Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-24 / 173. szám
NÉPÚJSÁG, 1987, július 24., péntek ru mn m 3 A ! .*• Amikor a munka nemesít Kedves Olvasóim közül talán csak az ötvenen felüliek emlékeznek arra a szép mondásra, hogy „nálunk a munka becsület és dicsőség dolga.” Most már magunknak dolgozunk. Amit teszünk, az egész társadalom számára hasznos. Aztán teltek az évek, és csendben hozzátettük a szép mondathoz: az sem baj, ha megfizetik. Ma meg már némi öniróniával mondjuk: a munkához úgy kell hozzáállni, hogy más is hozzá férjen. A munkához való szocialista viszonyban az elmúlt három évtized fő változása az, hogy míg korábbat! felülről lefelé hangoztatott követelményeket foglalt magában, most a dolgozóknak a munkával, munkakörülményekkel szembeni elvárásait, igényeit fogalmazza meg inkább. A korábbinál sokkal nagyobb mértékben húzódoznak az emberek az unalmas, a monoton, alkotó fantáziát nem igénylő munkától. Az egészségre ártalmas munkaterületekre még magas bérrel is nehéz embereket vonzani. Megnőtt az igény a munkahely rendje, tisztasága, szervezettsége (iránt. Általánossá vált az a követelés, hogy jó legyen az üzemi légkör, becsüljék meg az egyszerű dolgozót; legyen szava a munkásnak a kollektívát érintő ügyekben; legyen a vállalat vezetése szocialista beállítottságú, tehát nyisson utat az egyén érvényesülésének, alkotói vágya kiteljesítésének, a munkahelyi demokráciának. A „munkához” való szocialista viszony helyett ma inkább a „munkához” való szocialista viszony igénye kap nagyobb hangsúlyt. A munkához való szocialista viszony magában foglal olyan értékeket, mint a közösség érdekeinek közvetlen szolgálata; szocialista köztulajdonosi funkciók ellátása a kollektíva által. Ilyen értéknek számít továbbá az egymás segítése, a kisközösségek nevelő ereje; a munkakörülmények alakításában való részvétel, tartalmas munkahelyi demokrácia; szervezett érdekképviselet és érdekvédelem; a munkakörülmények kulturáltsága és humanizáltsá- ga; termelési, technológiai és munkarendi fegyelem; a munka szerinti bérezés valóban igazságos érvényesítése; az egyhangúság csökkentése. az alkotástartalom növelése stb. Azoknak, akiknek a munkájuk rutinjellegű, monoton, ahogy mondani szokás, „favágói”, hiába mondják, hogy a munka nemesít; a munka alkotás; magunknak dolgozunk; miénk a gyár stb. A monoton, a lélek nélküli munka nem nemesít, nem alkotás. Egyetlen célja — bár ez is nagyon fontos — a pénzkereset, a megélhetés. A szocialista, humanista vonások elhanyagolása esetén a vállalat és a dolgozó között csak egyetlen élő kapcsolat van, mégpedig üzleti kapcsolat: a dolgozó munkát ad, a vállalat bért fizet; a nyereségrészesedés olyan pénz, amelyik valahol kialakul, valamelyik irodában kiszámítják és mindenkinek kifizetik — a jogszabály előírása szerint. Sem a pénzhez, sem a nyereségrészesedéshez, de legfőképpen a vállalati célok megvalósításához nem kapcsolódik vállalkozói vagy tulajdonosi érdektudat. Ha többet kapnak, örülnek, ha kevesebbet kapnak, bánkódnak. Legfeljebb a vezetőket dicsérik vagy szidják. A gazdasági munka sok területén a munkaszervezésnek még ma is jellemzője a munkafolyamatok könnyen megtanulható kis műveletekre való felbontása, a műveletek, legésszerűbb módszereinek kidolgozása, továbbá szervezéssel, ösztönzéssel, fegyelmezéssel a munkások folyamatos terhelése. Ez a munkaszervezés a munkások személyes döntési lehetőségeit, öntevékenységét kizárja. Mindent úgy kell tenni, ahogyan azt a technológusok, munkaelemzők, munka- és üzemszervezők meghatározzák. A munkás a munkamódszerbe, a szervezésbe nem szólhat bele, nem rá tartozik. A munkának menni kell. Mindenki törődjön a saját dolgával, és akkor a dolgok rendben haladnak. Kiderült azonban, hogy szükség van csoportszellemre az együtt, egy helyen dolgozók között. A munkás szívesebben, nagyobb felelősséggel végzi munkáját, ha egy picit bevonják a rá vonatkozó döntések előkészítésébe, tehát nincs mereven elválasztva saját vezetőjétől és annak tevékenységétől. Mind szélesebb körben engedik meg, hogy a munkacsoportok maguk állapítsák meg az elvégzendő munkák sorrendjét, a munka- módszereket, a belső munkamegosztást. A csoport — szocialista brigád, önelszámoló munka- csoport, vállalati gazdasági munkaközösség — a maga belső erőviszonyaival, magatartásszabályaival általában rá tudja szorítani az egyént a megfelelő viselkedésre, teljesítményre, érdek- közösségi érzületre. A közösség érdekközösséggé is válik, amely alkalmas arra, hogy csoportérdekét a magasabb érdekekkel és a tagok egyéni érdekeivel egyeztesse. Felelősséget vállal tagjaiért, a végzett munkáért. Alkalmas arra, hogy legtöbb esetben egy-egy tagjának szélsőséges, hibás tulajdonságait megváltoztassa. Az autonóm munkacsoportok növelik a dolgozók elégedettségét. önértékelését, önbecsülését; csökkentik a belső lelki feszültségeket, segítik feloldani a szorongást, az aggodalmat, megelőzik a depressziót, a reménytelenség, a visszavonulási vágy, az elszigeteltség érzéseit. A csoportos munkaszervezés enyhíti azokat a feszültségeket, amelyeket a munkák jellegének változása hoz napjainkban. A technikai fejlődés és a szerkezetváltás miatt a fizikai megterhelésről mind gyakrabban áthelyeződik a súly a szellemi terhelésre, majd ettől a figyelmi-fele- lősségi terhelésre. A dolgozók jelentős része idegileg érzékenyebb, a vele szemben alkalmazott hangnemre kényesebb; igényei a munkatársakkal és a vezetéssel való kapcsolat tekintetében igen magasak. A bonyolultabb, magasabb technikai szintű munkák révén is kifejlődik a munkásban egy olyan érzék, amely- lyel képes feladatát beilleszteni a gazdasági tevékenységsorba. látja munkájának itt elfoglalt helyét, technológiai és felelősségi vonatkozásban egyaránt. A felelősségérzet kifejleszti a problémaközösség, a szolidaritás érzetét a munkatársakkal, a vállalati vezetőkkel és az országos vezetéssel egyaránt. ' A műszaki színvonal emelkedése erősíti a dolgozók kombinációs készségét, a bonyolultabb összefüggések megértésére való hajlamot és képességet is. Ahogy nő a munkások kulturáltsága, úgy finomul kritikai érzékük is. Különösen az érettségizett szakmunkások részarányának növekedése hoz minőségi változást. Magukkal hozzák a középiskolából a sokoldalúbb érdeklődést, a tanulási hajlamot, a színvonalasabb munka iránti igényt, sőt, a gyenge, netán alkalmatlan főnökkel szembeni kíméletlen, kritikus magatartást. Nincs bennük tisztelet a gazdasági vezetés „hivatalos” álláspontja, a megalapozatlan utasítások iránt. Egy dolgot tisztelnek: a logikus érvelést és a rendet. Élesen megkülönböztetik az okos vezetőt a fafejűtől, az okos gépet a primitívtől, a racionális munkamenetet a szervezetlentől. A munka tehát csak akkor becsület és dicsőség dolga. ha a dolgozót megbecsülik, megfizetik. A munka csak akkor nemesít, ha a munkaműveleteket, a munkaszervezést is nemesítik. A munkához való viszony csak akikor lehet szocialista, ha ilyen jellegű a vállalat, a gazdaságirányítás, a szabályozórendszer. A szocialista erkölcs normái úgy válnak az egyéni értékrend szerves részévé, ha az embereket ésszerű, áttekinthető, humánus, igazságos körülmények közé tudjuk helyezni munkájukban és magánéletükben egyaránt. P. O. Kevés olyan „fűszeres” van — megyénkben talán egy sem —, aki boltja mellett szállodát is vezet. Budai László mindenesetre ezekhez a kereskedőkhöz tartozik. Legalábbis két esztendeje, amióta a munkáltatója, a Heves Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat úgy alakíttatta át kékesi csemegeüzletét, hogy a kibővített épület megnagyobbodott tetőtere kedves kis szobákat kapott s még több mást. Csupa olyant. ami „jobb helyeken” mindezeket kiegészíti, teljesebbé teszi. Csinos, kedves, az ország legmagasabb hegycsúcsának nevét viselő — büfét, falatozót, panziót magába foglaló — épületegyüttes, ahol a „fogyasztó” most már tényleg vendég is. Nemcsak vásárolhat a pult előtt, hanem asztalhoz is állhat, ülhet, hogy megegye, megigya. amit kiválasztott — vagy éppenséggel magával hozott. Mert a „boltos" meg kiszolgáló társai — ha nem is örülnek túlságosan a 111. osztályú helyen való „tarisznyázásnak" — természetesen készséggel megengedik, hogy a ki tudja, milyen messziről s mekkora pénztárcával érkezett turisták csomagjaikat az abroszra kipakolják. Mivel úgy tartják, hogy azért ez is, az is vesz hozzá valamit még, legalább a kávét tőlük kéri. S ott. ahol a forgalom annyira változó, ingadozó — mondhatni: bizonytalan — mint Kékestetőn, minden fillért meg kell fogni. — Jó volt a telünk — magyarázza az üzletvezető — túl is teljesítettük a tervünket. A második negyedévben azonban, sajnos, már lemaradásunk van . .. Nem. csak az időjárás, hanem — úgy látszik — a gazdasági helyzet is „begyűrűzik” hozzánk. Azt tapasztaljuk, hogy óvatosabb, takarékosabb, egyszóval: kevesebbet költ a látogató. Ilyenformán pedig már hogyne örülnénk annak a száz forint körüli bevételnek is, amit éppen az imént egy szintén hátizsákból falgto- zó társaság hagyott nálunk! Már a régi „Csemege” is meglehetősen gazdag választékáról volt ismert a Mátrában, s ha lehet mondani: a külsőségek megújulása a kínálatot még változatosabbá tette. Számos olyan cikket is megtalál itt a vevő, amit . másutt talán hiába keres. — Mj ennek a titka? — faggatom Budai Lászlót. — Szeretem, amit csinálok — válaszolja egyszerű szavakkal. — Ha a Mátra ellátását cégünk, s a szállítók kiemelten kezelik is. jómagam sem restellek volán mögé ülni. majd nyakamba venni az országot. Pontosabban: a közelebbi, az elérhetőbb részét. Trabant Combimmal, s külön e célra vásárolt kis teherautómmal hétfői szabad napjaimon majd mindig útra kelek, elmegyek Buda pestre. Nógrád vagy Szolnok megyébe. miközben, persze. egy kicsit jobban szétnézek Gyöngyösön is. Akkor sem volt másképp, amikor mindenféle térítés nélkül jártam a raktárházakat. S most sem az a szerény átalány lelkesít, amit egy idő óta kapok. Megszoktam, megkedveltem ezt a helyet, ahol immár két évtizede dolgozom, szolgálatom alatt a legrégebben. A napi helytállást kötelességemnek érzem, mert tudom, hogy a vevőkör számít rám, s ezen a helyen főleg nem hagyhatom cserben. Vallja, hogy a hagyományosabb profillal nincs különösebb baj, de a vendéglátói tevékenységgel még elégedetlen. Találkozásunk előtt néhány perccel is arról beszélgetett négytagú csapatával, — amelyre az egész üzlet minden gondja, feladata tartozik —. hogy miként tehetnék még vonzóbbá üzletüket. Mert a hurkát, kolbászt maguk is kevésnek találják, biztos, hogy sikerük lenne az egytálételeknek. Nem gondolA pult mögött, a panziós üzletben (Fotó: Perl Márton) nak sokra, csupán az épület előtt bográcsban készülő néhány, egyszerűbb, illatozó finomságra, ami messziről becsalná az embereket. A gyógykórház pékségében sütött — rásegítésként szál lított — házi kenyérrel, feltétlenül tetszést aratni egyik is. másik is. Mivel — ráadásul — olcsó is lenne. Nem kellene szakács, főz ni maga is szeret, tud ezt, azt. S ha tetszik, ízlik, amikor a személyzet száma ra próbálgatja tudomá nyál. valószínűleg az idegen' sem húzná el tőle i száját. Valamikor hentes akart lenni, s jobb híján lett belőle kereskedő. Szeren cséje volt — mondja —, hogy olyan emberek keze alatt nevelkedett, mint a városban jó nevű Skultéti Miklós, vagy a már ifjú segédként bizalmába fogadó, s két műszakos nagy boltban is mindjárt az I. eladó helyén alkalmazó Szabó György. Egészen fiatalon lett forgalmas üzlet he lyettes vezetője s nem sokkal később főnöki posztot is rábíztak. Mindez kellő önbizalmat adott számára a szakma gyakorlásához, folytatásához. s valahog> mindig többre ösztönözte. Így szerzett nem mindennapi hozzáértést, rutint, s hozzá elismerést is. Ma háromszoros kiváló dolgo zó, s a vállalati tanács tagja A munkája mellett alig van magánélete. Tavaly tíz év után ment el hosszabb szabadságra — ki is hasz nálta alaposan: külföldi tájak egész sorával mégis merkedett —, örül. ha ide je jut a vállalati kispályás focicsapatban játszani, s legalább beszerző útjainak egyikén-másikán maga mellé ültetheti két fiát. — Kereskedő, vendéglős vagy fogadós? — kérdem tőle sajátos üzletére célozva. — Igazi, jó állami üzlet ember . .. szedetnék len ni egyszer — búcsúzik pult ja mögül. — S természetesen csakis ezen a helyen Idefenn. Kékestetön. a „Kékes' -ben . .. Gyóni Gyula Kiemelték a Dunából az elsüllyedt kutatóhajót Kiemelték a Dunából azt a kutatóhajót, amely egy hónappal ezelőtt süllyedt el Szigetköznél, az Ásványráró alatti folyószakaszon. A 15 méter hosszú és 3 méter 40 centiméter széles hajóval a 3 tagú személyzet mederméréseket folytatott. Munka közben a kutatóhajó motorja meghibásodott, és kezelőszemélyzete egy motoros ro- csó segítségével kívánta elkormányozni a közeli vízügyi kikötőbe. Miközben manővereztek. a magas vizállású, áradó Dunán összeütköztek egy tolóhajóval. Az ütközés következtében a 2,8 tonnás kutatóhajó felborult, és rövid idő alatt elsüllyedt. Személyzetének két tagját kimentették, de a hajó vezetője, Dobrovics József lipóti lakos, a Vituki dolgozója eltűnt. A kiemelési akcióra a helyszínre vontatták a 120 tonnás Clark Ádám nevű úszódarut. A munkába vízügyi hajók is bekapcsolódtak, amelyek segítségével a kutatóhajót sikerült kiemelni. Az akcióra a hajózás biztonsága érdekében volt szükség. A hajó ugyanis az egész Duna-szakasz egyik legkritikusabb hajózási pontján, a bagoméri kanyarban került a hullámsírba. Ezen a helyen a legkeskenyebb a hajózható mederszakasz. (MTI-fotó: Matusz Károly — KS) Felemelt kölcsön autójavításra Az Országos Takarékpénztár az állami és szövetkezeti üzemekben végzett autójavításra a lakosság részére nyújható szolgáltatási kölcsönök felső határát a korábbi 30 ezer forintról 50 ezer forintra emelte. Ez a kölcsön 12, illetve 18 hónapos törlesztési időre vehető igénybe. Az előbbi esetben 20, az utóbbiban pedig . 30 százalékot kell kötelező saját erőként befizetnie az autótulajdonosnak. A befizetendő összeget a javítás teljes költsége alapján számítják, de a kölcsön összege nem haladhatja meg az 50 ezer forintot. A felemelt ösz- szeg lehetőséget nyújt a gépkocsik megfiatalítására. így például ebből elvégezhető a generáljavítás és a karosszériacsere. Vendéglős-szállodás kereskedő
