Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-15 / 242. szám

HÍRLAP, 1991. október 15., kedd FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. „Elvarázsolt kastély’' — Kétútközön (Fotó: emzsé) Kevés a vásárló... Könyvet eladni — nem üzlet Nehéz lenne a járatlannak hir­telen összeszámolni, hogy mi­lyen és mennyi „hivatal” székel Füzesabonyban a volt rendőrsé­gi épületben. Egyebek között itt található a Heves Megyei Mun­kaügyi Központ füzesabonyi ki­rendeltsége is. Az ajtón kívül ta­lán tíz-husz a várakozó, bent az irodában Kelemen Györgyné egyszál egyedül, a kirendeltség vezetője. — Nem könnyű ide bejutni. — Régen várakoznak, nehe­zen tűrik a soronkívüli látoga­tót... Amilyen szűkös itt a hely és a létszám — három és „fél” ember —, annyira korszerű a felszere­lés, a technika: néhány billentyű leütése után a monitorról már ol­vashatóak is a naprakész adatok. Mindezek mellett számomra leg­alább olyan fontosak a nagy gyakorlattal rendelkező szakem­ber szóbeli magyarázatai, ame­lyek így summázhatok: a füzesa­bonyi térségben is mind több a munkanélküli, munkát kereső ember. Ezt mi sem igazolja job­ban, mint az, hogy átlagosan na­ponta immár százhúszon fordul­nak meg „munkaügyben”. — Mennyit foglalkozik egy- egy emberrel? — Az attól függ, hogy első „fecske-e” vagy visszajáró. Akik először jönnek, azokról adatla­pot töltünk ki, elmondják, mi a szándékuk, milyen munkát vál­lalnának szívesen vagy „muszáj­ból”. Vannak, akik segélyt sze­Nem vitás: az élet produkálja az érdekes dolgokat. Az öregek ünnepére éppen köszöntőjét ké­szíti irodájában Poczok Sándor polgármester Egerfarmoson, szemközt a klub falan meg leng a fekete lobogó. Ott éppen gyá­szolnak. Ezen a héten hárman távoztak az élők sorából. — Sajnos, elég idős a falu — magyarázza a polgármester. — A mai összejövetelre például 320- an hivatalosak a 800 lakosú tele­pülésről. — És hol vannak a fiatalok? — Általános jelenség, hogy elköltöznek innen, máshová há­zasodnak. Amióta megválasz­tottak polgármesternek, és letet­tem az anyakönyvvezetői esküt, szeptemberben volt az első lagzi. Azóta sem több, sem kevesebb: egy fiatal párt összeadtamr — folytatja Poczok Sándor. — Ép­pen ezért nem tudom megérteni, miért jelentgetik fel az önkor­mányzatunkat a kormánybiztos­nál meg az újságoknál is, hogy megengedtük a kultúrházban a presszó nyitását és a hét végi diszkót? Régebben is volt ott le­hetőség a szórakozásra. Az áfésztol vettük át a jogot, és még egy diszkont-boltot is berendez­tünk az alagsorban. így négy munkanélküli fiatal hölgynek tudtunk állást biztosítani. Vala­hogy itthon kell tartani a fiatalo­kat...! Arról van egészen pontosan szó: kilenc aláírással azt pana­retnének, mások munkahelyet, mert dolgozni akarnak. S itt hadd említsem meg a fiatal pá­lyakezdőket, akiket a sorsuk arra kényszent, hogy ide vezessen az útjuk... Miközben beszélgetünk, mű­ködik a „masina”: „elmondja” nekünk a következőket: az év el­ső hónapjában munkaügyben mindössze 466-an fordultak ide, szeptemberben a munkanélküli­ek száma a térségben már elérte az 1062-t. — Mi várható? — Nem kell bölcs jósnak lenni ahhoz, hogy azt mondjam: saj­nos, további növekedés. A gép pontos adatait a szöve­ges magyarázat támasztja alá. Kiderül ugyanis, hogy Füzesa­bonyban es a hozzá tartozó 16 községben a fizikai munkások mellett mind többen maradnak munka nélkül a szellemi foglal­kozásúak is. De beszéljenek a számok: szeptemberben 5 egye­temet, 14 főiskolát végzett 42-58 életév közötti férfi, illetve nő volt munka nélkül. Kíváncsiskodó kérdésemre megtudom, hogy van közöttük több mezőgazda- sági szakember, de villamosmér­nök, óvónő, tanárnő, üzemmér­nök is. A munkanélküli „ellátás­ban” részesülők közül szeptem­ber végén 103 volt a szellemi fog­lalkozású. „Munkanélküli ellátás...” Fennakadok ezen a megfogal­mazáson, de kiderül, hogy ebbe a kategóriába tartoznak a mun­szolták Egerfarmosról, hogy a diszkó zavarja a gyerekek könyv­tárba járását. Pedig a könyvtár­látogatás reggel 9 órától este 5 óráig tart, a zenés szórakozás vi­szont a hét végi napokon este 8 órakor kezdődik, és éjfél után be­fejeződik. Nincs a környéken olyan ember, aki ellenezné az egyébként sűrűn ellenőrzött tán­cos szórakozást. Erről egyébként a helyszínen is meggyőződünk. Az épület, a presszó tiszta, kar­bantartott és kellemes. Fegyel­mezettek a bennülők, hárman a sörüket isszák éppen az asztalok­nál, hallgatagok. A buszra vára­koznak. Évente, amint állítják, kétmil­lió forintot fordítanak az épület fenntartására. Nem éri meg, hogy csak néhanapján egy-egy ünnepséget rendezzenek benne, így legalább kihasznált: itt tartja most már a próbáit a női népdal­kórus, az Őszirózsa női, illetve férfiklub, ezek tagjai az „Életet az éveknek” országos szövetség­nek is. — Szerencsénkre, olyan az önkormányzatunk összetétele, hogy hasznos ötletek, legfonto­sabb gondjaink megoldására tö­rekednek. Szeretnénk otthonos­sá, lakhatóvá és nyitottá tenni fa­lunkat, hogy a fiatalokat idehaza tarthassuk — vázolja törekvé­sünket a polgármester. — Most végzik éppen a vízbekötéseket a házakhoz, október végére befe­jeződik. Nyolcvan épületben kanélküli-segélyesek, az átme­neti járadékosok, a munkanél­küli-járadékosok és a pályakez­dők is. — Mennyien vannak a pálya­kezdők? — Hetvenhatan... Az ajtó túloldalán várakozók között természetesen valameny- nyi kategóriabeli megtalálható, így a szó szoros értelmében min­den ember külön ügy: vágy, óhaj, lehetőség! Érdemes tehát minden tiszteletet kiérdemlőén megnézni azt az asszonyt, aki életét tette arra, hogy a percekre szabdalt munkaidejéből a leg­többet nyújtsa a rászorulóknak... — Mennyi az átlagsegély ösz- szege? — 6990 forint volt szeptem­berben. Segélyre nem jogosult az, akinek négy éven belül nincs meg a 360 ledolgozott munka­napja. Kerülnek természetesen sze­rencsések, akiknek sikerült munkát találni, így szeptember­ben 17-en kaptak új munkalehe­tőséget közvetítéssel. Sőt, egy egészen friss adat a gépből: a po­roszlói Tiszamenti Fafeldolgozó 24 embernek kínál munkát, ke­resnek lakatost, faipari mérnö­köt, főkönyvelőt, pénztárost, se­gédmunkást, raktárost is... Ennyi a naprakész helyzetje­lentés a füzesabonyi kirendelt­ségből, ahol most és a jövőben — sajnos — mind több ember meg­fordul... már bent van a vezeték, 170 van még hátra. Ha elkészül, az ottho­nok több mint felében artézi vi­zet ihatnak a lakók. Később azt is elmondja a pol­gármester, hogy a minap készült el 500 méter hosszan a bitume­nes út a József Attila utcában, s jövőre ott folytatják majd, s úgy haladnak tovább másfelé. A köz­ségháza mellett most kezdik meg az irattár és a különböző raktá­rak építését. Pályáztak a megyé­nél, s remélik, hogy el is nyerik azt az összeget, amely szükséges lenne a polgármesteri hivatal fel­újítására. Mert, ami igaz, az igaz: nagyon kopott, rozoga az épület, csak az nem tud „behatolni" oda, aki nem akar. Ez a múlt marad­ványa, a mezőszemerei közöskö- dés átka. Míg együtt voltak, alig csináltak itt valamit. Most kell bepótolni mindent. De nehezen tudnak előrelépni, mert a va­gyonmeg­osztást még mindig nem végez­ték el. — Emiatt a fél évi vagyonlel­tárt sem tudtunk elkészíteni — panaszolja az egyébként tettre- kész ember hírében járó Poczok Sándor. — Nem tudjuk, csak sejtjük, hogy mi a miénk. Még az iratok többsége is odaát van. Nem lehet tovább húzni az ügyet, mint a rétestésztát. Ha el­készül az év végi vagyonfelméré­sünk, még bátrabban tervezhe­tünk, mint tettük ezt ebben az esztendőben. A fiatalok érdeké­ben is... (p j \ Rázós feladatot vállaltak ma­gukra azok — legyenek bár szö­vetkezeti, vagy egyéni elárusítók —, akik könyvvel, papíráruval kereskednek. Erről bizonyosod­tam meg a füzesabonyi áfész üz­letében Ferencz Jánosnéüz\etve- zetőnél. Ők papír, írószer és könyvek eladásán kívül hangle­mezek, kazetták forgalmazásá­val is foglalkoznak. A bolti könyvkészlet jelenleg mintegy egymilliós, és arra számítanak, hogy a közelgő őszi, illetve téli hónapok talán meghozzák a sze­rencséjüket, növekszik majd az emberek vásárlókedve. — Milyen könyveket vásárol­nak? — Azt kérdezze talán, milye­neket nem... Legelőször is azt kell tudni, hogy a könyvek ára 1990 tavasza óta úgyszólván ál­landóan emelkedik, így a szépi­rodalmi könyveké is. Az embe­rek bejönnek, kézbevesznek egy művet, aztán amikor megpillant­ják az árat, többnyire leteszik. Ám, hogy a tulajdonképpeni kérdésre válaszoljak: elsősorban a közismert és közkedvelt szerel­mes, romantikus könyvecskéket, füzeteket veszik, a krimiket pe­dig inkább a fiatalabb korosztály. — Melyik a legértékesebb, legdrágább könyvük? — Csináljon neki propagan­dát... Egyetlen egy van belőle és az ára: 4950 forint. Ez a „Bib­liotheca Corvina”. További beszélgetésünk során kiderül, hogy a már korábban megrendelt „sorozatokat” — Biblia, lexikonok — a megrende­lők általában nem mondták visz­A nyárnak és a kora ősznek már csupán az emlékei maradtak a széles káli és debrői határban. Ránkmosolygott október, a szö­vetkezeti és az egyéni gazdák a kukorica, a napraforgó betakarí­tásával foglalkoznak, de munká­ban vannak az ekék, a tárcsák, sőt a vetőgépek is. — Itt az őszi kalászosok veté­sének az ideje. A mezőőr int, hogy álljak meg egy dinnyetábla mellett, ahol ha­lomba gyűjtött 10-12 kilós csíkos dinnyék tornyosodnak. A túlol­dalon már a tárcsa trancsírozza a „Kpmzont”, a gép nyomában „vérben” úszik a föld. — Több száz vagonnal ment veszendőbe! Nem sokkal távolabb paradi­csommal lehetne megrakni egy vasúti vagont, de ezzel sem törő­dik már senki: nyulak és őzek nyargalásznak a zöld hálóval el­kerített területen. A mezőőr legszívesebben sír­na bánatában, magam pedig az sza. Továbbra is népszerű és ke­resett a Képes Biblia. Az üzlet egyik, a legnagyobb közérdeklődésre számottartó feladata az iskolai taneszközök, közöttük a tankönyvek árusítá­sa, amire tavaly — különböző okok miatt — 50 ezer forintot fi­zettek rá. — Könyvet eladni manapság nem üzlet! És ez vontakozik a tankönyvekre is, bár az idén any- nyi újdonság volt, hogy a helyha­tóságok általában megvásárol­ták, vagy kedvezményt adtak a diákoknak. Ki ezer forintot, ki többet kapott, a helyhatósági döntéstől függően. Szóba kerülnek a tankönyv vekkel kapcsolatban azok a véle­mények, amelyeket a pedagógu­sok, a szülők, de maguk a tanu­lók is elmondanak itt az üzlet­ben. A legtöbb kifogás amiatt van, hogy miért késnek ennyit a tankönyvek? Miért most ősszel — vagy még most sem — tudják némelyiket leszállítani, noha csupán utánnyomásról van szó? Üzletben lévén, legyen efféle ter­mészetszerű megint a kérdés: — Mennyi lesz az idei forgal­muk? — Minden könyvet ideszá­mítva, talán 4 millió!Ám ha csak azt vesszük, hogy a tankönyvek ára is 85 százalékkal emelkedett — amit pedig meg „kell” vásárol­ni —, akkor már következtetni lehet a várható „haszonra”... Zárva a magnó, csukva a fü­zet, amikor váratlanul megkér­dezem még: — Ha „kínálnák”, megvenné ezt a boltot? A rövid és tömör válasz: nem! olyan uborkatáblákra gondolok, mint amilyeneket annak idején egyebek között Novajon is lát­tam. — Beledöglünk a „gazdagsá­gunkba!” Kápolnán a benzinkút közelé­ben Hargitai Andrásné aldebrői kereskedő még kínálja, erőlteti a hatalmas csíkos dinnyéket, a fér­je — őstermelő — ott fogadkozik mellette, hogy jövőre egy dara­bot sem termel. A fiatalasszony almát, szőlőt, sőt banánt is árul. — Hogy kerül a dinnye mellé a banán? — Csalogatónak...! Vesznek egy-egy kiló szép banánt, aztán hátha gazdája akad egy-egy diny- nyének is... Elmondják, hogy az idén csaknem egy hónapot késett a dinnye, és akiknek sikerült a leg­első kötés, azok szerencsések voltak, de, akik később palántáz- tak, azok már lekéstek a primőr­árakról. A határjáráson látotta­Üj üzletek Feldebrőn Nyolc új engedélyt adott ki az utóbbi hetekben a feldebrői pol­gármesteri hivatal. A palacko­zott italok, üdítők, dohányáruk, ajándéktárgyak, valamint textil- és ruházati áruk, mezőgazdasági termékek forgalmazása mellett engedélyezték koszorúkötő mű­hely létesítését is. „Mindenki kedvére” Füzesabonyban Tegnap — délelőtti és délutáni előadás keretében — mutatták be „A gyáva kistigris” című da­rabot az Á llami Bábszínház mű­vészei Füzesabonyban a Városi Művelődési Központban. Leg­közelebb október 21-én, hétfőn 18 órától rendeznek Mindenki kedvére címmel zenés szórakoz­tató műsort az intézményben, ahol Lehoczki Zsuzsa, Csányi János, Karda Beáta, Pere János és Ihos József művészek lépnek a színpadra. Iskolai programok Kaiban A káli általános iskola diákjai­nak rendszeres programokat szerveznek az intézmény peda­gógusai. Nemrégiben megemlé­keztek az aradi vértanúkról, -a—- Magyar Köztársaság ünnepére pedig külön műsorral készül az énekkar. Mint ismeretes, no­vember a fogászati hónap, s en­nek keretében pedig rajzpályá­zaton vehetnek részt a tanulók. Templomi hangverseny A legutóbbi önkormányzati ülésen arról határoztak a füzesa­bonyi képviselők, hogy az októ­ber 23-i ünnepség ezúttal „for­mabontó” lesz. Ezúttal a város katolikus templomában rendez­nek hangversenyt. kát ők is megerősítik, és az a vé­leményük: felelősség terheli a külkereskedőinket, akik nem hívják fel a figyelmet időben ar­ra, hogy Nyugaton kizárólago­san a kisméretű, zöldhéjú görög­dinnyéket keresik, és eszük ágá­ban sincs megvenni a 10-12 kilós óriásdinnyéket. — Hová lettek a „sugárbé­bik”? — Kimentek a divatból... Félórás beszélgetésünk során alig akad egy-két vevő, ők is al­mát, szőlőt, banánt keresnek, a dinnyére rá sem néznek. — Mi tudunk termelni — int ingerülten egyet az ember —, de hogy a piacnak mire van szüksé­ge, azt „súgják” meg azok, akik az idén azt a kevés hasznot is zsebrevágták... Zsörtölődnek a termelők, le­het, hogy elkeseredésük csupán féligazságokat hordoz, de azért nem ártana arra is sokkal jobban odafigyelni... (bogácsi) A noszva) tgazdaház A település múltját híven tükrözi a noszvaji gazdaház, amelyben egy korabeli parasztcsalád használati eszközeit, bútorait, szerszámait tekinthetik meg az érdeklődők. (Fotó: emzsé) (Sz. I.) A vagyonmegosztás még mindig hátra van A cél: otthonossá tenni a falut Dinnyét, paradicsomot szánt az eke A „vanból” is megárt a sok... 1062-en vannak Füzesabony térségében Mind több a munkanélküli Mérnök, mezőgazdász, pedagógus is keres munkát — A Tiszamenti Fafeldolgozó munkásokat vesz fel

Next

/
Oldalképek
Tartalom