Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-06 / 105. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. május 6., szerda EGY EGRI ZENESZERZŐ Szerzői est—kamaraméretekben Feltétlenül szerencsés szám lesz a 13-as Kátai László életében, mert most áprilisban, ezen a napon tartotta szerzői estjét a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola ze­netermében. A hely alig tudta befogadni az érdeklő­dőket, de fűtött légkört biztosított arra a bő órára, amíg ez a szokatlan és merőben új zene megszólalt a százados falak között. A műsort Kátai két zon­goradarabja vezette be, Marik Erzsébet előadásá­ban, aki nemcsak értője ennek a muzsikának, de kon- zervatóriumi növendéke is volt a szerzőnek. Már ez a két, vallomásszerű zenei gondolatsor világossá teszi, logy itt a Bartók utáni nemzedék egy sajátos hang­ja szólal meg. Olyan, akit csak távolról érintett a ro­mantika, sokkal inkább szi­kár fogalmazás, a kemény hangzás érvényesül itt: az erkölcsi igazság keresése, vagy, ami nehezebben roko- níthatóan, de mégis ide tar­tozik, a sors megváltása, az olykor kegyetlen lelki kí­noknak a merész kiáradá­sa. Az ember néha nem te­het mást, mint kiönti mind­azt a komor élményt, amely osztályrészül jutott neki. S, hogy ne csak tapoga­tódzva keressük-kutassuk ennek a zenének a forrását, két elkészült tételt mutat- tatott be Kátai László a ..Konzervatív requiem”zböl: a Pie Jesu ... kezdetű Ag­nus Die-t és a Lacrimosa-t. Ebben a két részletben ek­lektikusán ugyan, de elénk tárul az a komor és fensé­ges világ, ahonnan a ha­rag és a duzzogás viharai tolulnak a hangok közé. S talán mindez azért van, mert ez a háború utáni nemzedék, „o sokat megél­tek és keveset kapottak” belső félelmeivel nem érzi igazságosnak a halált, amely a maga irtózatával és kö­nyörtelenségével nemegy­szer „rosszul tesz igazsá­got". Maga a szerző nem is marad meg a liturgikus szö­vegek érintetlen voltánál, illetve csak annyira, hogy az Agnus Dei-bői Pie Je­su. .. lesz és a többi szö­veg marad, a Dies irae elé helyezi a Stabat Mater egy érzékelhetően ftiás fényt árasztó szavát, a Lacrimo­sa-t, utalva is arra, hogy „itt kiért szól a harang". De lágyítva is azt a tartaLmat, amit a Dies irae határozott villámlásai felfestenek elénk. S ha a halálban is a döntő igazság jegyeit keresi a szer­ző, teszi ezt olyan „profán dramaturgiával”, a csaknem felháborodó, nyugalmat nem találó XX. századi ember őszinteségével, hogy szinte visszarettenünk: Verdi szín­padiasságától, vagy a kö­zépkor jámbor hitétől, vál­tásától mekkora utat tett, tesz meg a modern ember, hogy ne maradna meg a kétkedés állapotában? Ez a zenei, lelki tartalom árad szét a két zongoradarahbó! és a Requiem két elkészült részéből. A második tétel fináléja, mintha reményről harsogna, de mintha ez a harsogás egy vezeklő lélek Canossa-járása lenne: ,.ha­muval a fején és mezítláb a vándor.” (A partitúra át­olvasása után, csak megerő­södött kérdésünk: mi aka­dályozza — túl a mindenna­pi szellemi hajszán — a szerzőt, hogy ezt a Requie- met befejezett állapotában vigye egy tágabb horizontú közönség elé?) Marik Erzsébetet az át­élő megszólaltatásért kell dicsérnünk. Szabóné Vass Mártát pedig azért, mert ez a súlyos szövegű, mély tar­talmú zenét jól vitte át a kezébe kapott alkalmi együttesekre: a hangszeresek és az énekesek egyaránt engedelmeskedtek vezetőjük­nek. A negyedéves Koós Flóra énekes-szólója színez­te az áradó zenét. Egyelőre egy alkalmunk volt igazán Kátai zenéjének drámaiságát felmérni. ő maga fogadta be műsorába tanítványát, Miloszerni Lászlót, Gershwin emléké­re című, fuvolára és zon­gorára írt művével. A Végh Boglárka és Híres Zoltán ál­tal előadott lírai kompozí­ció bevallottan Gershwin- utánérzés lírai emlékezés. Ez az ötvözet azonban más lélektől kapta a megmintá­zást, mint Kátai zenéje: más igényből származik mindkettő. A jp hangzás és igazság keresése két út, jól­lehet, Miloszerni munkáján érezni a mentor, a Kos. suth-díjas Szokolay Sán­dor keze nyomát. Végre egy igazi, eredeti szellemi, zenei élmény Egerben! Farkas András Vác példája „Születtem a tudományos és technikai forradalom, a rettegés megszületésének pillanatában, 1945. augusz­tus 7-én, Hirosima és Naga- szaki között. Negyven év elteltével biztosan tudom, hogy a természeti valóság végtelen rendszereinek nincs szükségük az ember­re, legfeljebb fordítva! (A testünkön esett apró seb min­dig beforr.) Hiszem, hogy nemzedékem megtalálja, és formát ad a a rész-egész viszony, az ér­telmes alázat és remény arányainak.” Ezek a sorok Blaskó Já­nos váci szobrászművész a városban megrendezett egyik kiállításának mottó­jaként, mint afféle önval­lomás szerepeltek a tárla­ton. Lassan másfél évtize­de annak, hogy önálló mű­termet kapott Vácon és ideköltözött. A történelmi múltú folyóparti várossal régebbi a kapcsolata, hi­szen gyermekkorának fe­lejthetetlen nyarait Duna- bogdányban töltötte a nagy­szülőknél. A táj, a Duna és a lecsiszolt, partra ve­tett kövek különös és vál­tozatos formái egész életé­re, eddigi munkásságára hatással voltak. Szobrai­ban nemegyszer idéződnek föl ezeknek a dunai kavi­csoknak semmivel össze nem téveszthető, letisz­tultságukban tökéletes alak­zatai. A tájhoz való gyer­mekkori kötődés vissza­térő és meg'-megújuló küz­delemmé alakult át. Blaskó Jánost szeretik és megbecsülik a városban. Az emberek a hétköznapok ro­hanásában meg-megpihen- hetnek alkotásai előtt. hi­szen az ő szobra áll a mű­velődési ház előtt és Vác másik öt pontján. Munkás­ságát díjakkal is elisme­rik. Családi hagyományt foly­tai tovább Blaskó János, hiszen az édesapja festő volt. A családban a művé­szetek más ága is képvisel­ve van: Blaskó János két testvére színész. A fiatal váci szobrász tele van el­képzelésekkel. A város szá­mos külföldi kapcsolattal rendelkezik. Az utóbbi idő­ben a jugoszláviai Koper- rel erősödtek meg a baráti szálak. Sok jó képzőmű­vész él ott, akik már ven­dégül látták a váciakat. 'Most a mi festőink, szob­rászaink azon törik a fejü­ket, hogyan tudnák ezt méltóképpen viszonozni. s S a leghőbb vágy: olyan kiállításokat szeretnének rendezni Vácott, (hogy hí- re-neve azonos legyen a ze­nei élettel, hogy ne csák a muzsika. hanem a művé­Cs. Nagy András (Vimola Károly felvételei — KS) szetek otthona elnevezés­sel illethessék szerte az or­szágban és határainkon túl is. ■ár Több mint két évtizede csábította Miskolcról, a művésztelepről Vácra Cs. Nagy András festőművészt Tamás nevű öccse, a zene­iskola igazgatója. A váci művésztelepet akkoriban, a hatvanas évek elejéní kezd­ték kialakítani. Egy nyarat töltött itt, aztán végképp ideköltözött. „Milyen szempontok ve­zetnek egy-egy kép készí­Blaskó János tése közben? Mindenütt, még a tájban is az embert keresem, s arra törekszem, ha nem is láthatóan, de ér­zékelhetően és állandóan jelen legyen. Tudnia kell a tárlatlátogatónak, hogy éppen most tűnt el a domb­hajlat mögött egy férfi vagy egy asszony. Az em­berileg magyarázható, meg­fogható dolgokat ábrázolom. Ez a szemlélet a tárgyak megjelenítésére is vonat­kozik, hiszen azoknak min­dig közük van hozzánk. Blaskó János és Cs. Nagy András egyforma hittel Vali­ja, hogy a zene rendkívül fontos valamennyiünk éle­tében. A mindennapok iga­zolják a kodályi gondolat érvényét, miszerint a kö­zös éneklés erősíti az ösz- szetartozást. Daloló ország vagyunk, ám ez nem min­den. Szükségünk van a társművészetek ismeretére is, hiszen vizuális kultú­ra nélkül csak félemberek lehetünk. Vác hazánk, zenei életé­nek egyik méltán elismert központja. A város vezetői szeretnék más múzsák kép­viselőit is idekötni. E cél szolgálatában áll a ősszel másodszor megrendezett, hagyományos művészeti fesztivál, amely arra hiva­tott, hogy olyan művészeti közösséget és fórumot te­remtsen, amely rangot és elismertséget szerez a sző­kébb környezetben és az országban is SIMONYI IMRE. BÉNYEI JÓZSEF, LÖRINCZY ISTVÁN ÉS CSEH KAROLY VER­SEI — SZÁSZ ENDRE ILLUSZTRÁCIÓI — T. ÁGOSTON LÁSZLÓ: A SUSZTER­INAS (EGYFELVONASOS) — SZAKONYI KAROLY DRAMAJA — MAKAY MAR­GIT ÉLETREGÉNYE — DÉNES- ZSÓFIA NOVELLÁJA — KRÚDY ZSUZSA APJA BÉCSI UTAZÁSAIRÓL — REMENYIK ZSIGMOND NAPLÓJEGYZETEI — KAPOSY MIKLÓS—ANDRÁS FERENC: IPARKODUNK, IPARKODUNK ... — A FILM­GYÁRTÁS' MŰHELYTITKAI — RÉSZLET FABRI ZOLTÁN KÉSZÜLŐ FILMJÉ­NEK IRODALMI FORGATÓKÖNYVÉBŐL Msgjelsnt a Hevesi Szemle A tartalomból közműt 'ölödesi fölvön iű XV. évfolyam- 1987. április 2 Simonyi Imre, Bényei József, lőrínciy István, Madár ionos, Cseh Károly, Büki Attila és Vertig István versei Sióst Endre illusztrációi T. Ágoston las’Jó A suszterinas (díjnyertes, egyfeívonásos színmű) Szakonyi Károly drámája Makay Margit életregénye Dénes Zsófia novellája Krúdy Zsuzsa — apja bécsi utazásairól Reményűt Zsigmond naplójegyzetei Kaposy Miklós— András Ferenc: Iparkodunk, iparkodunk .. . A filmgyártás műhelytitkai Részlet Fábrí Zoltán készülő filmjének irodalmi forgatókönyvéből Megyénk országos terjesz­tésű közművelődési folyó­irata — hagyományaihoz híven — ismét egy közpon­ti gondolatkört taglal, azaz filmművészetünk aktuális kérdéseit vizsgálja. Erre utal bevezetőjében Kiss Sándor, a megyei pártbizott­ság titkára. Simányi Imre, Bényei Jó­zsef, Lőrinczy István, Ma­dár János, Cseh Károly, Büki Attila és Vertig István versekkel jelentkezik.' A Fiatal Művészek Klubjának 1986-os pályázatán harma­dik díjat nyert T. Ágoston László egyfelvonásosa. en­nek első részét közli a saj­tóorgánum. Szakonyi Ká­roly történelmi játéka a múltat idézi. Dénes Zsófia novellája a műfaj kedvelői­nek kínál csemegét. Az iro­dalombarátoknak nyújt ér­tékes információkat Reme- nyik Zsigmond naplójegy- zeteinek újabb blokkja. Krúdy Zsuzsa apja bécsi utazásait eleveníti fel. Gár­donyi Géza szinonimaszó­tára — Korompai János tol­mácsolásában — stiláris ku­riózumokkal szolgál. Kapo­sy Miklós — András Fe­renc gazdasági életünk fo­nákságaira hívja fel a fi­gyelmet. . Abkarovits End­re, Páger Antal emléke előtt tiszteleg. Lisztóczky László arra keres választ, hogy a személyes élmény és a mítosz miként fonó­dik össze Dsida Jenő Nagy­csütörtök című versében. Szalay Zoltán a filmgyár­tás műhelytitkaiba avatja be az olvasót. Homa Já­nos a mozik jövőjéről kér­dezi beszélgetőpartnereit. Farkas András Fábri Zol­tán készülő filmjének iro dalmi forgatókönyvét vezeti be. Az MMK és a Hevesi Szemle Galériájának mun­kálkodásáról Mika István írt összegzést. Az illusztrációkat Szász Endre, a fotókat Gál Gábor és Pesti Erzsébet készítette. KAPOSY MIKLÓS-ANDRÁS FERENC Iparkodunk, iparkodunk... (Részlet) iKAPOSY: A vállalatok 1983-ban 7,1 milliárd, 1984­ben 7,5 milliárd forintot fordítottak külföldi kikül­detésekre. Hét és fél mil­liárd kiküldetésre, egyet­len év alatt. Csak összeha­sonlításul: ez az összeg ál­lamunk jövedelmi adókból származó bevételének több mint 40 százaléka. Vannak arról is adataink, mikből te­vődik össze ez a summa? Az elmarasztalható cégek nevét pontokkal helyettesí­tettük. DEBRENTI: összefoglaló jelentés a külföldi kikül­detések engedélyezéséről szóló határozat végrehaj­tásának 1985. évi témavizs­gálatáról. K issé bátortalanul lép­tem oda a pulthoz. — Üdvözlöm! — csicseregte az elárusítónő, és eltakarta kezével a vihogá­sát. — Mivel szolgálhatok? — Szeretnék venni egy inget. — Tessék parancsolni! Há­nyas számot visel? — Negyvenest. — Állok rendelkezésére! Milyen színben óhajtja? — Fogalmam sincs ... — Úgy gondolom, hogy a zöld megy legjobban az ar­cához. Levett a polcról egy in­get és az állam alá dugta. — Nem, mégsem — jelen, tette ki néhány pillanat múl­va. — Ez a másik jobban fog mutatni. Illik a szeme szí­néhez. — No, majd ez! — kiáltott fel, és ezúttal celo­fánba csomagolt rózsaszínű holmit passzin.ott rám. — Istenem, de gyönyörű! INKE: A... kisszövet­kezet elnöke és két bedol­gozója 1984-ben Düssel­dorfba utazott, a Főtaxi- tól bérelt BMW 315 típusú személygépkocsival. Utazási és üzemanyagköltségként 77 ezer forintot számoltak el. amelyből 69 ezer forint a személygépkocsi bérleti dija. A ... főosztályvezető­je 1984-ben 53 napot töl­tött zömmel Nyugaton, alapvetően importcéllal. Üticéljai között — részprog­ramként — Capri szigete is szerepelt, ahol sem termelés, sem külkereskedelem nincs. Az utat a ... szervezte. MÁDI SZABÓ: A ... fő­osztályvezetője 1984-ben hatnapos olasz—osztrák pi­ackutató úton vett részt. Jerzy Debski Sex! — Örülök neki — mond­tam. — De <egy kicsit mint­ha hosszú lenne az ujja. — Ki van zárva! Ha azon­ban mégis így volna, hozza csak vissza nyugodtan, és készséggel kicseréljük. Kü­lönben is, bármikor állunk rendelkezésére! — Hát jól van, megve­szem. — Méltóztassék. Legyen máskor is szerencsénk: Rendkívüli öröm volt a szá­munkra! Adja át üdvözle­tünket a nagyságos asszony, nak! — Állj! — kiáltotta a for­gatócsoport vezetője. — Eny- nyi! Köszönjük szépen. Kikapcsolták a kamerát, eloltották a jupiterlámpát. Erről szóló útijelentésében leírja, hogy Capri szigetén 16 ezer kötöüzemet (!) tekin­tettek meg és 527,5 ezer (!) osztrák schilling értékű üzletet kötöttek. A nyilván­valóan téves adatokat a re­vízió idáig nem kifogásol­ta. KAPOSY: A 16 000 kö­tőüzem megtekintése egy olyan üdülőszigeten, ahol egyetlen üzem sincs, ala­pos munka lehetett. A fő­osztályvezetőnek csudára meg kellett szerveznie a programját, hogy még je­lentésírásra is fussa idejé­ből. Persze, azokat az uta­zásokat gondosan elő kell készíteni, a legapróbb rész­letekig megtervezni. és összetekerték a kábeleket. — Mikor láthatom ma­gam? — kérdezte izgatottan az eladó. — Még ma-, az esti Tiíradó. ban — válaszolták a filme­sek, és távoztak. — Ez már döfi! — lel­kendezett az eladó. — A kol­léganőim meg fognak puk­kadni az irigységtől! Hirtelen rám nézett, el— komolyodott, és olyan lett az arca, mintha citromba harapott volna. — Mi tetszik? — Szeretnék egy ... — Elfogyott! A szerző megjegyzése: a tisztelt olvasó bizonyára észrevette, hogy a tarta­lomnak semmi köze a cím­hez. És ez így van rendjén. Ha ugyanis azt biggyesztem az írásom fölé, hogy „Vá­sárlás" — senki sem olvasta volna el. Lengyelből fordította: Adamecz Kálmán K. Zs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom