Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-23 / 198. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 23., szerda GAZDASÁG—TÁRSADALOM 3 Kerista öregdiákok találkozója Közeleg a szeptember, vele az iskolai év. S itt, Egerben egy im­máron tradíciót jelentő ese­mény: az egykori Egri Római Kát. Fiú Felsőkereskedelmi Is­kola öregdiákjainak találkozója. Bátran leírhatom: nem szokvá­nyos összejövetele, s nem is nosztalgikus emlékezés a régen volt időkre. Akkor mi még? Kér­dezheti és okkal a kedves olvasó. Egy tartás, pontosabban egy ma­gatartásforma kifejeződése, amely példaadás is egyszerre. Igen, példaadás a mának s a jö­vendőnek. Mert akik egybegyűl­nek az első szeptemberi vasár­nap délelőttjén az öreg líceum falai között, magukkal hozzák az egykori iskola szellemét. Az is­koláét, amely hivatásra, ember­ségre, munkára nevelt. Nemze­dékek gyűlnek egybe az első szeptemberi vasárnap délelőtt­jén, közöttük jó néhányan már túl a nyolcvanon, de töretlen tar­tással, derűvel, miként a fiatalab­bak is. Honnan e fiatalos tartás és honnan az ifjúságot idéző derű? A forrást nem nehéz megtalálni. Az iskola szellemiségét, nevelési és oktatási rendjét kell csak fel­idézni, s máris a titok kulcsának birtokosai vagyunk. Négy esz­tendő alatt tizenhét tantárgyat tanult napi öt órában az egykori „kerista” diák, s a tizenhét tan­tárgy mindegyike „főtantárgy” volt. A könyvvitel éppúgy, mint a magyar irodalom, a történelem, a földrajz vagy a jogi ismeretek, az idegen nyelv, de még az ének is, mert a cél az életre, a kereske­delmi hivatásra jól felkészült, testben és lélekben kiegyensú­lyozott, gazdag érzelemvilágú ember képzése volt. S hogy ilyen hatásfokkal? Azt életpályák szép ívelése éppúgy jelzi, mint az öregdiákoknak az intézet tanárai iránti nem halványuló tisztelete, s a még élőkkel a kapcsolattartás. Sokan emlékeznek még rá, mi­lyen megható eseménye volt a néhány év előtti találkozóknak a századik születésnapját egykori diákjainak körében ünneplő Óriás Nándor professzor megje­lenése, az elmúlt évben pedig a legendás hírű Virágvölgyi tanár úr emlékének megidézése. Mert minden esztendőben az ünnep­lés fontos momentuma az intézet tanárainak emléke előtti főhaj­tás. Az idén éppen Székely Lász­ló tanár urat idézi majd az emlé­kezet. S lélekben itt lesz persze a 104. évének küszöbén járó Óriás professzor is. Már útban a meg­hívók az ország minden tája felé „az egri KERISTÁK öregdiák­találkozójára”, amely az ötven éve végzettek érettségi találkozó­ja is lesz egyben. Örömmel olvas­tuk a meghívón azt is, hogy az in­vitálás a jogutód iskolák öreg­diákjainak is szól. Okkal, mert közöttük is sokak őrzik a régi is­kola emlékét és szellemét. Azt a szellemet, amelyet még az én nemzedékem is Virágvölgyi ta­nár úr, Somlay Miska bácsi, Lé­nán János tanár úr és Barta Sa­nyi bácsi, Bakó Jenő és Oltay ta­nár urak révén kapott, s amely szellem értelmében a hivatástu­dat mellett a művelődés is alap­cél volt a nevelői munkában. Ahogy az iskola egyik hajdani igazgatója fogalmazta: „A kultú­ra eszménye... a modern etika... szerint akkor épül ki, ha lelki energiával szolgáljuk az igazsá­got. Minden kulturális tevékeny­ség lelki energiakifejtéssel, kitar­tó munkássággal jár. A kultúrá­ért dolgozni kell: a kultúra a munka eredménye.” Kerista öregdiákok, viszontlá­tásra 1989. szeptember 3-án. Lőkös István Egyetlen város sem él meg a múltjából Amstadt, Buschbauer, Dobri- dán, Einwiller, Feldrichán, Ga- borják, Schoblocher és hasonló nevek találhatók a bajai telefon­könyvben. Ez is mutatja, hogy ez a dél-magyarországi város sok német és délszláv eredetű lakos­nak az otthona. Háromnemzeti­ségű település, így jellemezhetjük Baját, a statisztikák szerint a la­kosság 8 százaléka német, és csaknem ugyanennyi délszláv. A középületeken, így a tanácshá­zán is a magyaron kívül német és délszláv feliratú táblák is találha­tók. Valamikor itt a szarmaták él­tek, aztán később a honfoglaló magyarok is felismerték, hogy itt nagyszerű átkelési lehetőség van a Dunán, ezenkívül jó a föld, gazdag termést hoz. A török idő­ben fontos gazdasági központ volt Baja. Amikor még dervis­képző iskola is működött Baján, akkor sok magyar lakos elmene­kült innen, később délről szer- bek jöttek, és ők számos kiváltsá­got kaptak a törököktől. Amikor a törököket kiűzték, akkor I. Li- pót királytól a város szabadság­levelet, mezővárosi címet és pe­csétet kapott. Ebben az időszak­ban német kézművesek települ­tek ide Nyugatról, és igényes munkájukkal, szorgalmukkal gazdagították a település iparát. Sok minden beszél a városban a múltról, hajdanában vízimal­mok működtek itt, őrölték az Al­föld gabonáját. Ma már ennek csak itt-ott találjuk nyomát. Je­lenleg mindössze egy malom őrli a búzát. Tanulságos a séta a városban. Maász Imre, aki a Bajolika Kft. igazgatója, eredetileg kerámiá­val foglalkozik, szívesen kalau­zolja az idegeneket, ő a város igazi szerelmese, patrióta. Meg­mutatja a Türr István életét be­mutató tárgyakat. A város híres szülöttje a Garibaldi vezette olasz nemzeti szabadságküzdel­mek egyik legendás hírű alakja volt. Maász Imre elvezeti a turis­tákat Jelky András szobrához is. Ő legalább olyan bátor ember volt, mint Marco Polo, vakmerő­én nekivágott a nagyvilágnak. Bajai képeslap (A szerző felvételei) — Baja nem élhet mega múlt­jából — mondja Maász Imre —, átalakul az ipar, a kereskedelem. Számítunk arra is, hogy fellendül az idegenforgalom, itt vagyunk a Duna partján, romantikus szige­tek várják itt a hazai és a külföldi turistákat, ilyen például a Petőfi- sziget is, amely állítom, hogy leg­alább olyan szép, mint a pesti Margitsziget, csak nincs rajta any- nyi épület, és csendesebb. Itt ha­ladnak el a Dunán a hajók, így például a Mozart nevét viselő lu­xushajó is. Egyelőre nem áll meg nálunk, de remélem, hogy ma­holnap eljön ez az idő is. Van itt nálunk sok minden, ami jó szóra­kozást, pihenést biztosíthat a tu­ristáknak. Lehet a csendes Holt- Duna-ágakon csónakázni, vitor­lázni, horgászni. Azt hiszem, hogy ha megépül a Majna — Raj­na — Duna-csatorna, akkor még élénkebb lesz a turistaélet, az idegenforgalom Baján. Nem va­gyunk világváros, de talán éppen az Baja egyik varázsa. Ember- léptékű település, gyalog kényel­mesen sétálva meg lehet ismerni nevezetességeit, akár egy nap alatt is. 24 órát töltsön Baján! — ez lehet a mi idegenforgalmunk jelszava. Infrastruktúránk, üzlet- hálózatunk is bővül, én magam is azzal a tervvel foglalkozom, hogy bár jelenleg kerámiát, vá­Maász Imre, a Bajolika Kft. igazgatója, aki szeretne kérni a George Bush által a magyar ma­gánvállalkozóknak megígért dollármilliókból zát, hasonló művészeti cikkeket árusítok, de foglalkozom legú­jabban használt autók árusításá­val is. Van itt Ford, Fiat, Volks­wagen, Nissan és sok más kocsi. — Milyen gazdasági erőt kép­viselnek itt a magánvállalkozá­sok? — Egyre nagyobbat. Nálunk is élénk visszhangot váltott ki George Bush elnök örvendetes budapesti bejelentése, hogy dol­lármilliókkal támogatja Magyar- országon a magánvállalkozáso­kat — mondja Maász Imre igaz­gató. — Beszélt erről a budapesti televízióban Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykövete. Gondolkozom raj­ta, hogy én is kérek ebből a dollárösszegből vállalkozásaim támogatására. Visszatérve váro­sunkra, sok mindent kell még lé­tesíteni Baján, hogy megfelelő üzlethálózat fogadja a turistákat, de amint erről bárki meggyőződ­het, állandóan fejlődik a mi váro­sunk. Magyarországnak ezt a részét, ahol Baja is található, az idegen- forgalmi prospektusok gyakran nevezik „napfényország”-nak. Méltán, mert itt csaknem kétezer órát süt egy évben a nap. Hol van ilyen még Európában? Nem sok helyen. Ezért is vonzó Baja. Molnár Károly Ejtőernyős? Kívülálló? (Hozzászólás Jámbor Ildikónak „Viharok egy kulturális centrum körül” című írásához) Nem vagyok hivatott arra, hogy véleményt for­máljak a Vitkovics-ház sorsáról kialakult sajtóvitá­ban. A nyilvánosság bizonyára hozzásegíti a dön­tésre jogosult tulajdonosokat, fenntartókat ahhoz, hogy közmegelégedésre döntsenek e mindenkép­pen nemes és fontos célokat szolgáló közintézmény funkcióiról és irányításáról. Jámbor Ildikó július 24-i írásában egy gondolat­sor, pontosabban: jóformán egy kifejezés szúrt sze­met, amellyel kapcsolatban viszont szakemberi kö­telességem kifejteni álláspontomat. A Vitkovics- ház egyik vezetőjelöltjéről esik szó az írásban, Bak Józsefnéról, mint ejtőernyősről, mint kívülállóról. Szakmai szerepem, munkám ahhoz a körhöz köt, amelyben Bak Józsefnét „belülállóként” ismerik, a magyarországi művelődésügyi innováció legutóbbi két évtizedének története őt nem a pártapparátus­ból kipottyanó, „puhára esni” készülő káderként tartják számon, hanem a fontos kezdeményezők, útkereső úttörők között. Bak Józsefné a hetvenes évek második felében igazgatóhelyettese volt annak az intézménynek, mely országos kísérlet helyszíneként hívta fel ma­gára a figyelmet. A Sarudi Általános Művelődési Központról van szó, ahol ebben az időben indult az akkori Népművelési Intézet, személyesen Vészi Já­nos, illetve Vaikó Éva irányításával, segítségével modellkísérlet, melynek célja az volt, hogy elsők között igazolja az integrált-komplex művelődési in­tézmények létjogosultságát a „Permanens nevelés­művelődés” teóriájának igézetében. A kísérlet ve­zetői ma is úgy emlékeznek Bak Józsefnére, aki a sarudi vállalkozók egyik kulcsfigurájaként kitanul­ta az intézményi innováció, a kísérletezés, a műve­lődésszervezés korszerű mesterségét, a kísérletnek éppen a közoktatási és közművelődési tevékenysé­geket integráló moduljaiban mutatkozott meg lel­kiismeretessége, kreativitása, szakértelme. E ta­pasztalatokkal, s a Sarudi ÁMK-ban szerzett elkö­telezettséggel lépett Bakné új munkahelyre évekkel ezután, s a MSZMP városi bizottságának munka­társaként is e progresszív ÁMK-mozgalomban szerzett tudások és művelődésszervező stratégiák megvalósítójaként vállalt feladatokat. Olyan fel­adatokat is — tudomásom szerint —, amelyek túl­nőttek munkahelye, a város és a pártbizottság szék­helyén. Hiszen az általános művelődési központok­nak mára országossá terebélyesedő, s egyre képzet­tebben, szervezettebben működő mozgalma szá­mon tartja őt, mint országos viták, konferenciák szakértő résztvevőjét, újonnan alakuló ÁMK-k to­vábbképzéseinek értő előadóját. Ejtőernyős? Ha mindezt a hátteret elhanyagol­juk, akkor úgy látszik... Ejtőernyős? Hát nem bá­nom, maradjunk a metaforánál! Engedtessék meg akkor a játék a kifejezés „mögöttesével”. Egy olyan ejtőernyős, aki kiképzését nehéz terepen, valóságos partizántáborban szerezte... De keressünk inkább a szépreményű kulturális intézményhez jobban illő, „békés” metaforákat. Ugyan ez már újfent nem az én feladatom. Ä fentieket azonban szóvá kellett tennem. Trencsényi László az OPI Iskolafejlesztési Központ tudományos főmunkatársa, az Általános Művelődési Központok koordinációs bizottságának titkára Egy leáldozott történelmi múlt elevenedik fel a Transinnov Műszaki Fejlesztő Leányvállalat műhelyében, ahol restaurálják Rákosi Má­tyás egyik gépkocsiját. A Szovjetunióban 1940 körül gyártott ZISZ típusú gépkocsi 50. példánya páncélozott, 4,3 tonna súlyú, hat sze­mély kényelmes utazását szolgálta. A 8 hengeres soros motor oldalt szelepeit, és már kétkörös fékrendszerrel rendelkezett. A gépkocsi­nak mintegy 60 milliméteres páncélozott ablakai vannak. A restaurá­lás több száz munkaórát igényel, a leromlott műszaki állapota miatt. Benedek Gábor és Tóth Péter a leányvállalat műhelyében (MTI-fotó: Balaton József) Az egyik éjjel szokásos rémálmaimból felriadva felültem az ágyamban, és így szóltam egy szúnyoghoz: nagyon kérlek, ne vonyíts a fülembe, az éjszakai nyugalmamról van szó. Ezzel visszafeküdtem, jelezvén jóindulatomat. Sajnos azonban ismét derék vérszívó továbbra is ordított, s ezzel csak akkor hagyott fel néhány pillanatra, amikor egy-egy, paplan alól kilógó test- lószínűleg remek ízű véremet. így aztán reggel hólyagosán, ki­alvatlanul toppantam be kedvenc szerkesztőségembe, amely ben szinte csak borzalmakkal találkozik az ember. Jönnek sö­rösüveggel, amelyikből döglött egér kandikál, hoznak kényé- rét, amelyet amikor megszeltek vnajancm arot-szurta ki a szemüket. Panaszkodnak a szomszédra, a pártállamra, a ház­mesterre, és dühöngenek, hogy kutya van a patakban és bicikli Szóval, ülök ottmagamba roskadva, és akkor nyílik az ajtó, s kezében egy csokor rózsával, belép egy szőke lány. Végre vala­a lány nem ezt akarta. Nálunk dolgozó barátnőjét kereste, ám mivel nem találta, bekopogtatott az első szobába. Szerette vol­tam egy füles poharat, teleengedtem vízzel, és beletettük a vi­rágokat. meglepetés. A lány elmesélte, hogy ballagott az utcán, amikor megáUiTóffá egy fiú, s a kezébe nyomta, azzal, hogy szeretné srác nem volt távoli hódoló, a lány nem nézett kihívóan. Talán egy barátnőnek vitte eredetileg, de másképpen alakult, talán csak találta, félredobva.- Mindenesetre nem hagyta veszni hagyni, meg akarta osztani mással is a szépséget. A hozzám be- Joppánó lány isTgy volt ezzel, utazott tovább; sajnálta ározsá­voltam, csak egy szálat továbbítottam a címzettnek, a többi ná- lam illatozik.) kor rózsa. Szúnyogok ide, egeres sör oda, lehet ismét szép Ma­gyarország. gondolja az emben persze kínosan ügyel arra, hogy a buszon ne fordítsa el ábrán­dos tekintetét az ablak felől, mert akkor már ciki lenne nem át­adni a helyet. — r j j T I _______ I I 1 Kovács Attila R estaurálták Rákosi Mátyás volt gépkocsiiát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom