Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-03 / 102. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. május 3., szerda GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3, Gúzsba kötve „Az MSZMP jól bevált agrár- politikája” kifejezés évtizedekig divatos, teljesítményértékelő fogalomnak számított a hazai politikai gyakorlatban. A kijelentés mellé valós gyakorlati eredmények társultak. Egy nemzetközi összehasonlítás szerint 23 európai ország között a magyar mezőgazdaság a területi termelékenységben a hetedik, az élőmunka-termelékenységben a tizenkettedik helyet foglalja el. E hatékonysági rangsor még érdekesebb az átlagosnál gyengébb műszaki háttér, a hazai infrastrukturális elmaradottságunk miatt. Ezért a világon elért helyezéseink is felértékelődnek. Mindezekről mintha elfeledkeznénk. A legutóbbi hónapokban számukban gyarapodó alternatív mozgalmak inkább a magyar gazdaság valóban meglévő feszültségeit hangoztatják. Az ágazat helyzetéről, fejlesztésének követendő gyakorlatáról beszélgettünk S. Hegedűs Lászlóval, a Magyar Néppárt elnökével. — Míg korábban csak a dicséret illette a magyar mezőgazdaságot, mostanában inkább szidni divatos dolog. Ön szerint vannak valós eredményei a magyar mezőgazdaságnak? — A mezőgazdaság eredményei nem kérdőjelezhetők meg, azok önmagukért beszélnek. Nekem vitám csak azzal van, hogy ezek az eredmények, az ágazat sikere nem csupán az MSZMP agrárpolitikájának érdeme. A háború előtti magyar mezőgazdaságot sem lehet sematikusan fejletlennek nevezni. Az akkor is nyomasztó agrárollónak, a bank- és adórabszolgaságnak következménye volt a hárommillió koldus, és egész vidékek tűrhetetlen elnyomorodása. Másutt viszont megyényi területek voltak, ahol a kertészkedés, a belterjes állattartás európai rangra tett szert. Az egész világon jegyezték az agrártudományt, a növénynemesítést, a mezőgazdasági gépgyártást. Mindezek az MSZMP agrárpolitikája előtt is tények voltak. Fontos forrása a sikereknek, hogy a parasztemberek felhalmozódott tudása, a belterjes gazdálkodás kellő alapot nyújtott a teljesítményekhez. Tehát végül is nem tagadható, hogy a mai eredmények egyik forrása az MSZMP agrárpolitikája volt. Ez a politika utat nyitott a cselekvéshez, azt már csak sajnálni lehet, hogy a cselekvő szándékot erőteljesen fékezte, s fékezi ma is a reformellenesség. — Ha elismerhető a mezőgazdaság teljesítménye, akkor a szövetkezetek létét sem tagadhatjuk, hiszen az agrártermelésnek több mint nyolcvan százalékát adják. Egyetért Ön ezzel? — Az 1948-as szövetkezeti szervezést a történelmi tények alapján elítélem, az akkori módszereket semmi nem menti. De tény az is, hogy a földreform utáni túlzott birtokelaprózottságból a szövetkezés volt az egyedüli kiút. Mindezek ellenére hangsúlyozom, hogy a Magyar Néppárt a szövetkezést az agrárfejlődés egyik fő feltételének tartja. Ám mi az alulról kezdeményezett, az önkéntes, a résztvevők szándéka és a körülmények szerint formálódó, változatos, önálló szövetkezeti mozgalom hívei vagyunk. —- Tehát a szövetkezés jó gondolatnak, de hazai gyakorlata ellentmondásosnak bizonyult. Mi volt a gátja a mezőgazdaság és a szövetkezeti mozgalom fejlődésének? — Egész felépítményi rendszerünk a Rákosi-korszakban alakult ki, s máig megőrizte alapvető vonásait: centralizált, túlméretezett, pazarló. A költségvetés, amely a valóságtól elrugaszkodott pénzügyi koncepciókat kiszolgálja, mértéktelen elvonással gúzsba köti az egész gazdaságot, így a mezőgazdaságot is. Ezt nevezhetjük korszerű padlássöprésnek. A fejlődés másik akadálya a mezőgazdaság kiszolgáltatottsága. A mezőgazdasági termelőüzemeknek kellene integrálniuk a feldolgozást és az értékesítést. — Kifejtette véleményét a termelés gátjairól, másfelől a szövetkezeti létet is elismeri. A Magyar Néppárt szerint hogyan fejlődhet a magyar mezőgazdaság? — Pártunk agrárpolitikai koncepciója szerint a jelenlegi szervezeti és anyagi feltételekből kell kiindulni, ezek ismeretében, rájuk is támaszkodva, fokozatosan lehet előrehaladni. Minél hamarabb el kell érni, hogy a szövetkezetek valódi tulajdonosai a tagok legyenek, így a vagyon, a jövedelemelosztás, a belső szervezettség kérdésében, vagyis minden saját ügyben a tagság döntsön. V. F. J. TtoteáfTUifí j I ; Május ~ | Május van. A legszimpatikusabb hónap. Az emberekről lekerülnek a vastag pulóverek. A lányok igen vékonyka pólókban sétálnak az utcán. A zöldségesek standjain pedig teret nyer a vitamin: uborka, retek és némi „kezdődő" eper. Májusban — matematikailag — nagyobb esélye van a szerelemnek, leállnak a fűtéssel is — kevesebb a rezsi. Továbbá virágba borulnak a fák is, májusban a látvány önmagáért beszél. Plusz az estéknek is jő szaga van. Közelít a vakáció: a nagy szabadságolások ideje. Ezenkívül még májusban volt az azóta már történelminek mondott pártértekezlet. Ebben a hónapban kinyitják az összes ablakot, és csak úgy tódul be a friss levegő. Mi pedig jő mélyeket lélegzőnk, nem akarunk elszalasztani semmit. Abszolút természetes óhaj, mögöttünk hosszú, hideg hónapok. Májusban általában szabadabbnak érezzük magunkat, mint amilyenek egyébként — és valójában — vagyunk... A tavasz utolsó hónapjában még az is megeshet, hogy az ember öngyilkos akar lenni a ligetben. (Szép Ernő: Május) És akkor hirtelen ott terem a lány (egy lány), és megfordít mindent. Tejesen indokolatlanul és váratlanul lebeszéli az embert ott a kötél és a fa alatt. Egyetlen érve van csupán: a „május". Éhben a hónapban az is megeshet, ami máskor nem. Ha meggondolatlanok lennénk, még a vízre is rálépnénk, s talán azt tapasztalnánk — a szem becsap néha —, hogy az út menti fák az égig nőnek. Mindez azért eléggé szép, meg vonzó is. Ha azonban őszinték akarunk lenni magunkhoz, beláthatjuk: a valóság ennél visszafogottabb. Van úgy, hogy hiába van május, a vidék ugyanolyan zord, mintha januárt mutatna a naptár. Néha a fáradtság és a lemondás teljesen egybemossa a hónapokat. A képzelet pedig beleszürkül a tájba. Aztán van úgy is, hogy az ember már-már májust képzelne magának, de hamar kiderül, hogy április van, sőt még az se. Tbiliszi főterén sok ilyen ember gyűlt össze a múlt hónap közepén. (Az emlékük legyen áldott... ) A tények közé tartozik az is, hogy nem minden öngyilkosjelöltet beszél le tettéről egy lány. Arról már nem is beszélve, hogy például Egerben még áprilisban lekerült a műsorról Szép Ernő darabja. A Május nem érte meg a májust. A hátrányok közé sorolhatjuk azt is, hogy adott időszak csupán 31 napig tart. Az év 12 hónapjából pedig tizenegy — nem „az". Most viszont mégiscsak május van: jön a vitamin, és kevesebb lesz a rezsi. Reménykedjünk. ___I Havas András Ü zemnézőben — Pétervásárán Rajtuk csattan a kohászat ostora Igyekeznünk kell. Telefonon azt az információt kaptuk, hogy ha két óráig nem érkezünk meg — vezetőt már nem találunk a Fi- nomszerelvénygyár pétervásári üzemében. Úgyhogy sietünk. Nem kell csalódnunk, a helyén találjuk Újlaki Lászlót, az itteni első