Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-22 / 172. szám
VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1992. július 22., szerda 2. Segítség Közép-Európának Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) számos infrastrukturális beruházás megszervezésében és finanszírozásában segíti majd a Közép-európai Kezdeményezés (KEK) néven csoportba tömörült országokat — jelentette be Jacques Attali, a londoni székhelyű pénzintézet elnöke a KEK ülése után. Attali elmondta, hogy már mintegy 115 tervezetet kidolgoztak a térségben, így például a Trieszt-Buda- pest-Kijev, a Bécs-Budapest- Belgrád és a balti-adriai közlekedési vonalakét. Ezek a vonalak — mondta az elnök — igen-igen nagy szerepet játszhatnak a keleti piacok nyugati integrálódásában. Rajna-Majna— Duna-csatorna Szeptember 25-én megnyitják a négy méter mély Rajna-Majna- Duna-csatornát. A Majna köz- beiktatásával teljessé válik az ösz- szeköttetés a Rajna és a Duna között. A csatornán évente 18 millió tonna árut lehet majd szállítani, maximális kihasználtság esetén ennyi a kapacitása. Kezdetben évi 8-10 millió tonnás forgalomra lehet számítani — jelentette ki Münchenben Konrad Wec- kerle, a Rajna-Majna-Duna-csa- tomát építő részvénytársaság igazgatóságának tagja. A vízi út 13 országot köt össze. Weckerle adatai szerint az elmúlt két-há- rom évtizedben a Majna és a Duna közötti 171 kilométer hosszú szakasz minden egyes kilométerének a megépítésére 27 millió márkát fordítottak. Orosz gabonatermés Ismét lefaragott az orosz kormány az idei gabonatermés várható mennyiségéből, a megkurtított becslés szerint csak 96 millió tonnányi terem majd —jelentette a Reuter. Július elején az orosz kormány 110 millió tonnásról 98 milliósra módosította terméselőrejelzését. A Reuter beszámolt arról is, hogy az orosz gazdák továbbra is vonakodnak eladni termésüket az államnak, s szeretnék feljebb srófoltatni a felvásárlási árakat, mondván: a jelenleg érvényben lévők oly alacsonyak, hogy tömegével mennének csődbe. Egységes országkód Szerdától kezdve megszűnik az eddigi keletnémet telefonos országkód, a 37-es — jelentette be hétfőn a német állami távközlési vállalat, a Telekom. Attól kezdve az egységes Németország valamennyi telefonszámát a 49- es országkód tárcsázása után lehet külföldről hívni. 58 ezer fogoly Mintegy 58 ezer embert tartanak fogva börtöntáborokban Bosznia-Hercegovina területén — közölte a szarajevói televíziónak adott nyilatkozatában Filip Vukovic, a fogolycsere irányításával megbízott jugoszláv állami bizottság elnöke. Szokványos baleset Szokványos közlekedési baleset, nem pedig merénylet részese volt a múlt héten Szergej Sahraj — jelentette be a moszkvai rend- őrséjg. Az ügyet azután sikerült végérvényesen tisztázni, hogy önként jelentkezett a balesetet okozó Lada vezetője. Vízumkényszer Finnország vízumkényszert vezetett be a korábbi Jugoszlávia állampolgárai számára, hogy visszafogja valamelyest az országra zúdult menekültáradatot. A döntést bejelentő Paavo Vayrynen külügyminiszter sajtó- értekezletén az ellenőrizhetetlen helyzet veszélyével indokolta a vízumkényszert. Jelenleg mintegy 1800, Jugoszláviából érkezett menekült tartózkodik Finnországban. Pokolgépes merénylet Pokolgép röpítette a levegőbe hétfőn az ENSZ egyik gépjárművét Szuleimáníja észak-iraki városban. Az egyik kurd szervezet ankarai képviselőjének tájékoztatása szerint a robbanószerkezetet a világszervezet helyi irodája elé állított autóban rejtették el. Az üvegszilánkok két őrt köny- nyebben megsebesítettek. Hol késnek a gazdasági törvények? (Folytatás az 1. oldalról) Mint a tanácskozáson elhangzott, az IPOSZ keretjellegű kamarai törvényt szeretne, amely egyértelműen szabályozza az alapvető dolgokat, de elég rugalmas ahhoz, hogy a szakmáknak, érdekorientációknak leginkább megfelelő kamarák alakulhassanak, ezek szabadon, az állam beavatkozása nélkül működhessenek, és tetszés, illetve szükség szerint szövetségre léphessenek egymással érdekeik védelmében. Az IPOSZ szeretné, ha a kamarák megkapnának olyan jogosítványokat is, mint például a cégnyilvántartás, a regisztráció, a működési engedélyek kiadása és visszavonása. Példának tekintik a német, az osztrák és a svájci kamarák működését, melyeknek szabályai több évszázadon át formálódtak, csiszolódtak. Úgy tűnik, ma már a kormány is szorgalmazza a kamarai törvény megalkotását, más kérdés, hogy a konkrét szabályok mennyi vita után születnek majd meg, és mennyiben tükrözik a vállalkozók érdekeit. A tanácskozáson több más téma is szóba került, például az, hogy modern, számítógépes információs rendszert épít ki az IPOSZ, melyet ősszel üzembe szeretnének helyezni, s amely üzleti hírekkel, tőzsdei adatokkal, vállalkozási információkkal, hirdetésekkel látná el azokat, akik előfizetnek a szolgáltatásokra. Ugyancsak szó esett tíz iparosok „mindennapos gondjairól” is, így a hitelfelvételi problémákról, az új vámrendeletről, amelyek rendkívül kemény feltételeket állítanak az importőrök elé, és tovább növelik a likviditási gondokat. Arról is tájékoztatták az IPOSZ vezető szakemberei a résztvevőket, hogy neves külföldi partnercégek bevonásával pénzintézetet (Primus Bank), illetve biztosítótársaságot (Szignál Biztosító) alapítanak. Ez utóbbi elsősorban élet-, betegség- és baleset-biztosításokat kínál majd, de később vagyonbiztosításra is vállalkozni kíván. (koncz) Cousteau-t elnöknek? Antoine Waechter, a francia Zöldek pártjának vezetőjejavasolta, hogy Jacques-Yves Cousteau, a világszerte ismert oceanográfus a környezetvédők jelöltjeként induljon az 1995-ben esedékes elnökválasztáson. A 82éves Cousteau, aki a közvélemény-kutatások szerint hosszú idő óta az első helyen áll a népszerűségi listákon, sohasem foglalkozott politikával. Waechter nem szólt arról, hogy vajon előzőleg megkérdezték-e magát Cousteau kapitányt. A Zöldek pártja és nagy ri válisa, a nemzedéki környezetvédő párt külön indult a márciusi francia törvényhatósági választásokon, és együttesen a szavazatok 13,9 százalékát szerezte meg. Manila Megnyílt az ASEAN külügyminiszteri találkozója Az ASEAN tagországainak külügyminiszterei kedden megnyitották a szervezet huszonötödik értekezletét Manilában. A hat tagország: Burma, Indonézia, Malajzia, Szingapúr, Thaiföld és a Fülöp-szi- getek diplomáciájának vezetői megvitatják Délkelet-Ázsia gazdasági és politikai fejlődésének problémáit és a régió biztonságának kérdését. A thaiföldi külügyminiszter, Arsza Szaraszin felkérte a kambodzsai vörös khmereket, hogy fogadják el a békére vonatkozó egyezményt, vessenek véget a tizenhárom éve tartó polgárháborúnak, és engedjék meg csapataik leszerelését — jelentette a Reuter. A thaiföldi diplomácia vezetője kijelentette: „Ha egyetlen kambodzsai pártnak is az a célja, hogy aláássa a béke megvalósulását, ez teljességgel megengedhetetlen.” Az ASEAN meghívásának eleget téve, először vesz részt az értekezleten Oroszország és Kína külügyminisztere. Éjszakai harcok Szarajevóban Szarajevóban keddre virradó hajnalban is folytatódtak a harcok, bár helyszíni jelentések szerint szünetel a város ágyúzása. Az AP értesülései szerint a szembenálló fegyveres csoportok a belvárosban és a repülőtér környékén vették tűz alá egymás állásait. A DPA hírügynökség szerint az éjszaka első felében szerb erők Szarajevó Kobilja Glava nevű elővárosában gyalogsági támadással próbálkoztak, de ezt a bosnyák területvédelmi erők visszaverték. Éjszakai harcokat jelentettek Észak-Boszniából is, ahol a hor- vát-muzulmán csapatok szintén sikeres védelmi műveleteket végeztek. A horvát rádióra hivatkozó német hírügynökség veszteségekről nem számolt be. Az ENSZ békefenntartó erői a nehéztüzérségi támadások elülte ellenére még nem hoztak döntést a szarajevói repülőtér újbóli megnyitásáról és a segélye szállítmányok fogadásának felújításáról. A pletykalapok fenyegetőznek A brit miniszter és a színésznő Úgy látszik, elmúltak azok az idők, amikor a brit sajtó a miniszterek erkölcsi lazaságai után kutakodva terrorizálhatta a brit kormányt. A miniszterelnökség hétfői közleménye szerint John Major brit kormányfő „tűzön-vízen át” kitart nemzeti örökségügyi minisztere, David Mellor mellett. Mellorról a pletykasajtó a hét végén kiderítette, hogy néhány hónapja már egy állástalan színésznő, Antonia de Sancha bájaival orvosolja megromlott házasságán érzett fájdalmát. — Ilyesmi jobb családokban is előfordul — mondta Major a bennfentesek szerint. Közben felesége, Norma Major állítólag Judith Mellort, a megcsalt feleséget vigasztalja. Mellor vezényli azt a másfél éve tartó kormányzati vizsgálat- sorozatot, melynek mostani utolsó szakasza végeztével valószínűleg adminisztratív eszközökkel szegik majd a brit sajtó hagyományos leskelődési kedvét alacsony és magas rangú állampolgárok magánügyei után. A korlátozást minden parlamenti párt támogatja, de a munkáspárti ellenzék már feszegetni kezdte, hogy az elfogulatlannak ezentúl nem tekinthető Mellor személye nem összeférhetetlen-e az intézkedési tervekkel, vagyis nem kel- lene-e lemondania. Ez esetben Major egyik legjobb barátját és leghűségesebb konzervatív pártbeli támogatóját veszítené el. A Mellor házasságtörését elsőnek nyilvánosságra hozó The People című lap főszerkesztője azt állította, hogy közérdekből jártak el, hiszen a miniszter a szeretőjével beszélgetve egyszer azt mondta: a szerelmi együttlét úgy kimerítette, hogy elkésett két fontos beszéd megírásával. — Magánügyei tehát a közügyek kárára voltak — mondta a fő- szerkesztő. Azt nem árulta el, mit fizettek és kinek a sztoriért, és azt sem mondta, mennyivel emelkedett a példányszám. Mivel Mellor beszédei nem hangzottak el, a köz soha nem fogja megtudni, mit veszített, ám a The People-re még rápiríthat a köz az ügyészség alakjában, ha a kormány haragja nem lenne elég. Társlapja, a Daily Mirror hétfőn azt állította, hogy az újság telefonlehallgatás útján szerezte legtitkosabb információit. Lehet, hogy a 31 éves Antonia de Sancha is ludas volt a szerelmi légyott kiderülésében? Sőt lehet, hogy a minisztert eleve csapdába ejtették? Néhány hónappal ezelőtt ugyanis a Private Eye, egy pletykás-humoros brit lap munkatársa mutatta be egymásnak Mellort és Antóniát. Antonia apai ágon spanyol, anyai ágon svéd származású, de kapcsolatban van II. Erzsébet királynő családjával is. Nevelőapja, a jó családból való Shaun Plunket ugyanis korán elveszítette szüleit, és 1938-ban VI. György király, II. Erzsébet apja örökbe fogadta. Antonia egyik mostohanagybátyja, a néhai Lord Plunket sokáig II. Erzsébet bizalmas baráti köréhez tartozott. Mellor miniszter és felesége, Judith egyébként hétfőn ünnepelte volna 18. házassági évfordulóját, ha lett volna kedvük ünnepelni. A brit pletykalapok hétfői vezércikkeikben eléggé leplezetlenül megfenyegették a kormányt, hogy még sok mindent kiderítenek tagjairól, ha „elhamarkodott intézkedésekkel” próbálnák befogni a szabad sajtó szabad száját. Sajnálhatja John Profumo és Cecil Parkinson, hogy nem most, a pletykasajtótól meg nem rettenő Major kormányzata idején szolgál. Kettejük közül John Profumo a híresebb, hiszen a század egyik legnagyobb botránya fűződik nevéhez. 1960-tól 1963. júniusi lemondásáig volt brit hadügyminiszter. 1954-ben nősült, de azután sem vetette meg a szép nem többi képviselőjét. Miniszterként utolsó szeretője, Christine Keeler kisasszony, egy félvilági hölgy azonban nem volt hűséges természet: kegyeit és ágyát megosztotta a londoni szovjet nagykövetség katonai attaséjával is. A hidegháború kellős közepén ez nem volt bocsánatos bűn. Ráadásul Profumo a parlamentben tagadta a kétes viszonyt, és Harold Macmillan miniszterelnök, a tapintatos angol úriember lojálisán el is hitte a cáfolatot. így aztán a Profumo-ügyből újabb szög lett Macmillan politikai koporsójába is. Az év vége felé a kormányfő maga is kénytelen volt lemondani. Cecil Parkinson inkább csak hazájában híres. 1983-ban kereskedelmi és ipari miniszter volt, amikor kiderítették róla, hogy törvénytelen gyermeke van a titkárnőjétől. Javára szólt, hogy szépen gondoskodott titkos utódjáról, mégis le kellett mondania. Ez nagy csapás volt Thatcher asszonynak. Az új idők talán első jeleként azonban Parkinson nem lett teljesen kegy- vesztett: 1987-tól’89-ig még visz- szatérhetett mint energiaügyi miniszter. A brit kormány másfél éve kezdeményezte a pletykasajtó megregulázását. Az intézkedés szükségességét azóta újabb esetek bizonyították a kormány számára. A tavaszi választási kampányban a lapok megszellőztették, hogy az egyik ellenzéki vezérnek, Paddy Ashdown liberális demokrata pártfőnöknek öt évvel korábban viszonya volt a titkárnőjével. Az ügy réges-rég lezárult, s a leleplezések fölöslegesen megbolygatták az Ash- down-család életét. Major kormányfő akkor is személyesen kiállt a sértett politikus mellett. A Mellor-ügy előtt az utolsó botrány az volt, amikor a londoni pletykalapok számtalan saját értesüléssel próbáltak kiegészíteni egy könyvet, amelyet egy újságíró állított össze a trónörököspár állítólag megromlott házasságáról. A „Diana igaz története” körüli kölcsönös kormány-sajtó vádaskodás máig sem csitult el. Mellor miniszter maga is kijelentette, hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban, most már adminisztratív lépések következnek. Panic derűlátó Derűlátásának adott hangot Milan Panic jugoszláv kormányfő hétfői, Butrosz Gáli ENSZ- főtitkárral folytatott találkozója után. A Tanjug hírügynökség és a belgrádi Politika című lap tudósítójával beszélve Panic közölte: az ENSZ-főtitkár üdvözölte békekezdeményezését és a boszniai harcok megállítását szolgáló erőfeszítéseit. A kormányfő közlése szerint Butrosz Gáli hangoztatta, hogy a Jugoszlávia-el- lenes szankciók feloldása az ENSZ BT határozatainak teljesítésétől függ, s ezek sorában első helyen szerepel a boszniai béke helyreállítása. Éközben Butrosz Gáli szokatlanul kemény hangú üzenetet küldött az ENSZ BT tagjaihoz. A bizalmas levélben — amelynek egyik példányát az AFP megszerezte — a főtitkár a tagállamok szemére hányta: múlt pénteken kész helyzet elé állították, amikor megkérdezése nélkül egyeztek bele, hogy — összhangban az aznap kötött újabb tűzszüneti megállapodással — a Boszniában harcoló felek nehézfegyverzetét az ENSZ felügyelje. — Kedvezőbb lett volna, ha a döntés előtt a BT megvárja a jugoszláviai ENSZ-erők illetékeseinek, illetve a főtitkárnak a véleményét, miután ők felelnek az ENSZ-erő működéséért — hangoztatta Butrosz Gáli. (MTI) Horvát Watergate? A belgrádi Politikában szombaton megjelent írás lehetségesnek tartja, hogy Franjo Tudjman horvát elnöknek is rövidesen meglesz a maga Watergate-je (Croatiagate). A lap arra alapozza feltételezését, hogy Tudjman elnök a közelmúltban 213.000 német márkának megfelelő ösz- szegért luxusvillát vásárolt magának Zágráb előkelő Tuskanac negyedében. A hírt a Globus című horvát hetilap szivárogtatta ki, s az nagy felháborodást keltett a lakosság körében. Csütörtöki számában a Globus a vételi szerződés fakszimile szövegét is közölte azzal a megjegyzéssel, hogy a szerződést egy nappal azelőtt kötötték, mielőtt életbe lépett volna az előkelő negyedekben levő ingatlanok eladásának tilalma. A Splitben megjelenő Slobod- na Dalmacija több horvát politikai vezető állásfoglalását közli az üggyel kapcsolatban „Veszélyben Horvátország erkölcsi értékei” rímmel. Marko Veselica, a Horvát Demokrata Párt elnöke, a közelgő elnökválasztások egyik jelöltje, annak a véleményének adott hangot, hogy a luxusvilla megvásárlásával „Tudjman elvesztette minden jogalapját arra, hogy továbbra is a horvát állam feje maradjon”. A Szocialista-Demokrata Szövetség elnöke, Branko Hor- vat arra emlékeztetett, hogy „az elnöki különgépet akkor vásárolták, amikor a legsúlyosabb harcok folytak Vukovar birtoklásáért”, és hogy a háború elején, amikor a nép a legsanyarúbb körülmények közt élt, Tudjman uszodát építtetett villájának kertjében”. (MTI) Nagy Károly és az elefánt A lábai katedrálisok vaskos oszlopaihoz hasonlítottak, háta akár egy hadvezér sátra, úgy magasodott fel, Aachen házai meginogni látszottak, az emberek csodálkozva futottak az utcákra — 1190 esztendővel ezelőtt egy elefánt ballagott végig a császárvároson. Már évszázadok óta nem lépett hasonló állat Európa földjére, és csak a tanult emberek tudták, hogy Hannibál serege elefántokkal vonult Róma ellen, és hogy az ókori Róma arénáiban valamikor számtalan ormányos fellépett. Az immár nevezetes elefánt 802. július 20-án érkezett Aachenbe Harun al-Rasid bagdadi kalifa ajándékaként a két esztendővel korábban császárrá koronázott Károly részére. Az Abul Abbasz névre hallgatott. A dolog úgy kezdődött, hogy 797-ben Károly felkérésére küldöttség utazott Keletre, s ott vette át a kalifa ajándékát. A visszaút évekig eltartott — Szíria sivatagjain és Palesztinán keresztül, az északafrikai tengerpart mentén egészen Tuniszig, majd hajóval Itáliába, ahol a telet töltötték. Elvégre nem kockáztathatták meg az átkelést a behavazott alpesi hágókon Abul Abbasszal. A derék elefánt külső jele volt a Frankhon és a bagdadi kalifátus közötti bonyolult politikai kapcsolatnak: míg ugyanis Károly arra számított, hogy szövetségesre talál Harun al-Rasid kalifában Bizánccal szemben, addig a bagdadi uralkodó, aki kultúra tekintetében elmaradottaknak tekintette a frankokat, azt remélte, hogy északi vazallusaivá teheti őket a cordobai Omajádokkal szemben. Károly azután hatalmának jeleként magával vitte utazásaira és hadjárataiba az ormányost. Amerre csak megfordult, bámulatba ejtette az embereket, mert cseppet sem hasonlított az emberek képzeletében élő, többnyire sertés formájában ábrázolt elefántokhoz. Egykori krónikáknak azt az állítását, amely szerint Abul Abbasz fehér elefánt lett volna, Lothar Dittrich professzor, a hannoveri állatkert igazgatója „teljes képtelenségnek” nevezi, s azt állítja, hogy fehér elefántok egyáltalán nem léteznek. A bagdadi kalifa ajándéka — amint az némely elefánton megfigyelhető — legfeljebb annyiban különbözhetett a legtöbb ismert elefánttól, hogy — pigmentzavar következtében — fülei „vöröses árnyalatnak” lehettek. Zoológiái szempontból nem lehetett probléma a középkori Európában az elefánttartás, már csak azért sem, mert táplálkozása alig különbözik a lovakétól. Árra viszont már nincs magyarázat, hogy miért múlt ki hirtelen Abul Abbasz 810-ben Károly császárnak a normannok ellen viselt hadjárata során. Dittrich professzor szerint a zord éghajlat aligha okozhatta az állat pusztulását. Valószínűleg az sem felel meg a valóságnak, hogy — amint némely krónika állítja — „hősi halált halt” a harctéren. Mert ugyan melyik bölcs uralkodó kockáztatná a legmeggyőzőbb hatalmi jelvényét?
