Heves Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-18 / 42. szám
1995. február 18., szombat Hétvégi Magazin 9. oldal Jelenet a Lángoló jég című filmből Tűnődések régi és új videofilmekről Lundgren és Seagal Az akciófilmek két nagy sztárjának is filmje jelent meg kazettán. Dolp Lundgren a Sivatagi lavina főszereplője. Egy autóversenyzőt alakít, aki ártatlanul börtönbe kerül, majd megszökik. Túszul ejt egy fiatal nőt, s kezdődhet az üldözés. Tehát ő is elmondhatja magáról: volt már szökött rab... Steven Seagal Ni- cóként lett népszerű, de most rendezőként debütál. A Lángoló jégben a főszerepet is játssza. Az alaszkai történet igazi környezetvédő sztori kevés eredeti ötlettel, a közepesnél valamivel jobb megvalósításban. Ilyen a sztársors. Az embereket különösképpen nem érdekli a sztori, inkább kedvencükre kíváncsiak... Whoopi - kétszer Nem szép, nem jó alakú sztár, de ellenállhatatlan: Whoopi Goldbergnek hívják. Rövid időn belül két filmje is megjelent kazettán. A Corrina, Corrina romantikus vígjáték egy nevelőnőről. Corrinának hívják, aki egy özvegy férfi kislányát igyekszik - különös módszerekkel - felvidítani. Az Apáca-show 2.-ben ismét felölti a fityulát. Kisegíti azokat az apácákat, akik az első részben megmentették az életét. Kiderül, hogy a Szent Ferenc Gimnáziumnak kezelhe- tetlenek a diákjai, és Whoopi- nak kell „csodát” tenni. „Természetesen” ő lesz a szupertanár, énekkart hoz létre. Szóval minden olyan, mint a mesében, megy, ahogyan Hollywoodban elképzelik a pedagógiát. Persze nincs baj, hiszen mindez a színésznő elképesztő sokoldalúságát bizonyítja. Ő élteti ezt a filmecskét, s neki még a lehetetlent is elhisszük... Itt az Omen Néhány éve a borzongás sikerlistáját az Omen vezeti. A gonosz születéséről készült trilógia első része immáron klasszikus lett. Az USA római nagykövetének a felesége halott gyermeket hoz a világra. A férj nem akarja, hogy az asszony ezt megtudja, ezért egy idegen csecsemőt adoptál, akit a sajátjaként nevel a család. A kisfiú körül azonban túl sok a titokzatosság, a borzalom. Ő a megtestesült Antikrisztus, s egymás után pusztulnak el környezetének tagjai. Most az első rész jelent meg kazettán, hamarosan azonban el fog rettenteni a 2. és a 3. rész is. Mel Brooks - sorozatban Mel Brooks az egyik legnépszerűbb vígjátéki rendező. Filmjei egymás után jelennek meg kazettán is. A Lenni vagy nem lenni feszült hangulatú komédia. Németország lerohanja Lengyelországot, amikor kezdődik a színészek között játszódó fdm cselekménye. Egy lengyel színész gyönyörű feleségét megkedveli egy német tiszt, és hősünk elhatározza, megneveli a csábítót. Hitlernek öltözik át, s így eljátssza élete legnagyobb szerepét, ahol a tét természetesen: lenni vagy nem lenni. Az Ifjú Frankenstein mára klasszikus paródia lett, szinte jobb, mint az eredeti horrortörténet. Gene Wilder élete egyik legjobb alakítását nyújtja az örökzöld vígjátékban. És most pedig itt van a Magasfrász, amelyben Hitchcock a célpont. A rémisztés nagymesterének alkotásaiból állította össze a paródiát, úgy, hogy nem egy-egy hitchcocki filmet gúnyol ki, hanem ezeknek a filmeknek a hangulatát képes visszaadni fantasztikus eredetiséggel és szemtelenséggel... Teljes a trilógia A horror szerelmesei az Alien sorozatot nagyon kedvelik, de igazi gyári kazettán a trilógiát eddig nem tudták megnézni. Tavaly először a harmadik részt adták ki, amely talán a leggyengébb közülük. Néhány hónapja lehet látni a Nyolcadik utast, amelyre felépült a következő két rész is, és most végre látható A bolygó neve: Halál, vagyis a 2. rész is. A történet azért is érdekes, sőt érdekfeszítő, mert jó 10 évvel ezelőtt a producer nem engedte meg a rendezőnek a teljes változat bemutatását, mondván: túlságosan ijesztő. Most ez a speciális változat jelent meg 152 perc tömény izgalommal. Angie Angie fiatal, különös viselkedésű nő. A film elején kiderül, hogy terhes, de a következő lépése az, hogy új kapcsolatba lép, otthagyván leendő gyermeke apját. Szülés előtt új partnerét is elhagyja, majd rövid ideig a gyerekét is... És mégis! Nem tudunk rá haragudni, mert megszenvedi, szinte kiküzdi az igazi élet lehetőségét. Rengeteg hibája van, de Geena Davis olyan csodálatos, hogy mindent megbocsátunk neki. Az örök újrakezdés, a kiküzdött élnia- karás gyönyörű darabja az Angie. . Hernádi Ferenc Két egri művész Hatvanban Melyik táj hogyan fogad be? A Hatvani Galériában nem kisebb rang, mint a jelenlegi kultuszminiszter, Fodor Gábor nyitotta meg Nagy Ernő festőművész és Herczeg István grafikusművész tárlatát. A földszinti termet a grafikák foglalták el, az emeleti részen Nagy Ernő olajban és akvarellben megörökített bükki részletei, a barokk Eger néhány szelete és négy portré vallották meg, mit tud a hazáról, mit tart fontosnak elmondani a vele együtt élő tájról, környezetről a mester. A két művész - két külön világ. Mindkettő a látott térben ábrázol, a jelenben gondolkodik, szükségét érzi annak, hogy érzékeltesse azt az atmoszférát, amiben a testi lét, ez a csodálatosan változatos kényszer levonul, vagy inkább felépül bennünk. Csakhogy! Nagy Ernő azért megy ki a tájba, a Bükk útjaira, hogy városi létét kiszellőztesse, magyarán: felüdüljön, beteljen a szépséggel, amit a hegyek, a völgyek, a bükki szerpentinekre rávetődő fénynyaláb, a feltűnő állatok, szarvasok, őzek, a lebukó nap, a ködön átszivárgó fénypászmák, az eső utáni vagy vihar előtti felhőgomolygások „megjátszanak” neki, érte, miatta, elébe, és ha már itt van, és ha már ezt a mesterséget kitanulta, meg is örökítette mindazt, amit látott. Amiben neki öröme tellett. Bele is adja a lelkét, azt a többletet, ami csakis az ő élményéből szivároghat át a vászonra, no meg a művek látóiba. Addig Herczegnél a táj csak keret, alig észrevett vagy alig jelzett csapda, ahová a grafikus belecsempészi, beletolja, belerakja, beleindázza azokat a szereplőit, akikkel, akiken keresztül elmeséli-elbeszélteti, hogy a látványon túl egy másik valóság is létezik, az övé. Ott, odabenn, a lelkében, az agyában azonban nem fér meg, ki kell onnan törnie, ennek is, annak is meg kell szólalnia. Mert az lehetetlen, hogy az érzelmi, a szenvedélyi, a szellemi ingerek ne kapjanak érthető-érzé- kelhető formát. Már csak azért is, hogy a belső izgalmak, a mélyben lezajló történések másnak is eligazításként szolgáljanak. Nagy Ernő nem állít a tájképeibe még egy árva erdőőrt se, nem érzékelteti testi valójában, hogy ő, a turista és természetimádó hús-vér valóságban ott van. Az ember, az egyébként jelenlévő alkotó nem kerül fel a vászonra, mert a festő a táj, a természet egy kiszakított darabjával igyekszik kifejezni mindazt, ami benne végbemegy. Ahogy a fény a bükki kanyarban, arra az S betű-szerű vonalra rácsapódik, ahogyan a víz szélén szöszmötöl, mert dalra akarja vidítani a kuruttyoló békákat, vagy ahogyan a magasból lezúdul az erdőre, mert útja közben el is tudja végezni hasznos munkáját, a fény szóba akar állni az emberrel, aki inkább megbúvik az árnyékban, hagyja, akarja, hogy az elemek közötti összhang, a fény és árnyék törvényei szerint eléje csapódó rend bűvölete kifejezést kapjon. Azon munkálkodik, hogy az ő elbűvöltségét, azt a tartalmat, amit ő, a festő az adott pillanatban érzett, ezek a fölötte, mellette, előtte elvonuló jelenségek hozzák felszínre, teremtsék egységgé azt, ami ezer apró kis mozzanatból rakódik össze. Ezzel szemben Herczeg az ismert és ismeretlen tájat csak jelzi, majdnem geometriai ábrákká silányítva tolja oda szereplői elé. Akik vándorok, akár turbánt viselnek, akár fezt, akár bugaci gatyát a széles Hortobágyon - mindegy. Két ember találkozik, rendszerint szembe is néznek, szembe is állnak egymással, mint akiknek az a végzetük, hogy közöljék azt, ami nekik, belül történik. Többféle liturgia szerint, több jelzetrendszerben megáztatva tűnnek föl itt a témák, a hitek, az időszelvények. Herczeg járja és bejárja ezt a rendelkezésünkre bocsátott földi térséget, mert hajtja a kíváncsiság. Az egyiptomi kövek ezer évekről mesélnek neki, a turbános azt szavalná el, hogy ez a Mohamed, Allah prófétája, hogyan is gondolta berendezni ezt a földi életet, mert azt szeretné, ha harcias hívei eljuttathatnák testi valójukat a Hetedikbe, ahol a hurik, stb. Mindezek kemény ellentéteként ott feszül a keresztre Jézus. Az Ecce homo és az íme, az ember - két ábrázolás. Nemcsak a felirat nyelvi különössége, de liturgiája, mondanivaNagy Ernő: Éva lója is más, az egyiknél, a másiknál is. Nagy Ernő tájaiban a nyugalom honol. Nem véletlen használom az archaizáló kifejezést. Honol itt a béke, a megnyugvás, mintha az évezredek sűrűje juttatná megbékéléshez, csendességhez, mozdulatlansághoz a tájat is, a művészt is. A pillanat!? Meg az a varázs, ami a pillanatban, a rezzenetlen és ábrázolható szépségben rejtőzik. Herczeg a két ember találkozása mellé, mögé, fölé odarajzolja a járműveket, a surranást, a szeleket kavaró és felfaló nyugtalanságot, az állandó mozgást, nyüzsgést, mert ezekben a grafikákban a nyughatatlan keresés viszket, a jelen már nem azonos önmagával, bár minden percen, órán, évben túléljük magunkat, visszahagyva hátunk mögött ezt-azt, mégsem feledkezhetünk meg, mikor, milyen sugallat szállt meg minket, és főleg arról nem szabad végképp lemondanunk, hogy ezeket a sugallatokat meg is fejtsük. Vagy legalább bevárjuk azt, hogy valami vagy valaki magyarázatul szolgáljon. Nem tudni, tudatos volt-e a Hatvani Galériának ez a kettős meghívása, de Moldvay Győző keresve sem találhatott volna két ennyire ellentétes szemléletből táplálkozó művészt és művészetet, mint ez a két egri ember. És ha már egriekről van szó! Itt, ilyen tiszta hatással, ennyire lényegre törő, szép kifejezésekkel, művészi fogalmazványokkal régen rukkoltak ki egri művészbarátaink a közönség elé. És itt akár alacsonyabb rangú megnyitó is megtette volna. Annyira csak a művek szerepeltek itt! Annyira csak az vált világossá, hogy itt nem kell tétova, olykor naivnak tűnő játszadozás, belemagyárazás, performance meg miegyéb, mert a két egyéniség, csaknem távirati stílusban, mindent közölt barátaival, a közönséggel, azokkal, akik lelkileg feltöltődni érkeznek a tárlatokra. Farkas András FOTÓ: PERL MÁRTON Herczeg István: Ecce homo Nagy Ernő: A híd
