Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-10 / 110. szám

NÉPÚJSÁG, 1988,; május 10., kedd 3, Heves megye gazdaságában is jelentős, egyre nagyobb szerepük van a szövetkeze­teknek. Együttműködéseikkel pedig még tovább növeked­het a súlyuk, s mind jobban hozzájárulhatnak közös eredményeinkhez is. Külö­nösen. ha nemcsak egymás- sal, hanem más ágazatok tagszervezeteivel is erősítik, szélesítik mindennapi kap­csolataikat. Ez utóbbira máris több jó példa akad az áfészek és a téeszek gyakorlatában. A fo­gyasztási szövetkezetek kö­zül a füzesabonyi, a gyön­gyösi, a hevesi, a ludasi és a tárnáméra! elsősorban bo­gyósok — köszméte, málna, szamóca — valamint más gyümölcsök termelését, a cserjék, fák telepítését, a ter­mények értékesítését szor­galmazzák szakcsoportjaik­nál, valamint a háztáji gaz­daságoknál, a nagyrédeiek hűtőháza feldolgozóüzeme részére. „Cserébe” a legter­mészetesebb, hogy a külön­féle mirelit cikkekből jut a szövetkezeti boltokba is tisz­tességgel. Ugyanekkor a nagyrédei mellett az abasári és a markazi termelőszövet­kezet is szőlőoltványokkal növeli a kistermelők kedvét. Mindkét ágazatban számot­tevő a kertészkedők palántá­val történő ellátása, támoga­tása is. Közös erőfeszítés­sel teremtik elő az állattar­tásihoz szükséges tápokat a tenyésztők számára, s bo­csátják rendelkezésükre az évi 300—500 tenyészkocát, 800—1000 süldőt. Nem lé­nyegtelen a közös igyekezet­ben az sem, hogy szőkébb hazánk 17 méhészközösségé­nek együttesen 30 ezer méh­családját — a mézgyűjtéssel egyidejűleg — felhasználják a nagyüzemi mezőgazdaság növénytábláinak szükséges beporzásához is, a tsz-ek ha­szonbérletbe engedett föld­területekkel tágitják a szak­csoporti gazdálkodás kerete­it. a nyulászök fáradozásait lucernások, kaszálók bérbe­adásával könnyítik. A fo­gyasztói igények feltétlenül javuló kielégítését szolgáló mezőgazdasági kisáruterme- lés legkülönfélébb eszközei­nek árusítása is rendszeres már a szövetkezeti kereske­delemben, s egy-egy új sze­zon előtt hagyományosak a nagyobb szabású vásárok. A téeszek és az áfészek egymás közötti kapcsolatai» nál sajnos erőtlenebbek még a mezőgazdasági, illetve az ipari szövetkezetek együtt­működései. Kedvező tapasz­talatok azonban e területen is akadnak. Elegendő talán e megállapításnál ha csupán a Tarnamenti ipari Szövet­kezet egerszalókl vagy is­tenmeze ji termelőszövetke­zettel való közös munkájára utalunk, vagy történetesen a Mátra Ruhaipari Szövetkezet erdőtelki, visontai partner­gazdaságait említjük. A mezőgazdaság szálai biz­tatóbban kötődnek a taka­rékszövetekhez is. A „falusi bankok” közül már nem ke­vesebbnek, mint tizenkettő­nek — három híján mind­nek — van üzleti kapcsola­ta téesszel. Egyrészt a ter­melőszövetkezeti felvásárlá­sokat teszik zökkenőmente­sebbé. gyorsabbá kifizetése­ikkel. másrészt hitelezik a nagyüzemi gazdaságok ép­pen hiányzó pénzeszközeit. Egyidejűleg pedig mind gya­koribbak a pénzintézetek termelési kölcsönei is. Az együttműködésekben — mint a felsorolásból is ki­tűnik — még mindig sok a kihasználatlan lehetőség. S talán elegendő ennél ha ar­ra emlékeztetünk, hogy a megyénk néhány áfészénél kialakult külföldi áruházi cserékben egy soT mezőgaz­dasági termék — kertészeti cikk — vagy ipari szövetke­zeti gyártmány is helyet kap­hatna. Hiszen bizonyos, hogy a partner országban a pap­rikát, paradicsomot, ubor­kát. dinnyét, netalán a ru­házati ipar sok remekét is keresnék, vennék. Nem be­szélve arról, hogy természe­tesen a belföldi ellátásnak is mindenképpen javára vál­na, ha a megyében termelt javak a helyi árualapot szin­tén gyarapítanák, a tsz-mel- léküzemági tűzifa is megje­lenhetne a Tüzép-telepeken, hogy az egyszerű fűtőanyag­nál ma már nyilvánvalóan jóval érdekesebb, változato­sabb termékskála egyéb kí­nálatairól meg ne feledkez­zünk. Sőt, akár a magánkis­ipar hiáúypótló termelvé- nyeivel is bővíthetnék a szö­vetkezeti boltok választékát. Szó lehetne egyebek kö­zött a takarék-, mezőgazda- sági, valamint az ipari szö­vetkezetek közös tőkebefek­tetésen alapuló üzleti vállal­kozásairól. Az építőipari szövetkezetek tevékenyebben is rés'.l v; hetnének a szövetkezeti la­kásprogram megvalósításá­ban. Míg a lakásszövetkeze­tek a hozzájuk tartozó há­zak földszintjén esetleg ipa­ri műhelyek, szolgáltató eay- s égek vagy áfész-boltok, pénzfiókok számára enged­hetnének át felesleges helyi­ségeket okosabb hasznosítás­ra. Nyilvánvaló eredmények bizonyítják az idézett kap­csolatokban lévő fantáziát. S még többet hozhatnak, ha az adottságokat, lehetőségeket az eddigieknél is jobban ki­aknázzák. Gyóni Gyula Taxi a Dunán Különleges, új szolgáltatás indult április 28-án a Dunán. A közúti taxi után ezentúl vízi taxit is igénybe vehet­nek a romantikára vágyó utasok. A Petőfi téri kikötő­ből egész nap, szükség ese­tén éjjel is indulnak a csó­nakok. amelyeket a Duna- túra Gazdasági Társaság üzemeltet a Mohács és Esz­tergom közötti folyamszaka­szon. (MTI-fotó: K. Várknnyi Péter) Örökbefogadás, állami nevelés < Tapasztalatok az új családjogi törvénnyel kapcsolatban Az új családjogi rendelkezések tavaly július 1-jével léptek életbe. Az azóta eltelt időszak tapasztalatairól, az intézeti és állami nevelésben lévő kiskorúak helyzetéről számoltak be a Hazafias Népfront Heves Megyei Bizottsága családvé­delmi tanácsának ülésén. Az előzetesen kiadott írá­sos anyagban jó néhány ta­nulságos adat szerepel. Min­denekelőtt fontos megállapí­tás: indokolt volt a koráb­ban állami gondozásba vett kiskorúak jogi helyzetének rendezése. E célból me­gyénkben a gyámhatóságok­nak 964 gyermek állami gon­dozását kell az év végég fe­lülvizsgálni. Ezt a feladatot a városi államigazgatási szervek végzik folyamatosan, meghatározott szempontok alapján. A vizsgálat eredmé­nyeképpen az állami gondo­zás meg is szüntethető, ha annak okai már nem állnak fenn, vagy az érintett gyer­mek más személynél (pél­dául nagyszülőnél) elhelyez­hető. A szülők hozzájáruló nyilatkozata alapján pedig örökbeadásra van lehetőség. A Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet (GYIVI) javaslatá­nak megtétele előtt család­gondozók, hivatásos párt­fogók bevonásával elemzik a szülők életvitelét, szociális körülményeit és kapcsolatu­kat az egyébként másokra bízott kicsinyeikkel. A csecsemőotthonban el­helyezett kiskorúak körül­ményeinek felülvizsgálatát már elvégezték, hogy minél korábban örökbe fogadhatók legyenek a kicsik. Ezt kö­veti az egyéb korosztályba tartozó kiskorúak helyzeté­nek vizsgálata. Eddig 214 ügyet tekintet­tek át. Harminckét esetben az állami gondozás megszün­tetéséről rendelkeztek, 108 gyermeket intézeti, 22 kis­korút pedig állami nevelés­be vettek. A GYIVI lénye­gesen több esetben javasolta az állami nevelésbe vételt, mint ahogyan azt a gyám­hatóság elrendelte. Ennek leginkább az az oka, hogy megítélésük szerint a javas­latokban felhozott indokok nem mindig elégségesek a szülői felügyeleti jog meg­szüntetése iránti per kezde­ményezéséhez. A felmérés szerint eddig négy alkalommal került sor a szülői felügyelet megszün­tetésére, de az ezt kimondó bírói ítéletek még nem jog­erősek. Hét ízben a bíróság a gyámhatóságok keresetét elutasította, 14 eljárás pedig még folyamatban van. A GYIVI-nél kísérleti jelleggel bevezetett komplex család- védelmi munka épp ezen munkálatok gyorsítását szol­gálja. összességében kétségkívül megállapítható, hogy az új családjogi törvény gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban még viszonylag kevés ta­pasztalattal rendelkeznek az illetékesek. Az azonban már most is nyilvánvaló, hogy az állami nevelésbe vételt meg­előző szülői felügyeletet megszüntetni kívánó perek kezdeményezésében sok a bizonytalanság, s a bírósági eljárások is alaposan elhú­zódnak ... (barta) ÁPRILIS NEGYEDIKÉ ÉRDEMRENDET KAPOTT Egy kitüntetett személyzetis Pelyhe Szilárd, a Heves Megyei Tanács személyzeti és oktatási osztályának vezetője, hazánk felszabadu­lásának 43. évfordulója alkalmából, az Április Ne­gyediké Érdemrendet vehette át. A kitüntetettet mun­kahelyén kerestük fel, elsőként életének fontosabb ál­lomásairól érdeklődtünk. Bélapátfalván született, munkáscsaládban. 1930-ban. Tizenegy esztendős korától arra kényszerült, hogy cse­lédként. később summásként, majd ölfavágóként dolgoz­zon. s így keresse meg a mindennapi kenyerét, mert­hogy hatan voltak testvérek. A felszabadulás évében asz- talostanoncnak állt, majd is­kolái befejeztével segéddé nyilvánították. A Madiszba 1945-ben, az MKP-ba 1947- ben lépett be. A sorkatonai szolgálat idején függetlení­tett párttitkár, később az if­júsági szövetség egri járási titkára, majd 1959 és 1975 között pártmunkás. Először a megyei pártbizottság po­litikai munkatársa, gzután az egri járási pártbizottság tit­kára. majd az egri városi pártbizottság első titkára. Jelenlegi beosztásába 1975- ben nevezték ki. Mindezek­ből is kitűnik hogy gazdag életpályát mondhat ez idáig is magáénak. — Az életrajzból is kitű­nik, hogy akadtak sorsának nehezebb fejezetei. — így van. A legnehezebb a háború előtt volt, amikor Mikófalván cselédként dol­goztam egy gazdag család­nál. Alig töltöttem be a ti­zenegyedik évemet. De a későbbi summásságot és az ölfavágást sem sírom visz- sza. Tény, hogy az ötvenes években sem volt könnyű embernek maradni, s bár ezt követően más körülmé­nyek közé kerültem, de ne­héz periódusként említhe­tem egri pártbizottsági első titkárságomat is. hiszen ab­ban az időben egy olyan komoly feladatot kellett megvalósítanunk, mint a Csebokszári-városrész kiala­kítása. Igaz, az építkezések már megkezdődtek, .mikor odakerültem, de az idő tájt is több komoly akadállyal kellett megküzdenünk. Ezek közül elsősorban az építő­ipar akkori, sanyarú hely­zetét. felszereltségi gondjait említem. Akkoriban nem na­gyon hoztuk nyilvánosságra, hogy a tanács jóvoltából több millió forintot szavaz­tunk meg egy úgynevezett depóra, ahol az előregyár­tott épületelemeket tárol­hatták. ősszel és tavasszal sártengerben épültek a há­zak és bizony, vonakodva költöztek be oda a lakók. Mert akkor még nem így nézett ki a lakótelep. Bár jóval olcsóbbak voltak a la­kások. S ha már életem ne­héz pillanatairól szóltam, ak­kor a legfájdalmasabbat is megemlítem: 1979-ben meg­halt a feleségem és 17 éves, középiskolás fiammal ma­gunkra maradtunk. — Osztálya élén a sze­mélyzeti munka irányításá­val nagy részt vállal abból, hogy a helyi tanácsok veze­tői és az apparátusokban te­vékenykedők megfeleljenek az igényeknek szakmailag és politikailag egyaránt. Véle­ménye szerint az állampol­gárok megbecsülik-e a ta­nácsi munkát? — Ügy vélem: ahogy min­den értelmes munkát meg­becsülnek, úgy ezt is. Azt viszont látni kell. hogy akik a tanácsokkal kapcsolatba kerülnek, aszerint értékelik és tisztelik ezt a tevékeny­séget, ahogyan intézik a dol­gaikat. Érdekes téma lehet az e területen dolgozók fi­zetése is. Erről is különböz­nek a vélemények. Viszont, akik reálisan értékelik fel- készültségüket, munkájukat, elégedettek lehetnek bérük­kel. Közöttük is találhatók magasabb jövedelműek. — Tapasztalta-e, hogy ne­tán valahol bürokratikusán intézik az állampolgárok ügyeit? — A személyzeti munkát is meghatározott jogszabá­lyok szerint kell végezni. Ha akarom, ez is bürokrácia. De hogy ez mennyire válik olyasmivé, amit az embe­rek joggal elítélhetőnek vélnek, az attól függ, hogy ügyükben előfordulnak-e huzavonák, ide-oda küldöz­getések, miközben ügyük (Fotó: ­Szántó György) Mr egy helyben áll. Csak érde­kességképpen hozzátenném, hogy belülről nézve nem ilyen tiszta a helyzet. Nem egy alkalmazott véli úgy, hogy akkor áll igazán helyt, ha sok papírmunkát végez. — Saját fontosságát óhajt­ja ezzel hangsúlyozni? Nem mondanám. Inkább azért, hogy minden oldalról bebiztosítsa magát. Egyéb­ként az apparátusbelieknek ismerni kell egy jogszabály- rengeteget. Ez nem csak könnyíti, nehezíti is a fel­adatok elvégzését. Bár egyes jogszabályok hatályon kívül helyezésével történtek vál­tozások, de mindig jönnek újak és újak. Talán keve­sebbel is lehetne dolgozni. Jobban. — Napjainkban melyek a legfontosabb feladatai? — Mint ismert, 1984 óta megszűntek a járások, s a kétszintű közigazgatás útjára léptünk. Központi feladat, hogy a megyék irányítsák a helyi tanácsokat. Hogy ma­radéktalanul megfelelhesse­nek a követelményeknek, szakmai képzéseket, tovább­képzéseket szervezünk. Nagy figyelmet fordítunk az egye­temeken, főiskolákon való továbbtanulásra. A kellő szakképzettséggel nem ren­delkezőket különösen az ál­lamigazgatási főiskolák el­végzésére buzdítjuk. Minden bizonnyal belátható időn belül megteremtődik a fel­tétele annak, hogy csökken­jen a közigazgatás irányítá­sába bevont városi tanácsok szerepe, s ezt követően ezek csak a saját munkájukra koncentrálhatnak. Az is ki­emelt teendőnk, hogy a ki­sebb településeken ne hagy­juk elszaporodni az üres ve­zetői posztokat. Közel három éve voltak a választások, azaz e ciklus második fe­lébe léptünk, s ez arra is inspirál bennünket, hogy egyre élénkebben dolgozzunk a káderkérdésekben, sze­mélyzeti munkában. — A beszélgetés elején élete nehéz fejezetéről fag­gattam. Most arra kérném, elevenítse fel a legkelleme­sebb emlékeit. — Amikor 1956-ot köve­tően a kibontakozás, a kon­szolidáció nehéz körülmé­nyek között folyt, s még alig tűntek el a budai hegyek­ből és más erdőségekből a rendszer ellenségei, Felső- tárkányban ifjúsági politikai demonstrációt szerveztünk. Nagy örömmel konstatáltuk, hogy több ezer fiatal jelent meg ott e juliális keretében, s ez arra utalt, hogy ezt a politikát akarják. Szépek voltak a városi első titkár­ként eltöltött évek is. Az Egri Csillagok Tsz-ben 19/4- ben rendkívül rossz időjá­rás köszöntött be szüret ide­jén. Mindent elborított a víz. Esőszakadásban, sárban egy- egy hét végén így is két-há- romezer munkás segítette a szőlőszedést, s nagyon sok diák is. Szóltunk, hívtuk őket és jöttek. Abban az időben jobban elterjedtek voltak a társadalmi munka­akciók. Az üzemek és hiva­talok majdnem teljes lét­számban fogtak szerszámot és szépítették Egert. Olyany- nyira, hogy a nagy érdeklő­désre tekintettel ütemezni kellett a jelentkezőket. Az ilyen közös összefogások emlékei ma is elevenen él­nek bennem, és erőt is ad­nak mindennapjaimhoz. Homa János Fejlői szövetkezeti egyiittmiíködések megyénkben

Next

/
Oldalképek
Tartalom