Heves Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-99. szám)
1993-04-15 / 87. szám
HÍRLAP, 1993. április 15., csütörtök EGER ÉS KÖRZETE 5. Kárpátok Eurorégió Április 14-én Miskolcon került sor a Kárpátok Eurorégió nemzetközi találkozóra. A tanácskozáson — a környező országok régióinak és településeinek bevonásával — az együttműködés kereteit határozták meg. Egert Habis László alpolgármester képviselte a megbeszéléseken. Kiállítás a Kopcsikban A Kopcsik cukrászda galériájában több héten át helybeli és fővárosi képzőművészek válogatott anyaga tekinthető meg. Má- csai István, Duschanek János, Tóth Ernő, Deák Ilona, Bráda Tibor mellett kiállítottak a már korábban nyilvános interjúban bemutatkozott művészek: Lóránt János, Tenk László, Rénes György, Debreczeni Zsóka — Pelcz Zoltán, Herczeg István is. Látható még Galambos Tamás, Pető János, Mezei István és Hegedűs Endre egy-egy munkája. Fórum a távfűtésről A polgármesteri hivatal az Evat Rt. koordinálásában tárgyalásokat folytatott a közelmúltban egy dán illetőségű energiacsoporttal, amely szakmai fórumot szervezett a közelmúltban a városban. Ezúttal azokról az energiamegtakarító beruházásokról esett szó, melyeket a távfűtés terén vezethetnének be. A bemutatott dán szisztéma alkalmas lenne a város és a környező települések hőellátására, s nemcsak földgázzal, hanem például biogázzal is. Mint ismeretes, Egerben a Phare-programból az Evat Rt. egy háztömbben már megoldotta a hő lakásonkénti mérését. Az első tapasztalatok szerint ez 20 százalék körüli energiamegtakarítást eredményezne. A távfűtés korszerűsítése továbbra is napirenden van: a polgármesteri hivatal munkatársai az EVAT Rt., s az érintett cégek bevonásával a jövőben is a lehető legjobb megoldást keresik. Egriek a „Ki mit tud?”-on A hét végén megrendezendő megyei „Ki mit tud?” döntőn a város képviseletében a következők lépnek pódiumra: Lakatos Mónika, Mandák Attila, Czing- ráber Eszter, Juhász István, Nagy Erika, Réti Iringó versmondók. Szerepel továbbá a Lajtha László Néptáncegyüttes, az Atellana Mozgásszínház, a Hatka-HB duó mozgásszínháza, Domány Anikó diszkótáncos, Pata Zsuzsanna sanzonénekes, Korponay Bereniké modern táncos és a Modem és Jazz-tánc Stúdió. Valamennyien a Megyei Művelődési Központ pódiumán mutatják be, mit tudnak. Szombaton az Ifjúsági Házban ugyancsak tíztől Micheller Mirtill)azz- énekes, Tóth Gábor táncdaléne- kes, Földesi Orsolya és Horuczi Péter duója pop kategóriában, a Negyedik Formáció, az Ellis, a Scord együttesek, valamint Tóth Tamás, Farkas Mónika és Czing- ráber Eszter musical és jazz-rock kategóriában szerepelnek. í Profi hirdetésszervezőket keres angol kft. Tel • 1 36/312-298 Egri diákélmények Amerikában Csak ligeti romantika? Családtagként Washingtonban Az Egri Közgazdasági Szak- középiskolában tanító amerikai fiatalember, Stephen Culp fejéből pattant ki az ötlet, hogy meg kellene mutatnia a diákjainak Amerikát, hogy ne csak beszélje- nek róla, de lássák is. A Dobó István Gimnáziumban és a 8. Számú Általános Iskolában tanító kollégákkal szövetkezve, végül összeállt egy kilenc felnőttből és harminchárom diákból álló csapat, amely márciusban két hetet töltött Washingtonban. Az útiélményekről a „közgé- seket” faggattuk, ami nem volt könnyű, mert a diákok egymás szavába vágva, lelkesen sorolták élményeiket. Mindenekelőtt arról meséltek, hogy mennyire meghatotta és elvarázsolta őket a fogadtatás: a főváros melletti kisváros, Arlington negyvenhárom családja valódi, szívből jövő szeretettel és igazi kíváncsisággal várta a magyar fiatalokat, akiket szinte családtagként kezeltek a kinttartózkodásuk alatti két hétben. Olyannyira, hogy többekkel nemcsak az örömöket, de a gondokat, a terveket is megosztották, és többen is megfogadták, hogy majd meglátogatják Egerben kis vendégeiket. A búcsúzásnál bizony végiggördültek az arcokon a könnycseppek, s ez is azt bizonyítja, hogy valódi szeretet szövődött a tizennégy nap alatt. Az egrieket igyekeztek a vendéglátók megismertetni Washington és környéke kulturális, történelmi, művészeti és turisztikai értékeivel. Jártak a méltán világhírű Smithsonian múzeumaiban, a Fehér Házban — melynek kertjéből apró faágakat csentek el emlékül —, a vietnami háború hősi halottjainak fekete márvány emlékfalánál, ahol bizony nem kevés Tóth és Kovács nevet is találtak. Voltak a kongresszus egy tanácskozásán is, ahol csak páran ültek a széksorokban, de nem annyira igazolatlan hiányzás miatt, inkább azért, mert minden képviselő irodájában zártláncú tévén is követni lehet az eseményeket. Voltak a geor- getowni egyetemen is, ahová igen szívesen beiratkoztak volna sokan, látva az oktatás körülményeit, csak hát momentán senkinél nem volt 18 ezer dollár az egyévi tandíjra. Jártak persze középiskolában is, ami azért tetszett, mert a diákokat sokkal lazábbnak találták, mint a magyar iskolákban, és valahogyan az egész intézmény légköre oldottabbnak, szabadabbnak, igaz, hogy egyszersmind kevésbé komolynak tűnt. Hogy mi mindent láttak még, hosszan sorolhatnánk, de már csak néhány igazi érdekességet említhetünk: például Kossuth szobrát a Capita Hum épületében, a Függetlenségi Nyilatkozat eredeti példányát, George Washington elnök Mount Vernon-i házát, Kennedy elnök arlingtoni díszsírhelyét. Csodálkozva látták, hogy mennyire tiszta és milyen pontos a washingtoni metró, hogy milyen gondozottak a parkok, hogy milyen gyönyörű a levegőből New York. Meglepve tapasztalták, hogy vendéglátóik közül szinte mindenki sportol, ellenben szinte senki nem dohányzik, és nem nagyon iszik alkoholt sem. Ami viszont nem tetszett, az az étkezés: többeket a hideg rázott a reggelire kapott mogyo- róvajas-dzsemes kenyértől, és nem volt valami élvezetes a sok hamburger, hot dog, és a szó szerint jeges kóla sem. Azt is megfigyelték, hogy ha étterembe mennek az amerikaiak, ott is a krumplit és a sült húsokat részesítik előnyben a rafináltabb fogások helyett. Úgyhogy az egriek főztek egy kicsit a vendéglátóknak — sajnos, csak szóban, hiszen az USA-ba tilos élelmiszert bevinni... Egyetlen szóban így összegezték élményeiket a diákok: „megérte...!” Hasonlóan vélekedett az „ötletgazda”, Stephen Culp is: — Sikeresnek tartom az utat, jól együttműködtek a tanárok, a diákok pedig méltó módon képviselték a hazájukat. Le a kalappal az arlingtoni családok előtt is, akik egyébként legalább annyit tanultak a magyar gyerekektől, mint azok tőlük — és éppen ez volt az egyik célom. Rengeteg energiát fektettünk ennek az útnak a szervezésébe, és méltó fizetség volt látni azt az izgalmat és kíváncsiságot, mellyel Amerikát figyelték mindvégig a diákjaink. Koncz János Egy nagyváros kispolgárai Gyenes Réka és Ruzsinszki Attila a „Május” egyik jelenetében Szép kisembereiről szólna ez az írás, moll-ban, azzal a lágysággal és beleérzéssel, ahogyan a hazai félmúlt irodalmát illik és szokás kezelni. Az Egri Színműhely most mutatta be a „Május” címet viselő egyfelvo- násost, ezt a ligeti padokon lefolyó, többszereplős találkát. Szép Ernőnél is kimennek a cselédek, a katonák, a tűzoltólegények és egyéb, a főváros köznapi igényeit szolgáló, többnyire vidékről feláramló emberkék, hogy a kurtára szabott ünnepi délutánjukat vagy estéjüket a véletlenre bízzák. Ezt a világot Molnár Ferenc is bejárta, az ő hősei is igen hasonlatosak a Szép Ernő által megfogalmazottakéhoz: mindenki keresi a maga kis boldogságát, a maga nagy szerencséjét és azt a bizonyosságot, hogy egyszer — akármi módon is történjék az, csak megtörténjék! — ők is bent korzózhassanak a Duna- parton, ahol azok a jó szagú népek, a gazdagok mutogatják magukat. Szép Ernő mélyre nyúl, az öngyilkost löki oda a színre, a kötéllel, a gallyak alá, ahonnan le lehet lógni, mert ott nem kell, nem lehet tudni már semmiről. Ezt a nekikeseredett figurát kapja el a vele ellentétben veszedelmesen élni vágyó, de szemérmét mégis értékesnek tartó leány, hogy teste melegével is mentse a veszendőt. Mert ebben az egészséges szoknyás teremtésben a lélek is rezeg, a maga végtelen naivitásában azt hiszi, hogy néhány kegyes szóval, pár szentelt igével meg lehet váltani a világot. Szabó János együttese jól teszi, ha egészen más tájakon keresi a színpadi lehetőségeket, mint az egri színház. A kis csapat: Ruzsinszki Attila, Gyenes Réka, Zsiga Ferenc, Tóth Attila, Ungvári Tamás, Nagy Réka, Homo- lya Gábor és Varga Bea jól tudják, hogy egy kifeszített életkép darabjai, fontos tehát, hogy az a szöveg és tartalom, ami belőlük „kijön” — keretezve a kosztüm és a helyszín hatásával is —, nagyon fontos. A mondatok úgy fogóznak egymásba, mint a láncszemek, így adják ki azt a szorongó és szorongató érzést, ami ott, a pesti ligetben, a vad iramban fejlődő városban uralkodott. Nemcsak a „lizsé”-ben viháncol- tak akkor a csibészek — és manapság? —, a nagystílű szélhámosok, zugügyvédek, csirkefogók. Kártyások, hintáslegények és csavargók élték meg a század- forduló fővárosának növekedését, izgalmát és kegyetlenségét. Lelki nyomorra, szellemi laposjárásra kárhoztatott páriái is akadtak ennek a behemóttá váló képződménynek, Pestnek, akik a faluból hozták a tisztességüket és az imádságoskönyvet, hogy beolvadjanak az ipari Molochhá is puffadó városba. Szabó János, a Színműhely irányítója-mozgatója nagyszínházi produkciókban gondolkodik, csapata meglenne hozzá. Itt, Egerben is játszanak, de vidéken veszik több hasznukat. Ez az egyfelvonásos meg becsúszott a Móricz-darabok meg a „Szénaláz” közé, után. Jól tették, hogy ezt a sötétebb felhangokat is használó egyfelvonásost felelevenítették. Talán ha a Színműhely közönsége, közöttük soksok fiatal is meghallaná-észre- venné, mennyire más stílusban, mennyire más gondolatokkal foglalkoztak a század elején az emberek... És következésképp rádöbbennének arra, hogy az a gondolatvilág, az a néhány őrület, mondjuk a decibel-erős zenei mutatványok sorozata és a képekről irigyelt sztárok: menynyire tünékeny lelki állapot. Nem szükséges és nem illik úgy gondolkodni erről a korról sem, hogy itt és csak itt, így és csakis így lehet Allah hetedik mennyországába jutni. Készséggel tapsolunk a Színműhely ötéves fennállásának ünnepi rendezvényein. (farkas) Lesz-e galéria és rajziskola a városban? Pályázat a Tábornok-házról „ Ezerkilencszázhetvenegy- ben egy városi galéria tervei és az épület makettje várta a kivitelezőket. De hirtelen egy másik pártprogram került előtérbe, aztán a galéria tervei — sok évre — feledésbe merültek. A vizuális kultúrá val foglalkozó szakemberek a Vitkovics-ház felújítási elképzelése — majd a munka megindulása — miatt újból bizakodni kezdtek...”— így foglalja össze az előzményeket néhány mondatban Herczeg István grafikus, a Heves Megyei Képzőművészek képviselője az országos választmányban. Mint érdekelt, társaival együtt végigküzdötte a galéria ügyét az elmúlt két évtizedben. — Köztudott: a Vitkovics- /lű'zöo'/Kepes-centrum és irodalmi múzeum lett. Tavaly nyáron az Ifjúsági Házban, az akvarell- biennálé megnyitóján az alpolgármester-asszonytól önök biztatást kaptak, hogy a városközpontban megüresedett, felújítandó épület, a Tábornok-ház városi galéria lesz... — Hogy az előzőekben miért nem valósulhatott meg semmilyen elképzelésünk, az a közelmúlt eseménysora, elemezni nem szükséges. Most a Tábornok-ház a porondon lévő téma. Egy városi galéria — vizuális centrum szükségessége ma már talán nem vita tárgya. Nemcsak a művészek tudják, hogy intézményi háttér nélkül a vizuális kultúra ugyanúgy ellehetetlenül, mint a színjátszás. Lelkes szakemberek ugyan a legelképesztőbb helyeken és körülmények között, többnyire egymástól is elszigetelten küszködnek, hogy valamit tegyenek ez ügyben; kevés eredménnyel. Egy ekkora városban feltétlenül kell egy intézmény, amely megfelelő helyet biztosíthat nívós kiállításokhoz, kapcsolódó vagy önálló programokhoz. Ilyen a Tábornok-ház, amely több funkciót képes lenne ellátni. Meggyőződésem, hogy működési költsége — a feltételezett bevételek mellett — nem juttatná nehéz helyzetbe a város költség- vetését. — Ha jól tudom, önök nemcsak galériára gondoltak, hanem annál valamivel többre... — Ez az épület végre lehetővé tenné, hogy megvalósuljon egy elképzelés, amelyre régóta vár mindenki, aki a kultúrához bármilyen formában kötődik. Ma ugyan a gazdaságosság a jelszó — hirdetői, kizárólag hoci-nesze alapon gondolják a gazdaság működését —, nem szabad azonban, hogy ez kizárja a hosszabb távon való gondolkodást és megtérülést. — A városnak kevés a pénze. Szóba került, több fórumot is rendeztek róla, hogy talán gazdaságosabb lenne itt egy éttermet vagy más, hasznot hozó üzletet, vállalkozást beindítani. — Ilyen elv szerint minden iskolában játéktermeket, kaszinókat kellene működtetni. Természetesen minden olyan kezdeményezés üdvös, amely nem teszi lehetetlenné és nem is zavarja — saját gazdaságossága érdekében — a vele egy épületben működő intézmény tevékenységét. Ha ilyen módon kell megoldani a Tábornok-házban a városi galéria és vizuális központ létrejöttét, egyértelmű, hogy ez minél kisebb területvesztés mellett, minél nagyobb bevétellel kedvező, hiszen az ide szánt funkciók így kevésbé csorbulnak. — Mielőtt erre rátérnénk, szeretném, ha részletesen elmondaná, mire is gondolnak önök, amikor a vizuális iskoláról beszélnek? — Nemrégiben elhunyt barátom, Csont István „Vizuális Iskola” elképzelése 1987. február 5-i dátummal már a Tábornokházat célozza meg. Az általa sok helyre elküldött tervezet, javaslat kevés választ kapott, de 1989. november 28-án Társy József (ma: a művelődési és sportiroda vezetőiéi válaszlevelében szintén a Tábornok-házat javasolja. A helyszín azonossága, megtartása mellett nagyon sok vonásában ma is helytálló az elképzelés. A változások, lehetőségek és az igények felmérése azt mutatja, hogy kevés eltéréssel, minimális ráfordítással elindítható és működtethető lenne az iskola-vizuális központ, a galéria működésével egymást is segítve. Hangsúlyozottan előkészrtő jelleggel indulna az oktatás. Művészeti, tanár- és építészmérnök-képző közép- és felsőfokú iskolákba készülő fiatalok felvételi felkészítése lenne az egyik alapprogram. Ez kis eszköz- és anyagigényű képzési forma, ezeket lehetne továbbfejleszteni. Ezt a formát tandíjfizetés mellett látom megoldhatónak. A családok, szülők, leendő diákok általában sokat áldoznak a felvett cél érdekében. Sokszor más városokba utazgatnak, hogy szakvezetést kapjanak, vagy feladják, ha nincs lehetőségük. — Nemcsak a felkészítésben, hanem az együttműködésben kaphatna feladatot a galéria és rajziskola... — Igen, a másik alapprogram hosszabb távú, a galériára és más intézményekre is építő. Ez az alsó-, közép- és felsőfokú iskolákkal, illetve az ott dolgozó szaktanárokkal való szoros kapcsolaton alapszik. Gazdagítja azt a szegényes lehetőséget, amit az intézményi szervezetek pillanatnyilag biztosítanak. Tárlatveze- tesek, előadások, vetítések és szakköri tevékenységek segíthetik a vizuális kultúra fejlődését... Külön lehetőség lenne nyaranta nemzetközi kiállításokat szervezni a galériában, például nemzetközi akvarellbiennálét. A testvérvárosi kapcsolatok révén szervezett képző- és iparművészeti tárlatok is méltó helyet kapnának. — A közelmúltban több vita, egyeztetés után a közgyűlés elfogadta, majd kiírta a pályázatot a Tábornok-ház városi galériaként való hasznosítására. A feltételek szerint a földszinti helyiségeket egy vállalkozó kapná meg, a képzőművészettől nem idegen üzlet beindítására, s az emeleten lehetne a galéria. Á feltételek szerint a befektetőnek vállalnia kellene a felújítást, amely körülbelül 20 milliót tenne ki... — Mi ezt a megoldást is elfogadnánk... Sőt igyekeztünk közvetíteni, menedzselni. Nem ültünk a babéijainkon. Találtunk egy osztrák befektetőt, aki a Tábornok-ház mögötti területen állított volna luxuspavilont, s egy sörözőre kért engedélyt az épületen kívül. Többszöri egyeztetés után, úgy tudom, visszalépett. A kiírt pályázati anyagot el sem vitte. Megítélése szerint — ha elnyerné is a hivatal hozzájárulását — már késő lenne. Ő már a nyáron „termelni akart”. A pályázat beadásának határideje viszont április 14. volt. Nem tudom, végül is hogy döntött. — Egy héttel ezelőtti értesüléseink szerint, az önkormányzat kiírt pályázati anyagát csupán ketten kérték el. — Nekünk mindegy, hogy ki, de reméljük, hogy ennél még kedvezőbb ajánlat is lesz, mint amit mi találtunk. Félünk attól, hogy a hivatal útvesztőjében a galéria terve ismét csak elkallódik. Ezzel nem mi, képzőművészek leszünk a vesztesek, hanem a város és az idelátogatók. (jámbor) Barokk fesztivál Már összeállt az idegenforgalmi szezon szenzációjának szám í- tóprogram az idén nyárra — tudtuk meg Katona Istvánnétól, a Megyei Művelődési Központ városi előadójától. A tavalyi sikeres barokk fesztivál után 1993-ban „Fesztivál a barokk Egerben” címmel sokoldalú zenei, kiállítási és táncos program várja az ideérkezőket. Az idén is július 3-tól 30-ig tart a rendezvénysorozat. Hasonlóképpen a tavalyihoz, parádés megnyitóval veszi kezdetét az egri nyár. A bazilikában tartják az ünnepi hangversenyt a Bartók Béla Kamarazenekar és Kocsis Albert közreműködésével. Júliusban számos kamarazenekar és szólista érkezik Egerbe, így Gulyás Dénes operaénekes, Klükön Edit zongoraművész, fellép a Musica Aulica, az Egri Szimfonikusok, a Cantus Ágriensis, a Movendo Kórus, Faragó Laura és a Collegium Musicum. Külföldi előadok is érkeznek: többek között Dominique Boréi te- kerőlant-művész, Héléne Delage csembaló- és orgonaművész, valamint a Clemont-Ferrand Konzervatórium Hangszeres Együttese Jean-Claude Amiot vezetésével. Újdonság, hogy a kis Dobó téren esténként népzenei együttesek szórakoztatják a járókelőket. Lesz udvari zene a várban és toronyzene a Minaretből. A szép- asszony-völgyi szabadtéri szín- adon a rock szerelmeseinek edveznek. A gazdag kiállítási programból érdemes kiemelni a „Heves megye és Eger a XVIII-XIX. században” című kultúrtörténeti összeállítást, amelynek a megyeháza ad méltó keretet. Az idén nyáron is lesz műemlékvédelmi nyári egyetem, és megtartják a filmművészeti kurzust is.
