Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-22 / 172. szám

VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1992. július 22., szerda 2. Segítség Közép-Európának Az Európai Újjáépítési és Fej­lesztési Bank (EBRD) számos infrastrukturális beruházás meg­szervezésében és finanszírozásá­ban segíti majd a Közép-európai Kezdeményezés (KEK) néven csoportba tömörült országokat — jelentette be Jacques Attali, a londoni székhelyű pénzintézet elnöke a KEK ülése után. Attali elmondta, hogy már mintegy 115 tervezetet kidolgoztak a térség­ben, így például a Trieszt-Buda- pest-Kijev, a Bécs-Budapest- Belgrád és a balti-adriai közleke­dési vonalakét. Ezek a vonalak — mondta az elnök — igen-igen nagy szerepet játszhatnak a kele­ti piacok nyugati integrálódásá­ban. Rajna-Majna— Duna-csatorna Szeptember 25-én megnyitják a négy méter mély Rajna-Majna- Duna-csatornát. A Majna köz- beiktatásával teljessé válik az ösz- szeköttetés a Rajna és a Duna kö­zött. A csatornán évente 18 mil­lió tonna árut lehet majd szállíta­ni, maximális kihasználtság ese­tén ennyi a kapacitása. Kezdet­ben évi 8-10 millió tonnás forga­lomra lehet számítani — jelentet­te ki Münchenben Konrad Wec- kerle, a Rajna-Majna-Duna-csa- tomát építő részvénytársaság igazgatóságának tagja. A vízi út 13 országot köt össze. Weckerle adatai szerint az elmúlt két-há- rom évtizedben a Majna és a Du­na közötti 171 kilométer hosszú szakasz minden egyes kilométe­rének a megépítésére 27 millió márkát fordítottak. Orosz gabonatermés Ismét lefaragott az orosz kor­mány az idei gabonatermés vár­ható mennyiségéből, a megkurtí­tott becslés szerint csak 96 millió tonnányi terem majd —jelentette a Reuter. Július elején az orosz kormány 110 millió tonnásról 98 milliósra módosította termés­előrejelzését. A Reuter beszá­molt arról is, hogy az orosz gaz­dák továbbra is vonakodnak el­adni termésüket az államnak, s szeretnék feljebb srófoltatni a felvásárlási árakat, mondván: a jelenleg érvényben lévők oly ala­csonyak, hogy tömegével men­nének csődbe. Egységes országkód Szerdától kezdve megszűnik az eddigi keletnémet telefonos országkód, a 37-es — jelentette be hétfőn a német állami távköz­lési vállalat, a Telekom. Attól kezdve az egységes Németország valamennyi telefonszámát a 49- es országkód tárcsázása után le­het külföldről hívni. 58 ezer fogoly Mintegy 58 ezer embert tarta­nak fogva börtöntáborokban Bosznia-Hercegovina területén — közölte a szarajevói televízió­nak adott nyilatkozatában Filip Vukovic, a fogolycsere irányítá­sával megbízott jugoszláv állami bizottság elnöke. Szokványos baleset Szokványos közlekedési bal­eset, nem pedig merénylet részese volt a múlt héten Szergej Sahraj — jelentette be a moszkvai rend- őrséjg. Az ügyet azután sikerült végérvényesen tisztázni, hogy önként jelentkezett a balesetet okozó Lada vezetője. Vízumkényszer Finnország vízumkényszert vezetett be a korábbi Jugoszlávia állampolgárai számára, hogy visszafogja valamelyest az or­szágra zúdult menekültáradatot. A döntést bejelentő Paavo Vayrynen külügyminiszter sajtó- értekezletén az ellenőrizhetetlen helyzet veszélyével indokolta a vízumkényszert. Jelenleg mint­egy 1800, Jugoszláviából érke­zett menekült tartózkodik Finn­országban. Pokolgépes merénylet Pokolgép röpítette a levegőbe hétfőn az ENSZ egyik gépjármű­vét Szuleimáníja észak-iraki vá­rosban. Az egyik kurd szervezet ankarai képviselőjének tájékoz­tatása szerint a robbanószerke­zetet a világszervezet helyi irodá­ja elé állított autóban rejtették el. Az üvegszilánkok két őrt köny- nyebben megsebesítettek. Hol késnek a gazdasági törvények? (Folytatás az 1. oldalról) Mint a tanácskozáson elhang­zott, az IPOSZ keretjellegű ka­marai törvényt szeretne, amely egyértelműen szabályozza az alapvető dolgokat, de elég rugal­mas ahhoz, hogy a szakmáknak, érdekorientációknak leginkább megfelelő kamarák alakulhassa­nak, ezek szabadon, az állam be­avatkozása nélkül működhesse­nek, és tetszés, illetve szükség szerint szövetségre léphessenek egymással érdekeik védelmé­ben. Az IPOSZ szeretné, ha a ka­marák megkapnának olyan jo­gosítványokat is, mint például a cégnyilvántartás, a regisztráció, a működési engedélyek kiadása és visszavonása. Példának tekin­tik a német, az osztrák és a svájci kamarák működését, melyek­nek szabályai több évszázadon át formálódtak, csiszolódtak. Úgy tűnik, ma már a kormány is szor­galmazza a kamarai törvény megalkotását, más kérdés, hogy a konkrét szabályok mennyi vita után születnek majd meg, és mennyiben tükrözik a vállalko­zók érdekeit. A tanácskozáson több más téma is szóba került, például az, hogy modern, számí­tógépes információs rendszert épít ki az IPOSZ, melyet ősszel üzembe szeretnének helyezni, s amely üzleti hírekkel, tőzsdei adatokkal, vállalkozási informá­ciókkal, hirdetésekkel látná el azokat, akik előfizetnek a szol­gáltatásokra. Ugyancsak szó esett tíz iparo­sok „mindennapos gondjairól” is, így a hitelfelvételi problémák­ról, az új vámrendeletről, ame­lyek rendkívül kemény feltétele­ket állítanak az importőrök elé, és tovább növelik a likviditási gondokat. Arról is tájékoztatták az IPOSZ vezető szakemberei a résztvevőket, hogy neves külföldi partnercégek bevonásával pénz­intézetet (Primus Bank), illetve biztosítótársaságot (Szignál Biz­tosító) alapítanak. Ez utóbbi el­sősorban élet-, betegség- és bal­eset-biztosításokat kínál majd, de később vagyonbiztosításra is vállalkozni kíván. (koncz) Cousteau-t elnöknek? Antoine Waechter, a francia Zöldek pártjának vezetőjejavasolta, hogy Jacques-Yves Cousteau, a világszerte ismert oceanográfus a környezetvédők jelöltjeként induljon az 1995-ben esedékes elnökvá­lasztáson. A 82éves Cousteau, aki a közvélemény-kutatások szerint hosszú idő óta az első helyen áll a népszerűségi listákon, sohasem foglalko­zott politikával. Waechter nem szólt arról, hogy vajon előzőleg megkérdezték-e magát Cousteau kapitányt. A Zöldek pártja és nagy ri válisa, a nemze­déki környezetvédő párt külön indult a márciusi francia törvényható­sági választásokon, és együttesen a szavazatok 13,9 százalékát szerez­te meg. Manila Megnyílt az ASEAN külügyminiszteri találkozója Az ASEAN tagországainak külügyminiszterei kedden megnyitották a szervezet huszonötödik érte­kezletét Manilában. A hat tagország: Burma, Indo­nézia, Malajzia, Szingapúr, Thaiföld és a Fülöp-szi- getek diplomáciájának vezetői megvitatják Délke­let-Ázsia gazdasági és politikai fejlődésének prob­lémáit és a régió biztonságának kérdését. A thaiföldi külügyminiszter, Arsza Szaraszin fel­kérte a kambodzsai vörös khmereket, hogy fogad­ják el a békére vonatkozó egyezményt, vessenek véget a tizenhárom éve tartó polgárháborúnak, és engedjék meg csapataik leszerelését — jelentette a Reuter. A thaiföldi diplomácia vezetője kijelentette: „Ha egyetlen kambodzsai pártnak is az a célja, hogy alá­ássa a béke megvalósulását, ez teljességgel megen­gedhetetlen.” Az ASEAN meghívásának eleget téve, először vesz részt az értekezleten Oroszország és Kína kül­ügyminisztere. Éjszakai harcok Szarajevóban Szarajevóban keddre virradó hajnalban is folytatódtak a har­cok, bár helyszíni jelentések sze­rint szünetel a város ágyúzása. Az AP értesülései szerint a szembenálló fegyveres csopor­tok a belvárosban és a repülőtér környékén vették tűz alá egymás állásait. A DPA hírügynökség szerint az éjszaka első felében szerb erők Szarajevó Kobilja Glava nevű elővárosában gyalogsági támadással próbálkoztak, de ezt a bosnyák területvédelmi erők visszaverték. Éjszakai harcokat jelentettek Észak-Boszniából is, ahol a hor- vát-muzulmán csapatok szintén sikeres védelmi műveleteket vé­geztek. A horvát rádióra hivat­kozó német hírügynökség vesz­teségekről nem számolt be. Az ENSZ békefenntartó erői a nehéztüzérségi támadások el­ülte ellenére még nem hoztak döntést a szarajevói repülőtér új­bóli megnyitásáról és a segélye szállítmányok fogadásának fel­újításáról. A pletykalapok fenyegetőznek A brit miniszter és a színésznő Úgy látszik, elmúltak azok az idők, amikor a brit sajtó a mi­niszterek erkölcsi lazaságai után kutakodva terrorizálhatta a brit kormányt. A miniszterelnökség hétfői közleménye szerint John Major brit kormányfő „tűzön-vízen át” kitart nemzeti örökségügyi mi­nisztere, David Mellor mellett. Mellorról a pletykasajtó a hét vé­gén kiderítette, hogy néhány hó­napja már egy állástalan színész­nő, Antonia de Sancha bájaival orvosolja megromlott házassá­gán érzett fájdalmát. — Ilyesmi jobb családokban is előfordul — mondta Major a bennfentesek szerint. Közben felesége, Norma Major állítólag Judith Mellort, a megcsalt feleséget vigasztalja. Mellor vezényli azt a másfél éve tartó kormányzati vizsgálat- sorozatot, melynek mostani utolsó szakasza végeztével való­színűleg adminisztratív eszkö­zökkel szegik majd a brit sajtó hagyományos leskelődési kedvét alacsony és magas rangú állam­polgárok magánügyei után. A korlátozást minden parlamenti párt támogatja, de a munkáspár­ti ellenzék már feszegetni kezdte, hogy az elfogulatlannak ezentúl nem tekinthető Mellor személye nem összeférhetetlen-e az intéz­kedési tervekkel, vagyis nem kel- lene-e lemondania. Ez esetben Major egyik legjobb barátját és leghűségesebb konzervatív párt­beli támogatóját veszítené el. A Mellor házasságtörését el­sőnek nyilvánosságra hozó The People című lap főszerkesztője azt állította, hogy közérdekből jártak el, hiszen a miniszter a sze­retőjével beszélgetve egyszer azt mondta: a szerelmi együttlét úgy kimerítette, hogy elkésett két fontos beszéd megírásával. — Magánügyei tehát a közügyek kárára voltak — mondta a fő- szerkesztő. Azt nem árulta el, mit fizettek és kinek a sztoriért, és azt sem mondta, mennyivel emelkedett a példányszám. Mivel Mellor beszédei nem hangzottak el, a köz soha nem fogja megtudni, mit veszített, ám a The People-re még rápiríthat a köz az ügyészség alakjában, ha a kormány haragja nem lenne elég. Társlapja, a Daily Mirror hétfőn azt állította, hogy az újság telefonlehallgatás útján szerezte legtitkosabb információit. Lehet, hogy a 31 éves Antonia de Sancha is ludas volt a szerelmi légyott kiderülésében? Sőt lehet, hogy a minisztert eleve csapdába ejtették? Néhány hónappal ez­előtt ugyanis a Private Eye, egy pletykás-humoros brit lap mun­katársa mutatta be egymásnak Mellort és Antóniát. Antonia apai ágon spanyol, anyai ágon svéd származású, de kapcsolat­ban van II. Erzsébet királynő családjával is. Nevelőapja, a jó családból való Shaun Plunket ugyanis korán elveszítette szüle­it, és 1938-ban VI. György ki­rály, II. Erzsébet apja örökbe fo­gadta. Antonia egyik mostoha­nagybátyja, a néhai Lord Plun­ket sokáig II. Erzsébet bizalmas baráti köréhez tartozott. Mellor miniszter és felesége, Judith egyébként hétfőn ünne­pelte volna 18. házassági évfor­dulóját, ha lett volna kedvük ün­nepelni. A brit pletykalapok hétfői ve­zércikkeikben eléggé leplezetle­nül megfenyegették a kormányt, hogy még sok mindent kideríte­nek tagjairól, ha „elhamarkodott intézkedésekkel” próbálnák be­fogni a szabad sajtó szabad szá­ját. Sajnálhatja John Profumo és Cecil Parkinson, hogy nem most, a pletykasajtótól meg nem rette­nő Major kormányzata idején szolgál. Kettejük közül John Profumo a híresebb, hiszen a század egyik legnagyobb botránya fűződik nevéhez. 1960-tól 1963. júniusi lemondásáig volt brit hadügymi­niszter. 1954-ben nősült, de az­után sem vetette meg a szép nem többi képviselőjét. Miniszter­ként utolsó szeretője, Christine Keeler kisasszony, egy félvilági hölgy azonban nem volt hűséges természet: kegyeit és ágyát meg­osztotta a londoni szovjet nagy­követség katonai attaséjával is. A hidegháború kellős köze­pén ez nem volt bocsánatos bűn. Ráadásul Profumo a parlament­ben tagadta a kétes viszonyt, és Harold Macmillan miniszterel­nök, a tapintatos angol úriember lojálisán el is hitte a cáfolatot. így aztán a Profumo-ügyből újabb szög lett Macmillan politikai ko­porsójába is. Az év vége felé a kormányfő maga is kénytelen volt lemondani. Cecil Parkinson inkább csak hazájában híres. 1983-ban ke­reskedelmi és ipari miniszter volt, amikor kiderítették róla, hogy törvénytelen gyermeke van a titkárnőjétől. Javára szólt, hogy szépen gondoskodott titkos utódjáról, mégis le kellett mon­dania. Ez nagy csapás volt That­cher asszonynak. Az új idők ta­lán első jeleként azonban Par­kinson nem lett teljesen kegy- vesztett: 1987-tól’89-ig még visz- szatérhetett mint energiaügyi miniszter. A brit kormány másfél éve kezdeményezte a pletykasajtó megregulázását. Az intézkedés szükségességét azóta újabb ese­tek bizonyították a kormány szá­mára. A tavaszi választási kam­pányban a lapok megszellőztet­ték, hogy az egyik ellenzéki ve­zérnek, Paddy Ashdown liberá­lis demokrata pártfőnöknek öt évvel korábban viszonya volt a titkárnőjével. Az ügy réges-rég lezárult, s a leleplezések fölösle­gesen megbolygatták az Ash- down-család életét. Major kor­mányfő akkor is személyesen ki­állt a sértett politikus mellett. A Mellor-ügy előtt az utolsó botrány az volt, amikor a londoni pletykalapok számtalan saját ér­tesüléssel próbáltak kiegészíteni egy könyvet, amelyet egy újság­író állított össze a trónörököspár állítólag megromlott házasságá­ról. A „Diana igaz története” kö­rüli kölcsönös kormány-sajtó vá­daskodás máig sem csitult el. Mellor miniszter maga is kijelen­tette, hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban, most már admi­nisztratív lépések következnek. Panic derűlátó Derűlátásának adott hangot Milan Panic jugoszláv kormány­fő hétfői, Butrosz Gáli ENSZ- főtitkárral folytatott találkozója után. A Tanjug hírügynökség és a belgrádi Politika című lap tu­dósítójával beszélve Panic közöl­te: az ENSZ-főtitkár üdvözölte békekezdeményezését és a bosz­niai harcok megállítását szolgáló erőfeszítéseit. A kormányfő közlése szerint Butrosz Gáli han­goztatta, hogy a Jugoszlávia-el- lenes szankciók feloldása az ENSZ BT határozatainak telje­sítésétől függ, s ezek sorában első helyen szerepel a boszniai béke helyreállítása. Éközben Butrosz Gáli szokat­lanul kemény hangú üzenetet küldött az ENSZ BT tagjaihoz. A bizalmas levélben — amely­nek egyik példányát az AFP megszerezte — a főtitkár a tagál­lamok szemére hányta: múlt pénteken kész helyzet elé állítot­ták, amikor megkérdezése nél­kül egyeztek bele, hogy — össz­hangban az aznap kötött újabb tűzszüneti megállapodással — a Boszniában harcoló felek nehéz­fegyverzetét az ENSZ felügyelje. — Kedvezőbb lett volna, ha a döntés előtt a BT megvárja a ju­goszláviai ENSZ-erők illetéke­seinek, illetve a főtitkárnak a vé­leményét, miután ők felelnek az ENSZ-erő működéséért — han­goztatta Butrosz Gáli. (MTI) Horvát Watergate? A belgrádi Politikában szom­baton megjelent írás lehetséges­nek tartja, hogy Franjo Tudjman horvát elnöknek is rövidesen meglesz a maga Watergate-je (Croatiagate). A lap arra alapoz­za feltételezését, hogy Tudjman elnök a közelmúltban 213.000 német márkának megfelelő ösz- szegért luxusvillát vásárolt ma­gának Zágráb előkelő Tuskanac negyedében. A hírt a Globus cí­mű horvát hetilap szivárogtatta ki, s az nagy felháborodást kel­tett a lakosság körében. Csütör­töki számában a Globus a vételi szerződés fakszimile szövegét is közölte azzal a megjegyzéssel, hogy a szerződést egy nappal az­előtt kötötték, mielőtt életbe lé­pett volna az előkelő negyedek­ben levő ingatlanok eladásának tilalma. A Splitben megjelenő Slobod- na Dalmacija több horvát politi­kai vezető állásfoglalását közli az üggyel kapcsolatban „Veszély­ben Horvátország erkölcsi érté­kei” rímmel. Marko Veselica, a Horvát De­mokrata Párt elnöke, a közelgő elnökválasztások egyik jelöltje, annak a véleményének adott hangot, hogy a luxusvilla megvá­sárlásával „Tudjman elvesztette minden jogalapját arra, hogy to­vábbra is a horvát állam feje ma­radjon”. A Szocialista-Demokrata Szövetség elnöke, Branko Hor- vat arra emlékeztetett, hogy „az elnöki különgépet akkor vásá­rolták, amikor a legsúlyosabb harcok folytak Vukovar birtok­lásáért”, és hogy a háború elején, amikor a nép a legsanyarúbb kö­rülmények közt élt, Tudjman uszodát építtetett villájának kertjében”. (MTI) Nagy Károly és az elefánt A lábai katedrálisok vaskos oszlopaihoz hasonlítottak, háta akár egy hadvezér sátra, úgy magasodott fel, Aachen házai meginogni látszottak, az emberek csodálkozva futottak az utcákra — 1190 esz­tendővel ezelőtt egy elefánt ballagott végig a császárvároson. Már év­századok óta nem lépett hasonló állat Európa földjére, és csak a ta­nult emberek tudták, hogy Hannibál serege elefántokkal vonult Ró­ma ellen, és hogy az ókori Róma arénáiban valamikor számtalan or­mányos fellépett. Az immár nevezetes elefánt 802. július 20-án érkezett Aachen­be Harun al-Rasid bagdadi kalifa ajándékaként a két esztendővel ko­rábban császárrá koronázott Károly részére. Az Abul Abbasz névre hallgatott. A dolog úgy kezdődött, hogy 797-ben Károly felkérésére kül­döttség utazott Keletre, s ott vette át a kalifa ajándékát. A visszaút évekig eltartott — Szíria sivatagjain és Palesztinán keresztül, az észak­afrikai tengerpart mentén egészen Tuniszig, majd hajóval Itáliába, ahol a telet töltötték. Elvégre nem kockáztathatták meg az átkelést a behavazott alpesi hágókon Abul Abbasszal. A derék elefánt külső jele volt a Frankhon és a bagdadi kalifátus közötti bonyolult politikai kapcsolatnak: míg ugyanis Károly arra számított, hogy szövetségesre talál Harun al-Rasid kalifában Bizánc­cal szemben, addig a bagdadi uralkodó, aki kultúra tekintetében el­maradottaknak tekintette a frankokat, azt remélte, hogy északi vazal­lusaivá teheti őket a cordobai Omajádokkal szemben. Károly azután hatalmának jeleként magával vitte utazásaira és hadjárataiba az ormányost. Amerre csak megfordult, bámulatba ej­tette az embereket, mert cseppet sem hasonlított az emberek képzeleté­ben élő, többnyire sertés formájában ábrázolt elefántokhoz. Egykori krónikáknak azt az állítását, amely szerint Abul Abbasz fehér elefánt lett volna, Lothar Dittrich professzor, a hannoveri állat­kert igazgatója „teljes képtelenségnek” nevezi, s azt állítja, hogy fehér elefántok egyáltalán nem léteznek. A bagdadi kalifa ajándéka — amint az némely elefánton megfigyelhető — legfeljebb annyiban kü­lönbözhetett a legtöbb ismert elefánttól, hogy — pigmentzavar kö­vetkeztében — fülei „vöröses árnyalatnak” lehettek. Zoológiái szempontból nem lehetett probléma a középkori Eu­rópában az elefánttartás, már csak azért sem, mert táplálkozása alig különbözik a lovakétól. Árra viszont már nincs magyarázat, hogy mi­ért múlt ki hirtelen Abul Abbasz 810-ben Károly császárnak a nor­mannok ellen viselt hadjárata során. Dittrich professzor szerint a zord éghajlat aligha okozhatta az állat pusztulását. Valószínűleg az sem felel meg a valóságnak, hogy — amint némely krónika állítja — „hősi halált halt” a harctéren. Mert ugyan melyik bölcs uralkodó kockáz­tatná a legmeggyőzőbb hatalmi jelvényét?

Next

/
Oldalképek
Tartalom