Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-06 / 5. szám

6. NÉPÚJSÁG, 1989. január 6., péntek Igazság keresés — Indulatok nélkül — Kitették a szűrü­ket, vagy önszántukból távoztak? — Hallgatni arany(?) A jó bajjal jár? (ii/i) Merőben szokatlan dolognak lehettek részesei a napokban azok a sportbarátok, akik figye­lemmel kísérik az egri vízilabdá- zás eredményeit, gondjait, bajait. Talán nem alaptalanul azt hihet­ték volna, hogy az őszi szezont az értékes 6. helyen záró társaság háza táján minden a legnagyobb rendben van. Ha nem is elbiza­kodottan, de mindenesetre biza­kodóan és főleg nyugodt légkör­ben készülődnek a tavaszi folyta­tásra. Hiszen, ha számításba vesz - szük, hogy az élvonalban küzdők közül egyedül az egriek nem ren­delkeznek fedett uszodával, a ta­valyi 11. hellyel szemben a kö­zépmezőnybe sorolás igazán di­cséretes teljesítmény még akkor is, ha néhány pont benne maradt a fiúkban, és még nincs vége a pontvadászatnak. Aztán a törté­nések egy furcsa fintorral tótá­gasra állították a — mint utóbb kiderült — naiv szurkolói véleke­dést. Préritűzként terjedt el a vá­rosban a hír, miszerint Pócsik Dénes, az Eger SE úszó- és vízi­labda-szakosztályának igazgató­ja megválik három ismert játéko­sától: dr. Sike Józseftől, Vincze Lászlótól és Vecseri Sándortól. Mi történt valójában? Bölcs elő­relátásról vagy hebehurgyán el­hamarkodott lépésről van szó? Már a jó is bajjal jár? A siker nemhogy összekovácsolna, ha­nem éppenséggel viszályt szít? Sorjáztak, sokasodtak a kérdője­lek, mind-mind arra várva, hogy felkiáltójelekké egyenesedjenek, de legalábbis pontokká zsugo­rodjanak. Elöljáróban a legilletékeseb­bet, a szakosztály-igazgatót kér­deztük az elválás okairól. Ő ha­tározottan kijelentette, hogy véle­ménye jottányit sem változott a legutóbbi, lapunkban is megje­lent nyilatkozata óta, az elmon­dottakat az első szótól az utolsóig megerősíti, hozzáfűzni nem kí­ván semmit. A teljesség kedvéért idézzük fel újra szavait: Dr. Sike József munkahelyi elfoglaltsága miatt egyre kevesebb időt és energiát tudott az edzésekre for­dítani. Erőnléte visszaesett, s a játékvezetők is csak ritkán ítéltek a javára, márpedig egy centernél ez lényeges. Az elválás oka még­sem ez, hanem elfogadhatatlan közösségi magatartása, amellyel nemhogy erősítette volna a csa­pat egységét, hanem éppen el­lenkezőleg: bomlasztotta azt. Vi­selkedésében nyoma sem volt az önkritikának. A hibát mindig másban kereste. Több alkalom­mal is kértem, figyelmeztettem, majd korholtam, ám hasztalan. Vincze László formája erősen és tartósan visszaesett, de a taxi­zás mellett több időt nem volt hajlandó a sportnak szentelni. Vecseri Sándor már évek óta a kispadot koptatja, és jelentős súlyfölösleggel is rendelkezik. Belőle az ambíciót, a jobbat, töb­bet akarást hiányoltam. Az idők során az újságírók be­csületkódexébe bekerült az óko­ri római joggyakorlat egyik alap­pillérének tartott: audiatur et al­tera pars. A másik fél meghallga­tása persze nem jelent semmiféle garanciát arra, hogy szétoszlik a köd, kitisztul a kép, de a kísérlet az igazság felderítésére csakis Diákolimpia Kövendi ötödik A Budapest Sportcsarnokban rendezték meg az első ízben kiírt asztalitenisz diákolimpia országos döntőjét. Ezen Kövendi Anita, az egri Szilágyi gimnázium tanulója az ötödik helyet szerezte meg. Az elő­döntőbe jutásért az a Rákos győzte le, aki az elmúlt évi ifjúsági Európa- bajnokságon második lett. A me­gyénket képviselők közül Sibelka Ágnes beverekedte magát a legjobb tizenhat közé, míg Inancsik Ágnes­nek és Inancsik Kingának az is di­cséretére legyen mondva, hogy elju­tottak a döntőig, ha ott nem is sze­reztek helyezést. ezen alapulhat. Dr. Sike Józsefet, a huszonkilenc éves centert, az Egervin jogi előadóját munka­helyén kerestem fel. Ezúttal sem hazudtolta meg jogász mivoltát, csak úgy áradt belőle a mondan­dó, látszott, hogy képes magát megvédeni a szó fegyverével. — Méghogy engem el kellett küldeni?! — bosszankodott. — Én már a szezon előtt beje­lentettem Zotyónak (Gyulavári Zoltán edző. A szerk.), hogy nem hiányzik a további piszká- lás, abbahagyom a játékot. Ta­valy, év elejétől már egyébként is amatőr státuszban pólózom, fi­zetésemet az Egervintől kapom, az ESE-től csak a pontokért járó prémiumban részesülök. Az ősz során egy ízben már megrendült a hitem a Tatabánya elleni hazai összecsapás után. Nyertünk ugyan, és úgy érzem, nekem is ment a játék, de a szakosztály­igazgató mégis közölte, hogy a vízben mutatott viselkedésem miatt ezúttal egy fillér sem kerül a pénztárcámba. Gondol­tam, ha ennyit érdemiek, akkor elköszönök. Csakhogy néhány nap múlva Gyulavári és a csa­patkapitány, Kelemen Attila fel­kerestek a lakásomon és győz­ködtek, hogy ne bolondozzam, szüksége van rám a csapatnak. A fiúk még azt is felajánlották, hogy összeadják az elmaradt prémiumomat. Ezt nem fogad­hattam el, hiszen én nem a pén­zért vízilabdáztam. — Napi egy edzéssel is képes voltál fenntartani a kondíciódat? — Ugyanazt kellett edzenem, mint a többieknek, azoknak, akik naponta kétszer gyakorol­tak. Ilyenkor az a szokás, hogy névre szóló edzésprogramot állí­tanak össze a körülmények fi­gyelembe vételével. Ha erre sor kerül, megőrizhettem volna az erőnlétemet. — Ezek szerint elismered, hogy visszaesett a teljesítmé­nyed? — Tény, hogy kevesebbszer ítéltek a javamra a bírók, de az is tény, hogy talán egy kivételével valamennyi meccsen ott voltam a kezdőcsapatban. Vagyis, így le­gyengülve is hasznukra lehet­tem. — Milyen közösségi ember­nek tartod magad? (Fotó: Gál Gábor) — Erről talán a többieket kel­lene megkérdezni. Az biztos, hogy soha nem Jiallgattam el a véleményemet, mivel nem tet­tem némasági fogadalmat. Magyarul: egzisztenciálisan nem függtem az egyesülettől, így nem tartottam magam a „hallgatni arany” mondáshoz. Arról azon­ban, hogy bomlasztottam volna a közösséget, nem tudok. — Azzal bizonyára egyetér- tesz, hogy a szólásszabadság nem azonos a nyelv szabadosságával. Egy edzőnek és egy szakosztály­igazgatónak rendet kell tartania, nem tűrheti az anarchiát, tekinté­lye kikezdését. Nem gondoltál arra, hogy az „ egy hétig még ma­radhatna” megjegyzésed nem szül majd jó vért? — Úgy történt az egész, hogy mindjárt a bajnokság elején itt­hon kikaptunk az Izzótól. Gör­csösen, erőlködve játszott min­denki. Utána Pócsik Dénes egy hétre az NSZK-ba utazott az öregfiúkkal. Távollétében si­. mán, felszabadult játékkal ver­tük a Szentest és a Szegedet. Az öltözőben megjegyeztem, hogy „egy hétig még maradhatna”. Jó- pofaságnak, viccnek szántam az egészet, és a többiek egy jót ne­vettek rajta. Nem akartam ezzel a szakosztály-igazgatót megbán­tani. Hogy milyen formában ju­tott el hozzá különböző csator­nákon ez a mondat, azt nem tu­dom. — Hogyan jutott a tudomá­sodra az, hogy nemkívánatos személy lettél? — Teljesen véletlenül, az ut­cáról tudtam meg. Ha olyan rossz szellemű vagyok, mint ahogy állítják, akkor miért nem küldtek el mindjárt a pontvadá­szat elején? Furcsállom és csak arra gondolhatok, hogy miután tizennégy ponttal már páholy­ban érezheti magát a csapat, a ki­esés veszélye nem fenyegeti, most már nyugodtan züllesztő elemnek nyilvánítottak. A mór megtette köteleségét, a mór me­het... Több évig harcoltam az eg­ri színekért, de még egy meleg kézszorítást sem kaptam a vé­gén. Nem tagadom, ez azért fáj, nagyon fáj. (Folytatjuk) Buttinger László Duna-kupa záróforduló Visszavágnak a Brnónak? A hét végén befejeződik a röplabda Duna-kupa. Az utolsó fordu­lóban a fővárosban a két magyar érdekelt: a Vasas és az Eger SE a csehszlovák résztvevőkkel, a Brnóval és az Ostravával találkozik. Mint közismert, tavaly ősszel a magyarok jártak a szomszédos ország­ban, s akkor az egriek egy győzelemmel és egy vereséggel tértek haza. A Folyondár utcai csarnokban szombaton délután három órakor először az Ostravával mérkőzik az ESE, másnap déli tizenkettőkor pedig a Brno ellen lép pályára. Az esélyekről csupán annyit, hogy a cseh-magyar fordulón látottak alapján nem lehet gond az ostravaiak legyőzése. A kérdés csupán az, hogy az időközben Bernáttal és Buki- nával megerősödött ESE képes-e visszavágni a Brnónak a korábbi Vereségért. Szerződés nincs, edzés volt Meddig tart Törőcsik lendülete? A csempészés kizárva Mit „evett” Johnson Arnold Beckett, a NOB Orvo­si Bizottságának tagja a Reuter hírügynökségnek adott nyilatko­zatában kijelentette: bizonyos, hogy a Szöulban aranyérmétől megfosztott Ben Johnson az öt­karikás játékok idején szedte be a később vesztét okozó dopping­szert. Mint elmondta, az anyag körülbelül egy hétig marad a szervezetben, tehát a 100 méte­res síkfutás kanadai világcsúcs­tartója csak a dél-koreai főváros­ban fogyaszthatta a tiltott szert. — Azt nem tudjuk megállapí­tani, mennyi ideje élt Johnson a szeren, tehát lehet, hogy mindösz- sze egy hétig, de az sem elképzel­hetetlen, hogy akár tíz éve ilyen módszerekkel ér el eredménye­ket — mondta Beckett. — Arról viszont meggyőződtünk: nem egyszer szedte be a futó a stano- zololt. Az orvos, aki tagja a Nemzet­közi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) Orvosi Bizottságának is, kizártnak tartja, hogy valaki be­csempészte volna a sportoló ita­lába a tiltott anyagot. Beckett a közeljövőben Kanadába utazik, ahol részt vesz a nagy vihart ka­vart botrány hivatalos kivizsgá­lásán. A bajnoki címre törő MTK- VM labdarúgóinak vezetőedző­je, Verebes József mindig is híres volt arról, hogy „meglátásai” vannak. Olyan igazolásokkal vé­teti észre magát, amelyeket so­kan megkérdőjeleznek, de Vere­bes rezzenéstelenül járja a maga útját. Ezekben a napokban a kék­fehérek bejelentették: szerződ­tetik Tör öcsik Andrást, az egy­kori válogatott játékost a Bp. Vo­lántól. Ennek oka prózai. Az MTK-VM az őszi idényben elve­szítette két irányító középpályá­sát, előbb Hannich Pétert a vesz­tegetési ügy miatt, majd Szeibert Györgyöt, aki a görög Olympia- kosz Volosz csapatához szerző­dött. — Én hiszek abban, hogy Tö- rőcsik hasznos csapattag lesz, minden az akaratán múlik. Tu­dása ismert, a tavaszi rajtig fizi­kai állapota is olyan lesz, hogy irányíthatja a csapatot — mondta csütörtökön Verebes József, amikor Törőcsik megjelent a Hungária körúton és részt vett az első tornatermi edzésen. Edzés már volt, a szerződés az MTK-VM és a Bp. Volán között még nem jött létre. Erre várni kell. Maga Törőcsik meglehetősen elfogódottan ült le az öltözőben új társai közé. Megjegyzendő, kevéssel fél kilenc előtt második­ként jelent meg a foglalkozáson. — Nem tagadom, zavarban vagyok — mondta a játékos. — Másfél évvel ezelőtt volt először arról szó, hogy itt folytatom, de akkor az Ú. Dózsa másfél millió forintot kért értem. Azt az össze­get az MTK-VM nem tudta kifi­zetni. — Sokszor ígérgetett már. Ez lesz az utolsó a megjavulásra? — Remélem, nem marad csak ígéret. Nagy a feladat, mert Han­nich és Szeibert is igen hozzáértő játékmester volt. Nehéz lesz őket pótolni. S hogy Törőcsik ezúttal való­ban komolyan veszi adott szavát, arra igazolás: a karácsonyi ünne­pek alatt sem „engedte el” ma­gát, sőt három kilót fogyott. Csak így is folytassa. Mit várnak az új társak az egy­kori labdazsonglőrtől? Katzen­bach Imre, az MTK-VM egyik középpályása így válaszolt: — „Törő” nagy tudású futbal­lista, én személy szerint igen sok­ra becsülöm. Remélem, érzi ő is, hogy mi, régi MTK-sok sokat vá­runk tőle. Törőcsik hát újra kezdi az él­vonalban. Ezúttal meddig tart a lendülete? elkezdte Tegnap délután veget ért a rö­vidre szabott téli pihenő az Eger SE NB Il-es labdarúgócsapatá­nál. A játékosok először átestek egy tüzetes orvosi vizsgálaton, amely szerencsére egy esetet ki­véve negatív eredménnyel zárult. A 19-es keretből csak Kormos nem kezdheti el egyelőre a felké­szülést, mivel a deréksérülése makacsnak bizonyul. Emiatt nem tarthatott az ifjúsági váloga­tottal arra az izraeli tornára, ahonnan klubtársa, Rácz csütör­tök hajnalban érkezett haza. Ő csak hétfőn kapcsolódik be az edzésekbe. Bánkúd László ve­zetőedző örömmel konstatálta, hogy egy kivételével mindenki egészséges. A konzíliumot köve­tően mindjárt melegítőbe bújtak a futballisták és a bemelegítést követően egyórányit játszottak egymás között. A tegnapi nap befejezéseként pedig négy kilo­métert futottak a Népkertben. Ma és holnap másfél-másfél órát tréningeznek a keret tagjai. Báder visszalépett Az Eger SE labdarúgó-szak­osztályának vezetői meg voltak győződve arról, hogy Báder Já­nos, az FTC futballistája hama­rosan lelölti magara a piros-kek mezt. Ebben a hiszemben uta­zott fel Káló /dzse/technikai ve­zető a fővárosba, aktatáskájában ott lapult az előkészített szerző­dés. Ám öt perccel az okirat pa- rafálása előtt a focista kijelentet­te, hogy mégsem szándékozik Egerbe jönni. Egyetlen egy indo­kot hozott fel, mégpedig azt, hogy a Fradiban szeretné meg­mutatni tehetségét. így aztán Bánkúd László szakvezetőnek tovább főhet a fe­je, hogy a márciusban kezdődő bajnokságig honnét akasszon le a szögről egy csatárt, aki mellesleg gólképes is. Nincs jegy A nagy érdeklődés és a szűkös nézőszám miatt pár nap alatt elkapkodták a március 3-5-én, a Budapest Sportcsarnokban megren­dezésre kerülő második fe­dettpályás atlétikai világ- bajnokság jegyeit. ^^^AHevesMe^éi^ÖLDÉRT^rálialüt^ málna termesztéséhez szakcsoportot szervez. Jelentkezni lehet: Eger, Klapka Cy. u. 9. sz. II. em. 5., ahol bővebb felvilágosítást adunk. \ ___________________________________________________/

Next

/
Oldalképek
Tartalom