Heves Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-06 / 233. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. október 6., szerda Együtt az emlékezetben Az aradi kivégzés előtt és után Az aradi vértanúkra csaknem másfél évszázada emlékezik a nemzet. 1849. október 6-án a szabadság- harc tizenhárom főtisztjét lőtték agyon, akasztották fel. Vajon a puszta tényen kívül mit tudunk a mártírokról? Ismerjük-e életük utolsó perceit? Özvegyeik, árváik sorsát? Az évek egybemosták személyiségüket, fogalommá váltak, ők az aradi tizenhárom. Korabeli visszaemlékezések, történészek kutatásai nyomán próbálunk közreadni néhány érdekes tényt a kivégzés előtti perceikről és hátramaradt hozzátartozóik sorsáról. Azon a baljós napon, 144 esztendővel ezelőtt láncra verve vezették őket a vesztőhelyre. A kivégzések sorát azokkal kezdték, akiket golyó általi halálra ítéltek. Lázár Vilmos volt a legelső. Élete utolsó perceit egy minorita szerzetessel osztotta meg a börtönben. Mást nem jegyeztek fel róla. Dessewffy Arisztid pompás egyenruhában jelent meg a vesztőhelyen. Valószínűleg ifjú feleségére gondolt, akinek október 6-án volt a születésnapja. Sziny- nyei Merse Emma három hónappal korábban esküdött örök hűséget a tábornoknak. Az ifjú félj a lipótvárosi templomból egyenesen hadtestéhez indult. Frigyük beteljesítésére valószínűleg nem maradt idejük. Első felesége öt gyermeket szült és temetett el, majd a tüdővész őt is elvitte. Második hitvesé 1850-ben kilo- patta a tábornok földi maradványait Aradról. A tetemet, hogy a koporsó fel ne tűnjön, kettéfűrészelték, és ládákba rejtve Margo- nyára vitték. Az agnoszkálásnál rémülten sikoltott az özvegy: „Ez nem az én férjem!” — Dessewffy világos haja a földben töltött idő alatt ugyanis besötétedett. Végül egy hiányzó fogról azonosították a földi maradványokat. A tragikus sorsú tábornok azóta is Margonyán alussza örök álmát. Amikor 1856-ban Erzsébet királyné világra hozta Gizellát, Ferenc József — felesége unszolására — amnesztiát adott a politikai foglyoknak. Máriássy János honvéd ezredes is kiszabadult, és Dessewffynek tett ígéretéhez híven, miszerint gondoskodik az özvegyről, elment Margonyára, és megkérte Emma asszony kezét. Schweidel József halála előtti utolsó napon is Dumas „A három testőr ”-ét olvasta. A szintén az aradi várban raboskodó fiának utolsó üzenetként egy feszületet küldött. Kiss Ernő viszont nem engedte meg, hogy kendőt tegyenek arcára, látni akarta hóhérait. Tetemét hűséges katonái a várból az aradi temetőbe vitték. Félve a megtorlástól, hamis sírfelirat alatt nyugodott az altábornagy, egészen addig, míg a család Elemérben található sírboltjába nem temették. Ma is ott pihen. A többi kilenc tábornoknak épületfa-gerendából állítottak bitót. A siralomházból jól hallották az ácsok szorgos kopácsolá- sát. Talán nem is figyeltek rá, levelet írtak. Poeltenherg Ernő feleségétől búcsúzott: „Örökre is- tenhozzádot kell hát mondanom neked, megáldva téged mindazért a boldogságért, mellyel gazdagon megajándékoztál, és szívemből köszönve mindazt a szereteted amit tőled kaptam...” Az osztrák állampolgárságú, egykor a császárra felesküdött, majd a magyar szabadságért harcoló tábornoknak nem kellett végignéznie bajtársai kivégzését, korábbi érdemei „elismeréséül” elsőnek akasztották föl. Három árva maradt utána. Török Ignác a maga 52 évével az idősebb tábornokok közé tartozott. Láhner György pontosan 51 esztendőt élt, születésnapján végezték ki. Knézich Károly a siralomházban fuvolán játszotta Donizetti Lammermoori Lucia című operájából Edgar búcsúdalát. A bitófához menet híresen szép feleségét és kislányát foglalta imádságba. Nagysándor József szivarozva várta, hogy sorra kerüljön, latinul mondta a kivégzést vezetőnek: Hódié mihi, eras tibi! — Ma nekem, holnap neked! Menyasszonya gyászolta. Leiningen-Westerburg Károly egy levelet küldött feleségének, amelyben megerősítette, hogy Damjanich tábornoknak 1400 forinttal tartozik, s kérte özvegyét, fizesse ki a kártyaadósságot Damjanichnénak. A főtiszt engedélyt kapott, hogy szólhasson a jelenlévőkhöz: „Életem utolsó pillanatában, közvetlenül azelőtt, hogy az örök bíró elé lépnénk, gyalázatnak tartom, amit ellenem elkövetnek." A német származású tábornok holttestét egyik rokona Monyoróra vitte, majd Borosjenőre, a templom kriptájába, és csak 1974-ben került vissza Aradra. Aulich Lajos utolsó perceiről, aki egy hónapig hadügyminiszter is volt, semmit nem jegyeztek fel. A tábornok 56 évesen a vértanúk korelnöke volt. Damjanich János, a „vadrác”, ahogy a szerb származású tábornokot katonái hívták, mankóval bicegett a kivégzéshez. Imáját már október 5-ről 6-ra virradóra elmondta: „Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsd az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nekem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.” Csernovics Emília hatvan évvel élte túl férjét, egy időben egy másik aradi özveggyel, Láhner Györgynével lakott közös lakásban. A két asszony akkoriban elképesztően magas összegért — 100 aranyért — vitethette el a tetemeket Aradról. A két tábornok sírját 125 évig ápolták kegyelettel a mácsai kastély parkjában, földi maradványaikat 1974- ben szállították Aradra. (Lázár- né és Damjanichné sírja a Kerepesi temetőben található.) Vécsey Károlytazórt akasztották fel utoljára, mert a császár csapatait ő verte ki az aradi várból. Végig kellett néznie a többiek halálát. Mielőtt a bitófához lépett, kezet csókolt az előtte kivégzett Damjanichnak, akivel a szolnoki csatát követően „egy életre” összeveszett. Holttestét özvegyének sikerült az aradi köztemetőben elhantoltatnia. Onnan került csaknem húsz évvel ezelőtt az aradi emlékmű alatti kriptába, ahol így már tizenegy tábornok pihen együtt. Kiss Ernő Elemérben, De.s- sewffy A mzúőMargonyán alusz- sza örök álmát. Batthyány Lajost, az első független magyar kormány elnökét kötél általi halálra ítélték. A 43 éves politikus a siralomházban öngyilkos akart lenni. Súlyos sebei miatt, a korábban kihirdetett ítéletet megváltoztatva, Pestre szállították és ott lőtték agyon. Holttestét a ferencesek templomának kriptájába vitték, és csak 1870-ben szállították a Kerepesi temetőben emelt mauzóleumba. Örökmécsese néhány percre a Parlamenttől hirdeti emlékét. Szabó Margit Merza-képek között Merza István olajfestményeinek adták szeptemberben a Bródy Sándor Megyei Könyvtár földszinti galériáját. Egri házak, templomok, tornyok, a természet szépségei köszöntötték a tárlat látogatóját a falakról. Kedves, megragadó volt mindenik alkotás, marasztalók a színek, élményt jelentett munkától munkáig sétálni. Akadt nagyvonalúbb, lendületesebb, magabiztosabb remek — sőt ez a több! —, s láthattunk jóval precízebb kidolgozású, de mégis erőtlenebb, majdhogynem „iskolás” műveket is. A művész élményét azonban ez is, az is érezhetően sugározta, a fogékonyságát tükrözte. Összességében azonban talán a természet vonzása tűnt erőteljesebbnek, őszintébbnek. A tavitóparti, erdei, naplementés vagy virágos képek, csendéletek a gyönyörködtetőbbek, ám a városról elkapott „villanások” között is több a sikerült. A Ráctemplom, a Minaret vagy a Pori sétány valahogy megkapóbbnak tűnt társainál. Az erdélyi származású művész — sokkal inkább egri hálája okán, mintsem a szülőföldje iránti valamiféle hűtletségből — csak egyetlen munkáját hozta Máramarosszigetről. Kedves a szerény visszafogottság, szimpatikus, ahogyan ezt a másik országot, tájat megszerette, élteti — méreteivel a kis lakásokhoz is igazodó — képein tovább. S tiszteletre méltó, hogy Merza István első önálló helyi kiállításában nincs semmi tolakodó. Hiszen — noha 1975 óta mostani városában mégis — először állt így nyilvánosság elé. Romániában korábban már több tárlaton is szerepelt, volt egyéni bemutatkozása Nagybányán — amelynek mestereinél tanult —, s még 1972-ben országos biennáléról hozott II. dijat. Egerben kevésbé ismert. Hozza mostani kiállítása közelebb a Heves megyei, a hazai közönséghez! Amitől jobbat, többet aligha lehetne kívánni az ambiciózus, még igazán alkotó ereje, kedve teljében lévő Merza Istvánnak. Legyen otthon — itthon is... Gy. Gy. Jellegzetes egri városrész — „olajban” (Szántó György reprodukciója) Aki á(ra)t mond, mondjon bé(r)t is? Több bér — kevesebb munkás A közvetett bérköltségek náAmint kezdetét vette a hazai árak és az adórendszer hozzáigazítása a nemzetközi gyakorlathoz, megszületett a címként szereplő mondás is. Amit sokan azzal egészítettek ki: lett egy balkáni szintű bérrendszerünk, amelyhez skandináv színvonalú adórendszert párosítottak... De az élet összefüggései nem olyan egyszerűek, mint a fenti tételek. Az árak — akár a termelői, akár a fogyasztói árakat vesszük alapul — olyan szigorú szabályok szerint alakulnak, amelyeken egyetlen ország sem teheti túl magát, még azok sem, amelyek mondjuk egy-egy termék esetében monopolhelyzetben vannak. Gondoljuk el, Magyarország termeli a világ paprikakészletének csaknem egyötödét, az árakat illetően mégsem vagyunk meghatározóak! Az árak tehát rajtunk kívül álló törvények szerint alakulnak, s mi ezeken az árakon vagyunk kénytelenek venni is, eladni is. Mindaddig, amíg exportunk — vagyis termelésünk — összetételét nem tudjuk a modernebb, divatosabb, kiváló minőségű termékek javára megváltoztatni, addig egyetlen versenyelőnyünk az olcsóságunk marad. De ennek az olcsó árnak is fedeznie kell a költségeket, mert a nemzetközi piac nem tűri el az állami export- támogatáson alapuló dömpin- get, a mesterséges alákínálást. Ez az olcsóbb kínálat elsősorban azzal érhető el, hogy termékeinkben a bérköltségek alacsonyabbak versenytársainkénál. S ez három tényezőtől függ: elsősorban a bruttó bérektől, a cégek közvetlen bérköltségeitől, másodsorban a bérközterhektől (a nyugdíj - és társadalombiztosítási járulekoktól), s harmadszor a munka termelékenységétől, ami kifejezi, hogy az adott munkabérért mennyi terméket állítanak elő. A versenyképesség szempontjából nem közömbös, hogy ezt a teljesítményt több vagy kevesebb munkavállalóval allítot- ták-e elő. Az exportra gyártó vállalkozó termelékenységnöve- lési kényszer alatt áll, és nemcsak a nemzetközi piacon! Ha a piaci kereslet nem növekszik, ha nem tud más versenytársat kiszorítani a kínálatból, akkor csak két választása marad: vagy minden foglalkoztatott bérét, illetve annak közterheit csökkenti, vagy a létszámot faragja le. (^áaé ecfcy mofc v Sommersby A zt mondják, az „Elfújta a szél” óta nem született olyan gyönyörű szerelmes történet, mint a Sommersby. Nos, ennek az állításnak lehet némi igazságtartalma, annak ellenére, hogy ez a film persze sokkal több mindenről tudósít, mint erről az egy — habár a maga nemében talán a legbonyolultabb — érzésről. Mert e sztori kapcsán elgondolkodhatunk azon, mennyire lehet megnyerni egy falu népét a magunk ügyének (tehát mekkora felelőssége van annak, aki a „vezetést” vállalja), felidézhető a faji megkülönböztetés és a kirekesztés néhány motívuma (mert ez nem múlt el sajnos), és elmélkedhetünk az amerikai igazságszolgáltatás milyenségén is. De hát..., bárhová hajlítsuk is a mű tartalmát, azért mégiscsak arról szól a dolog, hogy egy nő megszeret egy férfit, egy férfi megszeret egy nőt, és akár boldogan élhetnének is, mint egy ideális család. Reggel vaj, dzsem, délelőtt kis dohányültetvény-megmunkálás, dél körüljó- kora sültek, ebéd után újra ültetvény, este vacsora, tűz mellett üldö- gélés, Homérosz kalandjainak felolvasása, aztán ágy, könnyű pihe- gés, mígnem reggel aztán megint bekukucskál a nap az ablakon. Él is tudnánk képzelni egy ilyen amerikai filmet, miért ne, ám on- néttól, hogy Jodie Foster kemény vonásai, majd Richard Gere szakadt katonaruhája feltűnik a vásznon, tudható, hogy nem lesz ilyen egyszerű. Szerencsére ugyanis jókora fejtöréssel es gondolkodással jár, amíg megemésztjük a filmet, s egyáltalán nem biztos, hogy minden néző hasonló végeredményre jut. Arról van ugyanis szó, hogy ha az ember egyszer másvalakinek a személyiségébe — vagy legalábbis a múltjába — bújik bele, onnéttól vállalnia kell a „régi énje” minden tettét. Hiába, hogy már az új ember szerelmesedik össze az asszonynyal, s hiába akarja az tűzön-vízen át megmenteni őt, a kérdés az: hányszor lehet arcot váltani. Jack Sommersby jellemes ember, ő egyetlenegyszer teszi csak meg, hogy felveszi egy másik ember nevét, s onnéttól akkor is vállalja az ezzel járó következményeket, amikor az életéről van szó. Csak az igazi nevét kellene elárulnia, s máris megmenekülne a kötéltől. Igen ám, de ezzel együtt leomlana mindaz, amit a háborúból visszatérve alkotott, s ismét csak egy közepes csaló lehetne. Az identitáson kell tehát gondolkodnunk, és valljuk be, nem köny- nyű megfelelnünk a kételyekre. Mert az ember nem fehér vagy fekete, a becsület olykor kevesebbet ér a jólétnél, a szerelem általában kedvesebb a halál gondolatánál, s a döntéskényszer legtöbbször a simább útra visz bennünket. Ez a dráma — bármennyire is extrém és egyedi — mégiscsak jó és fontos kérdéseket vet fel, s mint ilyen, ritka kivételnek számít abban az áradatban, amelyet hétről hétre zúdítanak ránk a nagyüzemi filmcsinálók. Doros Judit Lelkisegély-telefonszolgálat A lelkisegély-telefonszolgála- tok VI. országos találkozóját tartották a hét vegén Győrött, amelyen a megyénkben tevékenykedő segélyallomások képviselői is részt vettek. A kétnapos tanácskozáson egyebek között a nemzetközi szövetség (IFOTES) etikai kódexének hazai adaptációjáról, illetve a szolgálatot teljesítők képzéséről cseréltek véleményt. Varga Gábor főorvos, az országos szövetsége elnöke elmondta: ma már 80 ezer telefon- hívást kapnak évente, és ez önmagában jelzi, hogy egyre többen küzdenek szociális problémákkal, szegénységgel, magánynyal, illetve alkohol-, drog- és szexuális eredetű válsággal. Ugyanakkor igénylik, hogy valakinek névtelenül elpanaszolhassák bajukat, szükségük van a meghallgatásra és a tanácsra. A stomások világnapján Gyöngyösön gondozzák a régió betegeit A stomások világnapja alkalmából megemlékezésre került sor október elején a Magyar IL- CO Szövetség szervezésében. Arra a kérdésre, hogy végül is kik azok a stomások, Gyöngyösön kerestünk választ, mivel itt működik a régió betegeit összefogó és az utógondozást elvégző hálózat. A Bugát Pál Kórházban dr. Gyenge Hermina főorvosasz- szonytól megtudtuk, hogy a többnyire daganatos bélbetegségek miatt műtött embereket nevezik „stomaviselőknek.” Megváltozott életkörülményeik miatt először önmaguknak, majd környezetüknek kell őket elfogadni, elfogadtatni. Az ILCO, amely érdekvédelmi, utógondozást segítő, lelki támogatást nyújtó egyesület, megtanítja az érintetteket élni, s az életben örömet találni. Észak-Magyarországon a stomások klubja — elsőként Gyöngyösön — öt éve alakult, és még a Jászságból is ide járnak utógondozásra. A klubtagság ingyenes, negyedévente vannak foglalkozások. Az utókezelésben jelentős érdeme van dr. Gál István kandidátusnak, a sebészeti osztály vezető főorvosának és Godó Ferencné klubvezetőnek. Induláskor többen is anyagi támogatásban részesítették őket. A mostani világnappal kapcsolatos szórólapokat a Sütőipari Nyomda Kft. díjmentesen készítette el, a Bugát Pál Kórháztól is rendszeres támogatást kapnak, csakúgy, mint a Mátrai Erőmű Részvénytársaságtól, akik kedvezményesen biztosítanak autóbuszt. A főorvosasszonytól megtudtuk azt is, hogy sok megértő ember segíti még a klub emberbaráti munkáját, melyet ezúttal is köszönnek. Szívesen látnak mindenkit, aki stomával küzd, valamint minden más, segítő szándékú embert. Gondolni kell arra, hogy mindannyiunkat fenyeget a veszély, nem vagyunk teljes biztonságban, hogy holnap nem észleljük-e saját magunkon a betegség tüneteit. Első intő jelzés lehet a széklet véres szennyezettsége és egyéb, ürítéssel kapcsolatos változások. Ez esetben kell fordulni a kezelőorvoshoz, vagy a proctológiai szakrendeléshez. A korán felismert és műtéti úton eltávolított daganat ebben a stádiumban teljesen gyógyítható. A műtéten átesett, stomával élő emberek már nem betegek. Stomával is lehet teljes értékű emberi életet élni! — hangsúlyozta dr. Gyenge Hermina főorvosasz- szony. (korcsog) lunk világméretekben is magasak, s az értük kapott szolgáltatásokat általában gyengének tartják a szakértők. Nem véletlen, hogy a „Vállalkozói közérzet ’93” cimí közvélemény-kutatásban a vállalkozók az első számú közellenségnek a társadalombiztosítási járulék mértékét tartották. A brutti béreken belül a személyi jövedelem adó is magas, amit egy tűimére tezett, költséges állam fenntartást tesz szükségessé. Az árak és a bérek alakulása között tehát nincs olyan közvetlen és egyirányú összefüggés, mint amilyent leegyszerűsítve feltételeznek. Egészséges gazdaságban a termelékenység növekedéséből eredő nyereségen osztozik a tulajdonos és a munka- vállaló, gazdasági pangás idején — ami most egész Európára jellemző — a piacnövekedes nélküli termelékenység-növekedés a munkanélküliség egyik táplálója, s ezzel a keresletet meghaladó munkaerő-kínálat révén a bérek csökkentésének eszköze. Bácskai Tamás