számú vezetőt, aki készséggel áll rendelkezésünkre. Ám úgy tűnik, fiatal kora ellenére kissé óvatos, mert mielőtt tájékoztatna, megkérdi: Hölgy — alkatrészekkel A látszat csal: itt, kérem, munka folyik (Fotó: Gál Gábor) Doros Judit Milyen jellegű cikket akarnak írni? — Már úgy érti, pozitív vagy negatív riport megírására készülök-e? — kérdezek vissza meg- hökkenve. Bólint. Nem tehetek róla, kicsit megsajnálom. Nem biztos, hogy az ő helyében nekem nem lennének kételyeim. Valószínűleg nincs oka arra, hogy repessen az örömtől: nem számolhat be ugrásszerű fejlődésről, nem dicsekedhet világszínvonalú technikai berendezésekkel, sőt, még csak azt sem mondhatja, hogy olyan „hej de nagy” nyereséget termelne a kompresszorgyáregység pétervásári része. Ráadásul muszáj neki óvatosan fogalmazni, a száraz tények mellbevágó- ak, félreértheti a laikus olvasó, szóval meg kell találni az arany középutat. Úgyhogy a továbbiakban némileg „középutas” tények következnek... Itt együtt él a régi és az új... ...mondja, kissé irodalmi stílusban az üzemvezető. — Hajdanában ez a telep a Fém- és Elektromechanikai Szövetkezeté volt, s olyan körülményeket teremtettek meg, amilyeneket a szövetkezet megengedhetett magának. (Lássuk csak. Kollégám tavaly márciusban így írt az akkori állapotokról: „Ahogy belépünk az üzem kapuján, nem túl megnyeRitmusban rő a látvány. Szürke, régi épületek és sár fogad bennünket...”) — Fokozatos a fejlődés — jegyzi meg Újlaki László. — Van egy új üzemcsarnokunk, amelyik 1000 négyzetméter alapterületű. Most épül egy másik hasonló. Felújítottuk a kazánházat, így nem kell télen, nulla fok körüli hidegben dolgozni a csarnokban — ami régebben több esetben is előfordult. ACÉL jól hangzik: ütemes szállítás, programteljesítés, hatékony költséggazdálkodás. Jegyzetelem is szorgalmasan. S a körítés is a noteszba kerül: jó piaca van most a kompresszornak, 650 ezerre való „felfutást irányzott elő” (idézet, szó szerint) a törzsgyár. Pétervására úgynevezett előgyártó üzemként működik, s a tavalyi 485 ezer íme, a szelepfedél kompresszor helyett idén már 540 ezer a cél. Tehát a cél jól hangzik. De mit ért például hatékony költséggazdálkodáson a szakember? — Pontos méretű, a szabványnak tökéletesen megfelelő alkatrészt jó minőségű alapanyagból könnyű gyártani. A honi alapanyag viszont rossz. A magyar kohászat már csak ilyen... ...jegyzi meg lakonikusan beszélgetőtársunk. így aztán jóval nagyobb munkaerő és idő ráfordításával készülnek el a termékek. Vannak alkatrészek, amelyeknél a selejt 20 százalék (!) S ennek java része az alapanyag számlájára írható. (Nesze neked, hatékony költséggazdálkodás. ) — Kevés a megfelelő szakképzettségű ember. Gond, hogy tizenhárom környező községből járnak be a munkások, legmesz- szebbről Istenmezejéről, Terpes- ről, Tamaleleszről. Viszont nem keresnek kevesebbet, mint az egri Finomszerelvénygyámál dolgozó társaik. (Ami jó.) Csendélet az öltözőszekrényen A „klasszikus”üzemriporthoz persze hozzátartozik: séta a gyárban. Nő létemre nem biztos, hogy tudom értékelni a hatalmas, de kissé ormótlannak tűnő présgépeket, az olajban forgó ilyen-olyan méretű csavarokat. Az egyik kis helyiségben öt asz- szony ül. Jól megtanult mozdulatokkal illesztik össze a szelepfedélhez szükséges alkatrészeket. Nyomószelepcsővel. Milyen furcsa fintora az életnek: ahelyett, hogy varró- vagy szövőgép mellett lennének (ahogy az szokás) — fújtató, rideg szerkezeteket kezelnek. A férfirészlegen — még a régi szárnyban — viszont nem kell csalódnom. Olyan nagyon körül sem nézek, egyből megakad a szemem a dús mellű, csábos mo- solyú hölgyeken, akik az öltöző- szekrény oldaláról bámulják a belépőt. Valami viszont nem stimmel. Óvatosan körbenézek. Látom, a legények is várják a hatást — kissé pikáns lett a levegő néhány másodperc alatt. Rezzenéstelen arccal állapítom meg: valaki az egyik kebel hegyére műszemet biggyesztett. Az egészséges munkahelyi légkörhöz ez is hozzátartozik... Népfrontosok vitája A népszavazásról és a népi kezdeményezésről A Hazafias Népfront Heves Megyei Bizottsága mellett működő alkotmányjogi munkabizottság a napokban vitatta meg a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvényjavaslatot. A tanácskozáson résztvevők egyetértettek abban, hogy a törvény bevezetésére minél előbb szükség van, mivel az elmúlt időszakban egyre erősebben s gyakrabban nyilvánult meg a különböző vezetők elleni bizalmatlanság. Épp ezért törvényes lehetőséget kell biztosítani az eltérő érdekek s a köz akaratának kulturált kinyilvánítására. Megyénkben már eddig is volt példa egy-egy településen a többség akaratának népszavazással történő érvényesítésére. Köztudott, hogy Petőfibányán és Bodonyban is ily módon döntöttek a települések önállóvá válásáról. Az eseményen hangsúlyozták, hogy a törvény megalkotása azért is indokolt, mivel az alkotmányban csak deklarált szinten jelentkezett a népszavazás mint lehetőség, amelyet az ezzel élni kívánóknak ki kellett kényszeríteniük a felsőbb vezetéstől. A tervezet véleményezésekor konkrétan az alábbi kiegészítések hangzottak el. Az általános rendelkezésekkel kapcsolatban kifogásolták azt a megszorítást, hogy a népszavazás tárgya az Országgyűlés és a tanácsok hatáskörébe tartozó kérdés lehet. Az országos népszavazás elrendelését illetően felvetődött: ki dönti el, hogy mely kérdések minősülnek országos jellegűek- nek? Többen úgy fogalmaztak, hogy ez a kitétel még tisztázásra szorul. Szükségesnek tartották továbbá, hogy a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítéséről, illetve az e szerződéseket kihirdető törvényekről is lehessen országos népszavazással dönteni. A helyi népszavazással foglalkozó harmadik fejezetben azt a változatot tartották szerencsésebbnek, mely szerint nem rendelhető el helyi népszavazás a költségvetést és a helyi adónemeket megállapító, illetőleg mértéküket meghatározó tanácsrendeletek megerősítése tárgyában. Kérték azt is, hogy a tervezetben konkrét példákkal támasszák alá a tanácsok hatáskörébe tartozó kérdéseket. A véleménynyilvánító népszavazás elrendelésével kapcsolatban megjegyezték, hogy annak ki kell terjednie a községegyesítésen kívül a különválási szándék érvényesítésére is. Módosításra javasolták az eljárási szabályokat részletező ötödik fejezet azon bekezdéseit is, amelyek szerint a népszavazás állampolgári kezdeményezését tartalmazó íveken — az aláírások mellett — a kezdeményező nevén kívül a személyi számát is fel kell tüntetni. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy az ilyenfajta megkötés sérti a személyi jogokat, és visszaélésekre adhat alkalmat. Épp ezért a tervezetben szereplő mindkét változatot elvetették, s úgy foglaltak állást, hogy az aláírást gyűjtő íveken a név mellett elegendő a lakcím feltüntetése. Ehhez a fejezethez kapcsolódott még az a vélemény is, hogy az elrendelt népszavazás esetén a jogszabályokat valamennyi országos és helyi napilapban, illetőleg a helyben szokásos módon közzé kell tenni.
