Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-09 / 163. szám
8. NÉPÚJSÁG, 1988.' július 9., szombat Román zeneesztéták vallomásai Tudományos publikációi és zeneszerzői feldolgozásai révén Bartók Béla az egész világon ismertté és megbecsültté tette a román népzenét. Kutatásai széles táv« latokat nyitottak a román néprajz számára. Tanításait néprajzkutatóink követték, továbbvitték és tökéletesítették. Bartók pedig ismerte és értékelte a román néprajztudomány eredményeit, s későbbi munkáiban felhasználta őket... Bartók Béla halálával a román nép kipróbált barátot vesztett el. Emléke örökké élni fog szívünkben, fenn- költ példája pedig meg fogja világítani a népművészet megismeréséért és közkinccsé tételéért végzett munkánkat, irányítani fogja törekvéseinket, hogy megvalósítsuk magasztos politikai hitvallását: a népek testvériségét. (1976) TIBERIU ALEXANDRU Zongorajátéka senkiéhez nem hasonlított. A közömbösség és a szenvedély különös s szinte megmagyarázhatatlan egysége jellemezte előadásmódját, mely feltárta a legfinomabb artikulációkat amaz orvosi sugarakhoz hasonlóan, melyek láthatóvá teszik a hús alatt a csontváz legapróbb részleteit. Mélységükben így átvilágítva a jól ismert remekművek mintegy varázsütésre újjászülettek, mintha először hallottuk volna őket... ... Ami a Bartók által összegyűjtött zenei anyagot illeti, csupán annyit említünk meg, hogy széles terra incognitát tett ismertté, és hogy a magyarok, a szlovákok és a románok főként az ő révén ismerték meg hitelesen saját dalaikat. Mondjuk el, hogy ami ez utóbbiakra vonatkozik, Bartók csak Erdélyben tudott kiterjedt területeket átkutatni: nem szabad azonban elfelejteni, hogy főbb mint 3500-at fedezett föl dalainkból, hogy korábban nem is sejtett stílusokat írt le, és mi több, idegen létére elsőként fogalmazta meg a román népi verselés törvényeit ... . .. Makulátlan tisztességében, kertelés nélkül, szívesen elismert bármiféle tévedést, sőt, örömet szerzett neki, ha olyat fedezett föl, melyet az ellenfél nem volt képes meglátni. Mert ő maga volt a megtestesült egyszerűség és ártatlanság Igazának védelméről mégsem volt hajlandó semmi áron lemondani. Bár az igazságtalanság halálra sebezte, a lelkiismeretesség meggátolta abban, hogy hallgasson. Ha a művészet egy mestert, a tudomány pedig egy fénysugarat veszített el benne, az etikai hozzávető- legesség eme világa, melyben élünk, egy embert vesztett, a szó legteljesebb értelmében: feddhetetlent és kifogástalant: egyszóval — egyenes embert. (1947) CONSTANTIN BRÄILOIU Bartók Béla úrnak a román népzenéről tartott bukaresti előadása alkalmai teremt arra, hogy a kisebbségekhez fűződő kapcsolatainkban, ha nem is egy tünetre, legalább egy olyan megnyilvánulásra hívjuk fel a figyelmet, melyről példái lehet venni. íme egy férfi, aki kétségkívül hű ahhoz a nemzethez, melyből származik, s szívből kívánja boldogulását, de megértette, hogy honfitársain kívül más emberek is élnek, s ezeknek az embereknek saját lelkűk van, mely érdekes lehet, és ezt a lelket ott kereste, ahol talán a legjellegzetesebb: a nép között, s azon a területen, ahol a legtitokzatosabbnak és a legkifejezőbbnek mutatkozik: a zenében. így tanulmányozta éveken át szakavatott módon a hegyeken túli román paraszt dallamait. De nem rekedt meg a zenetudós szintjén, hanem rájött, hogy mindezek a dolgok a környezethez tartoznak, és mint ahogy az előadás során mondotta, interpretáció céljából nem lehet kiragadni őket abból a környezetből, ahonnan sarjadtak. Ez az a jó út, mely hozzásegíti a népeket, hogy egymás mellett élhessenek. És abban a pillanatban, amikor a hitlerizmus bármiféle, a saját szemszögéből magától értetődően rangon alulinak minősülő érintkezést meg akar tiltani a pángermánizmus egyszerű keleti őrszemeinek tekintett szászok és a román lélek közt, örömmel látjuk, hogy a magyarok soraiban olyan tevékeny értőnk bukkan föl, mint Bartók Béla úr. (1934) NI COLÁÉ IORGA (Borsi-Kálmán Béla fordításai) KJELL ESPMARK (Svédország) Bartók Béla a Harmadik Birodalom ellen Nincs élelmiszerjegyetek? Itt Franciaországban éhínség van. Két szelvényt kérnek egy lélegzetért, hármat, ha látni akarsz. — ö tudja, mindenütt otthon van ezen a képtelen kontinensen. Minden utca egy magányos tenyérvonal. Itt Nimes-ben kell látni őt, épp, amikor Európát elhagyni készül. Épp a törésponton. Interjú kérdések és válaszok nélkül. Csak két méterrel odébb az asztala, de a távolság áthidalhatatlan. 49 kilónyi hallgatás és tekintete helyén láng. Leteszi kését, villáját a vézna halcsontvázra és utolsó korty Ferrier-jét emeli — kire?... Uralkodik magán. A sarkon egy képzeletbeli Citroen strázsál, benne két alak szemébe húzott kalappal, részei a képtelennek. Ezt a provanszál október-estet szavakra és hűvösségre hasítják. Amihez érnek, elvonttá lesz. O itt egy szám csak. Megjegyzés: önkéntes nem-árja, Goebbelshez írott levelét, amelyben követeli, hogy öt Is sorolják az elfajzott zenészek közé, egy zsidó írta alá. De hát egy vonósnégyes pár taktusa feltartóztathat egy tankot? A beijedt zsarukról ítélve: ki tudja? ... Most csak a jelek számítanak, amelyek egy észak-szlovákiai faluból érnek hozzá: szakadatlan csikorgás és sípolás. És ő, a kód birtokában, fogja, feszülten. Még csak a poharát se teszi le. Hallása, ez a bámulatos erősítő — veszi minden levél Iehulltát arról a messzi térről. Recsegő hangok nyüzsögnek asztala körül. Az autóban ülők a jelekre és fogcsikorgatásra szétválva ideömlő távoli bánatot nem fogják fel, de tudják, mi a dolguk. 0 rideg haragtól rázkódik: ezek nem-emberek, beszédük szétválaszt. Az emberben különválasztják az emberit attól, amit ők embernek neveznek. A kesernyés füstöt távol tartják az „intézkedés” szótól. S akkor minden lehetségessé válik. VIZMA BELSEVICA (Lett SZSZK) Amíg Magyarországon egyetlen utca is a Fenevad nevét viseli, egyetlen emléktáblát sem állíthatnak nekem, egyetlen piacteret sem nevezhetnek el rólam. A tér. A jelek tombolnak. Jönnek a sárból és a mennyből, úttalan élet, örökkön idegen hódítók, ezek ott vannak a falusi templomban: oda vonszolták a túszokat. A gyülekezet meghasonlik a benti foghatatlan fájdalom és a piactéri néma üvöltések között. Gyülekezési tilalom. Egyik boldogtalan sem létezhet a másik számára. Elvont közösségre hasadoztak, befelé fordult dal szétszórt töredékeire, megroskadtan éneklő váltakra. Oly nagyon ismeri őket. Évtizedek óta minden hangjukat viaszhengereken őrzi: nyomok, melyek festik a népek testvériesülését a csillogó szögesdrótokon át — ritmusok, amelyek távoli ritmusokkal kezdődnek, falvak, amelyek távoli falvakban folytatódnak. Ezek az elszigetelt hangon túli hangok tudják, mit vonszolnak ki éppen a térre: valami immár felfoghatatlant. És most őt keresik. Reszelés negyedhangok egy határtalan partitúra elején. El kell hagynom Európát, hogy tisztán ejthessem ki: Európa. Esteledik itt Nimes-ben. Az este az „este” szóra és az észrevétlen lehulló sötétre hasad szét. Csak aki útnak indul, jöhet ide el. ö már úton van. De a képtelenek megérintették öt semmi-kezükkel. ö is kettéhasad a vele tartó elvont kétségbeesés és az érdes zene között, amely visszamarad, megiratlan. Évekbe telhet, amíg utoléri őt. Már úton van és még nincsen úton. (Tótfalusi István fordítása) Bartók vonósnégyese Andrejs Senakolsnak A hegedű — hogy kiabál! A hegedű — hogy menekül! De a cselló ott jár a nyomában. Oldalán, egymagában, Rágódik-morog a brácsa, Mint a vénség, melynek már nincs mitől futása. Hát hogy eredne bárki után ... Mintha félelem űzné valamennyit, Iszonyat-forró lobogás ... A ménesből Most egy kiválik, s a folyóba gázol, És ajkai a vízhez érnek, És a ló orra oly puha-meleg, Mint szenvedély előtt a szerelem ... Lehet — hogy mégis tévedek? Káka tövéhez kis csepp csapódik, Ezüst bogárként szökken tovább. Tisztáson át . Kelet felé száguldanak fiatal lovak. (Tandori Dezső fordítása) ROLF SCHNEIDER (NDK) MIROSLAV KRLEZA (Jugoszlávia)* Versek Bartók Béláról Esthajnali bodzafa, hívd a kukoricásból a varjakat. Szél,* vidd szét a szőlőleveleket a rozsdáié októberbe. Parti vadliba, takard be az álmos réteket, Pásztor, tereld haza a dunai nádasból a kecskéket. Alkonyat, borulj a rónnságra. Vidd el a kakukkfű édes Illatát annak, Akinek pezsdül tőle a vére. Törékeny márványból metszették a fejét. Szemének pillantása a töprengő fiúé. Szelíd keze, akár a súlyom lenge szárnya. Számba vette a tarka gyerekhad énekét, S feszülten hallgatta az aggastyán balladájának Rikoltó hangjait, a perzselő halál vad dalát Anatólia izzó ege alatt. A nagyvárosi eső adagiója mögött A tambura szívhangját fedezte fel És hallotta a síp ujjongását, mikor Jégcsapok pengésével üveglábú Vágyakról mesélt a cimbalom. Kezének lendülő madárszárnya alatt A szlovén gyermekek éneke volt A viola kádenciája és az Aggastyán balladája a kürtök szeptimje. Amit összehordott, mint valami bogyószedö asszony. Azt a betemetett szeretet lázas taktusává Forrósította a novemberi Hold alatt. Csak az aszfalt fölött kigyúló fény árkádjai És a koldus lépteinek halk szinkópája Vették körül. Hajnali lángokba hullt a szőlőhegyet koronázó hold, A lépés eltaposta a pásztor rubatóját, A csordásét, akit látott. Idegen termek, ahol megfagyott a báj! A fájdalmas hang: a gyötrődve túlélő Végrendelete, a hangverseny; a letaszított Kerub rejtjeles panasza És a dicséret virágainak Illata is idegen. Harlem megvetett házai, szürke körvonalak! Az utcák kráteréből fáradt Testvérek komor kantilénája bugyog; A mindennapi alázat zsoltárai Száz fekete Arcon ezer fehér csillag világot és A szegénység fátyola mögül elővillan A gitár barna fája. Idegen szobák, halott emlékek! Minden hangot elapadt kutakból kell meríteni. Lezárt koporsók mélyéről És az ismerős utcalányok kurjantása közben Fakul a lengő szilvafák képe. New York városa, meredek síremlék! A pentaton ima, az idegen hangú gyónás Utolsó katedrálisa: fehér falaid között Szólt e szív cselestája a virágénekek Taktusában, s elnémult zajtalan, Mint a szarvasünő lépte. (Boldog Balázs fordítása) Változatok A magyar művészet tragikus képviselője Az,- hogy Bartók belső világát valójában megtört vágyak, megvalósulatlan illúziók vagy látnoki álmok alkotják, melyek a bolondos zordság és a panaszos lemondás között lebegnek, s az, hogy ő maga nem iskola és nem kísérlet — a nemzetek között dúló háborúk drámai időszakában ’ Ady Endre mellett a magyar művészet tragikus képviselőjévé teszi. Kötődés a szülőföldhöz Hogyan történhetett, hogy Bartók a régimódi, romantikus, archaikus, soviniszta, • Századunk horvát Irodalmának legnagyobb alakta Költő, elbeszélő. regény- és drámaíró, esz- széista. Pécsett és Budaoesten tanult. Életművének jelentős része magyar fordításban is megjelent. Itt közzétett feljegyzései még az első világháború éveiből valók, de csak 1954-ben közölte őket először (Részletek) provinciális-elmaradott világból eljutott a kozmopoli- tizmusig, ám egyetlen pillanatra sem szakadt el a magyar szülőföldtől, melyből kinőtt? Bartók tősgyökeres dunai alapon áll, elpusztíthatatlan fatörzsként, dacolva a buta provinciális kritika villámaival és viharaival, felmagasodva, gyökereivel a Kárpátok dallamvilágában, szerteágazó koronájával pedig a nyugat-európai zene ege alatt. Bartók klasszikus példája annak, hogy egy periférikus civilizáció szűk és helyi feltételekhez kötött elemeiből hogyan sugározhatnak az antennák a széles körű európai szellemi tudatig, amely a szolidaritás érzéseként tűnik föl a hangzásban vagy a költői intonációkban, mindenképp sokkal becsesebb jelenségekben, mint a banális értelemben vett nemzeti hovatartozás. Nem folklorista Bartókot heves gyűjtőszenvedély fogta el: a Duna- és z
