Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-09 / 216. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 9., péntek KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS Egy arc a tévé irodalmi osztályáról Jankóvich Juli két évtizedes tévés múlttal rendelkezik. Az egyetem magyar—művészettör­ténet szakának elvégzése után került a képzőművészeti rovat­hoz. Ott Zsigmondi Boris mel­lett szerzett gyakorlatot. „Zsig­mondi Boris a kamera mestere volt, láttatni tudott a teljesség igényével. Nála a rész látványa mindig az egészet szolgálta, a részletekben a teljes nem tört da­rabokra” — mondja mesteréről. Jankovich Juli első önálló fel­adata Ady-képzőművészeti be­mutatása volt. S sorra következ­tek: Séták a Budai Várban, Ar­cok a magyar középkorból, a Rapcsányi László vezette képző- művészeti vetélkedő, A Magyar művészet története sorozat, amelynek jeles művészettörté­nészek — Passuth Krisztina, László Gyula — voltak a forgató­könyvírói. A szerkesztőnek az általuk összeválogatott anyagot kellett a filológus alaposságával, a látvány és a láttatás eszközével képernyőre fogalmazni. Mindig azzal az igénnyel, hogy az isme­retek és a gondolatok mellett a bennük rejlő érzelmek is közve- títődjenek. Az alatt a négy év alatt, amit Jankovich Juh a pécsi tévéstü- dióban töltött, megismerkedett a riport-dokumentum készítésé­vel is. Munkái közül a pécsi Kis­plasztikái Biennálé és a Halálra ítélve című dokumentumfilm emlékezetes. 1982 óta az irodal­mi osztályon dolgozik. A Vers mindenkinek szerkesz­tőjeként — Babiczky László és Cselényi László rendezőkkel — igyekezett a műsort látványában és hatásában is gazdagítani. Szólt a verfr két hangon, megjelentek benne népművészeti alkotások is. Kapjon a szó a kép által mind teljesebb jelentést. Port­Forgatáson a stábbal (Zsóka Zoltán operatőr, Jankovich Juli szerkesztő, a háttérben Zsigmondi Boris rendező) rék: Szabó Lőrincről, Lesznay Annáról, Kassákról, Babitsról, Füst Milánról. Mintegy száz mű­sor elkészítése van már mögötte. Most a Tersánszky-portré mellett egy Majakovszkij-műso- ron is dolgozik. Ez utóbbinál Jevtusenkot kérték fel, hogy Ma­jakovszkij lakókörnyezetében mondjon bevezető szavakat. A találkozóra hamarosan sor kerül. Egy-egy irodalmi műsor elő­készítésekor a szerkesztő alapo­san megismerkedik az életmű­vel, és az íróról szóló tanulmá­nyokkal. A környezet és a tár­gyak egyaránt fontosak, a sze­mélyiséget jellemzik. Miután a forgatókönyv elké­szül, megbeszélik a forgatás rész­leteit. A színészekről a gyártás- vezető gondoskodik. A Ter- sánszky-műsorban az írót Sinkó László jeleníti meg, Kakukk Marci: Székhelyi József, de sze­repet kapott Papp Zoltán, Geréb Attila, Pápai Erika, Lavotta Ká­roly, Hernády Judit, Bitskey Ti­bor, Körmendy János, Dörögdy Miklós és Kozák András is. Az olvasópróbákon a lélektani hely­zeteket is megbeszélik a hiteles­ség érdekében. Egy-egy jelenet külön helyszí­neken készül, van ügy, hogy több részletben. A rendezőasszisztens minden felvett jelenetről a script-könyvben feljegyzést ké­(Fotó: MTI—Press) szít. Ez megkönnyíti a végső egyeztetést. A kiválasztáskor minden felvételt végignéznek, méghozzá többször is, hogy a legmegfelelőbb kerüljön az adáskópiára. Az utómunkálatok során kerül a film alá a végső szö­veg, a zene a feliratozás. A Tersánszky-portré szeptem­berben képernyőre kerül. Janko­vich Juli a közelgő moszkvai uta­zásra, a Jevtusenkóval való talál­kozásra és az októberre tervezett Dsida Jenő-portré felvételeire készül. J. Á. Egri szüreti napok J óllehet, hivatalosan csak ma, pénteken veszi kezdetét az Eg­ri szüret színpompás rendez­vénysorozata — már napok óta díszben a város; transzparensek, ünnepi színpad jelzik, hogy a vendégváró, vendéglátó megye- székhelyen ismét történik vala­mi. Az idegenforgalmi főszezon végén sem utolsó, aminek az ér­deklődők — minden bizonnyal még mindig számos külföldi is — tanúi lehetnek ezekben a napok­ban. A hintón trónoló borkirály­nő társaságában látványos „ban­dérium” — a Vinum Agriense borlovagrend képviselőinek eléggé népes csapata — vonul re­neszánsz ruhában a megnyitóra a várból a Széchenyi utcán át a Do­bó téri pódiumig, ahol délután 4 órakor a városi tanács nevében köszöntik az egybegyűlőket, aki­ket a továbbiakban folklórműsor szórakoztat majd ugyanitt fél öt­től. A pénteki szereplők a mező- tárkányiak, szombaton az Ecsédi lakodalmas előadói, hétfőn pe­dig a Gajdos népzenei együttes tagjai váltják őket ugyanebben az időpontban, míg a szerdai kö­zönség szintén ilyentájt a Mikó- falvi lakodalmas előadását él­vezheti. Ugyancsak a Dobó téren bo­rászati és kertészeti eszközökből rendezett kiállítás és vásár is váija a látogatókat mától egészen ti- zennyolcadikáig. S, hogy ne csak a szemnek, hanem a szájnak is jusson: ma, holnap, hétfőn és szerdán csapra verik a hordókat, ingyenes borkóstolásra invitálják a jóféle nedűk, nevezetesen a bi­kavér, a leányka kedvelőit dél­után öttől, miközben ebből és abból is természetesen többet is lehet venni — méghozzá rek­lámáron. A hétfői nap külön eseménye a Gárdonyi Géza Színházban 17 és 20.30 órakor kezdődő Már­ka—gála, amelyen a kupaksor­solás izgalmas élménye mellett változatos összeállítású műsor ígér további kellemes szórako­zást, népszerű szereplőkkel. Leonyid Podolszkij: Telefonregény 11/2. HARMADIK BESZÉLGETÉS — Halló, Kolenyka te vagy az? Én vagyok az, Nyina. — Szervusz. Miért nem hívtál olyan régóta? Már hiányoztál. A napokban megyek a metrón, né­zem, mintha te lennél talpig bőr­be öltözve, fejeden meg olyan szvetterféle. — Miféle szvetter? — Na, hát hogy is hívják? Em­lékszem, amikor először láttam, egészen elképedtem. „Ellopták ennek a lánynak a sapkáját? — gondoltam — Szvetterrel védi a fejét a hidegtől.” Megyek haza, mesélem a feleségemnek. Ő meg így: „De sötét alak vagy te, Kolja. Most ez a legmenőbb. Egész Eu­rópa ezt hordja.” „Hát ha Európa — gondoltam —, akkor biztosan szép.” Csak a nevét felejtettem el. — Talán turbán? — Az is lehet, nem emlék­szem, hogy nevezte a feleségem. De minek mondom mindezt, Nyinocska! Ideje lenne találkoz­nunk. — Kolja, akarod, hogy elmen­jünk vacsorázni? — Vacsorázni? Mennék én szívesen. De a feleségem az egész fizetésemet elvette. Egy vasam sincs. Kellemetlen. — Nem, Kolja, én hívlak meg. — Hát, akkor az más. Rögtön, egy pillanat. . . Na . . . Holnap nyolcadik folytatás ... Mi ez? Letette a kagylót? Vagy mi. Kü­lönös . . . Hol meghív, hol leteszi a kagylót. . . NEGYEDIK BESZÉLGETÉS — Halló, Nyina? Szervusz. Én vagyok az, Kolja. Nem felejtettél még el? — Nem. De nem számítottam rá, hogy felhívsz. Tudod, milye­nek manapság a férfiak. — Halló, Nyina, hozzám jön­nél feleségül? — Na mi az, csak nem elváltál? — Aha, arra készülök. — Hogyhogy? — Azt mondja a feleségem, véletlenül megismerkedett vala­mi ürgével. Úgymond művelt ember, nem olyan tökfilkó, mint én. Persze megsértődtem . . . Igen, ezért hívtalak. Hozzám jönnél feleségül? — Most rögtön? El sem jöttél hozzám soha, még illendőségből sem. Most meg egyenesen . . . És egyetlen egyszer láttuk csak egymást. Ha akarsz, most eljö­hetsz. — Most? Nem, ma nem tudok. Az utolsó folytatás megy. Na jól van, Nyinocska, viszlát. Elkez­dődött a film. Inkább holnap. — Rendben, gyere holnap. Vár­lak. — Aha, feltétlenül megyek. ÖTÖDIK BESZÉLGETÉS — Halló, Kolja? Nyina va­gyok. Miért nem jöttél el? Kibé­kültél a feleségeddel? — Aha, kibékültünk. De azért akartalak hívni, meg elmenni hozzád. De olyan adás volt . . . Inkább találkozzunk holnap. — Aha, rögtön, csak megné­zem a programot. Tehát, te­hát .. . egy pillanat. Hányadika van holnap? Nem, holnap nem tudok. Holnap műkorcsolya. És különben is . . . azt akartam mondani . . . férjhez megyek, többet ne hívj. — Na de Nyina! És én? Hogy­hogy ne hívjalak többet? Mit csi­náljak most? — Menj és nyugodtan nézd a tévét. — Mit tehetek mást, megyek. Különben ma a Szpartak játszik a Dinamóval. Horváth Lilla fordítása A Gárdonyi Géza Színházban Gregor-est Gregor József operaénekes, Liszt-díjas, érdemes művész, a világjáró és színes operai alakítá­saival mindenütt rokonszenvet ébresztő művész hétfőn este a Gárdonyi Géza Színházban, hí­res, számára is élvezetet jelentő sikert hozó áriákat énekelt. Ezt a kiváló basszust ebben a műsor­ban Zempléni Mária operaéne­kesnő „ellentételezte” kulturált szopránjával. A zongorakísére­tet Varasdy Emília vállalta. Ez a hangverseny azonban prózai szöveggel, az ebből követ­kező meglepetéssel indult. A né­zőtéren ülhettünk mintegy szá­zan. Gregor József végignézett tért ölelő tekintetével, majd mél­tatlankodó, ám mindvégig csen­desen elmondott szavakra fa­kadt. Mintha elfelejtették volna értesíteni a közönséget arról, hogy itt ma lesz előadás. Végig­járta a várost, de plakát — már­mint a szokásos, ahogyan egy ilyen hangversenyt hirdetni szoktak — sehol. Erre a beveze­tőre a jelenlévők még jobban be­húzták az amúgy is vállukba zsu­gorított nyakukat, és bár való­ban nem voltunk sokan, minden szám után feldördült a taps. Aho­gyan egy teljes, vagy inkább pót­székes nézőtértől kijárt volna. Azt a bő órát, amíg az éneke­sek a pódiumon voltak, szorongó érzéssel éltük végig. Itt van há­rom értékes ember, aki az élő hang, az élő zene testmeleg hatá­sát hozná nekünk. És azt az él­ményt, hogy az előttünk lezajló zenei teremtésben nemcsak a művész éli át a kottafejekbe zárt szenvedélyt, hanem átadja ne­künk is ezt a lelki tartalmat, amit máshol, más koncerttermekben, vagy operákban ezrek osztanak meg egymással. Itt, ilyenkor nemcsak az egyes gazdagodik, hanem az egész hallgatóság úgy válik közösséggé, hogy a zsöllyé- ből való felállás után forró tekin­tettel tudnak az ismeretlenek is egymásra nézni. Megszületnek a pillanatok, amelyek olyannyira hiányoznak napjainkban: a meg­hittségé, a lelki békéé. A művé­szeknek és nekünk, hallgatóság­nak is úgy tűnt, mintha fényes es­tére hívták volna, ahol a terem­ben a csillárok helyett csak egy hatvanas égő pislákolt volna, lógva a dróton. A művész még in­kább szenved a részvétlenségtől! A fegyelem viszont azért van, hogy ennek ellenére — a kinyil­vánított sértettség miatt, magá­val is küszködve — Gregor éne­kelte Sarastrot Mozart Varázs­fuvolájából, Verdi Simon Bocca- negrájából az apai panaszt kife­jező áriát, Don Carlosból Fülöp vallomását, mert az érzelmek tragikumát is kitűnően festő basz- szus egyénisége vihart érzékelte­tett pillanatok alatt. Az átélés erejével és méltóságával jelení­tett. Ránki Györgyre, a nyolcva­néves szerzőre is emlékezni kí­vánt a Pomádé király új ruhája című zenés komédia királyának monológjával. A műsort Rossini Rágalomáriájával zárta, felen­gedve bizonyos mértékig az ér­zelmi nyűg nyomása alól. így az ünnepire gondolt találkozás ez­zel a kitűnő művésszel, nem az ő hibájából, félresikeredett. Pedig nem először énekelt Egerben, korábban mindig a neki kijáró fogadtatásban részesült. Zempléni Mária ugyancsak Mozarttal kezdett, de ő a vidá­mabb szeletét hozta az operai irodalomnak: a Figaro házassá­gából Cherubin két áriáját elját­szotta—elénekelte, hogy aztán Susanne-ra váltson, az addigi hangnemet női epekedéssé for­málja. Puccini Gianni Schicchi- jéből énekelt, majd tragikusan nemes lobogású áriát kaptunk a Turandot-ból, illetve a Pillangó- kisasszonyból. S mintha csak vá­laszolt volna a két ária hősének, Gremin hercegnek, akit Gregor hívott ide egy ária hosszára. A zongorakíséret, mint műfaj mindig is mostohán kezelt lehe­tőség a pódiumműsorokban. Ebben az esetben még további kényelmetlenséget okozott a műsor gyors átszerkesztése, rö­vidítése; Varasdy Emília a mű­vész teljes alázatával szolgálta ezt a váratlan helyzetet. Kár egy ilyen alkalomért! Farkas András Móra Könyvklub Tanévkezdésig 160 általános is­kola jelezte belépési szándékát a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkia­dó Gyermekkönyvklubjába. A Magyarországon még szokatlan és újszerű vállalkozást júniusban hirdette meg a kiadó, hogy részt vállaljon a diákok olvasáskultú­rájának fejlesztésében. A könyv­klub megalakításával — a szerve­zők szándéka szerint — falvakba, tanyákra is eljuthatnak a Móra kiadó könyvei; ezzel tevékeny ré­szesei lehetnek egy olyan orszá­gos gyermekművelődési mozga­lomnak, amely hozzájárulhat művelt és széles látókörű nemze­dékek felneveléséhez. A könyvkiadó az elmúlt hóna­pokban több mint 100 ezer tájé­koztató anyagot küldött az or­szág valamennyi általános isko­lájába az újfajta könyvteijesztési akcióról; A Móra Könyvklub­nak tagja lehet minden általános iskolai tanuló, aki az évi 50 forin­tos tagsági dijat befizeti. A gyer­mekek a klub lapját ingyenesen kapják kézhez, s számukra 16 könyv megjelentetését tervezik, amelyek a könyvesboltokban nem lesznek kaphatók. Közülük legalább ötöt kell megvásárolni a diákoknak. A kötetek között szerepel Csukás István Hogyan lettem filmszínész?, Janikovszky Éva Málnaszörp és szalmaszál, Kormos István Vackor az első bében, Szép Ernő Mátyás király tréfái, Móra Ferenc A király­kisasszony macskái, Bálint Ágnes Szeleburdi család, Jim Kasperini A lovagok titka és Leonard de Vries Furcsa találmányok című könyve. A kiadványok novem­ber és 1989 májusa között jelen­nek meg. A klub vezetésére vál­lalkozó pedagógusok az összesí­tett megrendelések alapján kap­ják meg a könyveket. A Móra Könyvklubba szep­tember végéig váiják a jelentke­zőket, a klubtagok igazolványt kapnak. ( Olasz filmhét a Prizmában Kiemelkedő filmekkel ismer­kedhet meg október 5—14 kö­zött az egri publikum. A hevesi megyeszékhely közkedvelt Priz­ma mozija ezúttal olasz filmna­poknak ad helyet. A program legérdekesebbnek ígérkező ren­dezvényének a Pasolini-sorozat ígérkezik. A Magyar és a Ma­gyarországi Olasz Filmintézet a Heves Megyei Moziüzemi Válla­lattal karöltve a rendező öt alko­tását hozta el szűkebb hazánkba, így levetítik az Oidipus király, a Disznóól, a Szerelmi cselszövé­sek, a Madarak és madárkákéi a Sala, avagy Sodorna 120 napja című alkotásokat. Ezek utalnak Sophokles görög tragédiájára, két fiatalember párhuzamos tör­ténetére, az olasz emberek sze­relmeire, szexuális szokásaira, Szent Ferenc tanaira és az olasz fasizmus utolsó mentsvárára, a saloi köztársaságra. A művész többféle műfajjal kísérletezve készítette el a produkciókat, így van, mikor interjúban szólaltatja meg szereplőit, máskor a filmké­szítés hagyományos eszközeivel dolgozik. A filmnapoknak mind a há­rom egri mozi helyet ad. A meg­nyitó 5-én, szerdán délután 5 órakor lesz. A Bródy Filmszín­ház nézői pedig Fellini klasszikus munkáival ismerkedhetnek meg. Többek között láthatják az Édes élet és a Ginger és Fred című al­kotásokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom