Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-31 / 126. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 126. szám ÁRA: 1989. május 31., szerda 4,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI NAPILAPJA EGRI LÉPÉSEK AZ MSZMP MEGÚJÍTÁSA FELÉ „Az alvó városrészek és a közélet” (3. oldal) GRÓSZ KÁROLY NYILATKOZATA Részletek az MSZMP főtitkárának tegnap esti tv-interjújá- ból (3. oldal) Ml LESZ A MEGYEI VOLT KISZ-LÉTESÍTMÉNYEK TOVÁBBI SORSA? „...szolgálja ez továbbra is megyénk ifjúságát.” • (4. oldal) Napirenden az átalakulási törvény Megkezdte munkáját az Országgyűlés Kedden 10 órakor a Parlamentben Szűrös Mátyás elnökletével megkezdte munkáját az Ország- gyűlés soron következő ülésszaka. Az ülésteremben jelen volt Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke, Grósz Károly, az MSZMP főtitkára. Az Országgyűlés elnöke az ülésszak kezdetén bemutatta az általa kinevezett új hivatali vezetőket: dr. Soltész Istvánt, az Országgyűlés főtitkárát, dr. Soós Tibort, az Országgyűlés Hivatalának vezetőjét és dr. Mary Györgyöt, az Országgyűlés Elnöki Titkárságának vezetőjét. A tárgysorozat elfogadása előtt a Parlament döntött a megüresedett képviselői helyek betöltéséről. Dr. Korom Mihály képviselői megbízatásának megszűntével az Alkotmányjogi Tanács elnöki tisztségére szóló megbízatása is megszűnt, mivel a tanács elnöke csak képviselő lehet. A dr. Korom Mihály lemondásával megüresedett választókerületben időközi választást tűznek ki. A mandátumáról lemondott Varga Gyula (Szabolcs- Szatmár m., 3. vk) képviselő helyére Gilányi János, eddigi pótképviselőt, a Zala megyei Varga Gyula (Zala m. 2. vk.) helyére Szabó János, eddigi pótképviselőt igazolta a Parlament. Az Országgyűlés három ellenszavazattal és egy tartózkodással tudomásul vette a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését. A várhatóan négy napig tartó ülésen a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról; az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. számú törvényjavaslat; a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény; a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény; a földről szóló 1987. évi I. törvény; az erdőkről és vadgazdálkodásrój szóló 1961. évi VII. törvény; a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatról tárgyal a Parlament. A képviselők megvitatják a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvényjavaslatot, az 1989. évi állami költségvetésről szóló, az 1988. évi XVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot — a Minisztertanács javaslatait az 1989. évi pénzügyi egyensúly javítására; tájékoztatót hallgatnak meg a bős — nagymarosi beruházás helyzetéről, s személyi kérdésekben döntenek. Az ülésszakra 12 interpelláció és 6 kérdés érkezett a képviselőktől. A testület a napirendet 5 ellenszavazattal fogadta el, majd együttesen tárgyalt a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról, az állami vállalatokról, illetve a szövetkezetekről szóló törvényjavaslat módosításáról Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter előterjesztésében. Kulcsár Kálmán expozéja Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter expozéjában mindenekelőtt azt hangoztatta, hogy az ülésszak elé került törvénycsomag meghatározó eleme az átalakulási törvény, a másik két törvényt, azaz az állami vállalatokról és a szövetkezetekről szóló jogszabályt ennek függvényében kell módosítani. Az átalakulási törvény szabályozza az egyik gazdasági társasági formából a másik társasági formába való átmenetet, az állami vállalatok és szövetkezetek gazdasági társasággá alakulását. Jogi értelemben az átalakulás azt jelenti, hogy a már meglévő szervezetet nem kell megszüntetni egy új szervezet alapításához, a régi szervezet vagyonát nem kell • szétosztani, az átalakulás következtében nem kell adót és illetéket fizetni, nem kell betartani az alapítás valamennyi, bürokratikus részletszabályát, hanem gyorsan és olcsón lehet átmenni az egyik szervezeti formából a másikba. Kulcsár Kálmán hangsúlyozta: az átalakulási törvény jogi értelemben valóban technikai jogszabály, amely a szervezeti formaváltás szükségképpen nagyon bonyolult módszertanát rendezi, csökkentve ezzel a visz- szaéléseket, az eddigi zavaros, kvázi átalakulásokat. Az átalakulási törvény része annak a törvénysorozatnak, amely a piacgazdaság szervezeti infrastruktúrájának jogszabályi kiépítését szolgálja. E törvénykezés alapja a tavaly októberben elfogadott társasági törvény, amelyet decemberben a külföldiek befektetéseiről szóló törvény követett. Most az átalakulási törvény van soron, majd őszszel az értékpapír-kibocsátási és értékpapírpiac-felügyeleti törvénnyel fejeződik be a sorozat. E törvények nélkül egy valódi piacgazdasági rendszer működés- képtelen lenne. Kulcsár Kálmán hangsúllyal szólt arról, hogy az átalakulási törvény arra a kivételes esetre vonatkozik, amikor az egész állami vállalat, illetőleg szövetkezet alakul át a társasági törvényben meghatározott valamilyen szervezeti formává. A gazdálkodó szervezetek ilyen jellegű teljes átalakulása kivételes eset. Nincs tehát alapja annak a félelemnek, hogy a törvény nyomán minden vállalatnak és szövetkezetnek azonnal át kellene alakulnia. Ez tévedés. Átalakulási kampányra, kényszerre nincs szükség. A kormány nem átalakítási, hanem átalakulási — az önkéntes átalakulást lehetővé tevő — törvényt terjeszt az Országgyűlés elé — szögezte le. A továbbiakban a miniszter két olyan kifogásra reagált, amelyek a törvény előkészítése során hangzottak el. Az egyik ilyen észrevétel az volt, hogy mintegy titokban, a társadalom kizárásával készítették elő a jogszabályokat. A másik vélekedés szerint a tárca valamifajta uralmi pozíciók átmentésére törekedve — a képviselőket megtévesztve — egy reakciós tulajdonreformot valósít meg ezzel a törvénnyel. Kulcsár Kálmán kijelentette: ezek ayádak teljességgel megalapozatlanok. Ennek alátámasztására elmondta, hogy az átalakulási törvényt ugyanaz a széles szakmai közvéleményt képviselő munkacsoport készítette elő, mint a társasági törvényt. Az átalakulási törvény elveivel a képviselők már a társasági törvény vitájában megismerkedhettek, hiszen eredetileg annak hatályba lépésével együtt szerették volna életbe léptetni. Akkor éppen a közgazdasági szakértők kérésére döntöttek a féléves halasztás mellett. A törvény alapelveit március — áprilisban a Parlament négy gazdasági jellegű bizottsága nyilvános ülésen tárgyalta. Széles körű vitákat szervezett a Magyar Gazdasági Kamara, a TOT, az OKISZ és a Szö- vosz. Részt vettek a munkában az országos szövetségek szakértői. Megtárgyalta az anyagot a Közgazdasági Társaság, s kétszer rendezett róla vitát a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudományi Intézete. A miniszter elmondta azt is, hogy áprilisban — még mielőtt a Minisztertanács döntött volna a tervezetek parlamenti beterjesztéséről — a törvényjavaslatokat megküldték az Ellenzéki Kerékasztalt képviselő Független Jogász Fórumnak, illetve több politikai szervezet és párt jogász szakértőjének. Választ azonban sehonnan nem kapott a tárca, amit úgy értelmezett, hogy a szervezetek olyan jogi, technikai törvényeknek értékelték a tervezeteket, amelyek nem szorulnak politikai vitára. Mindezek alapján Kulcsár Kálmán visszautasította a „puccsszerű” előkészítés vádját. (Fotó: Perl Márton) A miniszter hangsúlyozta, hogy az átalakulási törvény nem valósít meg elhamarkodottan sem nyílt, sem burkolt tulajdonreformot; sem menedzsereket, sem másokat nem „ment át” semmilyen tulajdonosi pozícióba. A törvény célja, hogy az átalakulással kapcsolatos problémákat technikailag jól oldja meg. Ez viszont még nem tulajdonreform. Ugyanakkor természetszerűleg az alapvetően technikai átalakulási szabályozásnak is vannak a tulajdonlási-vállalati struktúrát érintő hatásai, amelyek zömmel kedvezőek, a gazdasági reform, a piacgazdaság kibontakozását segítik. E hatások közül Kulcsár Kálmán kiemelte, hogy a törvény megerősíti az állampolgári tulajdonon alapuló vállalkozásokat, megoldja a növekedésükkel összefüggő gondokat. Ugyancsak kedvező, hogy a törvény feloldja a szövetkezeti tulajdon eddigi merev oszthatatlanságát, és a vagyont a kis-, illetve nem nyereségre törekvő szövetkezeteknél 100 százalékban, a többi szövetkezetnél fele részben értékpapír, azaz szövetkezeti üzletrész formájában megosztja a tagok kö(Folytatás a 2. oldalon) Üzemlátogatás a Fémművekben Kihelyezett ülést tartott a megyei pártvégrehajtóbizottság Tegnap Bódi Bélának, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagjának elnökletével a Mátravi- déki Fémművekben tartotta ülését a megyei párt-végrehajtóbizottság. A vendégeket délelőtt Németh László vezérigazgató és Berta István, a vállalati pártbizottság titkára tájékoztatta az üzemlátogatás közben a Fémművek gazdasági, politikai életéről, terveiről, célkitűzéseiről. Ezután került sor a testület ülésére. Elsőként azt a jelentést vitatta meg, Blahó Sándornak, a pártbizottság politikai munkatársának előterjesztésében, amely a nem megyei központú gyárak, gyáregységek, telephelyek helyzetéről készült. Második napirendi pontként Kun Zoltán, a pártbizottság politikai munkatársa terjesztette a vb elé azt a javaslatot, amely a pártviták, a döntési alternatívák rendszeréről készült. A következő téma a párton belüli tájékoztatási rendszer továbbfejlesztése volt. Az írásos javaslathoz Fodorné Gombos Klára, a pártbizottság politikai munkatársa tett szóbeli kiegészítést. Végezetül Forgony Ferencnek, a pártbizottság politikai munkatársának előterjesztésében az 1989. évi megyei pártköltségvetésre készült javaslatot vitatta meg a végrehajtóbizottság. Az észrevételek, bejelentések után Bódi Béla zárta be a testület ülését, amelynek munkájában részt vett Lakosi Kálmán, a Központi Bizottság politikai munkatársa is. Parlamenti tudósítónk jelenti: Átalakításra vár a végrehajtás is... A Duna-parti tudósításomat legutóbb — jó három hete — azzal fejeztem be, hogy a sok-sok közéleti teendő miatt hovatovább „főállású” honatyákká kell válniuk a képviselőknek. Kovács András csoportelnöknek — aki szíve szerint inkább maradna a „kaptafánál” — a két ülésszak között szinte minden ideje ráment a felkészülésre. — Most is állítom, valóban egész embert kíván a felelősség- teljes képviselet — mondja. — Három bizottsági ülést tartott a mostani napirend előtt a terv- és költségvetési bizottság, mindegyiken részt vettem, hogy lelki- ismeret-furdalás nélkül dönthessék. Közben a képviselőcsoportunk is megtárgyalta a napirendeket, s „szabadidőnkben” Lőrinciben és Selypen tartottunk beszámolót a választóinknak. Ezen az ülésszakon a kormány csomagtervével kapcsolatban még felszólalni is készülök, addig még van két éjszakám... A májusi két ülésszakot — tartják — „kisajátították” maguknak a Heves megyeiek. A hónap elején ketten kértek szót, ezúttal négyen tolmácsolják a választóik véleményét. A sort dr. Puskás Sándor kezdte, aki az átalakulási törvényjavaslat vitájában vett részt, mindjárt az ülésszak kezdete után. Beszéde nem nélkülözhette a szakember véleményét, így egyben egy sor gazdasági javaslattal is élt. — Ezeket mindenképpen viszont szeretnénk látni az elfogadásra kerülő törvényben. — magyarázzák képviselőtársai, akik már az ülésteremben egyetértőén bólogattak a beszéd elhangzásakor.. Hasonlóan érdeklődést * váltott ki Zsidei /.«vüíinéfelszólalá- sa is, beszédének egy része így szólt: ”... a törvénytervezeteket illetően már nincs bennem fenntartás nélküli bizalom...” — Mire vonatkozott ez a kijelentése? — kérdeztem a mondat szüntelen visszacsengése után. — Az a véleményem, hogy a törvénytervezetek előkészítésével kapcsolatban mindig a lehető legjobb, legalaposabb, legmeg- fontoltabb ajánlás hangzik el a szakemberek részéről. A vége pedig egyre inkább az, hogy a gyakorlatban nem úgy funkcionálnak, nehézségekkel alkalmazhatók, tele vannak buktatókkal. Nem sikerül hosszabb távra is érvényes döntéseket hozni, a gazdasági változások „átlépnek” rajtuk. A figyelmet hívtam fel arra, hogy ha ezeknek az elkapkodott határozatoknak — mint például az adótörvény volt — minden pontját szigorúan betartanánk, megállna az élet. Hosszú ugyanis az átmenet az előkészítéstől a megvalósulásig, s addig valóban közbeszólnak a hétköznapok. Ettől féltem az átalakulási tervezetet is... A kora délutáni órákban a napirend részletkérdései kerültek bonckés alá. A szövetkezeti törvény módosításával kapcsolatban többek között Dobos József- nét illette a szó. — Húsz évi szövetkezeti tagság tapasztalatai, valamint a megyei szövetkezeteknél hallott vélemények alapján kértem szót — mondta a gyöngyösi Mátra Ruhaipari Kisszövetkezet dolgozója. — Amellett kardoskodom, hogy tegye lehetővé a törvény a tagság vagyoni érdekeltsége kapcsán a tiszta vagyon 50 százaléka feletti részének feloszthatóságát. Egy-egy jó év után, ha a szövetkezet eredményesen gazdálkodik, osztalékot kapnak a tagok, a „nevesített” vagyon után, ez a tagság tulajdonosi érzületét nagymértékben növelné... Amint az első reagálásokat értékelni lehet, a Parlament „szövetkezeti szektora” elismeréssel fogadta a képviselőnő gondolatait. Csongrádi Csaba még a korábbi ülésszakról tartozott egy „ügyintézéssel”. ígéretet kapott ugyanis Németh Miklós kormányfőtől, hogy a gyöngyösoro- szi HAF-üzem környezetvédelmi gondjainak megoldására fogadja az ipari miniszter, és sürgősen intézkedik is majd. — A gyöngyösi városi pártbizottság első titkárával, Rajki Sándornéval jártunk Horváth Ferenc miniszternél, s megtudtuk, hogy az ércbányák vállalati beruházási veszteségeit a tárca nem tudja kompenzálni, de segítséget nyújt a már meglévő épületek új hasznosításához. A HAF-üzem beruházást egyelőre négy hónapra leállították, addig meg lehet teremteni a „visszavonulás” lehetőségeit. Egyben — s ez megnyugtató a környezetvédők számára is — a vállalat elvégzi a meddő rekultivációját, s a szennyezett víz tisztítását... S ha a környezetvédelemnél és a víznél tartottam, hadd számoljak be arról is, ami tegnap kora délután történt a Duna partján. A Parlament előtti rakparti úton tehergépkocsikkal vonultak fel a bős — nagymarosi építkezés befejezését sürgető csoportok. Öt percre megálltak az Országház előtt, és kürtszóval hívták föl a figyelmet a véleményükre, amelyet többek között ilyen szövegű transzparens hirdetett: ’’Sok a szöveg — kévés a tett!” A Parlament szomszédságában lévő parkban „elgondolkodva üldögélt” a jelképes rakparti lépcsőn a József Attila-szobor, mintha csak azt sugallta volna, hogy a végleges döntésig remélhetőleg nem sok víz folyik le a Dunán... Szilvás István
