Heves Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-29 / 176. szám
„Ha most lennének a parlamenti választások Ön melyik pártra szavazna?” [SZONDÁI (a válaszok százalékos megoszlása a választókon! népesség körében a keleti országrészben illetve az egész országban) országos adatok: a keleti országrész adatai: nem szavazna, bizonytalan MDF 3 FKGP 18 FIDESZ 8 KDNP 5 SZDSZ „Ha most lennének a választások, Ón melyik pártra nem szavazna semmiképpen sem?” országos adatok: a ke,eti országrész adatai: nincs Ilyen, A Kereszténydemokrata Néppárt egri szervezete meghívásának eleget téve járt a közelmúltban Heves megye székhelyén a politikai tömörülés két jeles képviselője, dr. Isépy Tamás frakcióvezető és dr. Latorczai János, a párt Országos Választmányának elnöke. A KDNP-s honatyák által tartott előadás központi témája a kormány egyéves tevékenységének mérlegre tétele volt. Mint ekkor elhangzott, ezt a tizenkét hónapot teljesen elfecsérelt időként lehet csak értékelni. Dr. Latorczai János egykori ipari és kereskedelmi miniszterrel az előadás szünetében beszélgettünk a kereszténydemokraták egri székházában.-Ismert, hogy az Ön minisztersége idején már mintegy öt, majd Pál László egy éve alatt közel nyolc százalékkal emelkedett az ipari termelés. Jelenthet-e veszélyt ezen kedvező folyamatokra Pál László menesztése nyomán a bársonyszéket elfoglaló dr. Dunai Imre személye, különös tekintettel az Antall-kabinet által életre hívott Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának szükségessége felöl vallott eltérő véleményekre?- Véleményem szerint nem a tárca élén álló miniszter személye a döntő, hanem hogy az illető milyen gazdaságpolitikának a híve. Dunai Imre ez irányú elképzeléseit azonban nem ismerem. Az elmúlt egy évben tapasztaltakból számomra az derült ki - s ezt korábban Pál László úrral is megosztottam hogy alapvetően elhibázott lépés volt a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának és az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak az ösz- szevonása. A külön-külön jól működő tárcák azzal, hogy több helyre költöztették őket, széttördelt infrastrukturális feltételek között, nem egy egységes gazdaságpolitika keretein belül tevékenykednek, olyan járulékos feszültségek forrásává váltak, amelyek miatt lehetetlenné vált, hogy megfeleljenek azon elvárásoknak, amelyeket az ország jelenlegi, roppant nehéz helyzete megkövetelt volna. Azt nem tudom, hogy a gazdaságvagy az iparpolitikában bármilyen elágazás bekövetkezik-e, hiszen lényegében ma is az a kormány hivatalosan elfogadott iparpolitikája - erről Pál László maga többször is nyilatkozott -, amit még annak idején Szabó Ivánnal kezdtünk el, majd az én vezetésemmel fejeztünk be és léptettünk hatályba. Természetesen ezen politikának sikere a benne foglaltatott prioritások érvényesüléséhez szükséges források biztosításán múlik. A Bokros-csomag ismeretében egyértelmű számomra: a kormányzat nem óhajtotta ezeket biztosítani, így azt a konzekvenciát kell levonnom, hogy másfajta gazdaságpolitika megformálása történik, s ezzel egy eltérő gazdaságpolitika fog megvalósulni ' az elkövetkező időszakban.- Ön előadásában megjegyezte: e politika veszélye abban rejlik, hogy a hangsúly a termelésről a kereskedelem felé tolódik el...- így van. Dunai miniszter úr első nyilatkozataiban kijelentette: még nagyobb hangsúlyt kell fektetni a magyar gazdaságnak a külföldi piacokon való térnyerésére. Magam ennek szükségességét egy percig nem vonom kétségbe, azonban már több esetben is említettem: a honi gazdaság eredendő problémáját a műszaki-technikai elmaradottságban és a strukturális nehézségekben kell keresni. Ezek viszont csak egy hosszadalmas folyamat eredményeként küszöbölhetőek ki. Sajnos, a magyar termékek egy meghatározott hányada nem kellően versenyképes, azaz nem megfelelően jó kondíciók mellett értékesíthető. Ezek zömét csak a belföldi piacokon lehet áruba bocsátani. Hiába adok ezekhez bármilyen kedvezményt, ha nem jönnek elő olyan termékek, amelyek eredményeképpen ténylegesen is nő a versenyképességünk, akkor az exportpiacokon nem leszünk igazán jelen. Ha pedig már a belpiac is elvész, ezek a vállalkozások alapvetően nehéz helyzetbe kerülnek. És most itt utalnék vissza, hogy az elmúlt egy évben nem azt az iparpolitikát láttam megvalósulni, amit mi annak idején lefektettünk, hiszen ahhoz, hogy ez működőképes legyen, a gazdaságfejlesztési alapot, a műszaki fejlesztésre szánt összegeket és az exporthitel támogatási intézményrendszerét is jobban fel kellett volna tölteni forrásokkal. Ez azonban csak félig történt meg, így nem igazán nyílt lehetőség a kitörésre. A most beinduló privatizációval is az alapvető gondom - azon túl, hogy eleve nem értek egyet azzal, hogy az energiaszektort, mint a honi stratégiai ágazatok legjelentősebbikét tulajdoni korlátozás nélkül külföldiek tulajdonába adjuk hogy kivásárlásos privatizációról van szó, amely egyértelműen a költségvetés bevételi oldalát fogja finanszírozni, melynek eredményeképpen nem jelenik meg a modernizációhoz szükséges külföldi tőke ezen vállalatoknál. A mi megítélésünk szerint semmiféleképpen nem lenne szabad egyharmadnál nagyobb részt a külföldiek tulajdonába adni ezekből a vállalatokból, mégpedig 20 százalék kivásárlásával és 20 százaléknyi tőkeemelés végrehajtásával. Ez utóbbi lenne a garancia arra, hogy a szükséges fejlesztések végre- hajthatóak lesznek. Mindezen túl ez a fajta, külföldiek részére történő privatizáció további két dolgot is megkérdőjelez. Először is megkérdőjelezi az állam ellátási felelősségét, azt, hogy ez mennyiben lesz megvalósítható vagy mennyiben nem, lévén az állam egy olyan tulajdoni részvény birtokába kerül, amely különleges jogosítványokkal fogja őt felruházni. Pillanatnyilag azonban ez nincs a magyar törvényekben rögzítve, csak a privatizációs szerződésekbe lehet belevenni. Ezáltal viszont már a polgári jogkörbe tartozik az egész kérdés, és mint ilyen, vita esetén csak polgári peres eljárásra kerülhet sor. Ismerve a magyar gyakorlatot, egy ilyen ügy két-három évig is elhúzódhat, ami alatt alapvetően elmehetnek a dolgok. Másfelől kérdés számomra az is, mennyiben kényszeríthetők a külföldiek arra, hogy olyan fogyasztói árakat érvényesítsenek, amelyeket a lakosság még meg tud fizetni. Ehhez tartozik, hogy ma az energiaárak - az emberek teljesítőképességét figyelembe véve - a csúcson vannak.- Az energiaárak tervezett emelésénél maradva, a KDNP hogyan fogadta a kormányzat ez irányú elképzeléseit? Sokak szerint ugyanis ezzel a lépéssel pusztán az energiaszektorba tartozó vállalatokat kívánja a kabinet kedvezőbb színben feltüntetni a potenciális külföldi befektetők előtt...- Itt közismertek az energia- hivataltól származó információk, miszerint 20, 30, 40, 50 százalékos áremelést szándékoznak megvalósítani. Legalábbis ilyen számok keringenek a hivatal környezetében. Félek, ez már a lakosság teljesítőképességét messze túlhaladó lépés lesz.-Az utóbbi időben ismét (ÉT7® S31 D (ARAI. U TXT Dr. Latorczai János az NGKM-ről, az adósságról és a simulékonyságról A pénzpiac nem túri a forradalmi változásokat vissza-visszatérö téma lett a magyar adósságállomány kérdése, mondván: elérkezett az a pillanat, amikor már kérni kell az átütemezést. A KDNP miként vélekedik minderről?- Tény: nem egy nyilatkozat hangzott már el az utóbbi időszakban, hogy az elmúlt ciklus eredményeképpen lényegesen romlottak az adóssági viszonyaink. Azért szeretnék itt egy dolgot pontosítani: az elmúlt egy év alatt többel nőtt ez az állomány, mint az azt megelőző négy évben. Magyarul: az Antall- és Boross-kabinetek nem növelték annyira a tartozásunkat, mint a Horn Gyula vezette kormány egy év alatt! Azt is szeretném aláhúzni, hogy már ebben az évben több mint kétmilliárddal nőtt az adósságunk. Ha tehát a forintleértékeléseket is figyelembe vesszük, akkor ma körülbelül 32 és fél milliárd dollárnál tartunk. A honi fejlődés egyre duzzadó gátja félő, hogy rászakadva a gazdaságra, lehetetlenné teszi annak működését. Bokros pénzügyminiszter űr egyik interjújában kijelentette: a jövő évben csak a kamatteher a 900 milliárd forintot is meghaladja, sőt, egyes becslések szerint még 1100 milliárd fölé is mehet. Ilyen teher mellett - amikor a GDP is csak 4000 milliárd forint körül mozog - azt hiszem, alapvetően át kell gondolni, mi az, amit az ország elbír, és mi az, amit nem. Természetesen azt is el kell mondani, hogy az adósságállomány kezelésénél nem lehet kiabálni: nem fogunk fizetni, befagyasztjuk a törlesztést, mert ez soha nem látott hátrányos helyzetet jelentene. Én azonban nagyon hiszem - nincs róla információm, de hiszem hogy a színfalak mögött elkezdődtek azok a tárgyalások, amelyek célja ezek átrendezése, valamiféle könnyítés, mert ezzel a teherrel nem tudunk haladni. Még egyszer hangsúlyozom: rendkívül kritikusan, nagy óvatossággal kell a témához közeledni, hiszen a nemzetközi pénzpiac azt nem tűri el, hogy ezen a területen forradalmi változások menjenek végbe. De, hogy szükséges az egész átgondolása, azt hiszem, ma már mindenki számára világos.- Gazdasági kérdésekről a politikaiakra térve: hogyan ítéli meg Ön a KDNP szerepét az ellenzéki táboron belül? Gondolok itt arra, hogy a párt manapság látványosan közeledik az egyre népszerűbb kisgazdákhoz, akiktől mind az MDF, mind pedig a Fidesz igyekszik távol tartani magát. Nem tartanak-e attól, hogy úgy könyvelik el a honi kereszténydemokrata tömörülést, mint amelyik - szükség esetén - bárhova beilleszthető?- A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy ma a négy parlamenti ellenzéki párt népszerűsége, támogatottsága már Alapvetően elhibázott lépés volt a két minisztérium összevonása nagyobb, mint a két koalíciós párté. Ez már önmagában azt veti fel, hogy az ellenzékiek közötti megfelelő együttgon- dolkodási, szövetségi politikával igen jó esélyt teremthetünk magunknak. Meggyőződésem azonban az is: önmagában egyikünk sem képes arra, hogy az MSZPSZDSZ szövetséget megbuktassa a választásokon. Az Országos Választmány legutóbbi ülésén elfogadott politikai nyilatkozat utolsó pontja felszólítja a tagságot, tegyen meg mindent az alapszervezetekben a választókerületek mentén, hogy helyben létrejöjjön az általam említett együttműködés, amely kikényszerítheti magasabb szinten is ennek kereteit. Úgy vélem azonban, most még elég nehéz a vélt vagy valós sérelmek miatt e feltételeket rövid távon biztosítani. Vannak persze már pártok, amelyek közelebb állnak egymáshoz, és úgy vélem, a KDNP e folyamatban a híd szerepét töltheti be a jövőben. Nem abból a szempontból, hogy bárhová jó lenne, hanem azért, mert gerjesztője lesz az együttgondolkodásnak és a közeledéseknek. Az általunk felvállalt jobboldali értékek ugyanakkor egyértelműsítik pártunk helyét a politikai palettán.-És a többször is felhány- torgatott simulékonyság?- Az elmúlt négy év szürke- arcúságából fakad az, hogy a KDNP-t kissé jellegtelen pártként próbálják meg elkönyvelni. Én viszont azt hiszem, ezzel szemben a Keresztény- demokrata Néppárt nagyon is markánsan hangoztatja értékeit, és próbál ezeknek a társadalomban is pozitív megítélést kialakítani. Ezt erősíteni is fogják a párt életében az utóbbi időszakban bekövetkezett változások. Hiszen nem szabad elfelejteni: a KDNP egy megújulási szakaszban van, ahol ténylegesen alulról építkező demokratikus intézményrendszer kialakítására törekszik. Itt a legfőbb szempont: hiteles emberekkel, hitelességén keresztül szólítsa meg a társadalmat. Most alakulnak azok a szakmai műhelyek, amelyek a gazdaság, a politika minden területére kiterjedő elemzőmunkát végeznek, így határozottan, mondhatni, tudományos szinten is alátámasztott értékek felvázolásával indul a párt a hatalomért vívott küzdelemben. Kühne Gábor „Csak az idén már kétmilliárd dollárral nőtt az adósságállományunk” FOTÓ: PERL MÁRTON
