Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-14 / 246. szám
4. KULTÚRA KOZMUVELODES NÉPÚJSÁG, 1988. október 14., péntek Néma párbeszéd... (Szatmári György, Csonka Anikó, Kátai Endre, Epres Attila) Ma este bemutató Egerben Osztrovszkij: Tehetségek és tisztelők Egy színházban játszódik az orosz szerző komédiájának cselekménye. Talán jelképes értékűnek is tekinthetjük, hogy egy ilyen „színház a színházban” darabot választott évadnyitóul a ki- teljesedett egri társulat. A századvég Oroszországában íródott mű persze nemcsak a teátrum „belügyeiről” szól, bőven szolgál tanulságokkal valamennyiünk számára, hiszen áhogy a szólás tartja: „Színház az egész világ!” Osztrovszkij, aki az orosz nemzeti színház megteremtője volt, a változatos és ellentétes jellemek valóságos tárházát vonultatja fel keserű vígjátékában, és egyforma gondot fordít valamennyi alakjának megformálására. Az események és az indulatok központjában Alekszandra Nyikolavna Nyegina a jakimai színház tehetséges művésznője áll, akinek erős egyénisége konfliktusok sorát teremti, s ezek a összecsapások fölémek egy leleplezéssel. A tökéletes csapatmunkát követelő komédia főbb szerepeit Oláh Zsuzsa, Agárdy Ilona, Kátai Endre, Epres Attila, Szatmári György, Tunyogi Péter, Csonka Anikó, M. Horváth József, Gáspár Tibor, Bregyán Péter és Megyeri Zoltán alakítja Fekete Mária jelmezeiben, Berényi József Sorra érkeznek a nyílt és burkolt szerelmi ajánlatok (Oláh Zsuzsa, a háttérben Agárdy Ilona) díszletei között. A rendező Szőke István, aki a Miskolci Nemzeti Színháztól szerződött át Egerbe, a következő szavakkal ajánlotta a közönség figyelmébe a ma esti bemutatót: — Lélektani szempontból nehéz, de katarktikus élményt kínáló alkotás ez színésznek és nézőnek egyaránt. Szinte annyi energiát követel végigélni a széksorokban, mint eljátszani a színpadon, mert őszinte szembesülésre kényszent önmagunkkal. Aki velünk jön erre a kalandra, könnyebb szívvel, tisztultabb lélekkel távozik majd az előadás végén... (koncz) Eberhard Franke: Hans allergiás Hans egész nap keményen dolgozott. Nem lazsálhatott, hiszen sürgős rendelései voltak, s a ruhákat is kellett szabnia. Alig várta azonban, hogy végre leteljen a munkaideje. Nem indult rögtön haza a gyárból, szeretett volna még néhány nyugtató sört meginni kedvenc vendéglőjében, a Rideg Kastélyszolgában. De hogy a sör ne legyen olyan száraz, rendelt még hozzá egy dupla adag pálinkát is. Itt a törzskocsmájában igazán kikapcsolódhatott. Sajnos azonban megzavarták nyugalmát. Két férfi elkezdett az asztalnál beszélgetni: — Tudod, nálunk az üzemben nem megy minden simán — kezdte az egyik. Hans kénytelenül érezte magát. Milyenek ezek az emberek — gondolta magában —, ha még szabadidejükben is a munkahelyükről beszélnek? Az ilyen dolog beteggé teszi Hansot, így gyorsan fizetett, és elment. De most hová? Haza? Otthon a felesége várja, s rögtön a cipőgyári munkájáról kezd neki beszélni. Hans úgy döntött, beül inkább egy kávézóba. Rendelt egy nagy adag fagyit. Élvezettel majszolta a tejszínhabot, amikor a szomszéd asztalnál valaki elkezdte: — Nálunk nem mondja senki, hogy hová menjünk reggel a tehergépkocsikkal. Nem kell nekünk terv, mindenki tudja, hogy mi a munkája. Erre egy másik férfi: — Szerencsétek van, öregem. Nálunk az üzemben minden napra forgalmi tervet készít a főnök, s az ellen nincs tiltakozás. Hansnak egyszerre minden mindegy lett. Megfájdult a feje, s arra gondolt, hogy egy ablak nélküli szobában szeretne most üldögélni, csakis egyes egyedül, magában. Már a fagyi sem ízlett neki. A szomszéd asztalnál azonban tovább folytatták a beszélgetést: — Nálunk senki sem törődik az anyagkivételezéssel. Mindenki azt visz el, amit akar. Az irodában csak az a fontos: hogyan alakulnak a beszámolók, mi lesz a munkaversennyel. Egyszerűen őrület! — mondta ismét az egyik férfi. Mire a másik: — Nálunk viszont még egy facsavart sem vételezhetsz ki papír nélkül. Már nincs messze az idő, amikor a feltörlőrongyot is csak külön engedéllyel lehet majd megkapni. . . Hansnak összerándult a gyomra, zúgott a feje, szédült. Nehezen felállt, és átült egy másik asztalhoz, egy házaspár közelébe. — Ugye nem felejtetted el, hogy holnapután kiküldetésbe utazom Berlinbe. Úgy látszik az ottani szaktársak nem tudnak megbirkózni a kitűzött feladattal. Erősítés kell nekik — mondta a férj. Hans libabőrös lett, elöntötte a veríték. Levegő után kapkodott. — Ha a holnapi vezetői értekezletre gondolok, már előre kiráz a hideg — sóhajtott a feleség. Ebben a pillanatban Hans leesett a székről, elveszítette az eszméletét. Az odaérkező mentő orvosa megállapította, hogy súlyos törése van, s azonnal meg kell műteni. A kórházi ambulancián tért magához. A fej efelett egy orvos beszélt a nővérhez: — Képzelje, Trude, vasárnap játszik a kórházi labdarúgó-válogatott a BMC II. csapata ellen, és én vagyok a középcsatár. Hans ezután arra lett figyelmes, hogy az orvos lázasan magyarázza a leshelyzetek lényegét. Hans fájdalomtól meggyötörtén feküdt az orvosi asztalon. Mindent értett, amit felette beszéltek. Érdekes módon nyugodt volt. Hiszen úgy gondolta: nem árthat egy kis fecsegés munkaidőben. Németből fordította Szabó Béla (Részlet a Diadal és tragédia című Sztálin-életrajzból) Fordította: Zahemszky László A képen balról jobbra: Tuhacsevszkij, egy közkatona, Vorosilov és Jegorov (IX/8.) Sztálin valószínűleg először nem írta oda a szokásos záradékot: „Egyetértek”, hanem úgy rendelkezett, hogy „a hibák kimutatása” tárgyában vizsgálják felül ezeket az ügyeket. Nem, nem Sztálin állította meg az esztelen őrjöngést. Az értelmetlen véres terror elérkezett addig a határig, amely már magának a rendszernek a működését veszélyeztette. Mégpedig súlyos megpróbáltatások előestéjén veszélyeztette. Két esztendővel a haza határait elérő háború kitörése előtt az ország „legyengült” állapotba került. 1 A gyárak és üzemek kéményei füstöltek, a síneken robogtak a vonatok, a diákok egyetemre jártak, az emberek egy jobb holnapról álmodoztak. Ám ezt a „le- gyengültséget” nemcsak a telezsúfolt táborok, százezrek nyomtalan eltűnése, a megritkult katonai sorok váltották ki, hanem elsősorban- a nagy eszme megcsúfolása. Amikor Sztálin a nép ellen fizikai bűncselekményeket követett el, egybert bűnt követett el a gondolat ellen is. Az ezekben az években képződött nagy katonai szakember- hiányt csak öt-hét év alatt lehetett volna felszámolni. 1941 nyarára a parancsnokok 75 és a politikai munkatársak 70 százaléka egy évnél kevesebb idő óta volt hivatali állományban . . . Sztálint aligha gyötörte lelkiismeret- furdalás, és aligha bánta meg, amit tett — ő nem volt felruházva ilyesfajta „erényekkel” —, egy azonban világos: a háborút megelőző egy-másfél évben a „vezér” lázas kísérleteket tett arra, hogy minden lehetőt elkövessen a káderínség felszámolására vagy legalább enyhítésére. Ez a motívum érezhetően kicsendült a katonai akadémiák végzős hallgatói előtt 1941. május 5-én a Kremlben tartott beszédéből. Ki tudhatta, hogy ez a beszéd a rettenetes háború kitörését csak másfél hónappal előzi meg, és már kevés dolgon tud változtatni? .. . Sztálin, akinek hamarosan magára kellett vállalnia a fegyveres erők főparancsnokságát, nem ismerte a hadi elméletet. A hosszú ideje népbiztosként tevékenykedő Vorosilov sem „kedvelte” se az elméletet, se a teoretikusokat. Pedig elméleti szakemberek — méghozzá igen nagyok — mindig voltak a Vörös Hadseregben. Közülük elsősorban a kivégzett Tuhacsevszkij emelkedett ki, akik még 1936- ban, a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának ülésén tartott felszólalásában látnoki módon figyelmeztetett arra, hogy készen kell állnunk a német hadsereg váratlan támadására. - A harmincas évek közepétől Tuhacsevszkij, Jegorov és Sa- posnyikov szorgalmazására kezdték kiadni „A parancsnok , könyvtárát”. El kell mondanunk, hogy ez a több tucat kötetet felölelő egyedülálló könyvsorozat a szovjet és a külföldi katonai teoretikusok unikális műveit tartalmazta. Teijedelmét és apo- logetikáját tekintve kiemelkedett a sorozatból K. J. Vorosilov A Szovjetunió védelme című könyve. Ebben a népbiztos Sztálint „a szocialista forradalom első marsalljának, a polgárháború frontjain aratott győzelmek nagy marsalljának” nevezi. Sztálin a „kommunizmus igazi marsallja”, aki „mindenki másnál jobban tudja, mit kell ma tenni annak érdekében, hogy holnap és mindörökre győzzünk ...” Az eljövendő háborúban feltétlenül győzni fogunk, hangoztatta Vorosilov, s mi több, „kevés véráldozat és minimális anyagi veszteség árán” fogunk győzni. Amint a háború után ismeretessé vált, Hitler, aki tudott az 1937—39-ben a Vörös Hadsereget sújtó megtorlásokról, felderítőitől jelentést kért a Munkás- Paraszt Vörös Hadsereg parancsnoki állományának minőségéről. Másfél hónappal a háború kitörése előtt, Krebs tábornok, a moszkvai német katonai attasé jelentésének és egyéb adatoknak az alapján a Führemek azt jelentette, hogy az orosz tisztikar nemcsak számbelileg, hanem minőségileg is gyenge. „Rosszabb benyomást kelt, mint 1933-ban. Oroszországnak évekre van szüksége, hogy eléije a tisztikar régebbi színvonalát . . .” Az ellenség nem alaptalanul sorolta a Németország számára feltétlenül kedvező tényezők közé azt, hogy a katonai szervezet egész láncszemeit ténylegesen új vezetőkkel cserélték ki. A világtörténelemben nehéz arra precedenst találni, hogy a halálos összecsapás előtt az egyik fél így meggyengítette volna önmagát. Ez nemcsak ösztönözte Hitlert, hanem lökést is adott neki, hogy meggyorsítsa az eseményeket. (Folytatjuk) Kelta kori leletek a Dunából A kelta korból származó oltárkövekre és faragott oszlopmaradványokra bukkantak a régészek Bölcske közelében a Dunában az 1551-esfolyamkilomé- temél. A több mint héttonnás kövek partra emelését könnyűbúvárok segítségével megkezdték. Az értékes leleteket folyamatosan a dunaföldvári múzeum udvarára szállítják, ahol a jövőben kőtárat alakítanak ki. Víz alatt ilyen méretű régészeti feltárást még nem végeztek hazánkban. A munkálatok várhatóan több évet vesznek igénybe. Ebben az esztendőben a régészek és a könnyűbúvárok még két hétig dolgozhatnak folyamatosan a feltáráson. Kiemelik a héttonnás oltárkövet (MTI-fotó: Bárándy István)
