Heves Megyei Hírlap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-27 / 226. szám
Nyitottságot hirdet az Akadémia elnöke Beszélgetés Glatz Ferenccel az „áltudományokról” A Magyar Tudományos Akadémia Duna-parti székházában tartott sajtótájékoztatón Glatz Ferenc, az MTA elnöke nehezményezte: a fővárosi kollégák sér- tődékenyen reagáltak arra, hogy nem juthattak be egy zártkörű ülésre. Arra utalt, hogy munkálnak még bennük a korábbi rezsimből származó negatív reflexek. E sorok írója rögvest eldöntötte, hogy ezt a labdát bizony sürgősen át kell passzolni a másik fél oldalára, mivel így lesz hiánytalan az igazság. Hangsúlyozta is, hogy az állítás úgy helyes, ha a partner is elismeri ugyanezt önmagáról, hiszen egy 45 éves időszak stresszhatásainak káros, illetve kóros következményei csak akkor szűnnek meg, ha ez a korosztály — beleértve minden tagját - egyszer vízszintesen elcsendesül. Az egyetértés után formálódhatott a diskurzus. Arra utaltam, hogy korábbi nyilatkozatában már igazolta mindenképpen dicséretes nyitottságát, nyíltságát. A hajdani Morvai-csoport Petőfi-vi- tájával kapcsolatban ugyanis nyomaté- kolta: a vezetése alatt álló szervezet nem viselkedhet pártállami módra, nem akadályozhatja a kutatás szabadságát. Ezért nem kifogásolta, hogy a költő hozzátartozóinak Kerepesi temetőben lévő sírhantját felbontsák, s a DNS-vizsgálatokhoz onnan csontmaradványokat szedjenek ki.- Remélhető, hogy ez nem egyedi eset, s ilyen szemlélettől vezérelve irányítja a honi tudomány fellegvárának tevékenységét?- Ez természetes, számomra nem létezik másfajta megoldás, nézőpont. Tudom, elődeim nem így vélekedtek, én azonban nem osztottam meglátásaikat. A História szerkesztőjeként is sokat vitatkoztam a szuperkonzervatívakkal, egyáltalán nem ódzkodva az egészséges ütközéstől. Ma ugyanígy gondolkodom. Nem értek egyet semmiféle tiltással, merev elzárkózással! Ez ugyanis a hajdani középosztályi, illetve a későbbi szocialista arroganciából, felfuvalkodott gőgből fakadt. Azt hirdetem, hogy komolyan kell venni, partnerként kell kezelni mindazokat, akik valamiféle új vagy annak tűnő ötlettel rukkolnak ki. Érdemes velük vitatkozni, akkor is, ha helytelenítjük javaslataikat.-Ez tiszteletre méltó, ám az is tény, Önöknél jó néhányon kíméletlen harcot hirdettek az úgynevezett áltudományos nézetek ellen. Erről mi a véleménye?- Nem titok, hogy sokan nem értenek egyet velem. Ebben nincs semmi különös, a demokrácia ugyanis kizárja azt, hogy rájuk erőszakoljam álláspontomat. Az azonban tény, hogy amíg én állok az MTA élén, addig nem válhat hivatalossá az egyoldalúság, a kirekesztösdi, a jó szándék - legyen az akármilyen szintű — lekezelése... Pécsi István Művész Úr! Hogy van? Bács Ferenc örömmel dolgozik a Gárdonyi Géza Színházban Számos magyar film főszereplője, televíziós sorozatok sztárja. Kifinomult modorú úriember, kulturált társalgó, művészallűröktől mentes sztár. A sajtó mindig kitüntetett figyelemmel kísérte, s kíséri itt is. Bács Ferenc az, aki e hetekben Egerben tartózkodik. S ennek oka a Gárdonyi Géza Színház legközelebbi premierje. Heltai Jenő: A néma levente című színművét viszi színre.- Milyen előzmények után jött Egerbe. Maga választott, vagy magát választották?- Engem választottak. Pontosabban felkértek, hogy rendezzem meg A néma leventét. Boldogan igent mondtam. Annak ellenére, hogy nincs szándékomban rendezőként működni. Eddig sem volt. Szeretnék megmaradni színésznek. Noha rendeztem korábban is, főiskolán tanítottam 15 évig. Ha szeretek egy darabot, szívesen foglalkozom vele.- Milyen aktualitása van ennek a színműnek az Ön megfogalmazásában?- A gimnazistáktól kezdve nincs az a korosztály, amelyhez ne szólna: a szerelem, az adott szó, a barátság nagy kérdéseiről. Ezek olyan dolgok, amelyeket nem szívesen használunk, egyre távolodunk egymástól, elidegenedünk. Az emberiség, azt hiszem, a technika előreen- gedésével kicsit maga ellen is vétett.-Ennek hatását személy szerint is érzi?- Feltétlenül. Az ember nem szívesen veszi tudomásul, ha valaki a televízió miatt ellustul és nem jár színházba. Az a rohanás a pénz után, ami az embert kényszeríti, olyan idegi megterheléssel jár, hogy már estére el is fárad. S érthető, hogy már nincs ideje annyi figyelmet szentelni a színháznak. Abban azért hiszek, hogy ez a kedv mindig attól is függ, hogy milyen az előadás. Ha az előadásnak nagyon jó híre megy, akkor arra mindenki kíváncsi, s talán még félreteszi a fáradságot is. Akkor nem kellenek plakátok, nincs szükség szervezésre. Egy előadás vagy hirdeti önmagát, vagy nem: ez attól is függ, milyen darabot játszunk, s milyen teljesítménnyel.-Ez a darab nagy érzelmekről szól..- Hiszek abban, hogy az érzések mindig megmaradnak. Az idegrendszerünk ugyanolyan, csak attól függ, milyen érzések, milyen kapcsolatok, milyen viszonyok vesznek körül bennünket, s mire reagálunk. S ma már sajnos olyasmire kell reagálnunk, ami mindig felborzolja az idegrendszerünket. Mert nem a szép és a jó vesz körül bennünket. Én most is telt ház előtt játszom a My Fair Lady Higgin- sét a Nemzeti Színházban, s ott azért személyesen tapasztalom, hogy az emberek fogékonyak a szépre, a vigasztalásra. Az embereknek szükségük van rá, hogy színházba jáijanak, kell a lelki kapocs, a léleknek szüksége van a színházra.-Miben játszik még, milyen tervei vannak? — Jelenleg csak ebben a darabban játszom. Tudja, egy színésznek nem lehetnek tervei...-Jó. Akkor milyen tervek vannak magával?- Nem tudok terveket.-A közönség nem fogadta egyértelműen, hogy Ön polgármester a Pólus Center Westem-falujában. Sokan azt monják: Bács Ferenc talán túl jó ehhez-Tisztázom a fogalmat, s talán meg fogja érteni: a Pólus Center mióta megalakult, van egy Western városkája. Kerestek egy embert, aki a kulturális és művészeti eseményekről gondoskodik, s titkos szavazással (szándékosan vagy véletlenül) az én nevem választották. Tiszteletbeli polgármester vagyok. Én ezt nagyon fontosnak tartom: ennek a városkának a művészeti életével foglalkozom, tehát a szakmát képviselem. Ennyi. Nem vették tőlem rossz néven ezt a vállalást. Néha az utcán az emberek megszólítanak: Polgármester Úr! Hogy van?- Mielőtt én is megkérdezném: tekintsünk vissza az időben! Húsz esztendeje robbant be a hazai köztudatba. Akkor települt át Marosvásárhelyről, otthagyva egy dicsőséges színészi karriert. Amit aztán itt újból felépített...- Valóban, 20 esztendővel ezelőtt. Valóban, nagyon nagy szerencsém volt, mert sok segítséget kaptam. Miskolcon kezdtem, ott töltöttem egy évadot, aztán átmentem Győrbe, az akkor új Kisfaludy Színházba. Görgeyt játszottam a Fáklyalángban.-Ez az a miskolci korszak volt, amikor Egerbe is jöttek gyakran játszani.- Hogyne. Tíz előadásunk volt Egerben Csehov Ivanovjából, 1977 őszén. Akkor forgattuk a Ménesgazdát is.- Rengeteg filmben játszott...- Nem tudnám megmondani, hányban. Nem is számolom őket. Most forgattam egyet nyáron, Bereményi Géza rendezésében: Szabadság tér '56 a címe. Ez tévéfilm, s október 23-án vetítik. A történetben valamennyien az amerikai követségen dolgozunk, s a film arról szól, hogy hogyan éljük meg ezt a négy napot, a forradalom kitörésének idején.- A rendszerváltás óta nagyon sok egykori kollégája települt át Magyarországra. Milyen a viszonya a múltjával, Marosvásárhellyel?- Ha jön vendégszerepelni a marosvásárhelyi társulat, ha csak tehetem, megnézem a kollégáimat, nagyon jóban vagyunk. Az ember soha nem tudja, s én nem is akarom elfelejteni azokat a csodálatos éveket, amelyeket erdélyi színészként töltöttem. Édesanyám tavalyi haláláig szinte hathetente jártam haza, ma már ritkábban, de már itt is egyre több ottani ismerőssel találkozók.-A lánya, Bács Kati is színésznő. Ösztönözte a pályára, vagy óvta tőle?- Soha nem ösztönöztem. Mindig igyekeztem felhívni a figyelmét azokra a veszélyekre, amelyek nőként érhetik. A mienk kiszolgáltatott szakma. Mostanában inkább szinkronizál, nem lép fel, van ugyanis egy két és fél éves kisfia. így tehát nagyapa vagyok, s ez örömteli dolog a számomra.- Mindettől függetlenül milyen a közérzete: hogy van, Művész Úr?- Színészként nagyon izgatott vagyok, hogy a magyar filmgyártás ismét megindul. A Nemzeti Színházban a személyemet nem helyezték még el, szeretnék feladatot kapni, örömet találni a munkában. S rengeteg izgalmat • jelent a legközelebbi, az egri premier. A kollégák nagy szorgalommal és szeretettel dolgoztak. Hiszem, hogy hisznek abban: minden erőfeszítésünk a közönségért történik. Jámbor Ildikó Bölcs Ferenc színművész Egerben rendez FOTÓ: MAJOROS TAMÁS Nem Hágában vesztettünk N yugodtan kijelenthetjük a nemzetközi bíróság részletes indokolásának az ismerete nélkül is: nem Hágában vesztettünk, hanem - még anno, számításaink szerint a honi demokrácia hajnalán - a pesti utcán. Meg a gáton. A tekintélyes ítélethozó testületet egyáltalán nem hatotta meg a Szigetköz természeti katasztrófájának általunk egy évtizede felvázolt rémképe. Ehhez - a ma már jól látható-érzékelhető jelek szerint - a meglévőknél sokkal, de sokkal nyomosabb érvek szükségeltettek volna. De a Duna szlovákok által történt elterelése sem esett komoly súllyal a latba. Miért is lett volna másképp? Ezen a tájon Trianon óta nem lehet packázni a határkérdéssel, legfeljebb a javunkra. S északi szomszédaink - akár tetszik, akár nem tetszik - éppen ezt cselekedték. Nagyon is célratörően, nagyon is tudatosan, ahogy azt alátámaszthatja bárki, aki ismeri a bennünket körülvevő utódállamok politikájának évszázados lélektanát. Fájdalom, de - mint azt ezúttal is tapasztalhatjuk - ez a fajta diplomácia az igazán nyerő. Hágában tipikusan jogi-gazdasági döntés született, noha az indokolást igyekeztek kompromisszumot tükröző lózungokba csomagolni. A tények azonban tények maradnak. Felépült - milliárdokért - a C variáns, s nincs olyan grémium, amely ezt megmásítaná. A jogi helyzet úgyszintén egyértelmű: a beruházók kényszerhelyzetben voltak, nem maradt más választásuk azok után, hogy Magyarország felmondta az érvényben lévő szerződést. Amott a rendelkezésre álló milliárdokat a félig kész erőmű felépítésébe ölték, míg nálunk a szintén milliárdokért elkezdett építkezés környékének helyreállításába. A mostani állapotokért a rendszerváltás - s ezen belül egyaránt a ma hatalmon és ellenzékben lévők - politikáját terheli a felelősség. Az akkori protestálók bősz kiállása a haldokló régi rend elleni egység szimbólumává emelte az eszmét. Jelenleg azonban már kit érdekel - főleg Hágában -, hogy néhány évvel ezelőtt választást lehetett nyerni a gát megépítését ellenzők szólamaival? Pláne, hogy most nem nyertek igazolást az egykori szép szavak. N ehéz nyugtázni a vereséget. Most már legfeljebb a bizonyítványt magyarázhatjuk. Finomíthatjuk a pert végigkísérő optimista nyilatkozatokat, csűrhetjük-csavarhatjuk a nemzetközi bíróság megfellebbezhetetlen ítéletét, beszélhetünk salamoni döntésről, mindkét fél által elégedetten nyugtázott határozatról, egyebekről. A lényeg attól mit sem változik: odaát van olcsó áramot termelő vízi erőmű, az innenső oldalon viszont nincs. Tari Ottó Kincses tapasztalatok Nemrégen részt vettem az idősek világnapja alkalmából rendezett budapesti, sportcsarnokbeli ünnepségen. Jó érzéssel írhatom le, hogy maradandó élményekkel gazdagodtam. Az időskorúak társadalmát kilencezren képviselték ezen a rendezvényen. Nem volt ott szükség sem őrző-védő szolgálatok markáns fiataljaira, sem pedig hivatalos rendbiztosítókra. Az ünnepelni érkezett korosztály tagjaiból verbuválódott rendező gárda ugyanis jelesre vizsgázott rátermettségből, udvariasságból, emberségből. Az egész társaság megmutatta, hogy mi a jó értelemben vett fegyelem, önmérséklet. Külön öröm az is, hogy bebizonyították: esztétikai érzékük meghaladja a legkiválóbb ítészek szintjét, ugyanis vájtfülűségük jeleként a műsorban remekül különböztették meg a jót a még jobbtól, illetve a kiválót a legkiválóbbtól. S vallottak az összefogásban rejlő erőről, határozottságról, egyértelmű nézetazonosságról is. Éppen azok, akik megint tanúsították: ezt a hazánkban lassan már 3 milliós réteget vétek lenne leírni, hiszen a felhalmozott tudásuk, tapasztalataik regimentje pótolhatatlan kincsözön, amelyet nem nélkülözhet a társadalom. Ráadásul itt vannak, közöttünk élnek, s készséggel kínálják a garantáltan hatásos tippeket. Ne csak ilyenkor — választásközeiben - udvaroljuk körül őket, hanem szélcsendes hétköznapokban is, mert az általuk önzetlenül nyújtott értékek sohasem devalválódnak. P.I. HÍK(TELEN)KÉK... Az a honatya, aki jövőre nem kerül be a Parlamentbe, hathavi fizetésének megfelelő végkielégítést kap, melynek összeg meghaladja az egymillió forintot. Itt még bukni is érdemes... * Ted Turner, a CNN világtelevízió alapító tulajdonosa egymilliárd dollárt adományozott az ENSZ-nek. Mindössze csak annyit fűzött hozzá: „Olyan ez, mint egy új autót venni.” Én is ezt mondanám... * A pártok egyre inkább tartalékolnak a jövő évi választásokra. Javában gyűjtik az - intrikákat... * A Francia Intézet nagy sikerű gasztronómiai napokat rendezett a budai Duna-parton. Megízleltették a gall kakast... * Egy átalakított vasúti kocsiból irányították azt az éjszakai razziát, amelyet a Ferencvárosi pályaudvaron tartott a rendőrség. Zöldet kapott a Pandúr-expressz... (szilvás)