Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-13 / 140. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 140, szám ÁRA: 1988. június 13., hétfő 1,80 FORINT Ellátás Napjainkban is, mint már régóta, az érdeklődés elő­terében áll a lakosság el­látása. Különösen az alap­vető dolgokat emlegetjük, követeljük, s néhány éve már az úgynevezett kis­településeken is. Kereske­delmünkben városon főleg az állami, faluhelyen in­kább a szövetkezeti szek­tort tartjuk felelősnek a feladat megoldásáért. Újabban pedig ez utóbbit még a megyeszékhelyen is azok közé soroljuk, ame­lyek a legtöbbet kötelesek vállalni minden esetben. S az állami, szövetkeze­ti kereskedelem — körül­ményeiből, lehetőségeiből telhetőén — újra meg új­ra. több vagy kevesebb si­kerrel teszi a dolgát. Üzle­teik vezetői ha kell, úgy­szólván nyakukba veszik az országot, olykor több száz kilométert is utaznak egy-egy termelő megnyeré­séért, sokszor a kegyéért. Termelést szerveznek, vagy saját szervezeteiken belül szorgalmazzák, segítik a közvetlen gyártást némely keresett cikk előállítására. Így vagy úgy, de végül is megadják, amit kérnek tőlük. S tartják a hátukat gyakran azért is, amit egyébként másoknak kel­lene kapniuk. Mert a hi­bás, selejtes áru, használ­hatatlan holmi, romlott, él­vezhetetlen — ráadásul pe­dig drága — élelmiszer nem mindig az ő bűnük. Cseppet sem kis fuvar- költséggel szállítanak abba a faluba is, ahol ebből vagy abból szinte minimális a szükséglet. Zokszó nélkül vállalva a veszteséget, né­hány kiló rakománnyal, olykor a legrosszabb úton, s a legmagasabbra is fel­kapaszkodik a gépkocsi — csak, hogy szó ne érje a ..ház elejét”. No, de kit érdekel mind­ez a fontos feladatra kije­lölt kereskedőkön kívül? Bizony szűk kört. Legin­kább pedig azok számára közömbös, akiket nem tet­tek felelőssé az említett el­látásban. Például a divat­cikkárusokat, farmerru- haboltosokat, ilyen-olyan butikosokat, a bóvli-bazá- rosokat, s a társaikat. Pe­dig tulajdonképpen ők is kereskedők, vagy legalább­is annak nevezik, nevezte­tik magukat. Azt mondják, úgy tart­ják, hogy egyféle állampol­gári jog lett nálunk az üz­letnyitás is. Legyen. Ám társuljon ehhez is kellő kötelesség. Kérjenek a ma­gánszemélyek alapvető cik­kek forgalmazására is en­gedélyt, s osztozzanak a mindennapi felelősségen. Ott ostorozzák engedélyért a tanácsot, s pártolja az ügyet a hatóság, ahol erre vagy arra a boltra a lakos­ságnak is szüksége van, az üzlet hiányt pótol, valós igényt elégít ki tisztesség­gel, s nem foglalja el a fontosabb áruda helyét. Mert igy lesz igazságo­sabb. Gyóni Gyula JUNIÄLISOK MEGYESZERTE Tizennegyedszer kiváló szövetkezet a gyöngyösi Hol korábban köszöntötték, hol később ünnepllk, legtöbb helyen azonban az elmúlt hét végén tartották az építők napját. A szakma kedves eseménye különö­sen emlékezetes marad a gyöngyösi Mátravidéki Építő és Szakipari Szövetkezet tagjai, dolgozói számára, ugyanis a kollektíva — immár tizennegyedszer — or­szágos elismerésnek is örülhetett. A kitüntetett szövetkezet ez alkalomból is rendezett ünnepségére a város zöld­övezetében, a mátrafüredi szabadtéri színpadon, vasár­nap délelőtt került sor. Az egybegyűlteket köszöntő Kiss Tibor, a szövetkezeti bizott­ság elnöke, a vendégek kö­zött üdvözölte Barta Alajost, a megyei pártbizottság első titkárát, Schmidt Rezsőt, a megyei tanács elnökét, dr. Holló Béla Kiszöv-elnököt is. Ezt követően pedig Bo- dócs János, a szövetkezet el­nöke mondott beszédet. A legutóbbi eredmények idézésekor kitűnt, hogy ko­rábbi éveikhez hasonlóan tavaly is eredményesen dol­goztak. Árbevételük elérte az 509 millió forintot. A nyere­ségük 59 millióra rúgott, ami az előző évihez képest 7 mil­liós emelkedést mutat. Kü­lönösen jelentős az export­juk, amely 39 millió forin­tot tett ki. Minden termé­küket tőkés piacon értékesí­tették, így Svédországban, az NSZK-ban és Ausztriában. Megrendelőiknek nagyobb részben asztalosipari árut szállítottak, és a kisebbik hányad állt össze a villany- szerelő üzem cikkeiből. Je­lentős arányt képvisel bevé­telükben az az összeg, ame­lyet az építőipar számol el, ez 174 millió forint össze­sen. Gyöngyösön a lakások felújításában és korszerűsíté­sében végeztek a korábbi gyakorlatoknak megfelelő­en számottevő munkát. A Kiváló Szövetkezet ki­tüntetést Pataki Elemér, az országos szövetség osztályve­zetője nyújtotta át a szövet­kezetieknek. Kiváló Munká­ért miniszteri kitüntetést ka­pott Zakor János asztalos, Illés László osztályvezető, Juhász József építésvezető és Székely Bertalan műveze­tő. Kiváló Dolgozó kitüntető jelvényt huszonheten vehet­tek át. A jutalmazásra egy­millió forintot osztottak ki, amit műsoros júniális köve­tett. A mozgalom más szerve­zeteinél további egyéni ki­tüntetések tették feledhetet­lenné az idei ünnepet. Az egercsehi székhelyű Szilikát Építőipari Kisszövetkezetnél Török Ferenc kőműves bri­gádvezető, a Hatvani Építő­ipari Szövetkezetnél Szécsi István gépkocsivezető része­sült Kiváló Munkáért — ki­tüntetésben. Az Epületkar- bantartó Szövetkezetnél Lá- jer József fűtésszerelő ka­pott ugyanilyen elismerést, míg Sárközi Józsefné pénz­tárost az Okisz a Szövetkeze­ti Ipar Kiváló Dolgozójává avatta. A tanácsi tervezők — a Hevesterv — gárdájának a hét vége ünnepi eseményei során Kremzer Imre szb-tit- kár tartott megemlékezést a vállalat egri székházában, ahol a mindennapos igyeke­zet helyi honorálását követő­en a résztvevők természete­sen a „fehér asztalnál” is még jó ideig együtt marad­tak. Bár nem tartoznak szoro­san a szakmához — tulaj­donképpen a HVDSZ a szakszervezetük — de már hagyományosan az Egri In­gatlankezelő, -Közvetítő és Lakásberuházó Vállalat dol­gozó is az ünneplők között voltak. Somogyi Béla utcai telepük nagy éttermében a patronált helyi 1-es Számú Általános Iskola diákjai ked­ves műsorral tisztelegtek az egybegyűlteknek, akik szá­mára Karácsony László igaz­gató tolmácsolta az elisme­réseket. Kiváló Munkáért kitüntetést vett át Dorkó Ist­ván üzemvezető, a SZOT Ér­demérem bronz fokozatát kapta Baranyai Béláné mun­kaügyi előadó, szakszervezeti oklevelet adtak át Nagy né Lakó Tünde gépírónak. Ugyanekkor többszörös vér­adók számára is kifejezték a köszönetét, 16 kiváló dol­gozót avattak, huszonkilen­cen igazgatói dicséretre szol­gáltak rá. Egyidejűleg jutal­mazták a szocialista munka­verseny legjobb brigádjait, a törzsgárda tagjait, S Heré­nyik Józseftől, a HVDSZ megyei bizottságának titká­rától átvették az egész kol­lektívának az SZMT által adományozott elismerést is, a „Rendet, tisztaságot a mun­kahelyen és környékén" moz­galomban elért eredménye­kért. Utána pedig jó hangu­latú, közös szórakozással zárták a napot. Az Agri Bútorgyár dolgo­zói, mint az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetéhez tartozó je­lentős kollektíva tagjai, tra­dicionális összejövetelükre az idén a felsőtárkányi KISZ-táborban kerítettek sort. Antal László szb-elnök (Folytatás a 2. oldalon) Bajnokként NB ll-es a Hatvani KVSC Három évtized után a kö­vetkező ^bajnoki idénytől is­mét az NB II-ben szerepel­hetnek a hatvani labdarúgók. A HKVSC tavasszal vereség nélkül zárta a szezont, és így megelőzve korábbi riválisát, a BVSC-t, az első helyen zárta az NB III. Mátra-cso- portját. A bajnok, s immáron NB ll-es csapat tagjai, felső sor (balról jobbra): Gömöri Ot­tó, Treiber Rudolf edző, La­katos Csaba, Hartman Zsolt. Sima Tibor, Füzér Zoltán, Szilágyi András, Kaldos Bé­la. Oláh Miklós. Középső sor: Rácz Sándor szakosztály- elnök, Vincze Gábor, Hege­dűs Ernő, Pádár Béla, Hú­szak Károly, Komjáti Jó­zsef, Kiss Tibor, Palotai Fe­renc, Sáfrán János szakosz­tályvezető, Bajkó István gvú- ró. Guggolnak: Csilló Fe­renc, Sreí Tamás, Bazsó Gá­bor, Turcsányi Tibor, Au- gusztin Tibor, Gohér János, Zombori László. Elutazott Radzsiv Gandhi Radzsiv Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnö­ke magyarországi hivatalos, baráti látogatásának második napján, szombaton a főváros nevezetességeivel ismerkedett és rövid vidéki utazást tett. A program kora reggel az indiai vendégek szállásán kezdődött, ahol Radzsiv Gandhi a Magyar—Indiai Baráti Kör képviselőivel ta­lálkozott kötetlen beszélge­tésen. Az együtt elfogyasz­tott reggeli után a kor­mányfő és kísérete a Ma­gyar Nemzeti Galériába lá­togatott. A miniszterelnök és felesége, Sonia Gandhi — akit hazájában a művésze­tek szakavatott pártolójaként ismernek — nagy érdeklődés­sel szemlélte a XIX. századi magyar festészet mesterei­nek vásznait. Budáról Pestre vezetett a magas rangú vendégek útja. A IX. kerületben, a Duna- part Közraktár utca melletti szakaszán ünnepélyesen fel­avatták Dzsavaharlál Nehru emlékkövét, amelyen a már­ványba vésett felirat „a ba­ráti indiai nép nagy fiának” állít emléket. A partszakasz mostantól a kiemelkedő in­diai államférfi nevét viseli. Az avató ünnepségen részt vett Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisz­tertanács elnöke, Iványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke, Horn Gyula külügyminisz- tériumi államtitkár, valamint Oláh József, hazánk indiai és Szatinder Kumar Lambah, India magyarországi nagy­követe. Iványi Pál és Radzsiv Gandhi a zuhogó eső ellené­re nagy számban összegyűlt érdeklődő közönség előtt rövid avató beszédet mondott. A Fővárosi Tanács elnöke Dzsavaharlal Nehru életút­ját méltatva hangsúlyozta, hogy az indiai történelem kiemelkedő személyisége jól ismert hazánkban, tisztelet övezi Magyarországon. Ne­ve a magyar közvélemény­ben összefonódott India nem­zeti felszabadító küzdelmével, önálló államiságának meg­teremtésével, az országépítés sikereivel. Iványi Pál elis­meréssel szólt arról is, hogy India, Dzsavaharlal Nehru munkásságát folytatva az élet minden területén jelen­tős eredményeket ért el az ország fejlesztésében, s meg­becsülést vívott ki masának a békét, az államok közötti meeértést szolgáló külpoliti­kájával. Radzsiv Gandhi köszönetét mondott a főváros lakosságá­nak azért a megbecsülésért, amellyel Dzsavaharlal Nehru emlékét ápolják. A politikus életét — mondotta — az em­ber és a természet szeretete jellemezte, ezért a Duna-part, amely reprezentálja a város szépségét és a főváros lakói­nak sokaságát vonzotta a mostani ünnepségre, méltán veszi fel a nagy indiai ál­lamférfi nevét. Dzsavaharlal Nehru — akinek századik születés­napját jövőre ünnepük In­diában — a forradalmárok­nak ahhoz a nemzedékéhez tartozott, amelynek tagjai a hazaszeretetet mindenek fö­lé helyezték, vállalva a füg­getlenségért, a szabadságért folytatott küzdelem minden megpróbáltatását. Ugyan­akkor eszméinek középpont­Magyar­tárgyalások Magyar—amerikai tárgya­lások kezdődtek vasárnap a Parlamentben. A magyar delegációt Marjai József miniszterelnök-helyettes,' ke­reskedelmi miniszter, az Amerikai Egyesült Államok küldöttségét William Verity kereskedelmi miniszter ve­zeti. A megbeszéléseken kölcsönösen tájékoztatják egymást a két ország gazda­ságpolitikájáról, a gazdasági élet helyzetéről. Áttekintik a kétoldalú gazdasági kap­csolatokat és a továbbfej­lesztés lehetőségeit. Véle­ménycserét folytatnak a vi­lággazdaság helyzetéről, a jóban az erőszak elvetése állott. Ennek jelentőségét, időszerűségét hangsúlyozva Radzsiv Gandhi rámutatott: az erőszaktól mentes világ és annak értékei, az igazságos­ság, a tolerancia, az emberi­ség sorsáért érzett felelősség jelentheti az egyetlen esélyt a tartós béke megteremtésé­re. Az indiai miniszterelnök — a természet szeretetét kifejező indiai szokás sze­rint — facsemetét ültetett el nagyapja, Dzsavaharlal Nehru emlékköve mellett. Az indiai vendégek ezután a magyar vendéglátók tár­saságában vidéki látogatásra indultak. A balatonfüredi Baricska csárdában elfo­gyasztott, indiai ízeket idé­ző ebéd után Radzsiv Gandhi, felesége és a kíséret a magyar—indiai kapcsolatokat kedves színfolttal gazdagító Balaton-parti településsel is­merkedett. Balatonfüred, a több évtizedes múltra vissza­tekintő hagyománynak meg­felelően szinte kötelező ál­lomása a hazánkba látogató magas rangú indiai vezetők programjának. A nagy indiai költő, Rabindranath Tagore nevét viselő tóparti sétá­nyon a távoli országból ér­kező vendégek, kormányfők, államfők egy-egy fát ültet­nek el látogatásuk emléké­re. Az évek során parkká terebélyesedett emlékhelyen a vendéglátók megmutatták Radzsiv Gandhinak azt a fát, amelyet édesanyja, Indi~ ra Gandhi ültetett el 1972-es magyarországi látogatása al­kalmával. A hagyományokat megtartva Radzsiv Gandhi egy hárscsemetét helyezett el a sétány földjébe. Budapestre visszatérve, a délutáni órákban az indiai delegáció szálláshelyén a két küldöttség Grósz Károly és Radzsiv Gandhi vezetésével újabb plenáris megbeszélést tartott, amelyet ezúttal teljes egészében a kétoldalú kap­csolatoknak szenteltek. A szívélyes, baráti légkö­rű találkozóról Bányász Re­zső kormányszóvivő, a ma­gyar tárgyalócsoport tagja adott tájékoztatást. Elmond­ta, hogy a miniszterelnökök felkérésére Horn Gyula és indiai (kollégája beszámolt azokról a partnertárgyalások­ról, amelyeken áttekintették a kétoldalú kontaktusok leg­különbözőbb területeit. A plenáris megbeszéléseken el­sőként az államközi magas szintű politikai kapcsolatok alakulását értékelték. Meg­állapították, hogy a két or­szág vezetőinek találkozói eddig is hasznosan szolgál­ták a kapcsolatok bővítését, egymás jobb megismerését. A kétoldalú politikai kap­csolatok fontos állomásaként Radzsiv Gandhi — aki a miniszterelnöki poszt mel­lett az Indiai Nemzeti Kong­resszus (I.) párt elnöki tisz­tét is betölti — látogatásra hívta meg Indiába Grósz Károlyt, főtitkári minőségé­ben. A meghívást a magyar vezető köszönettel elfogadta A meghívás kapcsán a kor­mányszóvivő elmondta: ha­zánk nagyon fontosnak tart­ja, hogy az MSZMP és az Indiai Nemzeti Kongresszus (I.) párt között is kialakul­tak a kapcsolatok, és több (Folytatás a 2. oldalon) amerikai Budapesten nemzetközi kereskedelmi és pénzügy politikai kérdésekről és a két ország együttműkö­déséről a nemzetközi gazda­sági szervezetekben. A vasárnapi tárgyalásokon részt vett Szabó Imre ipari minisztériumi államtitkár, Gombocz Zoltán kereskedel­mi miniszterhelyettes, Paul Freedenberg kereskedelmi államtitkár és Louis Laun kereskedelmi miniszterhe­lyettes. Jefén volt Mark Palmer, az Egyesült Álla­mok budapesti nagykövete. A tárgyalások ma folyta­tódnak. Hz építők napját ünnepelték

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom