Heves Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-21 / 119. szám

2. VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1992. május 21., csütörtök Tibetben megsértik... A londoni székhelyű Amnesty International tegnap felszólítot­ta a kínai vezetést, hogy szüntes­se be az emberi jogok durva megsértését Tibetben. Az AP és a Reuter által idézett jelentésé­ben a szervezet sürgette a pekin­gi kormányt: bocsássa szabadon az összes politikai foglyot, vagy lelkiismereti okból bebörtönzöt- tet, illetve folytassanak le elle­nük tisztességes, részrehajlástól mentes bírósági tárgyalást, s a biztonsági erők szüntessék be a kegyetlenkedéseket és gyilkossá­gokat. Thaiföld: 40 halott Mintegy 80 ezer ember gyűlt össze tegnap Bangkok északi, egyetemi körzetében, hogy a rendkívüli állapot bevezetése el­len tiltakozzék. Az AP helyszíni beszámolója szerint az üzletek zárva vannak a thaiföldi főváros­ban, s a kitört kirakató üzletek­kel szegélyezett utcák többsége kihalt. A thaiföldi vezetés adatai szerint az elmúlt napokban 1300 embert tartóztattak le. A Reuter jelentése szerint a bangkoki kór­házakban további negyven em­ber halt bele az összecsapások során szerzett sebeibe. Azerbajdzsán kilép Azerbajdzsán semmisnek te­kinti tagságát a Független Álla­mok Közösségében. A korábbi elnök, Ajaz Mutalibov által alá­írt valamennyi szerződés érvény­telen, hiszen a parlament nem ratifikálta őket — állapította meg Abulfaz Elcsibek az Azerbaj­dzsán Népfront elnöke a Kom- szomolszkaja Pravdának adott nyilatkozatban. Az elnök nem fogadja el az államközösséget, mert annak tagjai szerinte való­jában nem függetlenek. Kubában bántalmazták Csehszlovákia erélyesen tilta­kozott a kubai hatóságoknál amiatt, hogy Havannában bán­talmazták a CSTK hírügynökség tudósítóját. A csehszlovák kül­ügyminisztérium követelte, hogy garantálják valamennyi Kubá­ban tartózkodó csehszlovák ál­lampolgár biztonságát. Jiri Di­enstbier külügyminiszter az ITAR-TASZSZ tudósítása sze­rint az ügy kapcsán kijelentette, hogy az objektív tájékoztatást nyújtó csehszlovák újságírók ilyen körülmények közepette el­kerülhetetlenül összetűzésbe ke­rülnek a kubai hatóságokkal. Horvátország és Bosznia-Hercegovina állam- szövetségben? Lerombolt repülőtér Horvátország és Bosznia- Hercegovina államszövetségé­nek gondolatát kedvezőnek ne­vezte Alija Izetbegovic bosznia- hercegovinai elnök, aki a Hina horvát hírügynökség szerint megerősítette: országa muzul­mán és horvát közösségének ve­zetői nemrég Splitben Horvátor­szág és Bosznia-Hercegovina konföderációja mellett foglaltak állást. A jugoszláv légierő kedden le­rombolta a hercegovinai főváros, Mostar repülőterét is — közölte tegnap szemtanúkra hivatkozva a Politika Ekspres című belgrádi napilap. A mostari reptér volt az egyik legfontosabb légitámasz­pont Bosznia-Hercegovinában. ’’Félelmetes tragédia, ami Boszniában zajlik. Európa nem látott ilyet a második világhábo­rú befejezése óta. Minden jóaka­raté embernek és főleg a hívők­nek együttérzést kell tanúsítani­uk, és segíteniük kell ottani test­véreinket” — jelentette ki a teg­napi általános kihallgatáson a boszniai helyzettel kapcsolatban II. János Pál pápa. (MTI) Dienstbier csehszlovák külügyminiszter: „...azt építhetünk, amit akarunk” Jíri Dienstbier csehszlovák külügyminiszter szerint „végre megkezdődik a tárgyszerű vita” a bős — nagymarosi kérdésben — annak nyomán, hogy a ma­gyar fél kedden bejelentette az 1977-es szerződés egyoldalú megszüntetését. A polgári moz­galom kedd esti prágai választási gyűlésén Dienstbier úgy értékel­te a magyar lépést, hogy az „vé­gül is pozitív” következmények­kel jár, abban az értelemben, hogy a magyarok „rontották sa­ját pozíciójukat” a csehszlovák külügyminiszter szerint várható­lag folytatódó tárgyalásokon. „Saját területünkön most azt építhetünk, amit akarunk” — mondta Dienstbier. Egyben megismételte azt a nézetet, hogy a szerződés felmondása csupán gyakorlati jellegű gesztus, ami semmit sem változtat a helyzeten. Japánban hiába segítenek a rendőrök Nem kapós a gengszter Nem hozott eddig eredményt az észak-japáni rendőrségnek az igyekezete, hogy munkahelyet szerezzen a jó útra térni kész volt bűnözőknek. Fukusima körzet hatóságai arra is hajlandók vol­tak, hogy munkaközvetítő hiva­talt nyissanak a volt bűnözők ré­szére — eddig azonban még egyetlen volt gengszternek sem sikerült munkahelyet szerezni, annak ellenére sem, hogy a hiva­tal februárban történt megnyitá­sa óta szép számmal jelentkeztek munkhelyet kereső egykori bű­nözők. A rendőrségnek ez az eljárása összefügg azzal, hogy Japánban március 1-jén a szervezett bűnö­zés ellen új törvény lépett hatály­ba, amely az eddiginél nagyobb hatalmat ad a rendőrségnek és a helyi hatóságoknak, hogy le­csapjanak a szervezett bűnözés­re, a „jakuzára”. A „jakuza” tiltott szerencsejá­tékokkal, kábítószer-kereskede­lemmel, prostitúcióval és zsaro­lással foglalkozik. A hatóság becslései szerint az országban je­lenleg háromezernél is több bűn- szövetkezet tevékenykedik, kö­rülbelül 90 000 taggal. (MTI) SZDSZ-„ajánlat” az MDF-nek: Vádindítvány Göncz Árpád ellen Kónya Imre (MDF) napirend előtti felszólalásával kezdte meg tegnapi munkáját az Országgyű­lés. A frakcióvezető ismertette a koalíciós képviselőcsoportok előző esti együttes ülésén elfoga­dott állásfoglalását, amelyet Göncz Árpád keddi döntésével kapcsolatban hoztak. Kónya Im­re hangoztatta: a kormánypárti képviselők pártpolitikai szem­pontoktól mentesen fogalmaz­ták meg állásfoglalásukat, mun­kájukban az alkotmányosság, a jogrend és a jogállam tisztelete vezette őket. Az MDF-képvise- lőcsoport vezetője reményét fe­jezte ki, hogy Göncz Árpád megváltoztatja — a koalíciós pártok szerint — hibás döntését. Hozzátette: a „remény nem mentesíti” a koalíciós pártokat attól a felelősségtől, hogy a „ma­guk részéről minden törvényes eszközt igénybe vegyenek” a jogrend helyreállítására. Tölgyessyi Péter (SZDSZ) hangsúlyozta: az alkotmány vi­lágosan kimondja, hogy a Ma­gyar Televízió és a Magyar Rádió nem kormánypárti, hanem párt­semleges és a pártpolitikától füg­getlen intézmény. A frakcióve­zető álláspontja szerint Göncz Árpád alkotmányos feladatát teljesítette és a demokrácia felett őrködött, amikor nem írta alá Gombár Csaba felmentését. Emlékeztetett arra, hogy a köz- társasági elnök szava ügydöntő, végleges és felülbírálhatatlan. Az ellenzéki képviselő javasolta: a kormánypártok — ha úgy gon­dolják, hogy alkotmánysértés történt — tegyék meg a szüksé­ges, törvényben biztosított lépé­seket, a képviselők egyötöde nyújtson be vádindítványt Göncz Árpád ellen. Ha ezt nem teszik meg, akkor kétségessé vá­lik, hogy a koalíció valóban ko­molyan képviseli saját álláspont­ját. Orbán Viktor (Fidesz) foly­tatta a napirend előtti felszólalá­sok sorát. A frakcióvezető kifej­tette a Fidesznek azt az állás­pontját, hogy a két médiummal kapcsolatos konfliktus fő oka a rádió és a tévé vezetőinek az a szándéka, hogy megvédik intéz­ményük függetlenségét. Orbán Jelentés Andalúziából (11/2.) Expón a magyar, Sevillában a világ A magyar kiállítás jobb olda­lán — fehér acélvázon fekete üvegbetétekkel — a Vatikán pa­vilonja áll. A bal oldalon üveg­házra emlékeztető épület fogja fel a délelőtti nap sugarait, s veri vissza a magyar pavilonra, kü­lönleges ragyogást kölcsönözve neki. Figyeltem a fotósokat — itt mindenki azzá válik, függetlenül attól, hogy van-e gyakorlata, vagy nincs: körbefényképezték a házat. Nincs olyan napszak — délelőtt tíztől este tízig —, hogy valaki ne kattogtatná fényképe­zőgépét, a magyar házra szegez­ve. A külső megjelenés, az épület — világsiker. A lefordított csónakra emlé­keztető pavilon fölötti hét torony mindegyikében harang. A leg­magasabbon aranysárga kereszt. A tető bontása pala. Ez az egyet­len építőanyag, amit nem Ma­gyarországról szállítottak ide. A pala színe szürke, de a napszak és a fényviszonyok változásával a szín árnyalata is változik. Belül csak fa és üveg van. A hét torony alatt — bent az épületben — ket­tős fal. A faltól nyugatra üvegfö­démbe ágyazva fa áll. (Az építők a gemenci erdőben találtak rá, s bontották ki a földből gyökeres­től, majd szállították 3500 kilo­méteren át, hogy itt, Sevillában, szimbolizálja azt a közös tudást, amely bennünk, magyarokban a legutóbbi időkig kialakult. A ter­vező, Makovecz Imre filozófiája szerint az alvilágba szorított tu­dás az élő magyar építészetben és a mai napig aktív népművé­szetben él. Az üvegfödém létünk bizonytalanságát és különös erőnket egyaránt ki akaija fejez­Nemzeti pavilonunk mellett a Vatikáné áll ni: azt az erőt, amelyet az élet fá­ja — vagy más néven a világfa — magasságának és mélységének (koronájának és gyökerének) együttlátása jelent. Ebből a térből — a tornyok alatt — ajtók vezetnek a pavilon keleti felébe, ahol egy harminc­méteres vászonra filmet vetíte­nek a magyar múltból. Amikor a filmnek vége van, akkor nyílik meg az ajtó, amelyen ismét az ut­cára lép a látogató. Az út a magyar pavilonban körülbelül húsz percig tart, s míg az utat jálja a hetventagú cso­port, zene szól, megkondulnak a harangok is, és fények irányítják a tekintetet, próbálják befolyá­solni a hangulatot. Ázt, hogy vé­gül is milyen érzésekkel lép ki a magyar múltban is tett húszper­ces látogatást és a filmet követő­en a látogató, nehéz lenne meg­határozni. A zene — benne a népzene és a népdal — csak a magyar fül szá­mára idézi a történelmet, s a fil­men felvillanó politikai arcok az elmúlt negyven évből aligha is­merősek a látogatónak. így aztán a történeteket sem érti az, aki csak segítséggel tudja elhelyezni Hungáriát az európai térképen. Az Expo jó alkalom arra, hogy változtassunk ezen. Mindegyik kiállítás másként épült fel, s a maga nemében egyedülálló. A chileiek például elhoztak ide, a tűző nap alá egy jéghegyet, s a jéghegy köré díszes dobozokban a chilei föld kincsét, az ásványo­kat: módot adva a látogatóknak arra is, hogy hazavigyenek belő­lük. Az ausztrálok egy hatalmas, körpanorámás terembe vezetik a látogatót, miután végigjárt egy darabka őserdőt, és megcsodálta a tengerek élővilágát. A vászon­ra az ausztrál jelent vetítik, léleg­zetelállítóan szép képekkel. A vendéglátó Spanyolország mér­téktartó kiállítása előtt szökőku­tak sora hívja fel a látogató fi­gyelmét. A látványra épít az Egyesült Államok kiállítása is, és a naphosszat zajló műsorokra. Délkelet-Ázsia országai termé­keiket és népművészetüket hoz­ták el. A japánok egy kicsit a jö- vőjükbe engednek bepillantást. Az öt földrész találkozója ösz- szességében olyan, mint a vilá­gunk — ma... Az Expóra látogatónak a kiin­dulási és tájékozódási pont eb­ben a kavalkádban a magyar pa­vilon. Tornyait látni lehet a ma­gasvasút kényelmes üléseiről, a libegő kabinjaiból. S nem szabad elfelejteni: a világkiállítások so­rában — a résztvevők számát te­kintve — a sevillai a legnagyobb. Ehhez mérték a „kiszolgáló” lé­tesítményeket is. Hat hónap alatt ötvenezer előadást rendeznek itt. A magyarok műsorát augusz­tus 20-ra sorolták be. A Palen- que — ez a hatalmas sátor alá te­lepült szórakoztatóközpont — mindent befogad. A kürtők alatt érezhetően hűvösebb a levegő, s a látogató megteheti, hogy a bü­fében megveszi a sörét, és a né­zőtér kőpadjain — a műsort fi­gyelve — csöndben megissza. Azután alig sétál néhány métert az élő tető alatt, ahol vízpárát permeteznek a növények közé gondosan elrejtett szórófejek, el­juthat egészen a toledói kereske­dők keleti bazárnak berendezett üzletéig. Közben talál még egy­két éttermet, sörözőt. Sevillában az Expo nem for­gatta fel a várost, de kényelme­sebbé tette. Az andalúzok talán ezért is mosolyogva, barátsággal fogadják az idegent. Mind a negyvenmilliót, akire minden­képpen számítanak. Ha több jön, őket is. És örülnek, hogy megvalósult egy nagy álom: hat hónapra a vi­lágnak is fővárosa lett az Ameri­kát felfedező Kolumbusz városa. Kercza Imre Van-e hiút? Amióta nyilvánvalóvá vált, hogy a köztársasági elnök nem menti fel a Rádió elnökét, az ezzel foglalkozó nyilatkozatokban a legtöbbször szereplő szó a felelősség. Göncz Árpád az államszer­vezet demokratikus működéséért vállalt felelősséget — hangsú­lyozta. Antall József pedig többször szólt a saját és kormányának politikai felelősségéről. A kormánykoalíció képviselői figyel­meztették az államfőt a döntéséért reá háruló felelősségre, az el­lenzék viszont dicsérte a köztársasági elnök döntésében kifejező­dő felelősségérzetet. Csak fenyeget-e a válság, vagy már ki is alakult? A helyzet — sajnos — máris válságos. Mert, ha egyazon ügyben egyszerre tá­mad konfliktus a köztársasági elnök és a miniszterelnök, az ál­lamfő és a parlamenti többség, a koalíció és az ellenzék képvise­lői között, s ebben őrlődik a Magyar Rádió és a Magyar Televízió, akkor ez bizony az egész tömegtájékoztatást érintő belpolitikai válság. Politikai „taxisblokád”? A mostani válság — miként a koalíci­ós képviselők megfogalmazták a legerősebb támadás, amely az alkotmányos rendet a taxisblokád óta érte. Semmi sem lenne rosszabb annál, ha a mai helyzet hasonlóvá válna a taxisblokád­hoz abban, hogy a dolgok eldöntésének lehetősége kikerülne az utcára. Van-e kiút? A választ nem lehet mással kezdeni, mintabeveze­tőben említett felelősség igényének hangoztatásával. Most na­gyon is szükség van a politikai presztízs-szempontokon felül­emelkedőjózanságra, minden párt önmérsékletére, arra az egyete­mesfelelősségre, amely valamennyi politikai erőt a válságmegol­dására kötelez. Ennek eredői pedig egy irányba mutatnak: a lehe­tő legrö videbb időn belül el kell fogadni a médiatörvényt. Nem le­het fontosabb nemzeti érdek, mint az, hogy még a legélesebb konfliktus is törvényes alapon rendeződjék. (FEB) Viktor szerint a parlamenti kor­mánytöbbség köszönettel tarto­zik a köztársasági elnöknek, mert már eddig két alkalommal (a kárpótlási törvény és az elévü­lési törvény esetében) akadá­lyozta meg, hogy alkotmányelle­nes törvények lépjenek hatályba. Mindkét döntés után ugyan­olyan bírálat érte Göncz Árpá­dot, mint most. Mivel az idő a köztársasági elnököt igazolta, a Fidesz szerint a kormánytöbb­ségnek meg kell értenie: tevé­kenységüknek alkotmányos kor­látái vannak. Végezetül Orbán Viktor arra kérte Antall József miniszterelnököt, hogy függet­len intézmények vezetői helyett saját minisztereinek alkalmassá­gát vizsgálja meg. Füzessy Tibor (KDNP) frak­cióvezető napirend előtti felszó­lalásában úgy vélekedett, hogy a médiaelnökökkel kapcsolatos vita még korántsem ért véget, a helyzetet alaposabban meg kell fontolni. Azonban örömmel vet­te tudomásul, hogy az az indok­lás, amely — véleménye szerint — a köztársasági elnök leveléből hiányzott, az ellenzéki képvise­lők napirend előtti felszólalásai­ban elhangzott. Gál Zoltán (MSZP) frakció- vezető kiemelte: az államfő dön­tése politikai és alkotmá­nyos szempontból egyaránt az egyedül helyes megoldás volt. Különös tekintettel arra a hely­zetre, amely a kulturális bizottsá­gi hercehurca nyomán alakult ki, illetve figyelemmel arra, hogy a Ház folytatja a médiatörvény vi­táját. A frakcióvezető nem tar­totta kizártnak, hogy az aláírás elutasítása miatt politikai kam­pány indul a köztársasági elnök ellen. Prepeliczay István (FKGP) a 35-ös képviselőcsoport média- szakértője nem lepődött meg a köztársasági elnök döntésén. A képviselő nem tartja jó megol­dásnak, hogy a miniszterelnök akkor kérte fel a kulturális bi­zottságot a két média elnöke al­kalmasságának vizsgálatára, amikor végre már megvolt a re­mény arra, hogy a Parlament elé kerül a médiatörvény. Fodor István (független kép­viselők csoportjának vezetője) hangsúlyozta: az idő azt igazolta, hogy a köztársasági elnök min­dig átgondoltan cselekedett, amikor ilyenfajta véleménykü­lönbségbe került a kormánnyal. Göncz Árpád tehát nyilván most is megfontolta, hogy miért dön­tött így. Az ügynek Fodor István szerint két oldala, politikai és al­kotmányjogi tartalma is van. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom