Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-09 / 137. szám

■ ■::: if iJMi NÉPÚJSÁG, 1988. június 9., csütörtök Mottó: „A nemzeti egészségmegőrző programnak két. mohácsi vésznek megfelelő többlethalálozást kell „le­dolgozni” ahhoz, hogy a lakosság egészségi állapota megfeleljen az 1960-as évek hasonló időszakának.” Épp elég riasztó adatot hallottunk mostanában az ország lakosságának egész­ségügyi állapotáról. A tények hallatán sokan megdermed­nek egy pillanatra, majd vállrándítva megjegyzik: „előbb-utóbb úgyis megha­lunk valamennyien '. A té­nyeket azonban dőreség fi­gyelmen kívül hagyni. A sok­kolást talán épp azért érde­mes folytatni, hogy változ­zon valamelyest ez a szem­lélet. Tehát néhány példa: a májzsugorodás okozta halál­esetek száma alapján, körül­belül 400 ezer súlyos alkoho­lista lehet Magyarországon. Az egy főre jutó fogyasztá­son alapuló módszer szerint körülbelül 500 ezer ember fo­gyaszt napi, 1,5 deciliternek megfelelő vagy annál na­gyobb mennyiségű, száz fokos alkoholt. Az erőteljes egész­ségügyi propaganda ellené­re és a dohányra szóló, tel­jes reklámtilalom mellett, mintegy 4 millió ember rendszeresen dohányzik. Ak­tív füstölőkre számítva, az évi elszívott dohánymennyi­ség megközelíti az egyénen­kénti 7 kilogrammot, ami jó­val meghaladja az emberi szervezet átlagos tűrőképes­ségét. De tágabb értelemben a rizikófaktorok közé sorol­ható a levegő és az ivóvíz szennyezettsége, a munkahe­lyi környezet egészségkárosí­tó tényezői, a radioaktív su­gárzás, a lakáskérdés, az elégtelen közművesítés, a helytelen táplálkozás, a túl­munka, az aktív sportolás hiánya, az emberi kapcsola­tok romlása, a közoktatás, valamint az egészségügyi el­látás hiányosságai. Ezek az ismert okok mind-mind fe­lelősek a lakosság egészségé­nek romlásáért. A Magyar Tudományos Akadémián nemrég megren­dezett, A környezet- és egész­ségvédelem összefüggései cí­mű ankéton neves szakem­berek fejtették ki véle­ményüket különböző téma­körökben a jelenlegi, aggasz­tó helyzet okairól, s a meg­előzés lehetséges módjairól. Valaha elképzelhetetlennek tartottuk, hogy hazánkban is jelentkezhet a szmog tí­pusú levegőszennyezettség. Sokan a nyugat átkos pro­duktumának tekintették, mint sok minden más, nega­tív jelenséget. Ma azonban nálunk is szembe kell néz­ni ezzel a veszéllyel. Érde­mes tudni, hogy hazánkban a csapadék kétharmada sa­vas kémhatású. Kiemelten szennyezett ipari övezetek­ben él az ország lakosságá­nak 44 százaléka (köztük He­ves megyeiek is). A kár (1986-os adat szerint) 3,7 milliárd forint, ami abban az esztendőben az egészség- ügyi és szociális kiadások 13 százalékának felelt meg. Ha figyelembe vesszük, hogy a hetedik ötéves tervben ez a kárösszeg eléri a 19 milliárd forintot, egyértelmű, hogy a megelőzés, például a szűrő- berendezések felszerelése, viszonylag gyorsan megté­rülne. Az egyszeri, magas ki­adás miatt ezt mégsem vál­lalják a vállalatok, pedig az előadó szerint kis hazánkban minden huszonhetedik rok­kantság és minden tizenhe­tedik haláleset egyik fő ki­váltó oka a levegő szennye­zettsége. De nem sokkal rózsásabb az a kép sem, amelyet a do­hányzás társadalmi-gazdasá­gi és egészségügyi összefüg­géseiről vázolt fel Bor­sos János, a Debrece­ni Dohánykutató Intézet igazgatója. Előadása indító gondolata volt: „Vitathatat­lan. hogy az emberiség glo­bális önpusztításának a do­hányzás is része, ennek elle­nére, az elmúlt húsz év alatt a világon megduplázódott a dohánytermékek mennyisége, s úgy tűnik, feltartóztatha­tatlanul tovább emelkedik a füstimádók tábora.” A gazdaság szempontjából ez jó, hiszen már Mária Te­rézia uralkodása óta számol­nak azzal, hogy a dohányos az egyik legbiztosabb adó­alany, tehát „kiszámítható és tervezhető költségvetési for­rás”. S hiába a cáfolhatat­lan tény, hogy a gazdasági bevétel eltörpül az egészség­károsító hatások, s az így ke­letkező károk mellett a ni­kotinra éhes polgár nem mond le káros szenvedélyé­ről. Épp ezért lenne szükség olyan termékek kikísérlete­zésére és gyártására, ame­lyek kevésbé roncsolják az egészséges szervezetet. De mindaddig, amíg hazánkban a dohánytermelők bevételé­nek 70 százaléka az állam kasszájába vándorol, rendkí­vül korlátozottak ezek a kí­sérleti lehetőségek is. Üj ter­mékek nélkül pedig aligha lehetséges a fogyasztói szo­kások befolyásolása. Hozzá­járul ehhez az is, hogy a szigorú reklámtilalom miatt, még arra sincs lehetőség, hogy a kevésbé káros, új fajtákat ismertessék. Á magyar tudományok há­zában rendezett tanácskozá­son még jó néhány szívszo­rító előadás elhangzott. Szó volt a passzív dohányzás ár­talmairól, a megújuló népbe­tegség, a tüdőbaj terjedésé­nek okairól, a daganatos megbetegedések számának emelkedéséről. Ijesztő, hogy a helytelen táplálkozás, a hajszolt életmód következté­ben. hihetetlenül megnőtt a bélrákok száma. Ezzel pár­huzamosan emelkedik a száj- üreg- és tüdőrákos betegsé­gek aránya is. A tervezett, rákbetegségek össztársadalmi megelőző programja ennek ellenére, máig nem készült el, főként az ügyért felelős csoportok érdekkülönbözösé- gei miatt — mutatott rá Eckhardt Sándor, az. Orszá­gos Onkológiai Intézet fő­igazgatója. A szakemberek egyöntetű véleménye, hogy egy optimá­lis egészségvédelmi program csak az arra alkalmas tár­sadalmi háttérben valósítha­tó meg. Ha azonban az eh­hez szükséges alapvető fel­tételek megvalósulására vár­nánk (demokratizálódás, az életszínvonal csökkenésének megállítása, egy mainál mo­dernebb oktatási rendszer, az esélyegyenlőségek megol­dása, a magyar egészségügy általános helyzetének javí­tása) —■ a lakosság állapota tovább romlana. A progra­mot tehát mindenképpen el kell indítani, s az alábbi te­rületekre fektetni a hang­súlyt: az ipari munkahelye­ken dolgozók fokozott védel­mére, a levegő védelmére, a megfelelő energiahordozók felhasználásával, a táplálko­zási szokások megváltoztatá­sára, elsősorban megfelelő ár­politikával, valamint a túl­zott alkoholfogyasztás és a mértéktelen dohányzás elle­ni küzdelemre. Szükség van továbbá a rendszeres szűrő­vizsgálatok kiterjesztésére. Hangsúlyozni kell, hogy ezek azonban csupán rész­feladatok. Az elsődleges cél azoknak a társadalmi ténye­zőknek a felszámolása, ame­lyek rákényszerítik az embe­reket az egészségtelen élet­módra. Barta Katalin Nyitva a palóc udvar Nyári program Péter­vásárán A pétervásári művelődési ház a nagyközség és a hozzá tartozó Kisfüzes, Ivád, Er­dőkövesd, Váraszó lakóinak gazdag szabadidős progra­mot kínál a nyárra is. A nemrég átadott palóc udvar Pétervásárán a’ térség fia­taljainak szolgálhat kelletne1 tartózkodóhelyül. Egész nyá­ron igénybe vehetik a szol­gáltatásokat: biliárd, sakk. lengőteke, videojáték áll a fiatalok rendelkezésére. Itt tartják majd az amatőr ze­nekarok találkozóját, lesz jelmezes sakkbemutató, la­kodalmas és cigányzenekari est a szabadtéri színpadon Június 25—26-án rendezi a nagyközségi művelődési ház Váraszón a hagyományos Péter-Páli búcsú rendezvény- sorozatát. Ezen belül gyer­mekműsorokkal, hagyomány- őrző együttesek bemutatójá­val szórakoztatják a részi vevőket. Lesz vásár, videó- vetítés, s természetesen búcsúi bál. Két tábort is szerveznek a nyár folyamán, június 20-tól július 8-ig. A legkisebbek számára nyári szabadidős tábor működik majd, ahol szakképzett játékvezetők, előadóművészek gondoskod­nak a 6—12 éves gyerekek szórakoztatásáról. Ez Péter- vásárán lesz, s még lehet jelentkezni június 10-ig a művelődési házban. Hagyó-, mányosan rendezik meg a Gárdonyi Mgtsz és a Mefag erdőkövesdi erdészete véd­nökségével július 17-től 27- ig Vezekény-völgyben az amatőr képzőművészek al­kotótáborát. Most is, mint az elmúlt esztendőben az itt készült festményekből, grafi­kákból kiállítást rendeznek. Egész nyáron dolgoznak a művelődési ház művészeti csoportjai. Így a váraszói és ivádi ifjúsági klub, a péter­vásári Csiri-biri bábcsoport, a váraszói Gyöngyvirág ci- terazenekar és a népdalkor, s a pétervásári képzőművész kör. TÓDOR JÁNOS: Eltűnt falum nyomában Hl. A lélek tudós búvárai sze­rint a gyerekkor maradan­dóan rögzül, s emlékképei a sírig kísérnek minket. Egykori életünk színtereit felkeresni: olyan ez mint egy feltámadás. Hajdani énünket őrzik az utcák, az épületek, nevek, és a múlt homályából felködlő arcok. Tárgyak és emberek. Ami a múltat kisértőt meglepi: az épületek élet- telenségét melegség lengi át, mintha csak kopott méltó­ságukkal köszöntenének. Be­lőlük érzem, hogy itthon vagyok újra. Az emberi ar­cokkal más a helyzet: isme­retlenül idegenek, akár a városi rohanók. A hatos útról térünk le Ercsibe. A benzinkúttól kí­gyózó makadám a temető­kert mellett vezet el. Ha van túlvilág, őseim is nyil­ván érzik most, amit én. Rumot kedvelő cipész nagy­apám tüdőgyulladásban meghalt focista nagybá­tyám, és persze legfőkép­pen Te, drága, öntudatlan gyermeki gonoszságaimat is megadó szeretettel elviselő nagymama. A régi tűzoltótorony mel­letti ABC már egy legújabb múlt rekvizítuma, nincs kö­zöm hozzá. A Rába-hídon át ereszkedünk le, de a víz­mosást most látni sem le­het, vízinövények, bokrok dzsungele borítja a két par­tot. A régi köves úton dö­cögünk be a Tótlikba, ahol első pillantásra is minden a régi. Képzeletemnél is ma­radandóbban konzerválódott itt a múlt. Nehéz elhinni, hogy majd negyed évszázaddal ezelőtt ezen a hepehupás, kö­ves grundon fociztunk nap­estig. A szembeni házban laktak Meszlényi Mikiék; most is látom elfehéredő arcát, csodálkozó tekinte­tét, ahogy rózsaként szét­nyíló meztelen lábfejére pil­lant. Fát vágtunk, és Miki egy pillanatra nem figyelt oda. Ispán Tónival vittük haza, s barátunk végig azt bizonygatta, hogy tényleg nem érez semmit. Egykori házunk az el­múlt húsz év alatt, mintha kicsit összezsugorodott vol­na. Két oldalt az utca me­redek kaptatója, éjszakába nyúló szánkózások az egyet­len villanyoszlop sárga kör­téjénél. Gyönyörű volt ak­kor a tél. No, és a nyár is, amit egész nap vagya Hegy- alatt (így hívtuk, egybeírva- egybemondva ezt a gazos- csalános-lapuleveles gye­rekbirodalmat, aminek egye­dül az áradó Duna szabhat­ta meg a határait), vagy pe­dig a folyóra néző több kilométer hosszú homokfal alatt, a Mezőn töltöttünk. Osztálytársaimmal, a Bé­kés fiúkkal sokszor még március elején lapátoltuk a hómaradékot a mezei stadi­onban. Mindennél többet jelentett nekünk akkor a csa­pat. Egyik délelőtti edzé­sünkre még osztályfőnö­künk. Lajtos Piroska néni és kilátogatott: igazi, hami­sítatlan sztárok voltunk! Ispán Tóni, köves grun- dunk zsonglőrje volt köz­tünk a legtehetségesebb. Va- < jón mi lehet vele? Akkor gondolok erre, mi­kor Ispánék háza mellett a Dunához ballagunk. Ösz- hajú néni áll az ajtóban, kö­szönök neki, de ő nem is- mer meg. Pedig sok min- , dent szeretnék megkérdez­ni Ispán nénitől, legfőkép­pen Borit, első barátomat, j játszópajtásomat, első sze­relmemet .. . De a húsz év | megakasztja bennem a szót, ) majd talán legközelebb... A Hegyalatt ugyanaz az ős- ' természet, a megáradt sárga I Duna a cserjések alját mos- \ sa. De a ladikok most is ij ugyanúgy vannak . kikötve. ! Pecások ülnek a hatalmas j víz partján, sőt a sodrás I is ott van a kanyarban, ahol j annyiszor ereszkedtünk alá. s Lányomnak mutatom, hol | is szívta be a fehér gőzhajó l ereje ladikunkat, amikor fe­jest ugrottam a fulladás egyszerre gyönyörű és bor­zasztó semmijébe. Harmad­szor buktam felszínre, mi­kor nővérem és Ispánék Pistije megtaláltak. Nem volt bennem akkor halál- félelem, inkább valami ne­hezen megmagyarázható, re­zignált és fájó lemondás. Legjobban az fájt, hogy töb­bé nem focizhatok. (Folytatjuk) Bartók Bála-lemezek Bartók Béla hamvainak hazahozatala alkalmából két lemezt jelentet meg a Hun­garoton Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat. Az elsőn maga Bartók ját­szik részleteket a Mikrokoz­moszból. A felvételek 1937- ben Londonban, illetve 1940 ben New Yorkban készül­tek, a Columbia lemeztár­saság stúdióiban. E felvéte­lek megjelentek már magyar- hanglemezen is, a Hungaro­ton 1981-es, nyolc lemezből álló, Bartók zongorázik cí­mű sorozatában. Az új le­mezhez Somfai László, a budapesti Bartók Archívum vezetője írt értékelő kom­mentárt. „Bartók Béla és Kodály Zoltán népdalfeldolgozásai” a címe a másik lemeznek. Ezen részletek hallhatók •Bartók Béla—Kodály Zoltán Húsz magyar népdal, Bar­tók: Húsz magyar népdal és Kodály: Magyar népzene című sorozataiból. A leme­zen Csabay László énekel és Kozma Tibor zongorázik. A felvételt Bartók Péter ké­szítette, s az általa alapított Bartók Records cégnél je­lentette meg 1952-ben. Csa- báy László — Leslie Chabay — a Metropolitan Opera tagja volt évtizedekig, és Kozma Tibor is éveken át dolgozott a Metropolitanbeo. A magyarországi kiadás jo­gát a Hungaroton Bartók Pétertől vette meg, s terve­zik további felvételek meg­vásárlását is. (MTI) A román településpolitikai határozat miatt Építőművészek tiltakozása A Magyar Építőművészek Szövetségének vezetősége — mint levelében közli — úgy döntött, hogy tiltakozik „a romániai nemzetiségi kis fal­vak erőszakos megsemmisí­tésére kidolgozott terv” meg­valósítása ellen. Rámutatott, hogy ez az akció „szétzúzza a mai Románia területén élő magyar, német és más nemzeti kisebbségek törté­neti azonosságtudatát”. Hang­súlyozta, hogy „az épített környezet minősége semmi mással nem helyettesíthető érték, s az emberiség közös kincse”. A szövetség vezetősége felhívással fordult a világ építészeihez, hogy „emeljéK fel szavukat a romániai nemzetiségi kultúra felszá­molására irányuló település­politikai elhatározásokkal szemben”. A szövetség vezetősége a levelet és a felhívást meg­küldte több mint hetven or­szág építőművész szövetsé­gének, több nemzetközi szer­vezetnek, számos magyar és külföldi közéleti személyi­ségnek, sajtószervnek. (MTI) Presley-relikviák árverése Igen magas áron keltek el kedden New Yorkban, a Christie’s aukciós cég árve­résén Elvis Presley egyik egykori barátnőjének éksze­rei, amelyeket a hölgy az énekes sztártól , kapott haj­dan ajándékba, összesen 31 darab ékszer került az El- vis-relikviák közül kalapács alá: pazar arany fülönfüg­gők, remekmívű gyémánt, smaragd és opál karkötők, gyűrűk, brosstűk. Az Egyesült Államokból, Európából és Ázsiából érke­zett vevők — jómódú Eivis- raj origók és magángy üj tők — összesen 82 ezer dollárt fizettek ki a 31 darab ék­szerért. A Christie’s cég be­csüsei eredetileg 50 ezer dolláros bevételt jósoltak. fiosztonyi János Andrássy út 60. című színdarabját mutat ták be Márton András rendezésében, a Radnóti Miklós Szín­padon. Képünkön: Takács Katalin és Kelemen Csaba (MTI-fotó: Kieb Attila) Bemutató a Radnóti Színpadon Vesztébe rohan a magyar? „Mohácsnál som veszett több”

Next

/
Oldalképek
Tartalom