Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-27 / 49. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. február 27., szombat 7. Szerb népdalok és hősregék Székács József fordításkötetének margójára Árpád-kori ereklye Sárospatakon L assan újjáépül Eger oly jellegzetes és han­gulatos műemléke, a ..rác parókia”. Bizonyára visszakerül majd falára az emléktábla, amely tudtul adja mindenkinek: itt szü­letett 1778. augusztus 25-én (az ónaptár szerint augusz­tus 14-én) a költő és iroda­lomszervező. Vitkovics Mi­hály. Koszorú is kerül ta­lán mellé olykor. miként történt volt utoljára épp tíz esztendő előtt, születése két- századik évfordulóján. Bi­zakodással gondoljuk, hogy talán jut majd némi hely belül is a költő emlékét idé­ző kiállítás (?), emlékszoba (?) céljára, hisz Eger iro­dalmi örökségének egyik legtiszteletre méltóbb részét alkotja életműve. Versben és regényben vallott szülő­városáról, s ápolta saját nemzete szellemi örökségét, hisz nemcsak magyar, szerb költő is volt. Gyermekként maga is ..danászta” az ősei­től átmentett népénekek né­melyikét. később meg. már beérkezett költőként, ma­gyarul tolmácsolt ilyeneket. Nem kedvtelésből csupán, ellenkezőleg: nagyfokú tu­datossággal. a szerb folklór európai recepciójának fo­lyamatával egy időben. Goe­the és Kazinczy példáját kö­vette voltaképp, de már olyan korszakban, amidőn a romantika igézetében élő Európa is lelkesedett a Vük KaradSié gyűjtötte szerb népversekért. Fordításainak száma viszonylag csekély, egészében mégis fontos ál­lomás literatúránk történe­tében: a ..szerbus manier". azaz a szerb verselési mo­dor népszerűsödésének egyik rugója. Vele együtt és még halála után is írják költő­ink (Kölcsey, Vörösmarty, Bajza. Petőfi) a szótagszám- láló szerb tízes néven is­mert verssorok magyar vál­tozatait. Mindezt annak okán ad­tuk elő, hogy jeles kiadványt kaptunk kézhez, a Vitko- vics-kortárs Székács József Szerb népdalok és hősre­gék c. 1836-ban megjelent fordításkötetének hasonmás kiadását. A könyv tulajdon­képp egy tíz év előtti vál­lalkozás folytatása: akkor a Vitkovics-évforduló újdon­sága volt a Vitkovics Mi­hály magyar és szerb írásai ’ c. kötet — közös újvidéki és magyarországi edíció. A kiadvány célja akkor is. most is. a történelem sod­rában egymásnak oly sok­szor kezet nyújtó nép szel­lemi örökségének tovább- mentése és kölcsönös meg­ismertetése. Különös sorsú könyv ez a Székács fordította, kizáró­lag népverseket tartal­mazó gyűjtemény. Első meg­jelenésekor mindössze két méltatás jelent meg róla, s mert a feledés pora húsz év alatt sem lepte be, 1856- ban Zilahy Károly még min­dig fontosnak tartotta, hogy értekezzen róla, Toldy Fe­renc az újbóli kiadást sür­gette. amire megint csak hosszan kellett várakozni. az újabb, a második válto­zat csak 1887-ben jelent meg Gyulai Pál szorgoskodásá­nak eredményeképpen. Pe­dig köbben olvasták a köny­vet. Erdélyi János éppúgy jól ismerte, mint Arany az előbbi — nyersfordítások alapján — maga is fordított szerb népverseket, az utób­bit — közvetve vagy közvet­lenül — egyik legszebb ver­se megírására inspirálta. A Szibinyáni Jank megszületé­se legalábbis nemigen kép­zelhető másként. Mint jeleztük, a Szerb népdalok és hősregék vas­kos kötete eredetileg 1836­Az álmatlan Álom gyötör álom kínoz, Nem tudok nyugodni, Gondolkozván, anyám engem Hogy kihez fog adni. „Menj lányom! a kecskéshez, Jó dolgod fog lenni.” Anyám nem megyek kecskéshez, Rossz dolgom fog lenni; A kecskés a sziklákon jár, Nyakát fogja törni. Álom gyötör, álom kínoz, Nem tudok nyugodni. Gondolkodván: édes anyám Hogy kihez fog adni. „Menj lányom! a juhászhoz, Jó dolgod fog lenni,” Anyám nem megyek juhászhoz. Rossz dolgom fog lenni; A juhász a hegy között jár. Farkas összetépi. Álom gyötör, álom kínoz, Nem tudok nyugodni. Gondolkodván: édes anyám Hogy kihez fog adni. „Menj leányom a kalmárhoz, Jó dolgod fog lenni.” Anyám nem megyek kalmárhoz, Rossz dolgom fog lenni; Kalmár szerteszéjjel utaz, Nem fog hazajönni. Álom gyötör, álom kínoz. Nem tudok nyugodni, Gondolkozván: édes anyám Hogy kihez fog adni. „Menj leányom a szabóhoz, Jó dolgod fog lenni.” Anyám nem megyek szabóhoz, Rossz dolgom fog lenni; A szabónak tője vékony, S éhesek gyermeki. Álom gyötör, álom kínoz, Nem tudok nyugodni, Gondolkozván: édes anyám Hogy kihez fog adni. „Menj leányom a szántóhoz, Jó dolgod fog lenni.” Hozzá megyek a szántóhoz, Jó dolgom fog lenni. A szántónak keze barna, — De fejér kalácsa. Midőn a menyasszonyt várják (Részlet) Hej keselyűk, keselyűk! Magason ha szálltok-e? Magason ha szólltok-e Szélesen ha szálltok-e? Nászvendéget láttok-e Szép menyasszonyt hoznak-e? Vajon nyúlánk, karcsú-e? Hó- és rózsaszínű-e? Hosszú éj Ki e hosszas hosszú éjen. Nem tűz csókot barna szemre: Szemét álom meg ne szállja. Szívét szállja bánat árja! Útközben Mi megyünk a falun által. És a felhők égen által. Mi sietve, ők sietve, De gyorsabban ők futottak, Bort s búzát beharmatoztak! A leánynak Hej te szőke lányka! Híred messze terjedt; Sztambol városáig. Ültettél, beszélik. Szárnyas fodormentát. És kora basalit; És hogy rája szoktak Nőtelen legények. Tépdelik basalid;, Mentádat metélik, Cselt hánynak teneked Orcád csókolandók. Jól vigyázz magadra, Hogy ne csaljanak meg! (Székács József fordításai) ban Pesten, a Trattner—Ká­rolyi Könyvműhelyben ké­szült, s világra jövetelénél Kunoss Endre bábáskodott. A kötet 123 népvers szöve­gét tartalmazza, amelyek nagyobb hányada (százkét szöveg) ún. asszonyének. a kisebbik (21 textus) hősi ének. Irodalomtörténeti je­lentőségét akkor érzékeljük igazán, ha tudjuk: Székács kiadványa tíz évvel előzte meg Erdélyi János Népda­lok és mondák (1846—1848) c. háromkötetes magyar nép­költési gyűjteményét, s bő negyedszázaddal a Kriza Jánosét, a Vadrózsákat (1863). Megjelenése ennél fogva fokozottan inspirativ természetű, hisz a herderi felfogás nyomán Európa- szerte virágzó folklórgyűj­tés hazai megindításának adott lendületet és igazolást. A kortárs olvasót bizonyá­ra kíváncsivá tették a Szé­kács toimacsona szövegeit: a hősi énetteit epntus ára­dása, a szereplők megformá­lása. némelykor állandó jel­zőkkel való bemutatása („erős Dusán”, „dús Gavan”, „bús Aszán agáné”. „baj­nok Aszán aga”, „hős Ki­rályfi Marko” stb.), a görög —római eposzköltészet re­mekeihez hasonlított. De volt bennük számos, a ma­gyar epikus és történelmi hagyományból ismert motí­vum és valóságanyag is. Ri­gómező Hunyadi János sze­mélyét és törökellenes har­cait idézhette fel. Jankó vajdában is Hunyadira is­merhettek. s nem hangzóit idegenül Lázár cár, Bran- kovics György és a Jaksi- tyok neve sem. S mert a „hősregék” témavilága job­bára a török világból való, a bennük leírt históriák is érdekfeszítőek s rokonszen­vesek voltak minden magyar olvasó számára. Hasonló érdeklődés övez­hette a lírai dalokat is. ki­vált ha elolvasták Székács e műformáról írott magya­rázó jegyzetét (Nődalok a címe), amelyből kiderül, hogy ezek is szájról szájra jár­tak. miként a magyar nép­dalok. s menyegzők, aratás, népnap, védszentünnepek idején szólaltak meg, nem­egyszer a fonóban, társas összejövetelek ideién. Még a motívumok világa is azo­nos: szegfű, rózsa, bazsali­kom, harmatos fű, zöld rét füve. hajnali kakasszó, fü- lemile. csalogány a leggya­koribbak. Székács kötetének e mos­tani. művelődéstörténeti igényeknek is megfelelni kí­vánó kiadásához kétkönyv- nyi terjedelmű tanulmányt is csatolt a kiadó. A szer­zők — Vu.iicsics D. Sztoján és Szeli István — egyfelől a fordítások keletkezésének szellemi hátterét, másfelől világirodalmi párhuzamait vizsgálják. Vujicsics részle­tezően szól Székács rudmai és karlócai éveiről, a Nikolié családhoz fűződő kapcsolatá­ról. egyáltalán mindama kö­tődésekről, amelyek szere­pet játszottak fordításainak elkészültében. Színes leírást kapunk pl. arról a szellemi közösségről, amelynek tagjai között Stratimirovié karló­cai metropolitát éppúgy szá­mon kell tartanunk, mint az ottani gimnázium igazgató­ját, Jakov Geréiéet, a pap- neveidében tanító Evgenije Jovanovicot, a jogásznak, irodalmárnak egyaránt nagy tekintélyű érseki titkárt. Pavle Beriéet, a kiváló cseh történész-szlavistát. Pavel Josef Safaríkot. de még a gazdálkodással foglalkozó Petar Risticet is, hisz Szé­kács tőle kapta a Vük Ka­radzic lipcsei kiadású szerb népköltési gyűjteményének II—III. kötetét, fordítói mun­kájának egyik fontos forrás­anyagát. Szeli István írása — ő az újvidéki egyetem nyugalma­zott tanára — más néző­pontú: a délszláv folklór európai visszhangjának kér­dése felől közelít Székács művéhez és fölöttébb tanul­ságosnak véli összevetni azt „a német, a cseh (és a szlo­vák). az orosz, az angol, a francia, az olasz és a len­gyel” recepciós folyamattal. Mint mondja, Vük gyűjtemé­nyeinek megjelenése után Európában többé nem egy­szerűen a délszláv folklór létének tudomásulvételéről van szó. hanem arról, hogy — fordítások révén — „a szerbhorvát népköltészet... beleépül” más népek iroda­lomkultúrájába, „szerves anyagként felszívódik szer­vezetükbe és fejlődésük ala­kító tényezőjévé válik.” Kü­lönösen érvényes ez a szláv literatúrákra. ahol a nemze­ti tudat erősítése mellett a romantika térhódításában is szerepet játszott. A cse­hek — „az irodalmi és nem­zeti újjászületés lázában” — ..saját múltjuk ... ébresz­tésének és a népükben szunnyadó erők” mozgósí­tását célzó eszközt látnak benne, a szlovákságban a szláv egység gondolatát-tu- datát erősíti, a lengyelek sa­ját nemzeti fejlődésük ana­lógpéldáit keresik a dél­szláv népénekekben, az orosz irodalomban pedig a folklór iránti romantikus érdeklődés elindítója lesz ’ a részben Puskin, részben mások adap­tálta délszláv népkölté­szet ... Székács 1836-ban ezzel az ajánlással bocsátotta útjára fordításait: „A szerbeknek Dunán Száván innen és Du­nán Száván túl tisztelettel.” Szövege időszerűségéhez ma sem férhet kétség ... Lőkös István II. 'Endre és felesége, a meráni Geutrúd hercegnő alakja el­sősorban Katona József Bánk bán című darabjából ismert. Azt már kevesen tudják, hogy az ő gyermekük volt Erzsébet hercegnő, aki Sárospatakon született. Az 1231-ben Marburg - ban elhunyt hercegnőt —, aki kórházat alapított, gyógyítot­ta a szegényeket, gyapjúfonásból tengette életét — példás életviteléért halála után négy évvel szentté avatták. Erek­lyéjét, amelyet Pálos Frigyes hatvani prépost kutatott fel, a közelmúltban az ausztriai admonti Szent Benedek rend főapátja Sárospataknak adományozta. A 30 centiméter ma­gas, aranyozott Árpád-kori ereklyetaijtót a sárospataki vár­templomban helyezték el. (MTl-fotó: Oláh Tibor — KS) Mindennapi nyelvünk Hogyan kerülünk közelebb a szavak átvitt értelméhez? Sokan a címbeli kérdésre azt a választ adnák, hogy a magyar értelmező szótár szó­cikkeinek minősítéseit ven­nék alapul, s az eredeti je­lentéstartalomhoz, és a hasz­nálati értékhez (társított át­vitt értelmek alapján ala­kítanák ki a megfelelő vá­laszt. Vajon ez az út és mód valóban közelebb vinne ben­nünket a szavak átvitt ér­telméhez? Nem egészen, csak részben! Hogy miért, arra néger szavunk nyelvhasználatbeli életútjának ismerete adhat­ja meg a helyes választ. De csak akkor, ha az átvitt ér­telmű. jelentésárnyalatoknak időbeli érvényességére is te­kintettel vagyunk. Miért ép­pen a néger megnevezést ál­lítottuk vizsgálatunk kö­zéppontjába? Elsősorban azért, mert egy olvasónknak fejtörést okozott ez a szö­vegrészlet: „Az ötvenes évek­ben az asztályidegennek megbélyegzett költők. írók négermunkából tengették magunkat.” Élet és Irodalom, 1988. jan. 15.) A szó eredeti jelentése nem ad kellő támpontot az idé­zett szövegrészlet mondani­valójának megértéséhez. Ol­vasónk utal is airra. hogy az egyértelmű mondanivaló ér­zékeléséhez csak alapot ad a néger szó eredeti jelentés­tartalma: sötét bőrű ember­fajta, fekete ember. Az át­vitt. az alkalmi jelentésár­nyalat magába sűríti azokat az időbeli és történésbeli háttérmozzanatokat, amelyek az átvitt értelem kialakulá­sában és szerepvállalásában (lényegesek. Erről a jelenségről bizony­kodnak ezek a szövegössze­függések: „Tisztségviselők négermunkában megíratott művekről rebesgetnek” (Magyar Nemzet, 1987- jún. 17.). — ..Azt is rebesgették róla. hogy úgynevezett né­gerek hadát, nyersfordítók táborát dolgoztatta névtele­nül” (Magyar Hírlap, 1937. júl. 30.). Ránki György, zeneszerző vallomása a néger szó át­vitt értelmű használatához nyújt értékes információt: „Körülbelül száz filmzenét ír­tam. Ebből ötvenet a háború előtt, az akkori erkölcsök szerint névtelenül, ahogyan abban az időben mondták: négerként” (Magyar Nemzet, 1987. okt. 31.). Az idézett szövegrészietek alapján az értelmező szótár minősítése is teljesebbé és egyértelműbbé válik: Arány­lag csekély díjazásért más neve alatt megjelenő írás­művet vagy fordítást nyers formában elkészítő személy kapja a bizalmas beszédhely­zetekben és rosszalló minő­sítéssel a néger megnevezést. A jelenséget magát a néger- ség szóval emlegetik egye­sek. Annál is inkább, mert a más neve alatt dolgozó szellemi kulik egyre gyak­rabban emlegetik a néger­munka, a négerség megalázó jelenségét és gyakorlatát. S végül a néger szónak egy nem éppen helytálló használatáról is szólnunk kell. Egy értekezleten hal­lottuk, hogy „egyre inkább terjed a négermosdatás”. A hallgatóság nem is értette, mire utalt vele a vitavezető. Először is azért nem, mert szót és szólást tévesztett az előadó. A helyes alakválto­zat: szerecsenmosdatás. A szólás is így hangzik: Szere- csent mosdat. Azaz: hiábava­ló és felesleges kísérletet tesz a hibák mentegetésére. megszépítésére. Dr. Bpkos József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom