Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-07 / 240. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. október 7, péntek

GAZDASÁG — TÁRSADALOM

Folytatta munkáját az Országgyűlés őszi ülésszaka

(Folytatás a 2. oldalról)

A továbbiakban emlékeztetett rá: az utóbbi hónapok tájékoztatása bemutatta a mű létesítőinek és ellenzőinek véleményét, vitáit, de kevésbé szólt a mű lényegéről és műszaki elgondolásairól. Néhány sajátosságról is szemléletesebben kellett volna beszélni.

A Duna — Dévénynél betörve a Kárpát-medencébe — lerakja hordalékait, szétterül, s a hatalmas kavicsrétegen, a középszakaszon egy deltát hoz létre. Ez a Szigetköz és a Csallóköz. A vízjárás e terület lakosainak állandó gondot okozott, a folyamszabályozóknak pedig véget nem érő feladatot adott. A kedvezőtlen állapot végleges rendezésére született meg az elgondolás: az árvízi, hajózási gondok megoldását úgy kell elvégezni, hogy az egyben a vízenergia hasznosításával is párosuljon. Erre mondják a vízépítők, hogy több célú, komplex rendezés. A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer koncepcióját is egymással szoros kapcsolatban álló műszaki megoldások váltják valóra.

A Duna vizét egy tározóban összegyűjtik. Ez a Dunakiliti tározó. Dunakilitinél magyar területen épül a duzzasztómű, ami a tározó működésének, a víz ösz- szegyűjtésének alapvető feltétele. Az összegyűjtött víz nagyobb tömegét egy mesterséges mederbe vezetik — ez az üzemvízcsatorna. Az üzemvízcsatomában épülnek meg az erőtelepek és a hajózsilipek. Itt hasznosul a víz összegyűjtött energiája. Az erőmű után folytatódó csatorna a Duna vizét visszavezeti a természetes mederbe. Lejjebb, a Nagymarosnál épülő duzzasztó a hajózáshoz szükséges vízmélységet biztosítja a gázlós Duna-meder- ben. De egyúttal erőtelep is üzemel benne, és a duzzasztás révén lehetővé teszi, hogy a bősi erőtelep csúcsenergiát termeljen. Az egész rendszer együttesen pedig az árvízi biztonságot növeli meg.

Milyen hasznunk származik ebből a beruházásból?

(Munkatársunk telefonjelentése:)

Tegnapi tudósításomban nem esett arról szó, hogy a mostani ülésszakot új helyen, az úgynevezett felsőházban tartják. A szokott helyet, az alsóházat jelenleg tatarozzák. A felületes szemlélő nem képes nagy különbséget tenni a két terem között, legfeljebb annyit, hogy az új helyen több az aranydíszítés, gótikus a karzat, a mennyezet tölgyfából készült.

A második napon a kezdés előtti percekben dr. Puskás Sándort, a terv- és költségvetési bizottság tegnap megválasztott titkárát kérdeztem, nem lesz-e túl nagy teher számára, hogy az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. vezérigazgató-helyet- tessége mellett egy ugyancsak sok munkát igénylő társadalmi megbízatást vállalt.

— Munkahelyi vezetőim megtiszteltetésnek tartják, hogy képviselővé választottak, és segítik ezt a tevékenységet — mondotta. — Nem egyszer előfordult már, hogy értekezleteket, tárgyalásokat az elfoglaltságomhoz igazítottak.

— Az árvízvédelmi biztonság az érintett térségben nagy mértékben megnő, a 200 évenként előforduló árvizek kivédésére is alkalmassá válik. A mai rendszer 60-100 éves biztonságú. Ezer hektár területet pedig árvízmentesítenek;

— a hajózás biztonságossá válik a kritikus Pozsony-Budapest közötti szakaszon. Hozzájárul az egységes európai vízi út megvalósításához;

— rendelkezésünkre áll 444 megawatt villamosenergia-termelő kapacitás, ami 1900 millió kilowattóra energiát nyújt évente. Ez a kapacitás megfelel a Paksi Atomerőmű egy blokkjának;

— a felszíni vizek és a partok rendezésével, közművek, közlekedési és környezetvédelmi létesítmények építésével megalapozódik egy 180 kilométer hosszú Duna menti térség hatékony fejlesztése.

A vízlépcsőrendszer létesítésével megvalósuló lefolyásszabályozás megváltoztatja és javítja a térség vízgazdálkodási feltételeit is.

A vízlépcsőrendszer létesítményei a jelenleginél kedvezőbb helyzetet teremtenek a térség belvízi viszonyaiban. Lehetőség nyílik a komplex melioráció területi bővítésére; a szigetközi vízpótló rendszer szabályozható talajvízszintet hoz létre, 1000 hektáron szünteti meg a jelenlegi fakadó vizeket, mindezzel javítva a mezőgazdaság termelési feltételeit az egész térségben.

A vízlépcsőrendszer közlekedési célja, hogy a Duna érintett, nehezen hajózható szakaszán lehetővé tegye a Duna Bizottság ajánlásaiban előírt nemzetközi feladatok teljesítését, valamint a Duna-Majna-Rajna csatorna üzembe helyezésével csatlakozásunkat a teljessé váló egységes európai víziútrendszerhez. A vízlépcsőrendszer lehetővé teszi a teljes terhelésű hajózást, a biztonságos éjszakai közlekedést, csökken a vonóerőigény, megszűnik az átrakodási kényszer.

A vízlépcsőrendszer erőtele— Új megbízatása miatt valószínűleg még több segítségre lesz szüksége.

— Ez vitathatatlan. Új posztomon úgy lehetne igazán helytállni, ha a parlamentben lenne egy olyan munkatárs, aki az adminisztrációt végzi, az ügyeket előkészíti. De erre jelenleg nincs mód. A terv- és költségvetési bizottság az Országgyűlés egyik legfontosabb bizottsága. Most különösen, amikor olyan törvények sorozatát alkotjuk, amelyek a gazdasági élettel kapcsolatosak. A titkár dolga ebben a folyamatban, hogy teremtse meg azokat a szakmai feltételeket, amelyek jóvoltából a képviselők megalapozott véleményt fejthetnek ki. Ehhez szükséges, hogy a döntésekhez kellő — az eddiginél több — információ álljon rendelkezésükre.

Mint ismert, a gazdasági társaságokról szóló törvényt elfogadták. Ez bizonyára elősegítheti a piacgazdálkodás kibontakozását. Igaz, Kócza Imre, aki "civilben” a Finomszerelvénygyár igazgatója, nem emiatt örült a legjobban.

— Egy svéd céggel vegyesvállalat létrehozását tervezzük. Ismerve a bürokratikus ügyintézést, eddig nem nagyon akartunk lépni. Ez a jogszabály most már tisztázta a körülményeket. Ezért időzítettük a svédekkel való tárgyalás időpontját október 26-ra, hiszen tudtuk, hogy akkorra már az elfogadott törvény alapján foghatunk hozzá az együttműködéshez.

Meglepő fordulattal folytatódott a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényjavas /árvitája. A hozzászólók zöme azt fejtegette, hogy előkészítetlen a jogszabály. Villányi Miklós pénzügyminiszter átlátta a helyzetet, ezért javasolta: úgy foglaljon állást a Tisztelt Ház, hogy a törvényjavaslatot első olvasatban megtárgyalták, s a következő ülésszakon döntenek.

Az ezzel kapcsolatos szavazás előtt Kovács András, megyénk képviselője a törvényjavaslat

pének tervezett időben történő belépése a hosszú távú energetikai fejlesztési program szerves része. A rendelkezésünkre álló kapacitás az indításkor fedezni tudja az ország háztartási fogyasztásának közel negyedrészét. A vízlépcsőrendszerből reánk jutó villamosteljesítmény sorrendben az ötödik legnagyobb az országban. Hiba lenne, ha elfelejtenénk, hogy a szocialista országok közül mindeddig egyedül Magyarországnak nem volt gondja a villamosenergia-el- látással. Ezt az állapotot meg kell őrizni!

A vízlépcsőrendszer építése azonban jelentős beavatkozás a természet rendjébe. Az ilyen típusú nagy létesítmények kétségtelenül ellentétes változásokat okoznak a kialakult ökológiai rendszerekben, potenciális veszélyforrást is jelentenek, ugyanakkor az élőlények kedvezőbb létfeltételeit is biztosíthatják. Az ökológiai problémákat az 1985- ben elkészült környezeti hatástanulmány tárta fel.

Az ellenzők sokszor és sokat hivatkoznak a közvéleményre, amelynek megismerése az álláspontok megalapozottá tételéhez valóban elengedhetetlen. Egy reprezentatív közvélemény-kutatás szerint a véleményalkotók meghatározó része pozitívan ítélte meg a várható változásokat. A véleményt nyilvánítók 77 százaléka a beruházást előnyösnek tartja a villamosenergia-termelés szempontjából, 55 százaléka pedig a nemzetközi hajózásban, míg 48 százaléka az árvízvédelemben számol pozitív hatásokkal. A megkérdezettek 7 százaléka az, aki szerint a létesítményt nem szabad megépíteni.

— Mint ismeretes, a Kormány szeptember 7-i ülésén tudomásul vette, hogy az Akadémia ad hoc bizottságot hoz létre a rendelkezésre bocsátott anyagok felülvizsgálatára. A különbizottságjelentését az Akadémia elnöke a Kormány számára megküldte — mondta a miniszter, s az ad

bizottsági előadója kért szót.

— Sokan azért nem szóltak a vitában, mert feltehetően egyetértenek a törvényjavaslattal — jelentette ki. — Hiszen ha megnézzük, egyetlen gazdasági vezető sem kért szót, nem közülük kerültek ki a döntést ellenzők. Meggyőződésem, hogy novem- berben sem leszünk több, megfe- lelőb információ birtokában.

Végül is a szavazás döntött. Csupán 23-an kívánták, hogy most szülessen meg a határozat. Közöttük jó pár megyénkbeli is akadt.

— Azért kellett volna most dönteni, mert a vállalatok már jó előre tudnának ennek hatásaival számolni az év végi tervezésekkor — magyarázta a szünetben Nagy Józsefné. Egy hónap múlva sem hiszem, hogy lényeges változás lesz a tervezetben, mert kevés az idő.

— A hozzászóló jogászok kimondottan presztízsokokból — ugyanis a jogi bizottság nem javasolta a téma napirendre tűzését -, hivatkoztak formai hiányosságokra, s hatásos szónoki fogásokkal maguk mellé állították a képviselőket. Érdemi tekintetben nem tudtak újat mondani. Ha ebből a nyereségadóból nem folyik be a költségvetés tervezett 105-110 milliárd forintos bevétele, akkor nem jut többek között az egészségügyre, az oktatásra, a környezetvédelemre. A halasztással legfeljebb formai változások érhetők el, azzal a beláthatatlan hátránnyal, hogy sem a népgazdasági, sem a vállalati, sem a szövetkezeti tervezés nem indul meg időben, a javaslat jóváhagyásának elhalasztása miatt — foglalta össze gondolatait a szünetben Kovács András.

Az ebéd a szokottnál jobb hangulatban zajlik a mostani ülésszaktól. Ugyanis ismét lehet sört és fröccsöt inni az Országházban. Igaz, csak a fő étkezéshez.

Ezekben a percekben került a kezembe az ipari,valamint a terv- és költségvetési bizottság jelentése, melynek címzettje

hoc bizottság véleményének ösz- szefoglalását szó szerint idézte:

„- a nagymarosi erőmű továbbépítése melletti hivatalos érvelés műszaki-gazdasági elemei a befejezés szempontjából általában a lehetséges legkedvezőbb feltételezésekkel számolnak, míg a leállítás várható következményeinek megítélésére inkább az ellenkező véglet a jellemző;

— az építés leállítása vagy elhalasztása még a jelenlegi helyzetben is reális alternatívát képez a továbbépítéssel szemben;

— a nagymarosi építkezés elhalasztása olyan megoldás, amely csökkentheti a gazdasági terheket, és egyértelműen kisebb környezeti kockázattal járna...-A különbizottság állásfoglalásával nem tudunk azonosulni. A részletes számításokat nélkülöző elemzés a vízlépcsőrendszer alapkoncepcióját, azaz, hogy többfunkciós összefüggő rendszert alkot, nem veszi figyelembe. A nagymarosi vízlépcsőt ösz- szefüggéseiből kiszakítva vizsgálja. Ebből erednek következtetéseinek pontatlanságai.

A különböző ad hoc bizottságok állásfoglalásai már korábban és jelenleg is kifogásolják a teljes körű makroökonómiai és költ- ség/haszon elemzés hiányát. Egy ennyire sokrétű, összetett rendszernél a magas szintű, tudományos elemzés nagy segítséget nyújtana. Nincs tudomásunk arról, hogy a Magyar Tudományos Akadémia ilyen munkát elvégzett volna, bár ma is szívesen felhasználnánk.

A miniszter ezután arról beszélt, hogy a vízlépcsőrendszer mibe kerül az országnak.

— A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer történetének jó néhány tanulsága van. E tanulságok megfogalmazása kötelességünk, megszívlelésük haszonnal járhat jövőbeni országépítő munkánkban. Világosan látjuk, hogy a nyilvánosság hiánya, a felszínesen kezelt tájékoztatás, az indokolatlan szilencium mennyi kárt okozott. A kockázati elemek nem kellő mélységű feltárása, a

Csongrádi Csaba, megyénk képviselője, aki néhány hete a bükkábrányi erőmű építését indítványozta. A jelentést az ülésszak végén ismertetik, de tartalma már ismert. E szerint a két bizottság egyetért azzal, hogy az energiapolitikai koncepciót mielőbb komplexen vizsgálják felül. Kíváncsi voltam, mit szól a leírtakhoz Csongrádi Csaba.

— A válasz mindenképp biztató — jegyezte meg. — Nem lehetetlen, hogy 1995-re elkészítik a bükkábrányi erőművet.

— S mi lesz ebből a megye haszna?

— Különösebb haszna nem lesz, hiszen nem old meg munkaerőgondokat, elsősorban a borsodiakat vonzaná. De gazdaságossá válna a villamosenergiatermelés, mert nem kellene szállítani Visontára a bükkábrányi lignitet.

Csütörtökön újabb sajtótájékoztatót rendeztek. Beck Tamás, az új kereskedelmi miniszter válaszolt a kérdésekre. Innen néhány gondolata: Egyaránt szívügyének tartja a kül- és a belkereskedelem fejlesztését. A külkereskedelemben a legfontosabb, hogy az export és az import jelenlegi azonos nagyságrendje megváltozzon. Többet kell kivinni, kevesebbet behozni. De mindezt nem adminisztratív módszerekkel kell elérni, hanem a vállalati érdekeltség biztosításával. A szocialista országokkal is új fajta kapcsolatokra törekszünk. így például igyekeznek jogot szerezni kereskedőink, hogy a szovjet köztársaságokban marketingmunkát végezhessenek, hogy az ottani újságokban hirdethessenek. Ami a belkereskedelmet illeti: az első lépések között a működötökét igyekeznek megnyerni, s ennek jóvoltából az élelmiszer-kereskedelmet fejleszteni.

A délutáni órákban már egyre többször mérlegelték a honatyák az újabb napirendi pontot, a bősnagymarosi vízlépcső ügyét. Mi tagadás, sokféle véleményt hallani ezzel kapcsolatban. Persze

Maróti László környezetvédelmi i lette Beck Tamás, az új

közvélemény jelzéseinek figyelmen kívül hagyása bizalmatlanságot szült, sőt ellenszenvet is keltett. Az ilyen előzményekkel terhelt vitában a segítő észrevételek mellett, az ész érvei helyett az indulatok kaphatnak lábra, és okkal felvetődik a kérdés: lehet-e jó a rosszul meghozott döntés?

A Kormány számára egyértelmű: ilyen nagy léptékű döntések előtt a továbbiakban a társadalom véleményét messzemenően figyelembe kell venni, a társadalmi ellenőrzést biztosítani kell. Társadalmi konszenzus így, és csak így várható el.

Egy ilyen nagy vállalkozás — ez is bebizonyosodott — a szakmai-tudományos körök nagyobb arányú részvételét, együttműködését igényli már a tervezés legelső időszakától, tehát egyfajta széles szakmai pluralizmust. A vízlépcsőrendszer közgazdasági kérdéseivel, költségvetési terheivel kapcsolatos

akad azért más téma is. Ahogy a telefonszoba felé igyekeztem, arra lettem figyelmes, hogy Árvái Lászlóné Szűrös Mátyással beszélget. Ismert, hogy az MSZMP KB titkára néhány napja Romániában járt, s ezzel kapcsolatos élményeit osztotta meg az egri képviselőnővel, aki a közelmúltban fordult meg Erdélyben.

A második munkanap befejezését követően újabb sajtótalálkozóra került sor, amelyen Villányi Miklós pénzügyminiszter és dr. Puskás Sándor vett részt. Villányi Miklós többek között elmondta, hogy a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényjavaslat elfogadása a jövő évi tervezést segítette volna elő. Emellett az is fennakadást okozott, hogy a személyi jövedelemadóról szóló, valamint az általános forgalmi adóról szóló törvények módosítását egységben kezelték, s mivel az utóbbit nem fogadták el, így ez a módosításokban is gondot okozott. Tanulság, hogy a bizottságoknak több időt kell adni a törvényjavaslatok tanulmányozására, és igazat adott azoknak a jogászoknak is, akik a világosabb, precízebb fogalmazást kérték. Dr. Puskás Sándor arról beszélt, hogy a terv- és költségvetési bizottság is gondolkozott azon, hogy célszerű-e most napirendre tűzni a törvényjavaslatot. Ez sok irányú ismeretet feltételezett volna, a vita a végrehajtási utasítás és az áttérési jogszabály körül bontakozott ki. O is rámutatott, hogy szerencsésebb lett volna most dönteni a vállalkozási adótörvényről. .

Az eseményen bejelentették azt is, hogy délután negyed hatkor a Parlament sajtóirodájának vezetője petíciót vett át a FIDESZ ideiglenes választmányától az Országgyűlés elnökéhez címezve. Ebben kérték, hogy március 15-ét pirosbetűs nappá, október 6-át pedig gyásznappá és iskolai szünetté nyilvánítsák.

Homa János

is vízgazdálkodási miniszter, mel- kereskedelmi miniszter

kritikák több tanulsággal is szolgálnak.

Az elmondottakat összefoglalva a Kormány az álláspontját a következőkben fogalmazta meg:

1. A vízlépcsőrendszert az eredeti koncepciónak megfelelően, tehát a nagymarosi vízlépcsővel együtt kell megépíteni. Teljes megvalósítása nélkül nem érhetők el azok a műszaki-gazdasági fejlesztési célok, amelyek a beruházás elhatározását alátámasztották. A koncepció módosítása jelentős kárt okozna.

2. Az ökológiai kockázatokat a minimumra kell csökkenteni. Ezért mind a beruházás, mind az üzemvitel során az ökológiai szempontok meg kell hogy előzzék a gazdasági érdekeket.

3. Az üzemeltetés alapelveként ki kell mondani, hogy a Duna vizének minősége nem romolhat. A csúcsrajáratásos üzem a rendszer környezeti kockázatoktól mentes működtetéséhez mindkét oldalon szükséges szennyvíztisztító művek létesítése után kezdődjön el. Kormányközi megállapodásban célszerű a csehszlovák féllel az üzemeltetéshez szükséges környezeti feltételeket rögzíteni.

4. A környezeti hatásokat jelző monitoring-(észlelő) rendszert úgy kell kialakítani és működtetni, hogy a környezet valamennyi lényeges elemének változásáról rendszeres információk álljanak az üzemeltetés rendelkezésére.

5. Ki kell dolgozni a Bős- Nagymarosi Vízlépcsőrendszer hatásterületén a területfejlesztés fő irányait és teendőit. Ez ölelje fel az ipar, a mezőgazdaság, az idegenforgalom, a településfejlesztés területeit. Gondoskodni kell arról, hogy a népgazdasági tervekben e fejlesztések, a mű által nyújtott gazdasági hasznok mielőbb jelenjenek meg.

6. A mű építésének hátralevő időszakára és az üzemelés figyelemmel kísérésére és ellenőrzésére társadalmi bizottságot indokolt szervezni. A bizottságot a kormány kérje fel és bízza meg.

7. A környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter mellett Kutatási és Fejlesztési Bizottságot indokolt szervezni, amely segíti a kutatási munka koordinálását és a kutatási eredmények értékelését.

8. A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszerről a társadalom tájékoztatását folytatni kell, hogy népünk előtt teljes mértékben ismert legyen a mű rendeltetése, működése, társadalmi és gazdasági haszna.

Végezetül a jövő nemzedéke iránti felelősségről szólt a miniszter, s a kormány nevében kérte a tájékoztató elfogadását.

Stadinger István néhány perccel hat óra után az ülést — amelyen felváltva elnökölt Stadinger István, Jakab Róbertné és Horváth Lajos —- berekesztette. A képviselők ma először négy bizottsági előadó összefoglalóját hallgatják meg a beruházással kapcsolatos testületi viták tapasztalatairól, majd az elhangzottak felett vitát nyitnak.