Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-26 / 279. szám

4. IPS KULTÚRA — KÖZMŰVELŐ NÉPÚJSÁG, 1987. november 26., csütörtök Heves megye és Eger visszafoglalása a töröktől Hatvan felszabadulása „Nekem fontos a hazai közönség szeretete .. Németh Sándor előadás előtt az öltözőjében Hozzáöregítve Kerekes Ferkóhoz. őszülő hajjal, ráncokkal (Kovács István felvételei — KS) FERI BÁCSI LETT A BÓNIBÓL Németh Sándor mindig úton Imádja a finom szivaro­kat. De ha hosszab útra in­dul, a pipáját is magával vi­szi. Szokássá vált, hogy Bécs és Budapest között a volán mellett mindig pipázik, és a szerepeit memorizálja. Bécs felé németül, hazatérőben magyarul. Így könnyebben csapja agyon az éjszakát. Mert mindig esténként kel útra, akár Bécsből, akár Bu­dapestről indul. Két nyelven játszó színész, két főváros zenés színházá­nak ünnepelt művésze. Nem­zetközi sztár. Németh Sán­dorra Bécsben is, Budapes­ten is rámosolyognak az em­berek. Felismerik, utána for­dulnak. Az utóbbi években sok minden megváltozott kö­rülötte, amióta két főváros két színházának vezető mű­vésze: negyedszázada tagja a Fővárosi Operettszínháznak, és 1984 óta — ezzel párhu­zamosan — a bécsi Volks- oper társulatának is. — Melyik »árosban tölt több időt? — Ez változó. Mikor, me­lyik színházban van több előadásom. De nem egyszer előfordult, hogy egyik nap Bécsben játszottam németül, másnap délután pedig már Pesten magyarul. Néha több éjszakát töltök a gépkocsi­ban, mint az ágyamban. Any- nyi kilométert vezettem már, mint egy főfoglalkozású gép­kocsivezető. — Hol érzi magát igazán jól? — Budapesthez köt az édesanyám, és itt él a tizen­két és fél éves fiam, Sándor is. De az az igazság, hogy Bécsben talán ma már több a barátom. — Akkor itt is, ott is nyu­godt légkörben léphet szín­padra? — Boldog embernek ér­zem magam. — Az*év elején szerepkört váltott: az Operettszinház felújított Csárdáskirálynö előadásában Kerekes Ferkót játszotta. — Igaz, kell még hozzá egy kis sminkmesteri és fod- rászi segítség. A hajamat őszre festik, és kapok né­hány ráncot, de hát öregítet­tek már engem öt éve is, pe­dig akkor még csak 40 esz­tendős voltam. A bécsi Ray­mond Theater ben kétszázhat- vanötször játszottam Bánit. Aztán a Volksoper is Kál­mán Imre operettjét tűzte műsorára. Tőlem, aki Bónit akkor már — ha összeadom a pesti és a bécsi előadáso­kat — több mint ötszázszor játszottam. megkérdezték, nem lenne-e kedvem elját­szani egy másik szerepet, Ke­rekes Feri bácsiét. Igaz, kis­sé fiatalnak tartottam még magam az ötvenen túli alak­hoz, de miért ne, gondoltam, hát mégiscsak színész va­gyok. Így előbb tudtam Fe­ri bácsi szerepét németül, mint magyarul. Ezzel kerül­tem be a Volksoper együtte­sébe. — A Csárdáskirálynővel bejárta a fél világot. — Az osztrák társulattal bemutattuk az operettet az Egyesült Államokban és Ja­pánban is. Hogy ott micso­da siker volt! Életem legna­gyobb élménye. Minden dalt ötször-hatszor meg kellett is­mételnünk. Az előadások után sorba álltak az auto- gramikérők. — A nagy slágereket hány nyelven énekelte már? — Kerekes Ferkó Húzzad csak kivilágos kivirradtig cí­mű dalát elénekeltem ma­gyarul, németül és oroszul, de előadtam már japánul és angolul is. — A prózai szerepek nem vonzzák? — Harmincévesen arra fe­lé kacsingattam. De a vál­tásra még, úgy érzem, van időm. Egyébként néhány éve már felléptem a Játékszín­ben A siketfajd fészke cí­mű színműben. Mostanában a rendezéssel kacérkodom. — A kacérkodásnál tovább nem jutott még? — De, szó van lehetőség­ről is. Természetesen Ma­gyarországon. Egyébként bár­hol lépek fel a világon, se­hol nem vagyok olyan lám­palázas, mint amilyen Bu­dapesten. Itthon nem akarok megbukni. Nekem fontos a hazai közönség szeretete. tapsa, mosolya. Németh Sándor nemzetkö­zi sztár, naponta jár ének­és táncórákra. Vigyáz a kon­díciójára és a testsúlyára. Valamikor a vitorlázórepü­lés volt kedvenc sportja, ma a lovaglás, ha van rá ideje, Bécsben. Itthon minden sza­bad perce a fiáé. Szerény, csendes, mindig mosolyog. Csak az előadás előtt zár­kózik be: olyankor skálázik. Kabalája: színpadra lépés előtt valakihez vagy valami­hez odanyomja az orrát. A Fővárosi Operettszínházban a Csárdáskirálynő Kerekes Fer- kójaként láthatja a közöség. S. E. A budai pár ostromára felvonult Petneházy Dávid, Koháry István és Balassi Gábor parancsnoksága ialatt az addig Szolnok, Hatvan és nem utolsósoriban Eger fér. ségében cirkált a magyar lovasság. Lotharingiai iKá­roly főparancsnok rendelke­zése nyomán iaz egri, a nagyváradi és a temesvári pasa csapataira, |kivált í a Duna—Tisza közén Carafa lovasezredei vigyáztak. De az éber egri beglerbég, Rusz- tem pasa jó meglátással ki­használta a szövetséges ke­resztény erőknek e nagy ki­terjedésű térségben való számottevő csökkenését. 1686 augusztus jelső heté­ben az egri török csapatok ezerfőnyi hadinépe már Hat­vannál állt, s lassan, óvato­san, de \egyre Iközeledtek Pest felé, hogy a maga ne­mében ritka akciójukkal tá­mogassák az egyre kemé­nyebb ostrom alatt szenve­dő budavári testvéreiket. Szekereken csónakokat szál­lítottak, hogy majd éjnek idején a mai Albertfalvától délre, a tKamaraerdőnél át­kelne a Dunán, segítséget vigyenek Abdulrahman bu­dai pasának. De Lotharin­giai Károly herceg elzárta a Dunát, Petneházy és Bar- kóczy magyar huszárai pe­dig meghátrálásra kénysze- ritették a mindenre elszánt egri harcosokat, akik fej­vesztve menekültek a Duna partjáról. Az egriek csúfos wissza- xxtnulása ,kapcsán katonai körökében laz la ihir terjedt el, hogy az lEgerbe vissza­húzódó 'törökök lerombol­ták Hatvan palánkvárat. sőt az ott tárolt élelmet és lő­szert is 'magukkal Ivitték. Nem ibizonyos, <de valószí­nű, hogy az egriek valóban szállítottak magukkal bizo­nyos értékeket Eger bizton­ságosnak vélt falai íközé, de a várat ekkor még épen hagyták. Rusztem, egri beglerbég ezen akciója nyomán Lo­tharingiai Károly főparancs­nok, hogy elejét vegye az egriek Hatvanon át való to­vábbi — netalán veszélyes­nek sikerülő — török vál­lalkozásoknak, 1686. augusz­tus 10. utáni napokban el­rendelte Hatvan elfoglalását, de ugyanakkor Pest és Vác megerősítését is. Az bizo­nyos. hogy ezt követően fo­kozott figyelemmel kísérték a szövetséges keresztény csajjatok Hatvan térségét. Az egriek iitem nyugodtak, Gyöngyös városára rontot­tak, s mivel nem sikerült kellő mennyiségű élelmi­szert zsákmányolniak, több városi tanácsbelit, sőt a fe- rencrendi szerzetesek gvar- diánját, az idős Móra Atha­názt is magukkal hurcolták az egri vár hírhedten hír­hedt börtönébe, A város az embereit ugyan nagy üggyel-bajjal kimenekítette, de az agg pap pénz hiányá­ban továbbra is az egri vár tömlöcének foglya maradt. Buda vára visszafoglalása örömmel töltötte el a Nóg. rád megyei Gács várában ülésező Heves megyei köz­gyűlést is, mely „a lotha- ringiai herceg fővezér, s más vezérek és tábornokok üdvözlésére nemzetes Bu- lyovszky Ferenc alispánt’' két társa kíséretében Budá­ra küldötte. Csáky István felső-magyarországi főka­pitány is reménnyel eltel­ten köszöntötte a győztese­ket Budán: „Adják az égi- ek, hogy az említett főt (ti. Budát) Székesfehérvár, Eger, Várad, lassan pedig Erdély, mintegy a test tagjai köves­sék ... s így nyomorult ha­zánk a zsarnokság igájából szabadulván megújulhas­son ...” Buda felszalbadítását még 1686 őszén gyors egymás után követte Pécs, Szeged és Kaposvár visszafoglalása. A bécsi diplomácia körei már jól tudták, hogy az eu­rópai szövetséges keresz­tény hadsereg egyik követ­kező lépésében a cél „EGER MEGSEGÍTÉSE” és „EGER ZAKLATÁSA" lesz; Szeged elfoglalásával ugyanis vég­legesen megszakadt az egri törökök kapcsolata a törö­kök balkáni nagy katonai bázisával! Hatvan sorsa nem várat­hatott soká magára. Lotha- ringiai Károly herceg főve­zér Í1686. szeptember 22-én ezt jegyezte be hadművele­ti .naplójába: „HÍRT KAP­TAM, HOGY AZ ELLEN­SÉG ELHAGYTA HAT­VANT." Október ,10-én pe­dig Bécsiben )már úgy tud­ták, hogy az elvonuló törö­kök a hatvani palánkvárat és a tvárost felégették, de sietve menekültükben hát­rahagytak il4 használható löveget, 2 elromlottal, s egyéb értékes holmikkal egyetemben, amiket sietős menekülésükben már nem vihettek magukkal. Hatvan város palánkfala és házai teljesen porrá ég­tek, de a vár kőből épített kaputornya és egy sarok­bástyája épen maradt. A hatvaniak — akik addig nem menekültek el az akkor még biztonságosnak vélt török földre — Egerben ke­restek menedéket. Maga a hatvani szandzsákbég is Egerbe futott — s ott kulcs­szerepet kapott Eger kapi- tulációs tárgyalásai során! A munkácsi várat hősie­sen védelmező Zrínyi Ilo­na továbhra is fenntartotta levélbeli kapcsolatát az eg­ri pasával. Óvatosság céljá­ból a férfiembert asszonyt ruhába öltöztette, hogy így könnyebben juthasson a zá­rógyűrűn' át Egerbe. ★ Ezek a hónapok borzal­masan nehéz, kínkeserves életet jelentettek Heves és Külső-Szolnok vármegyék népének, mivel a törökök ellen felvonult európai szö­vetséges hadak élelmezésé­nek terhe, s kivált a téli elszállásolás ólomsúlyk.ént terhelte amúgy is kiszipo­lyozott, agyonsanyargatott lét. E térség hadbiztonsága Szolnokon székelt, s onnnan bocsátotta ki gyors egymás utánban pénzt, élelmet kö­vetelő parancsait. A várme­gye Kassára a püspökfőis­pánhoz és Caprara tábor­nagyhoz küldözte segélykérő leveleit követeivel. Olvas­sunk bele az egyikbe. .......a vármegye már tel­jesen ki van merülve, pá­rosai és falvai teljességgel elpusztultak, lakosaik elszé- ledtek, részben Gyöngyösre, részben pedig Jászberénybe menekültek. 'Korpából, kö­lesből és .makkból készült kenyéren élnek, mások pe­dig az elhullott állatok hú­sával táplálkoznak. A tel­jes éhezéstől elsenyvedtek és meghaltak. Oh fájdalom! Ezt a mindennapi fájdalom mutatja, is ez a tudója!...” E keserves panasz nyo­mán valahára kiszabadult a szolnoki vár tömlöcéből a még fogva tartott két me­gyei szolgabíró; de útjukban az ónodi vár portyázó ma­gyar katonasága kifosztotta a nyomorultakat mindenük­ből. Sőt még ráadásul „ke­gyetlenül megverték” az ár­tatlanokat. A tekintetes nemes vár­megye további követek út­ján kért halasztást a ször­nyűségesen súlyos katonai terhek alól: „... az egész vármegye Gyöngyösön kívül elpusz­tult, mely pusztulásnak '■ is nem egyéb az oka, hanem őfelsége armadájának egész vármegyénkben való sub- sistentiája (tartózkodása), aki mindenütt valamit va­lahol kaphatott, megemész­tette, s azonkívül az porció­kat is az szegénységen meg­vonták ... a szegénységet vasban való vezetése által. s úgy elpusztította egész városok, falvak lakosit, hogy már sehonnan sem­mink nincsen . .. maga a jó Isten tudhatván, hova és melyik szegletére az ország­nak szállodait el nemes vármegyénkből az nyomo­rult lakos szegénység ...” (Folytatjuk) Sugár István Pénztörténet Mióta az üzemiünkben megszűnt a géemká, s kide­rült, hogy nem kevesen, hanem nagyon is sokan va­gyunk a kitűzött gazdasá­gi célok megvalósításához, rámszakadt az idő. Igen, rámszakadt, mert eddig ti- zennégy-tizenöt órákat dol­goztam naponta, most meg a nyolcra is alig akad mun­ka. Hogy egészen pontos legyek, eddig nyolc órát dol­gozgattunk, amiért fizetget- tek, és hat-hét órát hajtot­tunk, amiből éltünk. Most azt akarják, hogy nyolc órát hajtsunk. Csak az nem egé­szen világos, miből fogunk élni. No, de ez nem az én gon­dom, hiszen olvastam az újságban, hogy a vállalat feladata a gazdaságos ter­melés, az államé pedig a teljes foglalkoztatottság fenntartása. Rám csak az tartozik, hogy több lett a szabadidőm, most már el­olvashatom a tíz évvel ez­előtti újságokat is. Az egyik régi lapban talál­tam egy nagyon érdekes cik­ket a pénzről. Figyelemre méltó képekkel illusztrál­ták. Mindegyiken egy-egy Nagy Ember képe volt. Gon­doltam is rá, hogy szépen körbevágom, és elmegyek vele a közértbe vásárolni. Csak az volt a baj, hogy a hátoldalán szöveg volt. Töb­bek között azt írták rá, hogy a pénz értékmérő. Ha ezt el­olvassa a pénztárosnő, rög­tön eszébe jut, hogy még nem ragasztották rá a liszt­re a mai árat és röhögő­görcsöt kap. Ekkor jöttem rá, hogy a pénz tulajdonképpen Isme­retterjesztő jellegű reklám. Ezt mindenki olvassa, még az analfabéták is. A Nagy Emberekről szóló könyve­ket meg ... szóval az ér­deklődők. Csak azt nem ér­tem miért választják kü­lön a bankót és a TIT-et. Ha összevonják, egy csomó munkaerőt szabadíthatná­nak föl a termelés számára. Aztán rájöttem, hogy nincs igazam. Az egyik cég fölfedezi a Nagy Embereket, a másik kinyomtatja a bankót. Nézzük csak! Negy­vennyolcban először föl­fedezték Petőfit. Nagy pénz volt a zöld tízes. A paraszt­párt azt .mondta erre: Dó­zsa. Húszas lett belőle. Az­tán jött a piros kontra. Kossuth a százason. Ezzel el is dőlt a parti sorsa. Ez még nem volt hazárdjáték, hiszen lyukas volt a két- filléres!... Jó ideig így osztották a kártyát. Igen ám, de az iro­dalomelmélet is fejlődött közben. — Ady nem volt elég nagy költő? — kérdez­ték. — De igen — hangzott a válasz, és megszületett az új bankó. Kiderült, hogy nagyobb mint Petőfi. Be is vonták. Ekkor föllázadtak a ze­nészek: — És Bartók talán kutya? Lenyűgöző érvv volt, el­söpört minden ellenvéle­ményt. Azt is kinyomták. Az éjszaka lidérces álmom volt. Óriások vonultak el előttem. Semmelweis, az anyák megmentője, Pus­kás Tivadar kettétört tele­fonközponttal a kezében, Bánki Donát egy hatalmas porlasztóval, József Attila legújabb versét lobogtat­va, Radnóti rongyos ka­tonaköpenyben írta az eclo- gáit; Madách Lucifert húz­ta a fülénél fogva a fa­lanszterbe, Erkel éppen Lisztre várt a közért ellőtt, és Deák Ferenccel egyezke­dett arról, ki a legnagyobb magyar: ő vagy Széchenyi. Nem is tudom, ml lett vol­na, ha föl nem riadok va­lami szokatlan zajra. Föl­borult a szék, melynek a karfájára raktam az este a zakómat. Nejem átszel­lemült arccal, könyékig ko­torászott a zsebében, s köz­ben a fejét csóválva ismé­telgette: — Nem igaz, hogy csak eny- nyit kerestél! A Józsika zsebpénzére sem elég ... T. Ágoston László A díszbemutató a nemzeti ünnepen Fim filmhét Egerben Aránylag ismeretlen szá­munkra a finn filmművé­szet, pedig nyelvrokonaink­hoz szívesen közelítünk; részben az atyafiság miatt, részben pedig gazdasági, társadalmi sikereik okán. Érdekességet kínál az egri iPrizma moziban megren­dezésre kerülő finn filmhét. December 4-én, pénteken A kastély bemutatójával kez­dődik a rendezvénysorozat. Franz Kafka híres regényét tavaly dolgozták fel. A ren­dező Jaakko Pakkasvirta- nak nyolcadik alkotása ez, hazáját ez képviselte az 1986-os velencei filmfesz­tiválon. A filmhét díszbe­mutatója Finnország nem­zeti ünnepén, december 6- án lesz. A Miskavuori csa­lád kerül vetítésre. Egerbe érkezik ez alkalommal az író és rendező, Matti Kas- sí la és a főszereplő, Rauní Luoma. A történet szelleme­sen és kedvesen ábrázol egy nagy gazda családot 1895 és a második világháború kitörése között. Kilencedikén, szerdán a .legismertebb finn rendező új alkotását, Jöm Donner művét tekinthetik meg az érdeklődők. Egy bűnügyi és egy szerelmi szál fut a mű­ben, melynek képsorai egy nagy művész keze nyomát vi­selik. A negyedik film pén­teken, 11-én lesz műsoron; a Csak szerelem egy majd­nem hagyományos három­szög története. Itt azonban a szokottnál gyengédebben je­lenik meg a bonyodalom.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom