Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-26 / 22. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. január 26., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Ami még a pártértekezlethez tartozik 1. rész Lépést tartva a nagyvilággal A mérnök-kisiparos elektrokozmetika dr. Miczkv János Mint arról hétfői számunkban beszámoltunk, a szombaton Egerben megrendezésre került Heves megyei pártértekezleten 47 küldött az idővel való takaré­koskodás miatt írásban adta le hozzászólását. Természetesen a pártértekezletről szóló doku­mentumokat készítő szerkesztő- bizottság ezeket ugyanúgy figye­lembe veszi, mintha szóban el­hangzottak volna. Magától érte­tődik az is — egyébként tudósítá­sunkban jeleztük —, hogy ezek tartalmát lapunk nyilvánosságra hozza. Igaz, terjedelmi okokból nem egyszerre, hanem több rész­letben ismerkedhetnek meg a pártértekezlet elé tárt írásos hoz­zászólásokkal. Pető Imre egri küldött, a HÁ- ÉV egyik képviselője az oktatás problémáival kívánta megismer­tetni a pártvezetést. A Gárdonyi Géza Gimnázium igazgatója a helyszínen elhangzott hozzászó­lásában véleménye szerint aránytalan bérfejlesztést köve­telt. Mindez azért váltotta ki nemtetszését, mert véleménye szerint ezek a követelések nem egy szocialista szolidaritásra val­lanak. Csak mások rovására elé­gíthetők ki, amelyek újabb társa­dalmi feszültségeket szülnének. Merthogy nemcsak a pedagógu­sok bérezése alacsony, hanem ugyanezzel a problémával küz­denek az egészségügy orvosai, ápolónői is. Szabó Sándor Egerszólátról azt nehezményezte, hogy a hely­zetértékelés és a program megle­hetősen kurtán említi csak a me­zőgazdaság nehézségeit, s ugyanilyen szűkszavúan fogal­mazza meg a feladatokat is. Igaz, ezzel a helyzettel évtizedekig nem kellett foglalkozni, mert a legszembetűnőbb sikerek a me­zőgazdaságban születtek, pár­tunk agrárpolitikája nyomán. Mindezt — mint mondotta — azért veti fel, mert nem a mező- gazdasági üzemek és szövetkeze­tek léte, hanem népünk alapvető élelmiszerekkel való ellátása fo­rog veszélyben. Részletes érté­kelést adott a termelési árviszo­nyokról, az üzemek beszűkült beruházási lehetőségeiről, a ter­melőeszközök elhasználódottsá- gáról, s kifejtette azt a szomorú tényt is, hogy a termelés sajátos­ságait is nehezen akarják figye­lembe venni. Rávilágított, hogy mindezzel nemcsak az exportle­hetőségek csökkennek, hanem a hazai ellátás is csorbát szenved. Hogy e kedvezőtlen tendenciá­kat megfordíthassák, véleménye szerint mielőbb új agrárpolitkára lenne szükség. A szóban elhangzott hozzá­szólások közül is többen foglal­koztak a lakókörzeti pártalap- szervezetek munkájának jövőjé­vel. Ezt tette Révész Tibor, a hat­vani 3-as számú körzeti párt- alapszervezet küldötte is. Felve­tette, hogy a pártnak a jövőben céltudatosan kell törekednie ar­ra, hogy a társadalmi élet minden területén, a munkahelyeken, a lakóterületeken hatékonyabb politikai munkával aktív kezde­ményezésekhez kezdjenek, s így végezzék munkájukat Mert meggyőződése szerint a politika alakításában a jövőben elsősor­ban a lakóterület lesz a főszerep­lő. Ezért is szükséges az ott folyó munka színvonalának erőteljes növelése. Hangsúlyozta, hogy megkülönböztetett figyelmet kell fordítani arra, hogy a párt- szervezetek tagjai egységesen részt vállaljanak a különböző társadalmi vitákban, a népképvi­seleti szervek munkájában, pél­dául a szociális segélyek igazsá­gos elosztásában. Javasolta, hogy a lakóterületi alapszerveze­tek jelenlegi költségvetését mó­dosítsák. Többet kell törődni a kommunista közösségi élet felté­teleinek javításával, az emberi kapcsolatokért, egymásért érzett felelősség erősítéséért. Gotten András, az Eternit selypi gyára egyik alapszerveze­tének küldötte a megyei testületi munka nyilvánosságával foglal­kozott. Előrebocsátotta, hogy a pártmunka nyilvánossága, a párt korszerű működésének létfor­mája a demokratizmus, a biza­lomerősítés a szövetségi politika egyik eszköze. Ugyanakkor fel­tétele egyben a közélet és a köz­erkölcs fontos szervező, szabály­zó ereje. Környezetének párttag­jai az eddiginél jobban igénylik a közvetlenebb kapcsolatot, a rendszeresebb párbeszédet, az alaposabb tájékoztatást és a dön­tések előkészítésébe történő be­avatást. Felhívta a figyelmet arra, hogy pártegységünk már nem vi­sel el semmiféle kirekesztettsé­get a politika alakításából, szóvá tesz minden valós vagy vélt el­lentmondást a felsőbb pártszer- vek tevékenységéről. Ugyanak­kor feltette azt a költőinek szánt kérdést is, hogy egy teljes nyitás­ra kellően érett-e a párttagság, főként a lakosság, jót teszünk-e a pártnak, ha ennyire „kinyitunk”, amikor bonyolult, kétségekkel teli időszakban élünk. Koós János, a Pétervásári Me­zőgazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézet kommunistái nevében hallatta véleményét. Elemezte, mennyi­re leértékelődött a tudás a tanu­lók részéről, ugyanakkor nem megfelelő a pedagógusok élet- és munkakörülménye, erkölcsi és anyagi elismerése, eszmei, politi­kai, szakmai továbbképzése. Mindezzel együtt olyan pedagó- gusellenesség alakult ki vélemé­nye szerint a sok fizetésemelés követelése miaft, hogy lassan már el kell titkolni hivatásukat. Az oktatásról magáról lehango­lóan említette meg, hogy a mező- gazdaság területén a felnőttek képzési igénye nemhogy növe­kedett volna, hanem nagymér­tékben csökkent. Már több fóru­mon is javaslatot tett, s most itt is felvetette, hogy a mezőgazdasági üzemeknek is szükségük lenne valamiféle támogatásra ahhoz, hogy dolgozóikat átképezhes­sék, tudásukat gyarapíttathas- sák, mint ahogy azt az iparban megtehetik. A mozgalmi élettel kapcsolatosan kertelés nélkül el­mondta: ma nehéz párttagnak lenni, mert minden rosszért a pártot szidják az emberek. Fel­hívta a figyelmet arra is, hogy ugyan a pártnak vállalnia kell a maga felelősségét, de meggyőző­dése, hogy az elmúlt időszak hi­báiért nemcsak a párt a felelős. Végezetül pedig a pétervásáriak és a környékben lakók kérésére tolmácsolta a megyei pártbizott­ságnak: segítsenek Pétervására városiasodásában. Vállalkozni érdemes. Persze, csakis akkor, ha az ember megfe­lelő szorgalommal, kitartással rendelkezik, no és a jó ötletek­ben sem szűkölködik. Hogy ezek a megállapítások tényleg igazak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint dr. Miczky Jánosnak, az Egerben élő mérnök-kisiparos­nak az eleddig befutott pályája. Találkozásunkkor erről az élet- útról beszélgettünk vele. — Nos — mondja —, nem va­gyok tősgyökeres hevesbeli, hi­szen a Nógrád megyei Héjhal­mon születtem, mégpedig 1936- ban. Az általános iskola első négy esztendejét is ott jártam, majd pedig a váci piarista gimná­zium következett. Ennek utána egy soproni középiskola volt az újabb állomáshely, egészen pon­tosan egy gépipari technikum híradás-technikai tagozata. Az érettségi vizsgát 1955-ben tet­tem le,.s a kitűnő eredményem­nek, no meg a sikeres felvételim­nek köszönhetően a Budapesti Műszaki Egyetemen gyarapít- hattam az ismereteimet, ahol öt év múltán szereztem villamos- mérnöki oklevelet. Mellesleg, itt már negyedéves koromban szer­ződést kötöttem a honvédséggel, s ennek értelmében 1961-től a „ rakétásoknál” tevékenykedtem. — Később azonban egy váltás történt... — Igen, mégpedig 1968-ban. Ennek előzménye, hogy 1964- ben megnősültem, s a feleségem rábeszélt egy „szabadabb” pá­lyára. így — saját kérésemre — tartalékállományba helyeztek. Ilyenformán kerültem közelebbi kapcsolatba az orvosi műszerek­kel, ugyanis egy pesti cég itteni üzemegységének a vezetését vál­laltam el, s a feladatunk az volt, hogy az észak-magyarországi Kórházak, rendelőintézetek ké­szülékeit karbantartsuk, ám új részegységeket is gyártottunk. Már az 1970-es évek' elején el­kezdtem foglalkozni kozmetikai gépekkel, kiváltképpen azért, hogy a nejem munkáján — aki kozmetikus — könnyítsék. Két esztendeig — 1974 és 1976 kö­zött — a Technolux szövetkezet főmérnöke voltam, de itt már céltudatosan helyezkedtem el, vagyis az volt a szándékom, hogy a leendő ügyfelekkel kapcsolatot alakítsak ki. Végül 1976-ban let­tem kisiparos. Bevallom, akkor ezért mindenki őrültnek tartott, hiszen még nem volt mód ilyen szabad mozgásra azon a terüle­ten. Azóta kizárólag orvosi és kozmetikai berendezések terve­zésével és készítésével foglalko­zom. — Úgy tudom, ezenközben a tanulással sem hagyott fel... — Való igaz, hiszen megsze­reztem az integrált áramkörös elektronikai, valamint az orvos­biológiai elektronikai szakmér­nöki oklevelet is, sőt 1982-ben orvosi elektronikából doktorál­tam is. A folyamatos képzést, to­vábbképzést ma sem hanyago­lom el: rendszeresen figyelem, il­letve a saját költségemen járatom a különféle szakirodalmi tájé­koztatókat. A cikkeket olyan szempontból nézem, hogy vajon mit is tudok belőlük hasznosíta­ni. Mellesleg mindig is a legmo­dernebb dolgok vonzottak, ezért is mondtam hajdan igent a hon­védségnek, majd ugyancsak ezért koncentráltam az orvosi műszerek világára. — Hogyan születtek meg az első termékek? — Amint már volt róla szó, kisiparossá válásom előtt is csi­náltam néhány gépet a feleségem részére. Főként azért, mert tud­tam, hogy a kozmetika terén mi­lyen folyamatok is zajlanak le külföldön, s az elektrokozmeti- kában jómagam is láttam fantá­ziát. A dologhoz tartozik az az eset is, amikor a nejem egy epilá- ló-tanfolyamon vett részt... Kér­ték őket, hogy akinek van ilyen „masinája”, az hozza magával. Nos, a követelményeknek csak az enyém felelt meg, így hát kér­dezték is az ottaniak, hogy miért nem ezzel foglalatoskodom. Már az 1976-os kozmetikai kongresz- szuson kiállítottam a Mini Gal­ván elnevezésű iontophorézis készülékemet, amelynek segítsé­gével a bőr mélyebb rétegeibe le­het bevinni a hatóanyagokat. A következő alkalommal már több cikkel jelentkeztem, s azóta is mindig bemutatok valami újat. A BNV-n is állandóan szerepelek, így volt ez az idén is. Hogy a munkám nem eredménytelen, azt igazolja, hogy rendelkezem már a Kiváló Feltaláló, illetőleg a Kiváló Kisiparos kitüntetések ezüst fokozató val. — Jelenleg hány gyártmánya van? ( — Nem könnyű összeszámol­ni, de harmincnál bizonyosan több. A kérdés azért bonyolult, mert az egyes termékeket — a technika legújabb követelmé­nyeinek megfelelően — újrater­vezem, tökéletesítem. A legú­jabb darabok közül ki lehet emelni a mélyhőterápiás testfo­gyasztót. Itt arról van szó, hogy az emberi testet bevonjuk hőfej­lesztő elektródákkal, s ily módon mintegy „dunsztoljuk”. Ezzel a speciális „szaunával” intenzív súlycsökkenést lehet produkálni. Van aztán egy másik áru is... Mint ismeretes, a rendellenesen nőtt szőrszálakat eleddig csak rövidhullámú, tűs epiláló készü­lékkel lehetett véglegesen eltá­volítani. Ez elég fájdalommal járt. Két esztendeje kidolgoztam a csip eszes eljárást, ami eltünteti a fájdalomérzést, ráadásul e ter­mék minősége vetekszik a vilá­gon pillanatnyilag kaphatóké­val. Úgy tűnik, ezekből az első sorozatot ez év végéig a piacra dobhatom majd. De említhet­ném még a diagnosztikai lámpá­mat, a sterilizáló, illetve a lézer- akupunktúrás készülékeimet, s foglalkozom az ultrahang koz­metikai alkalmazásával is. — Kikből tevődik össze a ve­vőkör? — Sokfelé ismernek. Valami­kor főleg azok a szolgáltató szö­vetkezetek voltak a partnereim, akiknek volt kozmetikai részle­gük, ám felkerestek önálló koz­metikusok is. Az elmúlt években inkább az utóbbiak felé tolódott el a hangsúly. A portékákat megrendelésre állítom elő, még­pedig bedolgozók segítségével, plusz kooperációt is igénybe vé­ve. A jövőt érintő elképzelések is ehhez kapcsolódnak: az 1989-es évben szeretnék egy önálló, öt­hat emberrel dolgozó üzemet be­indítani. Igaz, ez még alapvetően a szabályozóktól függ majd. Ezek már tavaly is nagyon meg­nehezítették a tevékenységemet, a bedolgozóimnak nem érte meg nálam ügyködni, méghozzá az adó miatt. Ez és az anyagbeszer­zés anomáliái azt eredményez­ték, hogy csak hosszú átfutási idővel vállalhattam feladatokat. — Úgy hallottam, reális esélye lehet exportnak is... — Igen. Egyszer már régeb­ben megpróbálkoztam ilyesmi­vel, ám akkor — bürokratikus akadályok miatt — nem lett sem­mi az üzletből. Jelenleg Hollan­diából és az NSZK-ból van ér­deklődés, főként a tartozékok iránt, de szerintem szó lehet komplett gépekről is: ide sorol­hatom a speciális epiláló tűket, aztán a mélyhőterápiás készülé­ket, vagy akár a melegmaszko­kat. — Személyesebb jellegű kér­désekkel kezdtük, fejezzük is be hasonlóval. Mit csinál akkor, amikor éppen nem az új berende­zéseken töri a fejét? — Annyit már az elején el kel­lett volna mesélnem, hogy van két gyermekünk: a lányunk szí­nésznő, most szerződött le Ka­posvárra, a fiunk pedig jelenleg végzi a nyolcadik osztályt, s imádja a számítógépeket. S hogy mivel telik a szabadidő? Öröm­mel videózok, s van egy kame­ránk is, amivel megörökítem az emlékezetes pillanatokat. Emel­lett kirándulunk, úszunk, sza- unázunk. Ja, és nagy ínyencek is vagyunk... Sárhegyi István ... és egyik készüléke (Fotó: Koncz János) Bérlakások építésere alapit részvénytársaságot a Dunai Vasmű Újszerű vállalkozásokba kezd szociálpolitikai kiadásainak szinten tartására a Dunai Vas­mű: bérlakások és szálloda épí- tését tervezi, azok üzleti haszná­nak egy részét szociálpolitikai juttatásokra fordítja. Tóth Béla gazdasági igazgató- helyettes az MTI tudósítójának elmondta, hogy hamarosan meg­alakul a Duna menti Regionális Lakásépítő Részvénytársaság, amelynek a tagjai között — az előzetes tárgyalások szerint — a Dunai Vasmű mellett ott lesz a Dunaújvárosi Városi Tanács, az OTP, a Papíripari Vállalat és a BVM Dunaújvárosi Gyára, vala­mint a 26-os Állami Építőipari Vállalat. A részvénytársaság négy év alatt 600 összkomfortos, egy-négy szobás, garázsos, bérel­hető otthon felépítését tervezi. A lakásokat nemcsak a részvény- társaságba tömörült vállalatok, intézmények dolgozói bérelhetik majd ki, hanem meghatározott időre bárki, s 15 évi bennlakás után meg is vásárolhatja. A bér­leti díj egy részét vagy egészét szociálpolitikai támogatásként — átvállalhatják a vállalatok is. A részvénytársaság a megalaku­lást követően azonnal megkezdi az építtetést, és jövőre már 150 összkomfortos otthont hoznak tető alá. A Dunai Vasmű szakemberei által kidolgozott lakáshoz jutta­tási koncepciónak több előnye van. A részvénytársaságba belé­pett vállalatok tőkéje a vállalati vagyon része marad, s megőrzi az értékét. Lehetővé válik a lakás- gazdálkodás javítása, az albérleti dijak letörése. A korábbinál több dolgozó juthat — előtakarékos­sági kötelezettség nélkül — kor­szerű otthonhoz. A szociálpolitikai juttatások szinten tartását segíti a Dunai Vasmű szállodájának a felépítése is. A nagyvállalat Dunaföldvá- ron háromcsillagos tranzithotel építését tervezi. A szálloda mű­ködtetésével gazdaságosabbá válhat majd a vasmű munkás- szállásainak és vállalati üdülői­nek a fenntartása, a szálloda színvonalához már nem illő fel­szerelés egy részét ugyanis azok­ban tudják majd hasznosítani. Túlteljesítette tőkés exportját Az elmúlt három évben dinamikus fejlődésen ment keresztül a Bé­késcsabai Kötöttárugyár. Tőkésexport-tervüket a korszerű gépei­ken gyártott szabadidő-ruházati cikkekből túlteljesítették. (MTl-fotó: B. Fazekas László felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom