Heves Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-21 / 246. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. október 21., csütörtök Horoszkóp Skorpió Latin neve: Scorpio. Időtartam: október 23-tól novem­ber 22-ig (az ősz 2. hónapja). Szimbóluma: egy skorpió a feltar­tott farkával. Alapeleme: víz (hideg és nedves). Alaptulajdonsága: változó. Neme: nőies. Uralkodó bolygója: Mars (a hadis­ten). Férne: acél, vas. Szerencseszámai: 7,47,87. Szerencseköve: topáz, malachit. Szerencseszíne: vörös. Szerencsenapja: kedd. Peches napja: péntek. Skorpió-növények: hagyma, bazili- kum, ribiszke. A Skorpió nappali, avagy Nap-jel. Temperamentuma: kolerikus. Pszichoszomatikus gyengéi: nemi szervek, ágyék, vörösvértest-képző- dés stb. Híres Skorpiók: Richard Burton, Al­bert Camus, Dosztojevszkij, Indira Gandhi, Charles de Gaulle, André Gi­de, Selma Lagerlöf, Martin Luther, Pi­casso, Friedrich von Schiller, Trockij, Voltaire. Pszichikai jellemzői: szenvedé­lyesség, bátorság, elszántság, gyűlö­let, az éntudat mágikus és szuggesztív megnyilvánulásai. Milyen is egy Skorpió? Egyetlen más jelnél sincs a ne­mi ösztönéletnek ekkora jelentő­sége. Két hajtóerő uralkodik a Skorpió-szülötteken: Erosz és agresszivitás. A kettő közti vi­szony tükrözi az élet és a halál erőinek egész ellentétfeszültsé­gét, amely a világuralomban osz­tozik; ez az Erosz és a Halál közti örök ellentmondás. Az élet visz- sza akar jutni a kiindulási pontjá­hoz, a szervetlen állapothoz, a semmihez. Ha azonban egyes ösztönirányzatok tolonganak a cél felé, úgy rögtön kitör a harc az élet fenntartásáért. Kettős életritmus előtt állunk. Semmi kétség, hogy a Skorpió mindenekelőtt ezeket a sötét és feloldó erőket hangsúlyozza, amelyeket Freud „halálösztö­nöknek” nevezett. Itt egy pusztí­tó, támadó erő kerül napvilágra, amely az élettagadásig és a meg­semmisülésig tömörülhet. De ez az erő sokkal gyakrabban saját hasznára a külvilág elleni harcot célozza meg, és egy ellenséges­nek tekintett környezettel való összeütközésben mutatkozik. De a Skorpió jegyében született ember kitűnően fel van vértezve az élet küzdelmére. Nem csupán védekezni tud, hanem a. táma­dástól sem riad vissza. A Skorpiót mindig a fausti ér­zelmi ellentmondástól áthatva látjuk: Isten szólítja, az ördög megkísérti őt. A belső ellent­mondás ég és föld közé, az oldás és a kötél közé állítja; fél, hogy a szellem által egy másik világba téved, miközben a föld vonzó­ereje az anyaghoz láncolja. Taga­dás és igenlés, pusztítás és terem­tés, nyers valóság és misztikus szárnyalás, elvetemedett és fennkölt ördögi táncot járnak a lelkében szerelem és halál kö­zött. A Skorpió típus gyakran pa­naszkodik arról, hogy rá akarják erőltetni, amit egyáltalán nem akar, és megtagadják tőle, amit akar. Nem csoda, hogy a környe­ző világ nyomására és idegen akaratnak a vélt kizárólagos tu­lajdonságába történő beavatko­zására túlzottan érzékenyen rea­gál. Tanácsokat rosszul fogad, a legkisebb kényszer szörnyű a számára. Féltékenyen őrzi a jo­gait, elkeseredetten védi a méltó­ságát. Semmiféle felsőbbséget nem visel el. A Skorpió egy agyafúrt indivi­dualista, természettől fogva láza­dó, minden kényszerrel szemben nyakas. Minél erősebben ellen­kezik vele, ha nemet mond, an­nál makacsabbul ragaszkodik a lázadásához — annyira, hogy anarchistának érzi magát. A leg­kisebb beavatkozásnál felébred ellentmondási szelleme, belül forr és dühbe gurul. Bosszúsan indulatos lesz, veszekedős és he­ves. Bosszút forral kellemetlen­ségek miatt, amelyeket el kell vi­selnie. Amennyiben — alapvetően diszharmonikus konstellációban — gyermekkorában félreértet­ték, úgy a lázadás útját választja; alantas vagy nemes indítékok­ból, ez az egyes esettől függ. Lá­zadó módon megveti a társadal­mi szokásokat, és nevet rajtuk. Hajlamos a szennyre, csúfra, go­noszra, kegyetlenre; szenvedé­lyes ellenségeskedésében és so­káig raktározott ördögi gyűlölet­tel képes mérget és epét hányni. A Skorpiónak nincs könnyű élete. Ámbár ennek a jegynek a harmonikus típusai a legboldo­gabb emberek a Földön, de a diszharmonikusak nyugtalanul kínlódnak. Belső felzaklatottsá­guk beteges állapotokat idéz elő. A Skorpió ura a tüzes Mars, alapeleme a víz. E két ellentétes őselem között örök harc folyik a Skorpióban, ebből a küzdelem­ből fakad összes erénye és hibá­ja, aktivitása és passzivitása, ezért rejtélyes, kiismerhetetlen, kiszámíthatatlan; ennek a jelnek ez az ellentmondás a titka, tragé­diája. Ezért kettős jelleme (ez a kettősség azonban nem oldódik fel, mint a Halakban vagy az Ik­rekben) itt ingatagságot, dualiz­must eredményez. A Mars kitűnő ésszel ruházta fel, mivel állandó jel, ezért gya­korlatias, szereti a jó életet, az anyagi javakat, a tulajdont; mi­vel vízjel, ezért ingerlékeny, he­ves, szenvedélyes. Tempera­mentuma igen bonyolult. Szerel­mi kérdésekben szenvedélyes, indulatos, ugyanakkor gátlások­tól is szenved. Nietzsche (maga is Skorpió) mondja saját jeléről: „Ezek az emberek a legfélelme­tesebbek, hisz nincs más válasz­tásuk, mint a szenvedély vagy az önmarcangolás.” HANG-KÉP Riasztó mohóság Elismerés dukál a rádió mun­katársainak azért, hogy műsora­ikban a tények alapos feltárásá­ra, egybevetésére törekszenek. Különösképp fontos ez a hír­programoknál. E fronton ugyan­is mindenféle attrakció, zsong- lőrködés, szemfényvesztés ve­szélyes „játék”, hiszen tévútra vezérli a hallgatót, s olyanokat rögzít tudatába, aminek nincs sok köze a valósághoz. Annál in­kább az esetleges kormányzati vagy ellenzéki pártérdekekhez. Nem állítom, hogy az efféle kí­sérlet ismeretlen, azt viszont ha­tározottan nyomatékolhatom, hogy a legrafináltabb esetben is kitetszik a trükk, s ennek káros hatása legalább annyira sújtja a szorgalmazókat, mint a polgáro­kat. Az elmúlt hét cseppet sem ör­vendetes szenzációja egyértel­műen az volt, hogy az ÁVÜ Rt. távozó alkalmazottai végkielégí­tésként hatvanmillió forintot — még kimondani is szörnyű — vágtak zsebre. Gondolom, elé­gedetten távoztak, hiszen a nagyvonalú „feletteseik” gon­doskodtak jövőjükről. Erről több esetben is értesül­tünk. Jó az, hogy a kollégák nem is egyszer körüljárták a kérdés­kört. Mégis hiányérzetünk tá­madt. Furcsálltuk ugyanis, hogy senki sem akadt, aki legalább szolid kommentárt fűzött volna mindehhez, aki az adatokra épít­ve felhördül — ezt is lehet tárgyi­lagosan —, s méltatlankodik a papírforma szerint talán jogsze­rű, de etikailag egyértelműen megkérdőjelezhető „felkarolás” miatt. A lakosság ugyanis aligha kö­zömbös. Ne felejtsük el, hogy mintegy másfél millióan a létmi­nimum szintje alatt vergődnek, s csekéjy jövedelmükből, kerese­tükből még a legszükségesebb kiadások fedezésere sem futja. Az sem vitatható, hogy fokoza­tosan szűkül, szétmorzsolódik a középosztály, amelynek tagjai egyre nehezebben állják a sarat. Nos, ezek a honfitársak termé­szetesen igazságtalanságra, bű­nös költekezésre, könnyelmű adakozásra hivatkoznak, s bi­zony, kétségbe vonják a magya­rázkodó államtitkár érveit is. Szabályszerű volt az egész? Két­lem, ám ha az effajta nem ütkö­zik a paragrafusokba, akkor azo­kat kell sürgősen megváltoztatni. Adóforintjainkból ugyanis nem szándékozunk fedezni koránt­sem zseni hivatalnokok semmi­vel sem magyarázható jólétét. Amikor ezt leírom, nem sér­tem meg az objektivitás reguláit. Mindössze arra emlékeztetek, hogy lassan négy esztendeje ez az ország bizalmat szavazott azok­nak, akik úgy látszik, hajlamosak megfeledkezni erről. Nagy kár, mert közelednek az új voksolások, s ezekkel kapcso­latban egyet garantálhatok: az embereknek nincs memóriaza­vara... Rejtélyek nyomában Igaz, hogy az HBO zömében meglehetősen gyengécske film- szörnyecskékkel szomorít el bennünket, önkéntelenül is pro­pagálva az erőszakot, a brutali­tást, hiszen majd minden ameri­kai akció- és krimi-műrostosban szakadatlanul püfölik egymást a szereplők, folyvást fegyvereik­hez kapkodnak, s gátlástalanul lövöldöznek. Néha ezért a kivételnek is ör­vendezhetünk. Október 13-án, szerdán este is megtekinthettük a szintén USA cégjelzésű, A Ber- muda-háromszóg rejtélye című, sok szempontból figyelemre méltó munkát. Közelébe kerülhettünk annak a lelkes kutatónak, aki évtizede­ken át vallatta a tenger mélyének titkait, vizsgálva többek között ama híres háromszög problémá­ját. Csak dicsérhetjük azt a stábot, amelyik celluloidszalagra vitte az izgalmas, a tanulságos oknyo­mozás legjellemzőbb fordulatait. Fantáziánk felvillanyozódott, a korábban unalom áltál zsib- basztott értelmünk felpezsdült. Olyannyira, hogy továbbtöp­rengtünk, felidézve, rendszerez­ve ezotérikus, históriai tudásun­kat. Lekötött mindez, s közben eszembe jutott, hogy milyen rossz ösvényen bukdácsolunk a semmi felé. Az egyes államok milyen horribilis összegeket töl­tenek teljesen céltalanul külön­féle romboló vasmadarak kiötlé- sére, gyártására, gyilkoló hadba- vetésere. Mennyivel ésszerűbb lenne e vaskos summák egy részét arra fordítani, hogy megfejtsük az in­telligenciában velünk versengő távoli ősök nekünk is postázott üzenetét. Elég csak az atlantiszi- akra utalni. Okulhatnánk sorsuk alakulásából, s rájöhetnénk arra, hogy kódolt hagyatékukat ne­künk is szánták. Amolyan humánumra sarkal­ló medicinaként. Hogy jobbá, nemesebbé edződjünk. Nemcsak a magunk épülésé­re... Pécsi István Erdély, amerikai szemmel Országszerte és a tengeren túl is jól ismert két kiváló gondolko­dó és közéleti személyiség láto­gatott el Egerbe. Külön-külön járták Erdély útjait, de szinte egyszerre érkeztek ide, a vár tö­vébe. A végvári harcosokhoz il­lően, kik a nyugati végeken telje­sítik szolgálatukat, egy pohár történelmi bor mellett kérdez­tem őket arról, milyennek látták Erdélyt? Bodor Péter lelkipásztor (Michigan államból) — Osztálytalálkozóra men­tem Kolozsvárra, református tár­saimhoz. Csak rövid időt szán­dékoztam tölteni a kincses vá­rosban, mert Aradra is el kellett volna jutnom, de annyi volt a ki- békíthetetlen-kibeszéletlen gond és baj, hogy szülővárosom meglátogatásától el kellett tekin­tenem. Most értettem meg iga­zán — ebből a közelségből — Ko­lozsvár, s egyben Erdély hanyat­lását. Az RMDSZ nemcsak szét­húzásával, titkos tárgyalásaival asszisztál a románok nemzeti­ségfaló törekvéseinek, hanem puszta öntudatával és magyar „nyakasságával” legkiválóbb példa a zuhanásra az az elzárkó­zás, amellyel a Caritastól távol tartják magukat. „Mi nem szol­gálunk saját földünkön máso­kat” — mondták egyes vezetők, s igyekeztek lebeszélni mindenkit a szervezetbe való belépésről. És mi lett a következménye...? Ko­lozsvár határában a földterüle­tek nagy részét felvásárolták a románok. Nincs nehéz dolguk, hiszen elég könnyen lekenyerez- hetők az idős tulajdonosok. A kupecek igen jó pénzt kínálnak! Pedig ha már a földet is eladják talpuk alól, akkor igazán elkez­dődik a szolgaság folyamata. A városban sem biztatóbb a kép. A privatizáció eredményeként vaj­mi kevés magyar üzletet lehet felfedezni, s a Mercedesek és az egyre nagyobb számban megje­lenő pazar nyugati kocsik sem a mieink tulajdona. Úgy látszik, Kolozsvár elkelt! A Csipkerózsi- ka-álomból való ébredés nagyon keserves lesz. Tamási Miklós költő (Van­couver); — Tíz éve nem jártam Erdély­ben, és most egy hét alatt próbál­tam pótolni minden kiesett időt és élményt. Természetesen csak Marosvásárhelyre és Korondra telt a szűkre szabott egy hétből. Ottlétem éppen egybeesett a magyar külügyminiszter szé­kelyföldi útjával, így „tűzvonal- ból” láthattam, micsoda boldog­sággal fogadták azon a tájon ve­zetőinket. És érzékeltem azt is: egy-egy város főnökei mennyire hasonulnak vagy nem hasonul­nak Bukarest előírásaival. így például Korondon az ünnepi fo­gadásba alig kevertek román szót, ugyanakkor Szovátán csak románul szóltak az ünneplő kö­zönséghez. „Sem rokona, sem ismerőse, sem boldog őse nem vagyok sen­kinek” ott Erdélyben, mégis úgy éreztem, minden percben otthon vagyok, oda mindig hazaérke­zem. Napokig fürödtem az őszinte szeretetben, s mikor kéz­ről kézre adtak vagy az irodalmi találkozókra eljöttek, szinte si­mogattak kedvességükkel. És sohasem panaszkodtak! Pedig lett volna rá elég okuk, hiszen a szegénység soha nem látott mé­reteket öltött. A busz- és teher­gépkocsipark sehol a világon nem ennyire elhasznált, s a ben­zinkutak előtti sor is hihetetlen a kanadaiak szemében. Ennek ellenére nem panasz­kodnak, sőt az írók írnak, újabb és újabb köteteket adnak ki, megjelennek friss, fiatal tehetsé­gek is, akik méltón lépnek az el­távozottak helyébe. Székelyud­varhelyen magyar tévé küldi ká­belen műsorát több ezer lakásba. Marosvásárhelyen és más szé­kelyföldi városokban jelentős számú magyar üzletet láttam. Is­merőseim közül többen cukrász­dát, éttermet nyitottak, sőt van olyan is, akinek maszek vágóhíd­ja van. Arrafelé minden falvat két­nyelvű táblával láttak el. Láttam az élet jeleit Erdélyben, s érez­tem: esélyük van a megmaradás­Szíki Károly Módosul a nyugdíjemelés rendszere? A törvényi előírás világos: a járadékokat a nettó átlagkerese­tekkel azonos mértékben kell esztendőről esztendőre emelni. A részleteket, a nyugdijak kar­bantartásának hogyanját illetően azonban újra és újra fellángolnak a viták. A legfőbb probléma ma­ga a számítási módszer. Eltérőek ugyanis a vélemények arról, hogy az előző évi tényleges, vagy az adott esztendőben várható nettó átlagkereset növekedésé­hez igazodva kell emelni a jára­dékokat. 1991-ben és ’92-ben az állami költségvetésben tervezett növekedést vették figyelembe, az idén viszont előre meghatáro­zottan a 14 százalékos emelést tartalmazta a tb-költségvetés. Az Országos Nyugdíjbiztosí­tási Főigazgatóság elkészíttette szakértőivel a nyugdíjemelés módosításának szakmai javasla­tát, amelyet hamarosan megvitat az önkormányzat, s alkalmas időben-formában a Parlament elé terjeszt. A társadalombizto­sítási szakértők — a nyugdíjas ér­dekképviseletek álláspontjával egyezően — úgy vélik, nogy a je­lenlegi kétszeri kötelező emelés „hátulütője”, hogy időpontja ugyan biztos, de hatálya nem. A jogszabály csupán márciust és szeptembert említi, de nyitott kérdés, hogy visszamenőleg az esztendő, illetve a félév első nap­jától érvényes-e az emelés. Két­szer két hónapot — januárt és februárt, illetve júliust és augusz­tust — le lehet „nyelni”. (A leg­utóbbi, 4 százalékos emelés is csak szeptembertől érvényes.) A többféle értelmezés okán a szakértők szerint helyesebb a nettó átlagkeresetek tényleges évi növekedéséhez igazodó, az előző évi adatokat figyelembe vevő, ún. követő rendszerű, évente egyszeri korrekcióval végrehajtott emelés. A számítá­sok hitelessége miatt a „nyugdí­jas-esztendő” júliusban kezdőd­ne, és a következő év júniusáig tartana. A szakemberek véleménye egybecseng abban is, hogy egyértelműen szükséges megfo­galmazni: kikre is vonatkozik az emelés, és milyen mértékben. (A ’93. január 1. után nyugdíjba vo­nultak körében sok félreértésre adott okot az a tény, hogy kima­radtak az idei emelésekből.) A jogosultak körének pontos meg­határozásával mindenki előre ki­számíthatná, hogy mennyivel emelkedik a járadéka. Állandó vitatéma a viszonylag kiugróan magas (30.000 forint körüli) nyugdijak esetében a „plafon” alkalmazása, tehát az, hogy e járadékokat csak bizo­nyos összeghatárig emelik, s így a növekedés aránya az átlag alatt marad. A szakemberek követ­keztetése: ez ugyan formálisan méltánytalan, de az emelések minimum- és maximumhatárait egyelőre, a társadalmi szolidari­tás elve alapján, fenn kell tar­tani. Szabó Margit Filmpremierek Összeomlás 1991. június 12. Az év legfor­róbb napjának reggelén Los An­geles belvárosától nem messzire az autópálya végeláthatatlan for­galmi dugója. Egy különösen fe­szült pillantású vezető (Michael Douglas) — a rendszámtáblája alapján V-DELEM néven is­mert — a feje körül keringő le­gyet figyeli, majd hirtelen kiugrik az autójából, és nekiindul az au­tópályát szegélyező sövényes­nek. Egy normális ember gyor­suló összeomlásának vagyunk a tanúi, aki képtelen megbirkózni indulataival, és ez az erőszak és önpusztítás útjára viszi. Lépéseit a rendőrség ugrásra készen fi­gyeli, és ahogy egyre agresszí­vabb lesz, nyilvánvalóvá válik, hogy le kell kapcsolni. Erre a fel­adatra egy veterán nyomozó vál­lalkozik, akinek néhány órája van nyugdíjazásáig. A feszült­séggel teli thrillert az egri Uránia mozi mutatja be. Hátulgombolós hekus Devon Butler 8 éves bűbájos, fekete kisfiú — lehetne, ha nem vette volna a fejébe, hogy sürgő­sen zsaruvá kell válnia. A sors tálcán kínálja neki az alkalmat: egy gengszterek közötti leszá­molásnak ő lesz az egyetlen szemtanúja. Csak akkor hajlan­dó vallomást tenni, ha egy napra ő is igazi zsaru lehet. A felügyelő kénytelen-kelletlen beadja a de­rekát, és partnerül egy igazi ma­gányos farkast, a kissé hibbant­nak tartott Nick McKennát (Búrt Reynolds) osztja be a fiú mel­lé. Az akció-vígjátékot az egri Uránia mozi nézői tekinthetik meg. Nyomul a 8. dimenzió A Buckaroo Banzai a ’80-as évek egyik legeredetibb fantasz­tikus filmje — a Szárnyas fejva­dász és A brazil méltó társa. A Superman-nel feltámasztott szu­perhős ragyogó kikarikírozása, de még ennél is több. Ragyogó látványvilágával, sziporkázó öt­leteivel a saját jogán is remek sci- fi. A film műfajilag nehezen be­sorolható, egyszerre sci-fi, vígjá­ték, valamint szerelmi történet, western- és krimielemekkel megtűzdelve. A történetet a gyöngyösi Puskin mozi mutatja be. Egy jelenet a „Hátul­gombolós hekus” című filmből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom