálták. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy szórványanyag még előfordul. Erre azonban csak akkor derül fény, ha feltérképezzük az 1849-1860-as periódust is. Erdődi Zoltán Hösök, hazafiak voltak Lenkey János honvédtábornok hősiessége, hazaszeretete minden katona előtt példaként áll - mondta a IV. osztályos szihalmi Erdődi Zoltán, a katonai gimnázium diákja. - Nem is a katonai segítség volt a jelentős cselekedetében, hanem az a lelkierő, hogy parancs ellen cselekedve a százada, élén csatlakozott az 1848-as szabadságharchoz.- Hogyan foglalkoznak az iskolában az aradi 13 tábornok kivégzésének évfordulójával?- Tavaly Csiffáry hadtörténész nagyon érdekes előadást tartott a szabadságharcról, a tábornokok életéről. Az iskolában műsorral készülünk az évfordulóra, s virágokat, koszorút helyezünk Lenkey szobrához a parkban. Este gyertyákkal vonulunk ki a sírjához. De egész évben látogatjuk, rendben tartjuk a nyughelyét.- Órán kívül is szóba kerülnek e napok?- Ilyenkor mindenkiben erősebben él a hősök és a szabadságharc szelleme. Sokat beszélgetünk azokról az időkről, s a könyvtárban is kutatunk a sorsuk után.- Példaképem Görgey és Lenkey tábornokok. Nagy hazafiak voltak, ki mertek állni a gondolataik mellett. Mindig jó döntéseket hoztak. Én is szeretném ezt megtanulni. Ezért is járok ebbe a gimnáziumba. A hazáért szeretnék dolgozni - fejezi ki gondolatait az elsős budapesti Evetovics Mihály. Evetovics Mihály Októberi ködök után... Már történelme van az aradi vértanúk emlékoszlopának is. Pedig a kő, a vas, a porladó anyag nem akar magának históriát, de amit érte és ellene cselekednek, az fönnmarad az emlékezetben. Viharok, esők, villámok nem tettek annyi kárt, mint amennyit az elvakult gyűlölködés okozott, hogy elpusztuljon ez az obeliszk. Beszennyezték, megrongálták, tervezték, hogy felrobbantják, de mégis maradt a helyén. Az elmúlt 40 során nem kevés gondot okozott a kemény diktatúrának Romániában, hogy elviseljék október 6-án az ide látogató zarándoksereget autóval és gyalogosan, hivatalos képviseletben és ma- gánemberként, de nem tehettek ellene sokat. Később már annál többet, a hírhedt diktátor alatt, aki - saját „átértékelése” szerint - úgy értelmezte, hogy itt, „Aradon azokat végezték ki, akiket kellett”. A román nemzet gyilkosait! A császár helyesen ítélkezett. Ez az ideológiai színezet nyitotta meg az utat az októberi megemlékezések korlátozása és nyílt akadályoztatása előtt. Helyi rendeletek „szabályozták” , hogy a csoportok koszorúzása politikai bűn- I cselekmény. Szerezetek, egyesületek nevében nem tarthat beszédet senki, magánszemélyek is csak virágot helyezhettek el a talapzat kijelölt helyén, de énekelni, szavalni szigorúan tilos volt. Megtörtént, hogy egy atyafi belefogott a székely himnusz elének- lésébe, de azonnal lefogták a karhatalom emberei, és elhurcolták. Agyba-főbe verve került haza, de jött utána a posta, és hatalmas pénzbírságra ítélték csendháborítás miatt. A nyolcvanas évek végén életveszélyes volt az emlékmű közelébe férkőzni. Minden tiltó rendelkezés ellenére jöttek az emberek kevés virággal és koszorúval. A rendőrség nagy erőket vonultatott fel a környéken, a magyar rendszámú kocsikat visszafordították, a hazai honpolgárokat kikérdezték, fenyegették, akin nemzeti kokárdát láttak, azt bekísérték. Az emlékmű körül őrséget állt a hatalom félelme rendőregyenruhákba bújtatva, álruhákban jártak a szekusok, füleltek minden gyanús neszre, amelyre le kell csapni, hogy rettenjenek meg és tűnjenek el, akik virágokkal akarnak tüntetni. Veszélyes volt az egyetlen virágszál is, ha véletlenül piros-fehér-zöldet hozott össze a virág és a levél színe. Még a színek természetes összhangjában is mesterkedő tüntetési sejtették a figyelő „ őrszemek” , akik vigyáztak az ország rendjének nyugalmára. Ide csak ütőképes verőlegényeket küldtek, az egypártrendszer megbízható védelmezőit, akik nem tudták elolvasni az emlékműre írt sorokat, csak ..............-......................-------..........................................-...................- -................... gyűlölni azokat, akik emlékezni jöttek és koszorúzni. Végül már csak titokban, napokkal előbb vagy § utóbb lehetett virágot elhelyezni az emlékmű körül, szigorú fegyveresek vették őrizetbe a tiltott helyet, és törvénybe ütköző cselekedetté vált virágot tenni a vértanúk emlékhelyére. Gyászos idők következtek, a rettegés, félelem kora. „Amikor nem szabad virágot tenni a sírra, valaki fél, hogy feltámad a halott: mert csak teste porlad ott, - tudja ezt jól a hatalom, de a szellem, kit lu» dozott, - él tovább és nem halott." Nem sokat változott a ’90-es „rendszerváltás” után sem a kemény diktatúrában kialakított szokás, akkor is korlátozták a magyarországi küldöttségek bemutatkozását, és hűvösen fogadták a koszorúzóka t. Ez az október azonban hozott valamit. Oszladoznak a politikában is a ködök. A megbékélés, a kölcsönös tisztelet jeléül immár koszorút helyez az aradi vértanúk síremlékére a magyar honvédelmi miniszter is. Az új román kormány védelmi minisztere szintén ott lesz a koszorúzáson, ami jele annak, hogy csak ott lesz szabadság, ahol a magyar nemzet hőseire is szabad emlékezni és kegyhelyüket koszorúzni. KmSzubjektív Névbörze borzongat LADÓ JÁNOSÉ UTÁN Bíró Agnes utónévkönyvét forgathatjuk a továbbiakban, ha a saját nevünket elavultnak, netán egyenesen csúfnak tartjuk ahhoz, hogy utódainkra hagyjuk, az ismertebb többiből pedig véletlenül sem kívánunk választani. Az eddigi művet ugyanis kiszorította, „nyugdíjba” küldte az újabb munka a maga csaknem ezerrel nagyobb kínálatával, s már 2710 elfogadható, bejegyezhető ajánlattal örvendeztette meg az érdeklődőket. Ilyenformán aztán igazán nagy lett a választék újszülötteink névadásához, kereszteléséhez! Lehet bújni a szavakat, sorokat! Játéknak, szórakozásnak sem utolsó az olvasgatásuk. A gyanútlan magzattól, bébitől, csecsemőtől nyugodtan kalandozhat a szülő, a család és rokonság a jókora kötetben, amíg csak a döntés ideje el nem jő. Érdekes, izgalmas, hogy egészen szokatlan ötleteket is kaphat, aki keresgél. Amennyiben az ember fantáziájából eddig nem futotta többre, kiköthet például a Kitti, Dzsenni, Dolli, Lotti, Tira, Della, vagy a legújabban divatozó Kevin mellett, hogy csupán néhányra emlékeztessek. Ám ha még ez sem elég, természetesen továbbra is próbálkozhat elméjének merészebb produkcióival, hátha sikerrel jár a hivatalos úton: a különlegesebbet is engedélyezik kedvencének legtet- szőbb elnevezéséhez. Miként korábban is kísérletezgettek némelyek filmélményeik alapján előbb az Isaurával, később meg a Szamantával, Pamé- lával, s másokkal. S hasonlókra alighanem reményük is lehet. Legfeljebb olyanokkal nem állhatnak elő, mint - mondjuk - a Hugi, Kisherceg, Bóbita. Miután a Magyar Tudományos Akadémia nyelvészei ezekről aztán már igazán hallani sem akarnak! Untig elégnek tartják, ha a meglepőbbek, furcsábbak sorában a Gyémántra, Málnára, Mandulára, Jávorra, sőt az Ap- rilkára is könnyelmű áldásukat adták az eddigiekben. A tévében is eldicsekvő apuka Fradikája csak úgy csúszhatott az anyakönyvbe, hogy a hivatalnok hibázott. Ferencvárosi lelkes hangulatában eszébe sem jutott, hogy a szakemberek véleményét kérje a bejegyzés előtt. Teljesen szabadon egyedül a hazánkban elismert 33 nemzeti kisebbséghez tartozó magyar állampolgárok, s a külföldön élő magyarok, valamint a nálunk lakó külföldiek választhatnak továbbra is utónevet csemetéiknek. Aki tehát többre vágyik, mint ami az említett könyvben szerepel amolyan kötelező előírásként, a 25 évig használt 1827 néven, illetve Bíró Ágnes 883 kiegészítésén túl is elégedetlen az ötlettárral, s még Ladó tanár úr csaknem felerészben kimaradt eredeti javaslathalmazából sem képes határozni - esetleg átszivároghat, beolvadhat valamelyik kisebbségbe. Vagy kivárja, amíg enélkül is a kisebbséghez tartozik valamikor. Addig pedig nem hivatalosan egyszerűen csak Anonymusnak szólítgatja hőn szeretett felnövekvő gyermekét. HA SZERENCSÉJE LESZ - talán nem is kell túl sokáig várakoznia... Gyóni Gyula
