Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-27 / 23. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. január 27., szombat NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE 7. Epizódok a magyar nyomdászat történetéből Szemenszedett igazság Az osztrák császár és a magyar uralkodó osztály között 1867- ben létrejött kiegyezés sajátos szerepet játszott Magyarország gazdasági és politikai életében. Az új üzemek, gyárak, ipartelepek létesülésével kialakultak a munkáscentrumok, amelyek megszületése magában hordozta a tőke elleni szervezkedés fokozottabb lehetőségeit is. A kiegyezés utáni fellendülés nagy nyomdavállalatok egész sorát hozta létre — főként a fővárosban. A nyomdászok — akárcsak külföldön — nálunk is a munkás- osztály viszonylag jól fizetett, tanult és intelligens részét alkották. Ebből adódóan korán felismerve helyzetüket, már 1848-ban szervezkedni kezdtek, majd mozgalmi tapasztalataik révén sokan a munkásság vezetői lettek a kapitalizmus ellen folytatott küzdelemben. Az 1872-es törvény eltörölte a céhszervezetet, de mivel a nyomdászat területén nem voltak céhek, a nyomdászsegédek szervezkedési törekvéseinek korábban sem volt akadálya. A nyomdászok nagyon hamar felismerték a betegsegélyezés jelentőségét, mert a család megélhetése csak akkor volt biztosítva, ha a családfő dolgozott. Összefogásuk eredményeként 1848. május 13-án életbe lépett az első, tágabb érvényességű nyomdászárszabály. Röviddel az árszabály elfogadása után, 1848. július elsején a pesti és a budai nyomdászsegédek létrehozták az Általános Vándor és Beteg Könyvnyomdászokat Segélyző Egyletet. A szervezettségre jellemző, hogy a 236 pest-budai nyomdászsegéd közül 232 tagja lett az egyesületnek. A kezdeményezésnek azonban 1853. március 1-jén a kormány feloszlatási parancsa véget vetett, s a következő nyomdászegyesület csak 1863- ban alakult meg Pest-Budai Vándor és Beteg Könyvnyomdászokat Segélyző Egylet néven. A pesti könyvnyomdászok tevékenysége szétsugárzott a vidéki nyomdák felé is, mozgalmuk hatására hasonló törekvések születtek — igaz, sokkal nehezebb körülmények között — a vidéki nyomdászok köreiben is. A segélyegyletben még közelebb kerültek egymáshoz a nyomdászok, s a budapestiek 1865-ben már dalkört akartak alapítani, de végül is osztrák társaik ”Fortbildungsverein”-jének a mintájára önképzőkört hoztak létre. A hatóságok azonban különböző kifogásokkal nem engedélyezték a kör megalapítását, így véglegesen csak 1866 júliusában alakult meg Busch Ferenc elnökletével a Pest-Budai Könyv- nyomdászok Önképző Egylete. Az önképzőben élénk egyesületi élet bontakozott ki, könyvtárat rendeztek be, vitaesteket tartottak, előadásokat szerveztek, de hamarosan kitűnt, hogy a jogok további kivívásához, a tagság szakmai képzettségének emeléséhez egy szaklapot szükséges indítani. így látott napvilágot 1869. május elsején az első magyar szakegyleti lap, a nyomdászok Typographiá-ja. A Typographia kezdetben havonta három alkalommal jelent meg, 1873 febru- áijától pedig már hetente, minden pénteken. A lap köré először csak háromszázan csoportosultak, de a szervezés és a harc megszaporította az előfizetők számát. A Typographia megindulása fordulópontot jelentett a magyar nyomdászok életében, fontos szerepet töltött be a szakma egységének szilárdításában, a kizsákmányolás elleni harcukban. Bátorította őket, amikor síkra- szálltak a munkaidő megrövidítéséért, hiszen abban az időben 12-14 óra volt a nyomdászok munkaideje, de vidéken néhol még ennél is több. Számos írás harcolt például a tanoncok nehéz élet- és munkakörülményeinek a megjavításáért. A Typographia segítségével a nyomdászság öntudatos, összetartó és intelligens szervezetté kovácsolódott össze, amely igazának védelméért egységesen tudott küzdeni. 