Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)
1991-07-29 / 176. szám
HÍRLAP, 1991. július 29., hétfő HEVES ÉS KÖRZETE 5. A gyergyószentmiklósi városháza udvara Hevesiek Erdélyben A Székelyföld üzenete (11/1.) Heves város és a Székelyföld északi medencéjében fekvő település, Gyergyócsomafalva testvérkapcsolata — bár még csak egyéves múltra tekint vissza - máris felnőttkorba lépett. Egy éve már annak, amikor Heves város nemes lelkű polgárai adományából jelentős, több mint háromezer kötetes könyvajándékkal elültettük e baráti kapcsolat csiráit, amelyek mára egy erős törzsű és sudár koronájú fává cseperedtek. A gyenge szálakból erős kötelékké alakuló kapcsolatunk újabb meghatározó eseménysorozata, hogy a közelmúltban — június 27-től július 1-jéig — több napon át egy 120 fős küldöttséggel öregbítettük kapcsolatainkat. A dr. Hegedűs György polgár- mester által vezetett delegáció tagja volt a Heves városi kamara- zenekar Kecsmár László karnagy, a Heves városi fúvós- és majorette-együttes Lövei János, a jászszentandrási Áfész Pávakor Kunráth Sándor karnagy vezetésével. Ez utóbbi is jól példázza, hogy — bár Jászszentandrás egy másik megye — az államigazgatás és a kulturális régióik határainak nem kell azonosnak lenniük. Küldöttségünk fogadtatása és az a várakozás, amely műsorunkat, fellépéseinket övezte, egy életre szóló élményt adott mindnyájunknak. A fellépések során a Gyergyó-medence minden jelentősebb településén volt alkalmunk találkozni a hálás közönséggel. Vendégszereplésünk központi eseménye Gyergyócso- mafalván a Péter-Pál-napi búcsú volt, ahol szabadtéri programban, ötezres nézősereg előtt szerepelhettünk. A sportpályán felállított színpad, a vásári sátrak karéjának különlegesen egyedi hangulata és a még ma is élő vörös-fekete alapszínű gyergyói népviseletbe öltözött emberek tömege pompás látványt jelentett. A búcsú — főleg a Székelyföldön — elsősorban egyházi ünnep, a csomafalvai is nagy esemény az itteniek életében. Ilyenkor a Gyergyó-medence környező hat településének hívői zarándokolnak ide, hogy ünnepelhessenek. Ezt a hagyományt azonban a diktatórikus hatalom az elmúlt évtizedekben igyekezett megakadályozni. Most tapasztalhattuk magunk is, micsoda óriási demonstratív, értelmi és érzelmi hatása van egy ilyen ünnepi szertartásnak ott, ahol az egyház volt az egyedüli intézmény a magyar etnikum számára, a nemzeti meg- és fennmaradás kifejezésére. Amikor a szentmise zárásaképpen a fúvószenekar eljátszotta a magyar és a székely Himnuszt, nemcsak vendéglátóink, de a mi szemünkből is kicsordult a könny. A nemzet, a hit és a kultúra fennmaradásának záloga a katolikus egyház volt és marad, ezt érzékeltük, bárhová is mentünk. Ezért is jelentett számunkra nagy megtiszteltetést a templomi hangversenyekre való felkérés. A gyergyóditrói és csomfalvai hangverseny amellett, hogy óriási sikert hozott a kamarazenekar számára, egy újra divatos és ismét reneszánszát élő koncertforma debütálását is jelentette ezen a vidéken. A templomok csodálatos építészeti és képzőművészeti miliője mellett a nagyszerű akusztikai adottságok magasztos szakmai feladatot és remek előadói élményt jelentettek zeneművészeink számára. Corelli G-moll karácsonyi concerto grossója, A Ibi- oniAdagiója, VivaldiV-áúvconcertója és Brahms Magyar tánca a komolyzenei hangversenyekre ritkán eljutó, a zeneművészetben járatlan fülek számára is egyedülálló élményt jelentett. (Folytatjuk) Blahó András igazgatóhelyettes Városi Művelődési Központ - Heves A gycrg)úcsoniaialvai búcsú (Bencsik József felvétele) A lópatkó és a térkép jól megférnek egymással Történt, hogy idén tavasszal Tóth Tamásés Szűcs Attila vállalkozott, és április elsejével megalapították a Tamamérán működő Ferro tas Kft.-t. Talán különös dolognak tűnik, amit elhatároztak, miután hamarosan elkezdik a lópatkók készítését, amelynek biztos jövőjével számolnak: máris van olasz megrendelésük. Emellett kereskedelmi és reklámtevékenységgel is foglalkoznak majd. — Elhatároztuk, hogy megszervezzük Heves térképének kiadását — mondta nem kis büszkeséggel Tóth Tamás. — Kicsit furcsálltuk, hogy nem az alföldi város önkormányzata kezdeményezte ezt, de amikor ötletünkkel előálltunk, nem akadályozták. Úgy érezzük, hiánypótló feladatra vállalkoztunk a térképpel, mert Hevesről egyáltalán nincs ilyen, tehát ha készen lesz, segítségével a várost közelebb hozzuk a világhoz. — Tulajdonképpen milyen lesz ez? — Szervezésünk eredményeként 30-35 térségi vállalkozó által összeadott forintokból fedezzük a kiadás költségeit. Természetesen ezért hirdetések jelennek meg a térkép kiegészítéseként. Sajnálattal mondom, hogy az utazási irodák, illetve a megyei idegenforgalmi hivatal nem élt ezzel a lehetőségekkel. A pénz összejött, mintegy 350 ezer forint, amelyet igyekszünk megfelelően felhasználni. — Hol készül a térkép? — Budapesten, a Honvédelmi Minisztérium Tóth Ágoston Térképészeti Intézetében. A város térképét a Geodéziai Intézet bocsátotta rendelkezésünkre. A kiegészítő hirdetési részeket viszont Borbély Tamás hevesi grafikus állította össze. Várhatóan augusztusban jelenik meg, 15 ezer példányban. Azok a vállalkozók, akik hirdetnek, száz-száz példányt kapnak. Rajtuk kívül természetesen a hevesi könyvesboltban, illetve az írószerben árusítják majd. Egy kicsit a lokálpatriotizmus is szól belőlünk. Nagyon fontosnak tartjuk: a térkép megjelentetésével segítséget nyújtsunk ahhoz, hogy minél többen megismerjék Hevest, s a hirdető vállalkozókat, akik termékeket, szolgáltatásokat ajánlanak ebben az alföldi térségben. Sajnos, szomorú tapasztalatunk, hogy a városban még ma sem tartják sokan fontosnak az idegenforgalom, különösen a turizmus felkarolását. Pedig egy-egy hevesi lakodalom, vagy például a disznóvágás vonzó programot kínálhatna az idegeneknek. Ezek itteni specialitások, érdekes színfoltok... — Mi lesz a következő vállalkozásuk? — Szeretnénk egy másik hiánypótló kiadványt is megszervezni. Egy olyan országos katalógust kiadni, amely felöleli gazdaságunk minden területén az üzemek, vállalatok, szövetkezetek, vállalkozók teljes körét, tartalmazza a gyártók, a termékek, a szolgáltatások listáját. Ehhez segítséget várunk a Budapesten levő Kisvállalkozás-fejlesztési Irodától. Tárgyalásokat folytatunk nyomdákkal is, hogy minél olcsóbban készítsék el. Jövőre szándékozunk ezt kiadni. Reméljük, sikerül is. (m. k.) Aki a születésénél is bábáskodott A vita napjainkban is tart a Ti- sza-tó jelentőségéről és jövőjéről: ennek lehettünk tanúi legutóbb Kompolton, a GATE kutatóintézetében. Mint lapunkban már beszámoltunk róla: nagy érdeklődést és figyelmet váltott ki dr. Kurucz Gyulának, a mezőgazdasági tudományok doktorának, a Debreceni Agrár- tudományi Egyetem professzorának előadása. Szenvedélyes szavaiból kitűnt, hogy az 1960- as években ott bábáskodott a Tisza II. születésénél. Akkor — mint a Karcagi Mezőgazdasági Kutatóintézet igazgatója — részese volt annak a vitának, amely a vízlépcső szükségessége körül folyt. A Tisza-völgyre prognosztizált öntözési program ma is visz- sza-visszatér. A mezőgazdaság érdekeit figyelembe véve, sokan sürgették a Tisza II. létesítését, persze nem ment ez olyan simán akkor sem, rengeteg vita volt körülötte. Az a cél vezérelte a szakértőket, hogy a térségben, az A Iföld jelentős részén az öntözés megvalósításával növeljék a terméshozamokat. Jól is indult a tervezés, hiszen a műszaki elgondolásokkal párhuzamosan a mezőgazdaság fejlesztésére is program készült. Ám a helyzet a hetvenes évek elején döntően megváltozott. Elkészült ugyan a vízlépcső, a hozzá tartozó műszaki létesítményekkel, amelyekhez a pénzt biztosították. A mezőgazdaság fejlesztése viszont csorbát szenvedett, miután a kidolgozott eredeti terv nem valósulhatott meg, tőke hiányában! Tulajdonképpen egy befejezetlen beruházás lett belőle — mondhatni szemléletesen —, egy „félkarú óriás”, amely ma is az. Szomorú tény, hogy van egy viszonylag kiépített része, ugyanakkor, amiért az egészet létesítették — az öntözésért —, azt nem szolgálja. Ehhez még az is hozzájárult, hogy az elmúlt években nem valósultak meg a termelés gazdaságosságát jelentő öntözés feltételei, miután nem tették érdekeltté a mezőgazdasági üzemeket erre. Hogy mi a helyzet ma? A vita erről is tart, miután megváltozott a mezőgazdaság megítélése. A világpiacon túltermelési válság van, amely megkérdőjelezi hazánkban is a víz, az öntözés, a melioráció eredményfokozó hatását. Az elmúlt három évtizedben mezőgazdaságunk az intenzív fejlődési pályán haladt előre. A jelenlegi helyzetben viszont szükség van és lesz az ágazat egyes területein az extenzív fejlesztésre is. Tehát: felül kell vizsgálni a korábbi öntözési módokra vonatkozó terveket annak érdekében, hogy az átalakuló szövetkezetek, állami gazdaságok és a farmergazdaságok a mai valósághoz igazítsák elképzeléseiket. Kurucz Gyula arra is rámutatott, hogy valószínűleg két-há- rom esztendőt vesz igénybe a nagyüzemek átalakulása, a gazdálkodás új alapokra helyezése, s ez minden bizonnyal nem teszi lehetővé az öntözés fejlesztését. A nagytáblás területeken kizárólag az úgynevezett szuperinten- zív öntözésnek lesz szerepe, amellyel hektáronként 55-60 tonna cukorrépa, 12-13 tonna kukorica, 12-14 tonna lucerna termelhető. Közép- és hosszabb távon viszont már biztatóbb lehet a helyzet. A fejlesztéseknél ugyanis nem lehet lemondani a mezőgazdaság jövedelemtermelő képességének javításáról. Ehhez legalább 5-6 esztendő kell becslések szerint. így Kisköre térségében csupán akkor kezdődhet meg nagyobb erőforrások felhasználásával az öntözés- fejlesztés. Nem mondhatnak le tehát a jövő érdekében a vízlépcsőről, annak teljes hasznosításáról, de időeltolódással kell számolni. Persze, ez türelem, s természetesen pénz, tőke nélkül elképzelhetetlen, de végső soron mégiscsak megéri, hogy a Tisza II.-t valóban befejezzék, és ne maradjon a jelenlegi „félkarú óriás”. Mentusz Károly A falusi vendégfogadásról A múlt hét végén fontos tanácskozást szervezett a megyei önkormányzat Kiskörén, ahol a falusi vendéglátás és turizmus lehetőségeit vitatták meg. Ezen a helyi vezetőkön, illetve vállalkozókon kívül a Tisza-tó mentén érintett szomszédos községek — így Sarud, Poroszló és Tiszanána — illetékesei is véleményt cseréltek az említett témáról. Felvázolták a vállalkozási törekvéseket. A találkozón részt vett dr. Csáky Csaba, a Magyar Falusi-Tanyai Vendégfogadók Szövetségének elnöke. Átadásra készen Heves megyéből is sokan járnak ezekben a nyári hetekben a Tisza-tó Jász-Nagykun-Szolnok megyei szakaszán levő abádsza- lóki üdülőhelyre. Értesülésünk szerint az említett település és a közvetlenül vele szomszédos Kunhegyes határában átadásra kész az új szennyvíztisztító, amely meghatározó fontosságú fejlesztés. A két község lakói közös összefogással építették a korszerű létesítményt. A kárpótlási törvényről A Kereszténydemokrata Néppárt hevesi szervezete meghívja Heves város és környékének lakosságát a városi művelődési házba, ahol dr. Lukács Tamás, a KDNP megyei országgyűlési képviselője tart előadást a kárpótlási törvényről. A találkozó - amely július 31-én, szerdán este 7 órakor kezdődik — alkalmat teremt arra is, hogy az érdeklődők választ kapjanak a témával kapcsolatos kérdéseikre. Foglalkoztatási gondok Egyre nyomasztóbbá válik a megye déli térségének munkahelyhiánya. Hevesen például a munkaügyi hivatal kirendeltségén havonta átlagosan háromszor annyian kémek segítséget az elhelyezkedéshez, mint az elmúlt évben. Versengés a Tisza-tó szépe címért Egyre-másra rendeznek szépségversenyeket, amelyek hölgyek és férfiak között egyaránt népszerűek. A gyengébb nem képviselőinek mérhetőséggel, a teremtés koronáinak pedig esztétikai örömökkel szolgál a nemes versengés. Az elmúlt napok során több helyütt is lebonyolították a Tisza-tó szépe választás selejtezőit, hogy az abádszalóki döntőn már a legszebbekből válogassanak a szakavatott zsűri tagjai... Hajas Henriett Zita — 7-es számmal látható — lett a Tisza-tó szépe A TTe$z3- He<^ a „félkarú óriás”
