Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-17 / 245. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. október 17., péntek 3 II MTESZ kongresszusa A Műszaki és Termeszrt tudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) XIV. tisztújító küldöttközgyűlésére készül. A szövetségben működő 32 egyesület és 23 területi szervezet képviseletében hatszáz küldött ül ösz- sze szombaton. Budapesten, hogy értékelje a legutóbbi. az 3 évvel ezelőtti tanácskozás óta végzett munkát. és megvizsgálja, hogy e társadalmi szervezet miként vállalhatna a korábbiaknál hatékonyabb szerepet a népgazdaság fejlődésében. Az utóbbi években számottevően megnőtt a MTESZ-tevékenység rangja. A gazdasági és politikai vezetők közül egyre többen és mind gyakrabban kikérik a műszaki, az agrár- és a természettudományi értelmiség véleményét az országos és a helyi műszaki-gazdasági programok előkészítésekor. Minden eddiginél fontosabb szerepet játszik a MTESZ- tagság a kormányprogramok végrehajtásában. A szakemberek társadalmi munkája felbecsülhetetlenül jelentős mértékben hozzájárul a népgazdaság elektronizálásának meggyorsításához, az anyag- és energiafelhasználás észszerű mérsékléséhez. valamint a hulladékszegény technológiák alkalmazásának elterjesztéséhez. 1981 és 1988 között a kutatás és a műszaki fejlesztés jelentős sikereket hozott. Korszerűsödött a hazai gépipari technológia, erről — többek között — az új előalakító technológiák, a hegesztési gyártórendszerek bevezetése. a szerszámgépgyártás szerkezetének, a termékek műszaki színvonalának emelése tanúskodik. A gépgyártás háttere is bővült, kiváltképp a hidraulika és a pneumatika. A jobbításban a MTESZ-tagck nemcsak vállalati dolgozóként, hanem önálló vállalkozóként is részt vesznek. Ez idő tájt 20 tagegyesület végez szerződése* szakértői tevékenységet az ipar és a mezőgazdaság csaknem mindegyik, részterületén. Munkájuk minőségét javítja a folyamatosan- szervezett információcsere, amelynek színterei a szövetség által szorgalmazott kiállítások. konferenciák, tanfo- N lyamck. Számuk évente meghaladja az ezret. A műszaki információcsere folyamatosságát biztosítja az is. hogy a MTESZ mintegy száz külföldi tudományos, műszaki szervezettel tart élő kapcsolatot. szakemberei több mint 20 nemzetközi szervezetben látnak el vezető funkciókat, évente két és fél ezer társadalmi munkás reálértelmiségi vesz részt külföldi tanulmányutakon. Bár az eredmények jelentősek. mindazonáltal nem homályosíthatják el azt a tényt, hogy az elmúlt években a magyar gazdaság összességében nem érte el a kívánatos jövedelmezőségi szintet. Az itthon gyártott termékek tekintélyes hányadának minőséae kívánnivalót hagy maga után. a központilag és helyileg kitűzött kutatási-fejlesztési célok jc része nem valósult meg maradéktalanul stb. A gondoknak számos oka van. A beszerzések és a beruházások nehézkesek, a feladatok végrehajtásában érdekelt erők gyakorta szétforgácsoltak, az üzem- és munkaszervezés színvonala nemcsak a 'kívá natosnál. hanem a lehetségesnél is alacsonyabb, a piaci munka az erőfeszítések ellenére sem kielégítő. A felsoroltak csák részben vannak, esetenként pedig szinte egyáltalán nincsenek ösvze-. függésben a világgazdasági nehézségekkel. Ahhoz, hogy a dolgok jobbra forduljanak, sokat kell még tennünk. A tagegyesületekbe tömörült értelmiségiek a küldött- közevűlés határozattervezetének megvitatása sorén kinyilvánították: készen állnak arra, hogy a MTESZ sajátos eszközeinek és lehetőségeinek hasznosításával hozzájáruljanak gazdaságunk műszaki-technológiai megújulásához. Szerte a világban új, a korábbiaknál korszerűbb és gazdaságosabb technológiák, az eddigiektől gyökeresen eltérő, hatékony termelési eljárások születnek. Ez kihívás a magyar nép-' gazdaság számára, mivel az új kihat a társadalmi munkamegosztásra, a versenyre a nemzetközi piacokon. és így tovább. Mi a teendő annak érdekében. hogy a népgazdaság megfeleljen a nemzetközi kihívásnak? A küldöttközgyűlés az elkövetkezendő évek tennivalóinak megfogalmazásakor erről dönt. A MTESZ továbbra is a reálértelmiség érdékfeltáró, érdekközvetítő és érdekképviseleti szervezete kíván lenni. Ennek érdekében minden korábbinál szélesebb körben szeretné tagságát mozgósítani a társadalom és a népgazdaság előtt álló feladatok megoldására, a megvalósításban való cselekvő részvételre. A határozat- tervezet megvitatása során kitűnt: a társadalmi munkások kivétel nélkül elengedhetetlennek tartják, hogy a szövetség vegyen részt a műszaki fejlődést fékező tényezők felkutatásában és azok megszüntetésében. Sokan hangsúlyozták: kapjon a jelenleginél jóval erősebb társadalmi támogatást az igényes munka, a magyar termékek minőségének javítását ígérő tevékenység. Ha a küldöttközgyűlés elfogadja, akkor a határozat alapján a MTESZ más szervekkel közösen meghirdeti a „Magyar márka’’ elnevezésű mozgalmat, ameLynek célia magából az elnevezésből nyilvánvaló. Ha. a széles körű vitában megfogalmazott tervezetet a küldöttközgyűlés határozattá nemesíti, az a MTESZ-tevékenység alapdokumentuma, a tagegyesületekben tömörülő 170 ezer műszaki értelmiségi cselekvésének vezérfonala lesz az elkövetkező években. M. M. HEVESI MOZAIK ‘86 Az ipar és a kereskedelem együttműködéséről Szakmai napot tartottak csütörtökön délelőtt a Hevesi Mozaik ’86 termékbemutató kapcsán Egerben, a Mészöv székházénak nagy: termében. Ez alkalomból az ipar és a kereskedelem együttműködéséről, _ kapcsolatrendszerének bővítéséről esett szó. A vitát dr. Medgyesi Ildikó, az Ipari Minisztérium, valamint dr. Mátrai Lajos, a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetői vezették. A Hevesi Mozaik ’86 -on 32 ipari cég állítja ki termékeit. zömmel Heves megyeiek. de találni közöttük újpesti, Zékés. valamint Szolnok megyei vállalatok, szövetkezetek cikkeit is. Ezek elsődlegesen a fogyasztók érdekeit szolgálják, tehát főleg ruházati ipari és lak- berendezési termékeket gyártó vállalatok, illetve szövetkezetek. amelyek szoros A Gyöngyszöv Áfész első díjas kollekciója is mutatja, hogy egy elsősorban kereskedő cég is tud élenjáró színvonalú termékeket gyártani kapcsolatban vannak a kereskedelmi egységekkel. A szakmai nap értékét dr. Kaszás Mária, a megyei tanács ipari osztályának vezetője összegezte lapunknak. El- móndta, hogy a vita során egyértelműen azt juttatták kifejezésre: bár az ipari és a kereskedelmi tárca elkülönítve jelenik meg. a piac irányító és befolyásoló szerepe mégis a kettő fokozott együttműködését követeli meg. Hangsúlyozták, hogy a versenyhelyzet fokozódik, így, ez meghatározza a további együttműködés lehetőségeit is. Arról is szó esett, hogy a jövőben a fogyasztók. legyenek azok belföldiek vagy külföldiek, egyaránt a versenyképes, jó minőségű árukat igénylik. Ebben tehát az iparnak és a kereskedelemnek nagy a felelőssége. Ahhoz, hogy jobb minőségű termékek kerüljenek a piacokra, üzletekbe, igényesebb szervezésre. a fegyelem fokozására van szükség a gyártás során és a szerződéses partneri kapcsolatokban. Felvetődött az a gondolat, hogy a megyei könnyűipari vállalatok, elsősorban a ruházati iparral foglalkozók, 02 ellátás színesítésére, a választék bővítésére, a megyeszékhelyen a kereskedelmi cégekkel összefogva egy bemutatótermet hoznának létre. Ez az állandó kiállítás lehetővé tenné, hogy a gyártók és a kereskedők gyakrabban találkozhassanak és keressék a lehetőséget a helyi árualapok választékának bővítésére. A vitában felszólalt Czakó Jánosné, a Heves Megyei Ruházati Ipari Vállalat igazgatója. Gyetvai Bé- 'óné, az Agria Bútorgyár osztályvezetője. Varga András, a lőrinci áfész elnöke, valamint Váradi Lajos, a Ravill kereskedelmi igazgatója is. A kereskedelem legmagasabb foka az önálló export jog: hogy ezzel jól sáfárkodik az Egervin, azt standja is bizonyítja (Fotó: Köhidi Imre) [Nemes János cikksorozata A szocializmus megújulásának útja A MUNKÁSOSZTÁLY ÉS SZÖVETSÉGESEI (XVIII/11.) A z MSZMP 1957. júniusi országos értekezletével lényegében befejeződött a párt újjászervezése. Az eszmei-politikai irányvonal és a szervezeti, munkastilusbeli kérdések tisztázása és az élet normális rendjének helyreállítása után a párt figyelmét teljes erővel a széles népi-nemzeti egységfront létrehozására, a szocialista építés érdekében a dolgozó tömegeknek aktivizálására fordíthatta. Ehhez mindenekelőtt a gazdaságban kellett előrelépni. 1957 nyarára a termelés ugyan a régi kerékvágásba került, az ellátás kielégítő volt, az előző évekhez viszonyítva jelentősen javult a dolgozók életszínvonala. Mindennek nem a nemzeti jövedelem emelkedése, hanem elsősorban külső források adták fedezetét. A testvéri szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió árukban, valutában és egyéb formában mintegy 2 milliárd rubel értékben nyújtott anyagi segítséget Magyarországnak. Ezenkívül halasztást adtak a hitelek visszafizetésére és jelentősen bővítették áruszállításaikat. Az 1957. évi terv a nemzeti jövedelemnek az előző évekhez képest kisebb, viszont a fogyasztásnak 8 százalékkal nagyobb emelkedését irányozta elő. Az ipari termelést az előző évhez képest csupán 2 százalékkal tervezte emelni, ezen belül a nehézipar termelése 3,4 százalékkal kisebb, a köny- nyű- és élei miszeri páré 9 százalékkal nagyobb lett volna. A mezőgazdasági termelési értéket 3,2 százalékkal magasabbra tervezte. Az 1957. évi terv nem teremtette — nem is teremthette — meg a nagyobb fejlődés feltételét, de a gazdasági helyzet megszilárdítását segítette. És már jelentkeztek óvatos kezdeményezések, törekvések a gazdaságirányítás rendjének megváltoztatására is. Növelték a vállalati önállóságot, csökkent a tervmutatók száma, fokozatosan bevezették a nyereség- részesedés gyakorlatát, kevesebb termék maradt a központilag elosztásra kerülő kontingensben .. . A gazdaságpolitika mélyebbre hatoló elemzését végezte el a kormány által kiküldött közgazdasági bizottság, amelyben a legtekintélyesebb közgazdászok és más szakemberek (köztük szép számmal pártonkívüli- ek) vettek részt. E bizottság elemzése minden égető és vitatott kérdést felvetett: az ország adottságait, és ezzel kapcsolatban a gazdasági struktúrát, a fejlesztés ütemét, a beruházási politikát, a mezőgazdaság elmaradottságának felszámolását stb. A gazdasági irányításra vonatkozóan olyan kérdésekre hívta fel a figyelmet a tervezet, mint a tervek összeállításában a helyi vélemények, kezdeményezések fU gyelembevétele, a közvetett befolyásolás alkalmazása, a vállalatok gazdasági önállósága. az érdekeltség, amelynek a vállalati nyereségből való részesedésben is kifejem zésre kell jutnia, az árrendszer — főleg a termelői — reformja, a bankrendszerü ellenőrzés kifejlesztése. Csupa olyan gondolat, amelynek megvalósítása az akkori viszonyok között ugyan nem mindig volt reális és lehetséges. de irányvétel szempontjából feltétlenül megfontolásra késztetett. A dokumentum egyes tételei bizonyos mértékben szerepeltek az országos pártértekezlet téziseiben is. Más vonatkozásban is a valóság iránti érzékenységet tanúsította az MSZMP és vezetése. 1958-ban széles körű vizsgálatot, ma azt mondanánk: szociológiai felmérést kezdeményezett a munkás- osztály helyzetéről. Ez a lépés azért is figyelemre méltó volt, mert az MDP egykori vezetése ugyan soha nem fukarkodott a munkás- osztály társadalmi vezető szerepének deklarálásával, az olykor bizony dagályoS hitvallással a munkáspolitika mellett, arra azonban soha nem szánta el magát, hogy átfogóan megvizsgálja, hogyan él. dolgozik, gondolkodik ez az osztály, milyen változások mennek végbe rétegződésében, mentalitásában. törekvéseiben a szocialista átalakulás hatására. A munkásosztály helyzetéről szóló elemzés elkészítésében mintegy kétezer pártmunkás és állami funkcionárius vett részt. Negyvenöt ezer munkással és munkásból lett értelmiséggel beszélgettek. A vizsgálat kimutatta. hogy a munkásosztály létszáma 1949-től 1957-ig 80 százalékkal nőtt, arányuk az összkeresők között pedig 18.7 százalékról 29 százalékra. Ugyanakkor ez a pozitív változás negatív hatásokkal is járt. Szűkült a régi, szervezett, tősgyökeres munkások aránya és befolyása körükben. Gyors, számszerű növekedésükkel nem tartott lépést tudati fejlődésük, erősödtek soraikban a kispolgári nézetek, a nacionalizmus, a szovjetellenesség, a szocialista tulajdon lebecsülése, és a parasztellenes nézetek is. (Ez utóbbi annál is feltűnőbb, hiszen a létszám növekedésének forrása nagyrészben éppen a parasztság volt.) A beszélgetésekből kitűnt, hogy miközben az MSZMP irányvonalát általában elfogadják, sok jogos bírálat érte a Központi Bizottságot, egyes pártszervezeteket és még inkább az állami intézményeket és szerveket. Kifogásolták, hogy azt az irányvonalat nem érvényesítik megfelelően, sőt olykor még el is torzítják azt. Egyes vezetők — helyenként még azok is, akik a munkásosztály soraiból kerültek ki — figyelmen kívül hagyják a dolgozók véleményét. Az elemzés alapján elfogadott 1958. október 16-i KB- határozat részletesen taglalja, miképpen kell javítani a párt és munkástömegek politikai kapcsolatait, milyen kötelességei vannak a párt-, állami és gazdasági vezetőknek a személyi kapcsolatok javításában, hogyan kell gazdasági, kulturális és különböző szervezeti intézkedésekkel a munkásosztály érdekeit jobban érvényesíteni. Megjegyzendő, hogy egy év múlva a KB megbízásából a Politikai Bizottság újra áttekintette a helyzetet és tennivalókat, majd 1962 júniusában a Budapesti Párt- bizottság jelentését és feladattervét vitatta meg e kérdésről. A társadalmi-politikai konszolidációnak fontos eszköze volt a népfrontmozgalom feltámasztása. Ez sem ment viták nélkül, hiszen míg egyesek csupán a pártonki- vülieket szerették volna benne látni, addig kummunista körökben — a Nagy Imre- idökre emlékezve — bizonyos ellenszenv nyilvánult meg a mozgalommal szemben. A pártnak tehát e tekintetben is világossá kellett tennie koncepcióját. A PB november 2-i határozata állást foglalt az erős népfrontmozgalom mellett, mint amely kifejezi a népi egységet és a széles tömegek céltudatos munkáját a szocializmus építéséért. „A tömegek aktív közreműködése nélkül nem oldhatjuk meg sikeresen az előttünk álló nagy feladatokat” — figyelmeztetett a-határozat. Az elvi megalapozás olyan, amely mindmáig érvényes és iránymutató: „A népfrontpolitika a szocializmus építésének, az osztályszövetségnek sajátos, történelmileg meghatározott módja: a munkásosztály és a szocializmushoz hű erők összefogása azokkal a társadalmi rétegekkel és csoportokkal, amelyek nem mindenben értenek egyet velünk, de olyan alapvető kérdésekben, mint a népköztársaság erősítése, a szocializmus építése, a béke védelme, hazánk függetlensége, az életszínvonal emelése és más kérdésekben — helyeslik a párt és a kormány politikáját, készek ezek megvalósításában részt venni.” Az ezen az alapon megújuló és kivirágzó népfronttevékenység első nagy próbája az 1958. november 16-i országgyűlési és tanácsválasztások voltak. Fő célként a népi hatalom megerősítését és az alkotmányos élet helyreállításának befejezését jelölték meg. A választási kampányban, majd a szavazásokon kifejezésre jutott az új politika iránti bizalom és így az ország vezetése megbízást kapott a politika folytatására. (Következik: A mezőgazdaság átalakítása)