1869 előtt a főváros és a vidék nyomdáit nem kötötte egymáshoz semmi. Szinte alig érintkeztek, nem ismerték egymás viszonyait, nem is küzd- hettek egymás támogatásával céljaikért. A lap a nyomdászsá- got érintő problémákon túl foglalkozott a hazai és a külföldi munkásmozgalom kérdéseivel is. A nyomdászok korai mozgalmai jelentősen hozzájárultak a magyar munkásság osztállyá szerveződéséhez, fontos szerepet töltöttek be a kezdeti nehéz lépésektől a kibontakozásig egyaránt. Hirsch Lipót és Ihrlin- ger Antal nyomdász kezdeményezésére alakult meg 1868. február 9-én Traub József Üllői úti asztalosműhelyében az Általános Munkásegylet, amelyre elsősorban a lasalleánus eszmék hatottak. A munkások azon csoportja pedig, akik Schulze-De- litzsch önsegélyezési elvét vallották magukénak, február 16-án a Buda-Pesti Munkásegylet megalapítása mellett döntöttek. Vezetőik között ott találjuk Buschmann Ferencet, Bőhm Bélát és Jókai Mórt is. A munkásság — közöttük a nyomdászok — összefogását mutatja az is, hogy 1869 őszén már memorandummal fordultak a képviselőházhoz, amelyben a választási és a korlátlan egyesületi jogokért, a gyülekezési szabadságért szálltak síkra. 1871- ben pedig, amikor hűtlenség vádjával letartóztatták a hazai munkásmozgalom 28 vezetőjét, mint újságnak, csak a Typograp- hiának volt lehetősége arra, hogy részükre — s közöttük az öt nyomdász munkásvezető részére — segélyezést szervezzen. A nyomdászok aktívan részt vettek a Magyarországi Munkáspárt 1873-ban történt megalakításában is. A párt rövid működése, a külső és belső harcok sem törték meg a munkások erejét, s az egészséges és erős harci szellem felülkerekedésével 1880 májusában megalakulhatott a Magyarországi Általános Munkáspárt, amely 10 év múlva felvette a Magyarországi Szociáldemokrata Párt nevet. Az ország különböző részein megalakult nyomdászegyletek keresték az egymáshoz vezető utat, így az egyesítés igénye már nagyon korán felmerült. Az egyletek összefogását először a debreceniek javasolták, de tényleges eredmény csak az 1885. évi III. országos nyomdászkongresszus után született. A nyomdászok a szakma dolgozóinak egyesítését akarták megvalósítani, amikor a már meglévő nyomdász szakegyesületüket érdekképviseleti szervvé kívánták átalakítani. Az 1893- ban benyújtott nyomdászszakszervezet alapszabályait azonban a hatóságok elutasították, s az 1895-ös újabb kérés és elutasítás után végül 1896-ban mégis engedélyezték. A Bánffy-kormány alatt nagyon sok támadás érte a szakszervezetet, működését felfüggesztették, vagyonát elkobozták, majd később az elkobzó intézkedést visszavonták. A munkások a Bánffy-kormány szocialistaellenes intézkedései miatt ebben az időben a szaklapok közé csoportosultak, de Bánffy bukása után ismét az egyesületi élet került előtérbe. A szakmai szervezetek 1898. január 2-án megtartott budapesti értekezlete ismét megalakította a Szakszervezeti Tanácsot, amelyet korábban, még 1891- ben az MSZDP hozott létre, de akkor — főleg a pártvezetésben kiéleződő ellentétek miatt — hamarosan megszüntette működését. 1899-ben 64 kisebb-na- gyobb szakegylet 99 képviselőjének a részvételével összeült az első szakszervezeti kongresszus. Amíg a munkások, közöttük a nyomdászok idáig eljutottak, nagy utat kellett megtenniük. Hosszú, kitartó küzdelemre volt szükség, amíg a segélyezésen, az önképzésen, a szakmai képzésen keresztül eljutottak a gazdasági és politikai harchoz, vagyis a se- gélyzőegylettől a szakszervezethez, majd ezen belül — a szakmában szakegyletnek nevezett — szabad szervezethez, s ennek vezetésével a szervezett, munkáltatók elleni gazdasági és politikai követeléseket összekapcsoló küzdelemhez. B. É. „Nem vagyok egészen biztos abban, hogy a francia értelmiségiek okosabbak az amerikaiaknál. Eddig már több ostoba francia alakított kormányt. ” Claude Lévi-Strauss, francia antropológus * „Thatcher asszony mindig fejedelmi többesben említi önmagát. Ha netán lezuhanna helikopterével, akkor vajon „mi” esnénk le, vagy csak ő? Egy brit vicclap kérdése * „A kutyám a legnagyobb színész. Mindig eljátssza, hogy mennyire szeret, ha éhes.” Marion Brando, amerikai színész * „Azt hiszem, Fidel Castro Szegényebbek leszünk egy illúzióval, vagy gazdagabbak egy felfedezéssel? — Ez itt a kérdés, mondhatnánk Shakespeare közismert szavaival. Azazhogy Sheik Speare idézésével. A világsajtót ugyanis bejárta a szenzációs bejelentés: a brit szellemóriás se brit nem volt, se szellemóriás. Egyszerű plagizáló volt. „William Shakespeare sem brit volt, hanem arab. Az igazi neve: Sheik Speare. És a fia volt Zubair Sheiknek. Az életműve nem más, mint arab mesemondók plágiuma, amit olyan személyek bizonyítanak, mint az Otelló és a Rómeó és Júlia... hosszú éveken Omar Sharif— akiről nemrég írták a lapok, hogy beteg — szokatlanul őszintén nyilatkozott az életéről, amelyet elhibázottnak tart. A Doktor Zsivágó világhírű főszereplője, a női szívek meghódítója magányosságról panaszkodott az A l-Ayam című kairói újságnak. „Úgy érzem, hogy nyomorúságosán alakult a magánéletem, mert állandó vándorlásra kényszerített a film. Nem tudtam családot alapítani, amely most megadhatná számomra azt a boldogságot, amire egy férfi vágyik. Az utóbbi húsz évemet a világ különböző szállodáiban töltöttem.” A híres egyiptomi színészről olyan ember, aki nem kedveli az élet természetes dolgait; nem szeret táncolni, nem szereti a zenét, sem a festészetet, utálja a családi köteléket. Elutasítja tehát azt is, amit a többség szeretne: a reformokat. ” Martha Frayde, volt Unesco- nagykövet * „A csőd küszöbére koporsószögek erősítik a szerencsepatkót.” M. S. publicista * „Noha környezetünk egyre piszkosabb, a felelősöknek továbbra is tiszta a keze.” Egy francia képviselő felszólalásából át végzett tanulmányaim nyomán kétségbevonhatatlanul bizonyítani tudom, hogy Sheik Speare drámáiban az arab kultúra fedezhető fel.” Aki ezzel a történelmi felfedezéssel megörvendeztette a világot, nem más, mint Kadhafi ezredes. Hozzánk földrajzilag közelebb eső „kutatóktól” tudjuk, hogy Mátyás király és Dózsa György nem volt magyar, és Bar- guzin óta Petőfi Sándorban is megrendült a bizalmunk. Ezek után tehát jobb lenne, ha az irodalomtudósok, a történészek átengednék a terepet a politikusoknak és a kazángyártóknak... csakugyan kevesen tudják, hogy a számtalan flörtön, szerelmi kapcsolaton kívül mindössze egyszer nősült, Fatin Hamama kairói színésznőt vette feleségül, s a házasság valóban a nomád életmód miatt jutott csődbe. „Ha akkor Egyiptomban maradtam volna, most lenne feleségem, és talán tíz gyermekem, és olyan ember lennék, akinek van magánélete.” Arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen minek tekinti magát, Sharif így válaszolt: „A lelkem mélyén most is fellah vagyok.” A fellah, az egyiptomi paraszt véleményét nem ismerjük az esetleges cserét illetően. Kadhafi ezredes irodalmárkodik Sheik Speare Sharif, a paraszt A tablókon korabeli dokumentumok, szerződéslevelek, térképek vázolják a 18. századi német falvak szerkezetét. S jellegzetes, egyedi dokumentumok mutatják ki a kor gazdasági és politikai okait, amelyek a bevándorlást megindították, serkentették. Ritka érdekesség a magyarországi német nyelvjárások térképe. A telepesek s utódaik hat(!) nyelvjárást beszéltek, közülük a sváb csupán az egyik... A svábok az első 18. századi telepes csoportok többségét alkották, s róluk ragadt rá a sváb elnevezés valamennyi német telepesre a Kárpát-medence népei között. * Az első emeleten a hazai németség sajátos kultúrájának bemutatásával folytatódik a kiállítás. A tárgyi eszközök (mező- gazdasági kultúra, a kisgazdaság, a kézművesség tárgyai) azt szemléltetik, hogyan alakult ki s fejlődött a hagyományos paraszti kultúrából, a megőrzött etnikai sajátosságokból s az együttélő népektől adaptált jelenségekből, szokásokból a telepes németek népi kultúrája. Életmódjuk jellegzetességeit (háztípus, bútorzat, viselet, szokások stb.) a különböző paraszti rétegek otthonának berendezései, a vitrinekben pedig öltözetei szemlélteik. A zenei folklór néhány fontos hangszere és emléke A legfelső szinten a hazai németség szellemi kultúrájának történeti áttekintését kapjuk. Ebben meghatározó szerepe volt a — kétharmajj részben római katolikus — vallásnak. A tablók, fotók, tárgyak és szobrok így elsősorban a vallásos tisztelet emlékeit, hagyományait, s a németség dramatikus szokásait reprezentálják, amelyek az egyházi ünnepekhez kapcsolódtak. Külön tárlókban őrzik a zenei folklór, a népélet, a családi ünnepek emlékezetes tárgyait, képeit, s viseletűk jellegzetes darabjait, amelyeken már sokszor magyar hatásokat is láthatunk. A tatai állandó kiállítás a teljesen új ismeretek szellemi örömét, tartalmas élményét kínálja. Megtekintése fontos része lehet nemzeti önismeretünknek is. W. E. Nemzetiségi múzeum Tatán településtörténeti és néprajzi kiállítását Fatuska János néprajzos-muzeológus, Etnikai folyamatok a magyarországi németeknél címmel (Der Grosse Schwabenzug), amelyet már eddig is sok tízezer hazai és külföldi látogató tekintett meg. A kiállítás anyaga a malomépület mindhárom szintjén, 500 m2 alapterületen látható. Célja: bemutatni a magyarországi németek betelepülésének történetét, fölvázolni népi kultúrájuk sajátos jegyeit. A németek a 13 — 15. században, illetve a török után települtek Magyarországra. S mivel számbelileg is az utóbbi a hangsúlyos, a kiállítás település- történeti része a középkori eredetű németséggel csak utalásszerűén foglalkozik. Részletesen csak a 18. században meginduló telepítést ismerteti. A mai Magyarországon élő németség ősei döntő többségükben az 1700-as években érkeztek hazánkbá. A kiállításnak ez a része az óhaza (Rajna-vidék, Bajorország s az akkori Német-Római Birodalom déli részei) térképeivel s a telepítések időrendi térképeivel teszi áttekinthetővé: milyen vidékekről hová kerültek hazánkba telepes csoportok, s mikor. Megkapóan szép, hangulatos malomépületben található a magyarországi német nemzetiségi múzeum, s benne egy reprezentatív néprajzi és településtörténeti kiállítás Tatán, a vár közelében, úgynevezett Nepomucenus malomban. Az intézmény országos múzeumként működik. Kezdetben a százat sem érte el gyűjteményük anyaga, ma több mint hatezer tárgy szerepel nyilvántartásukban. (Többségében Komárom, Veszprém, Pest, Bács-Kiskun, Tolna és Baranya megyékből). Ebből rendezte meg a három- szintes múzeumépület kétnyelvű A házi szövés-fonás néhány fontos eszköze és szerszáma a kenderfeldolgozás hazai német eszköztárából A hazai németek krónikája
