Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-20 / 300. szám

4- KULTÚRA - KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. december 20., szerda Óvodában — az iskoláért Országos kísérlet Ostoroson Az oktatási törvény által biz­tosított rugalmas „beiskolázás” megnövelte az óvodák felelőssé­gét a pedagógiai nevelőmunká­ban. A korábbinál fontosabbá vált, hogy a komolyabb tanulásra történő felkészítés már az alsó szinten úgyszólván a legtökélete­sebben sikerüljön. Mert jobb, ha a gyermek továbblépéséhez szükséges alkalmasságot idejé­ben, még itt a játékok világában megállapíthatják, mintha ké­sőbb, csupán az iskolapadban mérlegelhetik ezt nem egyszer fájdalmas csalódással. Porkolábné dr. Balogh Kata­lin, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pszicholó­giai Intézetének igazgatója az óvónők segítésére kezdett alapo­sabb vizsgálódásba. Ennek során — több más mellett — igen meg­ragadta a figyelmét, hogy azok az apróságok, akik például a párbe­szédben életkoruknak megfele­lően tökéletesek, a csoportos társalgásban már eléggé vagy na­gyon is visszahúzódóak. A felis­merés — mint vélekedett erről — már önmagában meglehetősen nagyfokú hátrány a későbbiek­ben, ha pedig az említett hibá­hoz, fogyatékossághoz több is társul, kimondottan nehézzé te­szi az iskolai nevelést. Tapaszta­latai alapján a szakember bizo­nyos koncepciót, útmutatást is kidolgozott, s kísérleti céllal át­adta Budapest két — munkáske­rületben, illetve módosabbak ál­tal lakott városnegyedben lévő — gyermekintézményének. Ezt kö­vetően pedig — a szerző által ti­pikusan vidéki, mezőgazdasági területen lévőnek ítélt — Ostoros óvodájának. A jelenlegi oktatási év kezde­tére befejeződött a háromeszten­dős kísérlet megyei községünk­ben. Résztvevői azóta már isko­lások, sőt, néhány hónap is van a hátuk mögött. — Kedvező a visszajelzés — mondja a helyi program irányítá­sával megbízott vezető óvónő, Szálai Elemérné, a község szem­re is tetszetős, jól felszerelt két­szintes oktatási intézményében. — Egyebek között jobb a gyer­mekek magatartása, nagyobb az aktivitásuk, s a kreativitásukkal December 12-én, 33. évfor­dulója ama napnak Egerben, amikor a Széchenyi u. 18. számú ház előtt védtelen, békés állam­polgárokat, nyolc embert értel­metlenül és indokolhatatlanul megöltek a bosszú golyói. E na­pon emléktáblát avattak, és a Ciszterciek templomában dr. Miklós Béla kanonok mondott gyászmisét. Emlékbeszédének teljes -szövegét az alábbiakban közöljük: Kedves Magyar Testvéreim!! • Ezt a szentmisét azért a nyolc vértanúért ajánljuk fel, akik éle­tükkel fizettek, amikor 1956. de­cember 12-én néhány lépésre in­nen fegyvertelenül kiálltak a ma­gyar szabadságért. A vértanúkat nem lehet meg­ölni. Elesnek, de el nem buknak. Meghalnak, de eszméik élnek. Az idő vasfoga mindent megő­röl, őket nem tudja megőrölni. Szent az a hely, ahol vérük Eger földjét öntözte. Négyes útelága­zásnál világít életük példája a négy égtáj felé. Négy égtáj felől jönnek el Eger polgárai, hogy ke­gyeletüket leróják vértanúságuk színhelyén. Arany János 1861 áprilisában írta: Az óra lüktet lassú perce- géssel, Kimérve a megmérhetlen időt; Ébren a honfigond vírrasztva mécsei, Homlokra összébb gyűjti a redőt. Vajúdni meddig tart még a vi­lágnak? Sors! óraműved oly írtóztató: Hallom kerekid, amint egybevágnak: Nincs azokhoz számlap, mutató. is elégedettebbek a tanítók, mint eddig... Ám, hogy ne a végén, hanem az elején kezdjem, hadd szóljak arról is, ami tulajdonkép­pen történt. Kísérletünk alkal­mával kolléganőimmel — Nagy Sándornéval, Szilágyi Csabáné- val, s egyidejűleg természetesen mindenki mással, aki csak osz­tozhatott nálunk a nemes felada­ton — a kicsinyeknek adható, mozgásukra, játékukra vagy egyéb tevékenységükre vonatko­zó utasítások, megjegyzések mi­nél gyorsabb felfogására, megér­tésére, a szem, kéz használatá­nak lehető legtökéletesebb koor­dinálására, a nyelvi kifejezés vál­tozatossá tételére törekedtünk. Mindenekelőtt a testnevelési, kömyezetismereti foglalkozása­inkon, de a többin is. Eközben a megszokottnál többet beszél­tünk, jobban „szájba rágtuk” az egyes fogalmakat, hangsúlyo­zottabban iparkodtunk tudatosí­tani a lényegesebbeket. Alapvető jelentőséget tulajdonítottunk a testrészek megismertetésének, illetve az egy-egy adott tárgyhoz viszonyított testhelyzet kialakí­tásának, ellenőrzésének, a tér- és időbeli tájékozódásnak. Amiről szó volt, mutattuk, érintettük is, amikor tornásztunk, vetkőztek vagy öltöztek, ebéd utáni alvás­hoz készültek a csöppségek. Ad­dig ismételgettük, amíg kinek- kinek a számára teljesen világos­sá vált, hogy mit jelent a ruhát a székre, a cipőt a szék alá tenni, le­Akkor még csak 12 év telt el az aradi tragédia óta. Milyen kis cseppje az idők végtelen tenge­rének! A magyar 56 óta 33 év telt el. Milyen morzsa az örökkéva­lóság mérhetetlen hegyeihez! De ez a 33 év elég volt ahhoz, hogy ma vértanúként emlegessük az áldozatokat. Az ezer éves ma­gyar történelemben 33 év csak másodperc. Ez azonban elég ah­hoz, hogy a véres áldozatoknak most emléket állítsunk, amely zarándokhelye lesz minden ha­záját szerető egrinek! A vértanúk vére sosem ömlik hiába! Egy ókeresztény író mondta: Semen est sanguis christianorum, a keresztények vére vetőmag. Minden vértanú vére vetőmag. Belehull az Egy­ház és a haza földjébe. Termé­keny lesz a haza és a történelem téréin. Csak idő kell neki, kikel, virágot és termést hoz. Az nem lehet, hogy milliók fohásza Örökké visszamálljon rólad, ' ; annyi vér, — a szabadság kovásza ­Posvány maradjon, hol elönteték. Támadni kell mindig nagyobb körökben Életnek ott, hol a mártír-te­tem Magát kiforrja csendes földi rögben: Légy hű, s bízzál jövődbe, nemzetem. Nemcsak a 301-es parcella csendes lakóinak, hanem az egri nyolcnak és a sebesült huszonöt­nek is köszönhetjük, hogy vérük a szabadság kovásza lett. Kö­szönjük az emberi jogok megva­lósulása felé tett óriási lépéseket. fék vés előtt a jobb és bal lábat be­dugni a pizsamanadrág száraiba, s a takaró alá bújni. A matemati­kai teljesítmények fejlesztését is jól szolgálta, hogy a környezeti foglalkozásokon sikerült jól megismertetnünk az alapszíne­ket és -formákat, a méretek ha­sonlóságát, valamint különböző­ségét. Míg a rész-egész összefüg­géseit konstrukciós játékokkal iparkodtunk elmélyíteni. S foly­tathatnám tovább a nevelő-okta­tó munka még számos területé­vel. Az ének-zenei tanítással, az ábrázolás gyakorlásával, a mesé­vel, verssel, sőt, még a naposi te­endőkkel is, ahová egyaránt be- bevittünk valami újat, amivel fej­leszthettük a reánk bízott ember­kék tudását, könnyíthettük el­igazodásukat a világban, hozzá­járulhattunk iskolaérettségük­höz... Szerencsénkre kedveztek mindezekhez az adottságaink is. Nevezetesen, hogy óvodánk régi Köszönjük az élet biztonságát. Megszűnt a félelem. Nem kell bezárt ajtók megett „ébren a honfigondnak virrasztva mécsel- ni, homlokra összébbgyűjtve a redőt.” Nem kell a szabadság igazságtalan, váratlan elveszté­sétől félni. Nem kell az életet fél­teni. Nem kell az állást, a megél­hetést félteni. Nem kell a gyer­mek iskolai felvételét, állásába jutását félteni. Nem kell a prémi­um elvonásától, az előléptetés megvonásától félni. — Vértanú­inknak köszönjük, hogy szabad véleménynyilvánítás van ha­zánkban. Ma már a magyar nyíl­tan kimondhatja véleményét. Emberi módon nyilváníthatja gondolatait. Kimondhatja sérel­meit. Megírhatja nyíltan, hogy képzeli el a magyar jövőt és mit kíván tenni a közjóért és mit kí­ván a nemzet vezetőitől. — Vér­tanúinknak köszönhetjük a val­lás szabadságát a gyakorlatban is. Megszűnt az egyházi életbe való beleszólás. Püspökeink aka­dálytalanul helyezhetik papjai­kat, szervezhetnek plébániát, építhetnek templomokat. Sza­bad a hitoktatás templomaink­ban és iskoláinkban. Aggály nél­kül jöhet bárki templomba, akár a katona, még egyenruhában is. Nem kell az éjféh misén oszlo­pok árnyékában bujkálni. Bárki nyíltan, szabadon meg­válthatja hitét, gyakorolhatja val­lását. Egri vértanúk! Ajkatok nem szól, de véretek ma is kiált. „Hol­tatokban is beszéltek.” Nem vére bosszúért kiált véretek, hanem azt mondja nekünk: Emberi jo­got, igazságosságot kerestünk! Ma élő magyarok, ti is tegyétek ugyanezt! A feladat még nincs (Fotó: Szántó György) profilja az egészséges életmódra való nevelés, s ennélfogva eleve nagy szerepe van a mozgásra sokféle alkalmat adó sportnak, kirándulásnak, ami a környezet­tel, a természettel kialakuló' ba­rátságot könnyíti. Téeszünk jó­voltából nagycsoportosainknál a vízhez szoktatáshoz óriási segít­séget nyújtó hagyományos nyári bükkszéki táborozás sem hiány­zik programunkból. — Mi történik az országos kí­sérlet után? — A . szóban forgó szakmai program beépült további min­dennapi munkánkba is. Nemcsak a kezdő csoportnál végeztük el a kijelölt feladatokat, hanem nyil­vánvalóan az utána következőkre is kiterjesztettük a módszert, s óhatatlan volt, hogy időközben át ne „ragadjon” a kísérletezők előtt járó korosabb kis kollektívákra. Ugyanakkor amolyan bázisinté­zet lett az ostorosi, ahol elég sűrűn megfordulnak érdeklődő kartárs­nőink, hogy tanulmányozzák munkánkat, s hasznosíthassák ta­pasztalatainkat. Másrészt Heves Megye Tanácsa Pedagógiai Inté­zete kiadványainak sorában meg­jelentette már a törekvésekkel és az eredményekkel, egyszóval a kísérlettel kapcsolatos ’’Óvodai fejlesztés a tanulási zavarok meg­előzésére” című füzetet is, amit azóta egyféle újabb szakkönyv- ként használhatnak társaink, ahol csak kívánják. Szívesen vállalko­zunk újra meg újra a személyes ta­nácsadásra, azoknak pedig, akik számára körülményes, nehéz vagy éppen lehetetlen, hogy hoz­zánk eljussanak, ezt a könyvecs­két ajánljuk nagy szeretettel. Gyóni Gyula elvégezve. A ti részetek még rá­tok vár. A megemlékezés áhitatos órá­jában két dolog az, amire a vérta­núk vére figyelmeztet bennün­ket. Az egyik a magyar átok, az állhatatlanság. Nem szabad kedvünket veszíteni, nem sza­bad a szívós munkát abbahagy­ni, amíg nemzetünk el nem jut az emberi jogok teljes érvénye­süléséhez. Az ember lelkén Is­ten arcmása látszik, mert az ember gondolkodik és akar. De ezt a kettőt nem szabad elvá­lasztani egymástól: legyen ész­szerű akarás, így fognak érvé­nyesülni az emberi jogok. A Teremtő által adott emberi méltóság az emberi jogokban valósul meg. Szívósan dolgoz­zunk tehát, hogy Isten-adta mintánk szerint rendezzük be életünket. A másik, amire a vértanúk fi­gyelmeztetnek, alapvető keresz­tény erény: a felebaráti szeretet. Ne legyen magyar ember, aki gyűlöli a másikat, aki harcot folytat testvére ellen. Történel­mi, nemzeti kérdéseink megol­dása is az alapvető keresztény erényen alapul: Szeresd feleba­rátodat, mint önmagadat! Ez az a magasabb harmónia, amiről a költő szól: Csüggedve olykor hagyja lomha gépül Magát sodorni az ember fia: De majd ha eszmél s öntu­datra épül, Feltűnik egy magasb harmónia. Ha ezt meglátjuk, megértjük, amit felénk kiált a vértanúk ki­ontott vére: Légy hű, s bízzál jövődben, nemzetem! Tíz esztendős Szilágyi János népszerű műsora a Halló, itt va­gyok! Ilyenkor méltatni illik a hajdani vállalkozást, sorolva két­ségtelen erényeit, meglévő, de kijavítható, apróbb hibáit. Nos, ezúttal elmaradt a jubile­umi hangulat. A műsorgazda már korábban — a Rádió és Tele­vízióújságban — beharangozta, hogy voltaképpen búcsúzik, azaz e program a régi jelleggel, illetve funkcióval nem létezik tovább. Az efféle bejelentés a mai kao­tikus világban legfeljebb csak azoknak tűnik fel, akik vonzód­tak ehhez a műsorhoz, akikből nem hiányzott az empátia, akik átérezték mások bajait, problé­máit, keserveit, konfliktusait. ők viszont meglepődtek. Nemcsak ekkor, hanem szombat délután is, amikor a Petőfi-adón hallgathatták a felidézett hajdani blokkokat. Osztozom aggályaikban. Ak­kor is, ha nem rendszeresen fi­gyeltem a számomra egyértel­műen vonzó és elgondolkodtató szellemi, illetve érzelmi kínála­tot. így aztán a riporter helyett is töprengek. Belefásult, megúnta? Nem értékelték kellőképp? Kí­sértettek a sablonok? Folyvást hasonló jelzések futottak be? Túl sokat vallott önmagáról? Bele­nézett abba a jelképes, abba a so­ha nem torzító tükörbe? Kérdezhetnék még, de felesle­ges. Már csak azért is, mert a vá­laszok nem magyarázzák a dön­tést. Nem gyötörhette az egyhan­gúság, hiszen mindig más part­ner jelentkezett. Ráadásul olya­nok csengettek, akik nem sumá- koltak, hanem kendőzés nélküli őszinteséggel szóltak megpró­báltatásaikról. Újságírói megkö­zelítésben fogalmazva: minden eset külön írásért kiáltott. Efféle közegben nem tenyész­het az unalom, az egyhangúság, hiszen a telefonálók biztosítják a változatosságot. Miért bántó a kollegák kö­zömbössége? Az elmúlt negyven év „ajándékkosarában” nem ép­pen szerénykedik a szinte tör­vényszerűvé rögződött intrika, irigység, furkálódás, az értékek csakazértis lebecsülése, az elvte­len lobbyzás, a csukaszürkék A nemzedéket, amely még emlékszik rájuk, azokat, akik a dalaikat őrzik emlékként, való­színű kellemes meglepetésként éri a hír: ismét összeáll a Beatles. A közelmúltban tette közzé né­hány angol újság, hogy Paul McCartney, Ringó Starr, Georga Harrison és John Lennon özve­gye, Yoko Ono félredobták előí­téletüket és egymás iránti gyűlö­letüket, s megegyeztek abban, hogy 1990. június 30-án, Lon­don közelében, egy parkban, jó­tékony célú koncerten muzsikál­nak. A pénzt a beteg gyerekek és ifjú művészek segélyezésére for­dítják. Eddig a hír. Némely lap azt is hozzátette: kérjük az Ürat, hogy igaz is legyen. Ugyanis ez a kacsa már többször felröppent, s aztán alá is zuhant. Legutóbb a sheffieldi stadion tömegvereke­dése szolgáltatta volna az alkal­mat az örömzeréne, az áldozatok hozzátartozói azonban egy fillért sem láttak, minthogy nem is volt koncert. Az őszülő gombafejűek gátlástalan öntömjénezése, a va­lódi kincsek devalválása, az örök etikai mércék semmibevevése. Az ilyesmihez hozzáedződ­tünk, s azzal is tisztában va­gyunk, hogy az angyalszárnyai­kat esetlenül próbálgató kiskirá­lyok, munkahelyi despoták ugyanazok maradtak, mint akik voltak. Legfeljebb idegesebbek, mert joggal tartanak attól, hogy egyszer mindenképpen el kell számolniuk. Most hagyjuk békén őket, amikor már pislákolgat lelkiis­meretük vagy éppen senyvednek a lassan fékezhetetlen félsztől? Ekkor nem szabad félreállni, hassunk oda, hogy tudatosuljon valamennyiekben — a rádióban dolgozók körében is —, hogy a sértettek a megkövetés után — eddig még nem jutottunk el — megbocsátanak, de nem felejte­nek. Kár visszalépni, hiszen a seb­zettek száma gyarapszik, s a hu­manista alapállás manapság olyan ritka, mint a fehér holló. Karriervágyó, az új helyzethez idomuló polgáraink zöme, ugyanis nem emlékszik a tízpa­rancsolat reguláira. Már csak azért sem, mert senki sem taní­totta meg velük ezek lényegét. Ezért szomorgok, emiatt fáj­lalom ezt a váratlan zárórát. Pesszimista mégsem leszek, mert hitem szerint az alkotó csak nem adja fel, legfeljebb új kön­tösben lép elénk, s ebben az or- nátusban hirdeti a sóvárgott igé­ket. Nélkülözhetetlen az effajta je­lenlét, ugyanis egyre fullasztób- bak az általánosságok, a parfő- mözött szólamok, a demokrati­kus kinyilatkoztatások, azok a csömörítő mondatzuhatagok, amelyek mögött a báránygúnyá­ba préselődött farkas vicsorog ránk. Űzzük el a kertek alól, hogy ne lopakodjék többé a békés por­tákra. A legjobb módszer erre a konkrét ügyek elemző taglalása, toleráns, higgadt mérlegelése, a fondorkodók azonosítása, áldo­zataik felkarolása. Ez valóban gyógyító medici­na. Nemcsak Zsurnaliszta ber­kekben... ugyanis nem ugyanazt a dalla­mot játsszák. A megmaradt há­rom úr három szólista, és nem fe­gyelmezett zenekar. Harrison és Starr néha együtt játszik ugyan, de csak a régi időkre emlékezve. Harrison egyébként is üzletágat változtatott, a Handmade Film létrehozásával az úgynevezett szerzői filmek készítésének terü­letére lépett. McCartney talán a legsikeresebb, lemezeket csinál, és európai turnéra is vállalkozik. Ringó Starr utóélete kevésbé szerencsés. A banda feloszlása után egy ideig még zenélt, aztán eltűnt; feleségével, Barbara Bach színésznővel együtt bevo­nult egy alkoholelvonó intéz­mény falai közé. A kúra eredmé­nyes volt. A londoni hír szerint tehát a különböző irányba tartó utak ta­lálkozhatnak, ezt most már a jogi köntösbe burkolt gyűlölet sem akadályozza: megegyeztek a jog- dijakon. Valójában ez a régi nó­ta. Tomagyakorlat Az emberi méltóság az emberi jogokban valósul meg Pécsi István Újra összeáll a Beatles Örömzene I k K Melyik a jobb kéz, s melyik a hal...? — foglalkozás a „középsősök­nél”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom