Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-08 / 211. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 8., kedd 5. HAZAI TÁJAKON Hajdani hajósok és révészek városa Tolna. Hajdanában város, megyéjének nevet adó szék­helye volt. És ma? A sorsnak is nevezhető magyar történelem kevés régi városunkkal bánt el oly csúnyán, mint Tolnával. Alta Ripo néven már a rómaiak alatt virágzó, erő­dített hely volt, ami nem csoda, hiszen az Eszékről (Mursa) Aquincumba veze­tő fontos út mentén, egyút­tal a dunai átkelőhely part­ján feküdt. Egy ezredéven át itt volt a Dunántúl és az Alföld közötti legforgalma­sabb átkelőhely. A honfoglalás után is élő város maradt. Amikor Szent István kialakította a vár­megyéket, Tolnát jelölte ki a hasonló nevű megye szék­helyévé, mert ez volt a környék legnépesebb váro­sa, továbbá, mert a rómaiak idejéből fennmaradt, kőből- téglából rakott erőssége, ki­váló rezidenciája lehetett a vármegye ispánjának. Any- nyira kiváló, hogy maga Szent István is itt, a várfa­lakkal kerített városban al­kotta 1016-ban törvényeinek egy részét. Oklevélben először 1093- ban szerepel. Tolnavárként, s csaknem az egész közép­korban mint Tolnavár vá­ros szerepel. Hol a királyé, aztán a királynéé, esetleg az egyház vagy egy magán­úr birtoka. Hogy nem volt akármilyen kis* település, az kikövetkeztethető abból, hogy különböző vámokat szedhetett, s a rév is jól jö­vedelmezett. Tolna több országos ese­mény, vagy ha úgy tetszik, az állam életében jelentős rendezvény színhelye volt. Mátyás király itt tartott országgyűlést 1463 márciusá­ban, amelyre a nemességet fejenként hívta meg, hogy innen indulhasson velük a török ellen. Ebben a hadjá­ratban védte meg a király hadai élén a Szerémséget és A volt Fes- tetics-kastély (balra, fent) ★ Hősi emlék­mű (balra). ★ A tanácsház épülete (jobbra, fent) a Temesközt, és foglalta visz- sza a kulcsfontosságú Jajca várát. 1466-ban pedig nádori köz­gyűlést tartottak Tolna vá­rában. 1518-ban II. Lajos király is Tolnavárra hívta össze az országgyűlést, ame­lyen a köznemesség köve­tei útján képviseltette ma­gát. Ekkor szavazták meg a fél forint rendkívüli hadi­adót, és itt indulnak a király vezetésével a törökre. 1526- ban pedig II. Lajos itt vá­rakozott lassan gyülekező hadaira. Galeotto, Mátyás király történetírója szerint, „Tolna nagy város . .. ”. Aztán 1526- iban Mohácsnál elvérzett az ország. Szulejmán szultán hadai előtt nyitva állt „kin­cses Tolna—Baranya”. Tol­navár sorsát is a török pe­csételte meg, hiszen 1541-től másfél évszázadon át hódolt­sági területté vált. Evlia Cselebi, a híres török világ­utazó 1663-ban, tehát több mint egy évszázaddal Tolna török kézre kerülése után járt a városban. Leírja a várat, amelynek „parancsnok agája és várnépe készenlét­ben állnak. Kívül egy vi­rágzó és díszes külvárosa van. összesen nyolcvan ház­zal, melyek mind a Duna partján fekvő keresztény házak . .. ”. Ezután említést tesz egy nagy tóról, amely valószínűleg a Duna mocsa­ras ártere, s amelyről így ír: .......Tavasszal, ha a Du­n a folyó kiárad, ez ToLna tava megtelik s tengerré lesz, benne a halászok hét hónapig halásznak...” Tolna tehát a török megszállás alatt is város maradt, amely­ben a reformátusoknak vi­rágzó kollégiumuk műkö­dött. A török kivonulása után mindössze 160 lakosa ma­radt Tolnának (A szomszé­dos Szekszárdnak 290.) Vá­ra elveszítette katonai je­lentőségét, köveit széthord­ták és felhasználták az új építkezésekhez, s így nyom­talanul eltűnt. Fényes Elek 1851-ben megjelent könyvé­ben Tolnáról ez olvasható: .......Hajdan kőfallal kerített k irályi város volt; de a vá­rosnak nagyohb része most a Duna gyomrában hever, aminthogy vízapadáskor sok épület alapjai láthatók ...” Tolna soha többé nem nyerte vissza régi fényét és jelentőségét, bár az évszáza­dok folyamán lassan gyara­podott. A múlt század de­rekára lakóinak száma meghaladta a 6000 lelket, s napjainkban már tízez­ren lakják. Egy részük to­vább folytatta a Tolnán ősi foglalkozást: a halászatot és a hajózást. S a barokk kor­ban néhány igazán szép építménnyel gazdagodott a közben városi rangját ér­demtelenül elvesztett tele­pülés. Közülük különösen az 1773-ban befejezett plé­bániatemplom és a hozzá tartozó plébániaépület­együttes, valamint az 1743— 79 között épített Kálvária­kápolna érdemel figyelmet. Nagyon szép lenne, ha rend­be hoznánk az 1790 körül emelt, copf stílusú Szenthá­romság-oszlopot. A volt Fes- tetics-kastély falára helye­zett emléktábla szerint gróf Széchenyi István is meg­szállt 1830-ban, atyafiánál, gróf Festetics Leónál. Innen folytatta al-dunai útját. Ve­le átellenben működik az a Selyemgyár, amelyet még Bezerédj Pál földbirtokos alapított 1883-ban. Azóta, természetesen, alaposan ki­bővítették. Újabb épületei közül az 1905—06-ban emelt tanácsház utal arra, hogy Tolna még a századfordu­lón is tehetős mezőváros volt. dr. Cs. K. H eti umor ét elején Az orvos, az építész és a politikus vitatkozik arról, melyikük foglalkozása a leg­régibb. — Az enyém — mondja az orvos. — Az Isten a nőt a férfi oldalbordájából te­remtette. ami nem más, mint sebészeti beavatkozás. — De még előbb építő- munkát végzett az Isten — mondja az építész —, hi­szen a káoszból felépítette a világot. — Látják, mennyire té­vednek — mondja mosolyog­va a politikus. — Mit gon­dolnak, hogyan keletkezett a káosz? ★ — A maga novelláját negy­ven oldallal le kell rövidí­teni — mondja a szerkesztő az írónak. — De hiszen az egész csak negyven oldal! — Éppen arra a negyven oldalra gondoltam. ir — Miért van ilyen rum­szagod? — Rummal kezelem a fá- ■ jós fogamat. — Régóta fáj? — Hát, olyan öt éve ... ★ ­A hosszú, unalmas előadás véget ér, és a teremben nagy csönd lesz. Jaroslav úr erre felébred. — Mi történt? — kérdezi a szomszédjától. — Elkezdődött a vita. ★ — Melyik volt az ön leg­rafináltabb műve? — kér­dezi az újságíró a híres kri­miszerzőt. — A legutolsó adóbevallá­som — válaszolja gondolko­dás nélkül az író. ★ A legjobb módszer arra, hogy megszabaduljunk az ellenségeinktől, ha túléljük őket — mondja elgondolkod­va Jaroslav. KÉPEK, NAPLÓK, VITÁK A hamisítás „művészete” Enyhén szólva parázs vita jellemezte azt a nem­régiben Bostonban tartott találkozót, amelyen kö­rülbelül 30 amerikai és holland szakértő vett részt. Am ezúttal nem politikai vagy kereskedelmi ügy állt & szócsaták középpontjában, hanem egy — el­ső pillantásra egyszerűnek tűnő — kérdés: való­dinak tekinthető-e az az öt, különböző amerikai múzeumokban található Rembrandt-kép, amely­nek eredetiségét az elmúlt hónapokban jó néhány művészettörténész kétségbe vonta. Eredeti »agy sem? Természetesen korántsem csupán esztétikai vagy kul- túrhistóriai kötélhúzásról van szó, hiszen a dilemma mögött (Rembrandt vagy sem?) súlyos dollármilliók forognak kockán. A világhí­rű New York-i Metropolitan Múzeum vezetői számára sem mindegy, ki kell-e cse­rélni eddig féltve őrzött műkincseik mellett a felira­tot; a holland szakemberek által javasolt szöveg sze­rint ugyanis csak a „Remb­randt műhelyéhez tartozó ismeretlen alkotó” tábla te­kinthető jogosnak. Amint az várható volt, az eszmecserén nem sike­rült közös nevezőre jutni. Amíg a jelenlevő amerikai szakértők bizonyos stílusje­gyekre hivatkoznak, s ki­tartottak az eredetiség mel­lett, addig a hollandiai szék­helyű, 1969-ben alapított Rembrandt-kutató alapít­vány jelenlevő tagjai (más festészeti motívumokat ér­tékelve nyomatékosabbnak) kétségbe vonták azt. Persze, nehezen is lehetne mindez másként. Hiszen sokszor korunkbeli vagy század eleji alkotók képei körül is bizonytalanság ter­jeng, hogyne lenne ez így sok évszázaddal ezelőtt te­vékenykedő mesterek eseté­ben? Nyílt titok, hogy nap­jainkban egyre kiterjedtebb a műkincshamisítás szférá­ja: a bűnözés e sajátossága festők egész sorát foglal­koztatja. Valószínűleg a leghivatottabb tudósok is zavarba jönnének, ha vég­leges véleményt kellene mondani egy-egy vitatott hi­telességű Picasso- vagy Dali­alkotás ügyében. Mi több, a hamisítás szinte külön „mű­vészeti ággá” nőtte ki ma­gát, s egyes alakjainak, pél­dául Clifford Irvingnek, Tom Keatingnek, Van Mee- gerennek és De Horynak az „alkotásai” a maguk nemé­ben kiemelkedőnek számí­tanak. Műszeres vizsgálatok Emlékezetes marad az a botrány is, amit Konrad Ko- jau, a Hitler-naplók szerző­je kavart. A hírhedt figura, aki szélhámosságával súlyos presztízsveszteséget oko­zott az állítólagos dokumen­tumot közlő nívós nyugatné­met Stern magazinnak, ugyanis nem érte be e te­rülettel, hanem a festmé­nyek világába is „átrándult”. Kedvenc mestere — nyilat­kozta többször — Chagall, Van Gogh és Dali volt. Úgy tűnik egyébként, hogy az írásvizsgálat az elmúlt években rohamlép­tekkel fejlődött. Részben éppen a Hitler-naplók ügye keltette hullámok nyomán több nyugati országban ki­terjedt kutatómunka folyik — bár legtöbbször változat­lanul „tisztán” bűnügyi vagy gazdasági területen ve­szik igénybe a szakértőket. Elvégre olykor egy ' levél vagy akár egy aláírás ha­misítása, egy üzleti szerző­dés előre- vagy visszame­nőleges datálása is óriási haszonnal kecsegtethet. Esélyük mégsem túl nagy: ha a kérdéses okirat eljut a laboratóriumokba. manap­ság alig van esélyük arra. hogy az aprólékos műszeres, kémiai és kromatográfiás vizsgálatok ne fedjék fel a valóságot. Ma már azt is ki lehet mutatni — írta egyik összefoglalójában a New York Times —. ha ko­rabeli papírra, korabeli tin­tával, de most születik egy írás, mivel a tintaszemcsék ionvándorlása csalhatatla­nul árulkodik a tényekről. Hadakozó szakértők A festmények és műalko­tások ügye persze más. Ott a vita általában nem az életkor körül zajlik, hiszen a mai keletű, ám középkori­nak álcázott, mégoly töké­letes kivitelű kének hamisí­tásai is könnyen kiszűrhe­tők. Az viszont, hogy a va­lóban 1630 táján festett al­kotás kinek az ecsetvonásai­ról árulkodik, más kérdés, és érthetően jóval tágabb teret hagy a művészettörté­nészek hadakozásának. Egy dolog épp ebből ki­indulva bizonyosnak tűnik: a Metropolitan Múzeum il­letékesei hosszabb távon is — vagy legalábbis amíg valamilyen ellentétes értel­mű, perdöntő bizonyíték fel nem merül — a számuk­ra kedvező döntést fogad­ták el, s a nagy hírű New York-i gyűjtemény leltárá­ban a vitatott olajképek változatlanul Rembrandt műveiként szerepelnek. E. É. ÁLLÁS­AJÁNLATAI: v. t. v. b. mélyépítő és városgondozási üzem: EGER, BRODY S. u. 4 Felvételt hirdet szakirányú felsőfokú végzettséggel útkezelési csoportvezető; gépjárműszerelő, nehézgépszerelő, lakatos szakmunkások, valamint nehézgépkezelő részére. Jelentkezni a munkaügyi osztályon lehet. AGRIA BÚTORGYÁR: EGER, KISTÁLYAI ÚT 8. Felvételre keres gyors- és gépírót; asztalos és lakatos szakmunkásokat; férfi és női betanított munkásokat: éjjeliőrt és raktári segédmunkást. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán. HEVES MEGYEI TÁVKÖZLÉSI ÜZEM: EGER, FELLNER JAKAB U. 1. Hálózatszerelői munkakörbe egri, hatvani és hevesi egységeihez dolgozókat azonnali belépéssel felvesz. Jelentkezni a helyileg illetékes körzetmesterségnél lehet. HEVES MEGYEI ZÖLDÉRT VÁLLALAT: EGER. KLAPKA U. 9. Felvételre keres mérlegképes könyvelői képesítéssel belső ellenőrt. Jelentkezni lehet a fenti címen. TÁJÉKOZTATÓ A HEVES MEGYEI MUNKAÜGYI SZOLGÁLTATÓ IRODA ÜGYFÉLFOGADÁSI RENDJÉ­RŐL ÉS SZOLGÁLTATÓ TEVÉKENYSÉGÉRŐL: — Hétfő: 13.00 órától 18.30 óráig — Kedd: 8.00 órától 12.00 óráig — Szerda: 8.00 órától 18.30 óráig — Csütörtök: ÜGYFÉLFOGADÁS SZÜNETEL — Péntek: 8.00 órától 12.00 óráig Minden hétfőn 16.00—18.00 óráig díjmentes pályakorrekciós tanácsadás. Minden szerdán 16.00—18.00 óráig díjmentes munkajogi tanácsadás vehető igénybe az irodánál. (Eger, Dobó I. tér 2.) Videós álláshirdetésünk munkanapokon 9 órától 13 óráig tekinthető meg az iroda Dobó térre néző ablakában. A lakossági igénybejelentések alapján* humán szolgáltatá­sunk: korrepetálás, logopédia, gyermekfelügyelet, nyelvoktatás, gyógytorna, beteggondozás. A jelentkezés személyesen történhet hétfőtől péntekig 8.00—12.00 óráig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom