Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-29 / 229. szám
. im NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 29., hétfő Jó egy héttel ezelőtt még reménykedtünk, hittünk abban. hogy a műsorösszeálli- tók gondolnak a szórakozni vágyó nagyközönség jogos igényeire. Szeptember huszonegyedikén ugyanis felüdített bennünket a 39 lépcsőfok című angol politikai krimi, amely az első világégést megelőző esztendők titkosszolgálati bonyodalmait világította meg számunkra. nem fukarkodva a feszültség, az unaloműző izgalom mértéktartó adagolásával sem. A keddi Raibszolgasors soros blokkja azonban megnyirbálta bizakodásunkat: épp olyan csigatempójú és garantáltan jellegtelen volt. mint a megelőző egységek. Még ennyit sem nyújtotta kettes adón a Pauline második élete. Az NDK-s tévések jó szándékú vállalkozása kifejezetten kispolgári szemszögből moralizált, íróasztali „hevitettségű" konfliktusokkal operálva. Természetesen tökéletesen sikertelenül. Annál is inkább, mert nemrégen ugyanezt a témát dolgozták fel. hasonló szinten a Doktornőkben. Szerdán este a Kék fény legalább a közreműködőket figyelmeztethette arra — talán veszik a lapot —, hogy érdemes töprengeni a megújuláson, mert e valaha kétségkívül közkedvelt program erőteljesen elöregedett, s meglehetősen szerkezetlenné vált. A gyógyír — ez meggyőződésünk — az egészséges vérfrissítés, a hiányzó ötlet- gazdagság gyors pótlása. A Starsky és Hutch se örvendeztetett meg minket, legfeljebb David Soulnak kölcsönzött esztétikusabb külsőt szakálta lansága. A Telefere is kezd kifáradni. Talán csak átmeneti kór. de elgondolkodtató, hiszen pénteken este úgy véltük. hogy a legek parádéjára invitált bennünket Vitray Tamás, holott ebben a „műfajban" az a Rózsa György dirigál, aki sokkal szerényebb adottságokkal büszkélkedhet, mint jóval tehetségesebb, igényesebb. műveltebb kollégája. A rendezőnek kétségkívül neves Hajdúfy Miklós engedett a manapság igen divatos íráskényszer csábításának. s ezúttal a Szerelmekben szerzőként is bemutatkozott. Bár ne tette volna! Története — minden érthető igyekezete ellenére — alig tornázta túl a dilettantizmus lépcsőfokait. Elismerés csak Bíró Miklós operatőrnek jár, ő ugyanis igazolta átlagon felüli képességeivel társult poétikus hangolt- ságát. A szombati Két férfi, egy eset ismét fél sztoriként hatott, s már csak azért aggódunk, hogy a folytatások tovább devalválódnak. A csalódás jegyében telt napok után csak a konok optimisták derűlátóak, mert ők makacsul hisznek abban, hogy vonuló felhők mögött mindig kék az ég. — Bár nekik lenne igazuk... Pécsi István A » .. rr „jOVO nem fedezék” Nagy László verseiből állította össze műsorát Vi- rágh Tibor, amellyel az If' júsági Házban közönsége elé lépett. A fájdalmasan korán meghalt költő egyedülállóan és csaknem magányosan énekelt arról az áhítatról, sze- retetről. összetartozásról, egészet prózában mondva, arról a lelki tartalomról, amely a családjukat össze- fűzte-összefonta. A szív lüktetésének ritmusát sejtető sorokból, versekből kiviláglik, mennyire nem póz, netán szóvirágkeresés mindaz, amit ez az érzékeny lelkű és idegrendszerű költő átélt. Némi kétkedéssel még azt is mondanánk, hogy a gyerekkor elveszett Édenét siratja ezekkel az érzések melegétől átfűtött szavakkal — mondatokkal. de a sorssal viaskodó, a szerelem szentségét ünneplő verseinek hatására elhisszük, hogy ez a szabadsággal és a szabadságra megszületett magyar énekes a korszakváltóban, a háborútól fellélegző országban felnőve, naggyá növekedve mindig is lelke titkait gyónta: sejtéseiben, vívódásaiban, a végletek között hánykolódva bebarangolta a a neki rendelt utat. S mint aki tudta, hogy minden költő valamiképpen viharmadár is. jelez is, utat is mutat, jósolgatott magáról is és magának, miközben mindig a néphez, a nemzethez beszélt, családias hangnemben. Mert érezte a szeretet törvényét és azt, hogy a szeretet hiánya megölheti az embert. Legalábbis a lelkét. Virágh Tibor ezt a Nagy Lászlót lobogtatta fel egy komoly órára, azzal az átéléssel. amit egy meghitten figyelő hallgatóság támogathat csak. Talán a zenei válogatás nem illett egészen ehhez az áhítatosan zsoltározó költői vallomássorozathoz. (farkas) ÓVODÁSOKNAK, ISKOLÁSOKNAK Filmvetítések az MMK-ban A szeptember elejétől életbe lépett új oktatási törvény n*agy hangsúlyt fektet az iskolán belüli és azon kívüli közművelődési munkára. Ezt a törekvést szem előtt tartva szervez Egerben, a Megyei Művelődési Központ filmvetítéseket óvodások és általános iskolai napközisek, valamint szakkörök számára. A legkisebbek színes mesefilmeket nézve szórakozhatnak, s találkozhatnak — többek között — Walt Disney kedves figuráival is. A diákok természettudományi ösz- szeá Hí fásokból tanulhatnak, sokszor egy-egy tanóra anyagát kiegészítve. Az MMK napi két csoportot tud fogadni, és nem titkolt elhatározásuk, hogy a gyerekekkel a vetítések alkalmával megismertessék a házat, és ők később egyénileg is rendszeres látogatókká váljanak. Így bemutatják nekik az intézmény életéről szóló filmet, s a párhuzamosan folyó rendezvényekbe is bepillantást engednek Táncművészet '86 Első alkalommal 1980-ban mutatták be a Táncművészet című körképet, akkor mint a Budapesti Művészeti Hetek részét, most pedig — október 6-ig — immár harmadszor kerül sorra, önálló eseménysorként. magyar koreográfusként szá- montartott Seregi művészetét. Gluck-zenére készült táncjátékkal szerepel a Pécsi Balett: Eck Imre koreográfiájának címe: Don Juan bolondjai, szeretői voltunk, s elgondolása szerint a kétszázéves zenére táncoló Don Jüant XX. századi jelképek nélkül is kortársunknak érezzük. E művet is most mutatják be először a fővárosban. A néptáncmüsorban a Magyar Állami Népi Együttes legközelebbi USA-beli turnéjához készített — kalocsai, kalotaszegi, palóc — táncbetéteiből állított össze ez alkalomra szóló estet. Viszonylag ritkán szerepel a nagyközönség előtt a Belügyminisztérium Duna Művészegyüttese. Űj vezetőjük van; megújulási akaratról beszél Tükörcserepek című műsoruk is. A Kodály Kamara Táncegyüttes Hagyományaink című _programja n apjaink szürkeségét állítja szembe a régi parasztkultúra sokszínűségével. A Hungária Kamara Táncegyüttes jellegzetes tájegységeink táncait sorakoztatja fel. A Népszínház Táncegyüttese a néptáncfogalom kitágítását tűzte ki céljául; ifjú — s a műfajban is új — zeneszerzőket kért fel. hogy friss látásmódot hozzon e műfajba. Egy szemléletes cím: Das wohltemperiertes Komputer Sor kerül az Állami Balett Intézet növendékeinek estjére, lesz japán. holland, svájci vendégszereplője is a Táncművészet ’86_nak. P. G. Jelenet az Operahaz Budapesti Kamara Balett együttesének Albinoni—Fodor: Pás de deux című műsorából A Táncművészet ’86 célja szerint a tánc gyűjteményes kiállítása, ahol hivatásos balett- és néptáncegyüttesek, szólisták és koreográfusok mutatják be utóbbi éveik legjava termését. A színhelyek: az Operaház, a Fővárosi Operett Színház, a Budai Vigadó, és az Arany János Színház. A táncélet nálunk úgy egv évtizede kezdett újjáéledni Elsőkként tartottuk meg a nemzetközi Interbalettet 1978-ban, amelyen kiváló bel- és külföldi táncosok- együttesek mérték össze tudásukat, cserélték ki tapasztalataikat, szőttek gyümölcsöző, új barátságokat. Ekkor már szerveződött a tánc új fóruma, s 1981 januárjában átadták az újjáalakított Budai Vigadót, benne a korszerű nézőterű és színpadú Táncfórumot, amely, nevéhez híven bemutatkozási lehetőséget adott — s ad mindmáig — a különböző irányzatú, hova- tartozású táncosoknak: együtteseknek, szólistáknak, néptáncnak, balettnek, fővárosiaknak, vidékieknek, hivatásosoknak, amatőröknek, s portrét rajzol egy-egy koreográfusunkról. Ám a háromszázfős nézőtér és az apró színpad csak kamara- tánc-előadásoknak elegendő cus maximus méretű Theater Grecot is zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők: két- ezerötszázan! Ezt a produkciójukat most mutatják be "Budapesten első alkalommal. öt másik művel együtt. A Táncművészet ’86 legfőbb igyekezete, hogy az egyeztetési nehézségek ellenére átfogó képet nyújtson táncmüvészetünk helyzetéről, törekvéseiről. Seregi László koreográfiájával szerepel az Operaház Balett Együttese. Shakespeare—Prokofjev Rómeó és Júliájának az Opera százéves jubileumára készült feldolgozása méltón reprezentálja külföldön is a legkiválóbb Jelenet a Belügyminisztérium Duna Művész- együttesének műsorából Máig hiányzik a hasonló feladatkört betölteni képes, nagyobb méretű, állandó otthont adó befogadószínház. Az időnkénti átfogó bemutatók. mint az Interba- lett, a Táncművészet — szemléltetik táncművészetünk útkeresését, megújulási képességét, bel- és külföldi sikereit. Néhány aktuális példát! Nemrég érkezett meg olasz—spanyol turnéjáról az Operaház ifjú táncosaiból alakult Budapesti Kamara Balett. Vezető koreográfusuk, Fodor Antal elmondta, mily meglepő sikert arattak olyan előadások is. mint Ravel Bolerójá- nak magyar koreográfiája — Spanyolországban. Egy hegytetői monstreszínházat. a cirHátrányos helyzetben Kovaliccsal sokáig a kutya sem törődött a munkahelyén. Mindig irigyelte azokat, akiket felkarolt a nőtanács. a szakszervezet és a többi felkarolásra alkalmas intézmény. Aztán egyszer belebotlott a vegyesbolt előtt álló alkoholista kollégájába. Nem úszta meg két féldeci nélkül, amit a kolléga egy félliteres cseresznyésüvegből diktált belé. Amikor visszaért a gyárba, ahonnan magánkilépővel távozott, s beszédbe elegyedett az emberekkel, ösz- szesúgtak a háta mögött: „Nahát, már Kovalics is. .. Szegény családja!” A gyári vöröskeresztes szervezet titkára hamarosan megbeszélést hívott össze, amelyen ő elnökölt: „Tisztelt tagtársak! Nem tűrhetjük, hogy az alkoholizmus tovább szedje áldozatait. Itt van ez a Kovalics kartárs. Újabban ittasan jár be dolgozni. Meg kell menteni az alkohol rabságából!” Az ülés után bementek Kovalics főnökéhez, s elmondták neki. beosztottja ivásnak adta fejét, mert legutóbb nem kapott fizetés- emelést. Soronkívüli fizetés- emelést kellene neki adni, mert az alkoholizmust nem lehet megszüntetni anélkül, hogy a kiváltó okot megszüntetnénk. Kovalics meglepetéssel vette észre, hogy a következő fizetésnél több volt a borítékban. Este feleségével elmentek egy kisvendéglőbe, s megünnepelték az eseményt. Sajnos emiatt másnap majdnem elkésett munkahelyéről, csak az utolsó pillanatban vágódott be, karikás szemekkel, kialvatla- nul. borostásan. Nem kerülhette el a hölgyek megrökönyödött pillantásait. „Züllik ez a férfi, a hóna alá kell nyúlnunk — mondta a nőtanács elnöke. — Ha így folytatja, egész biztosan elválik tőle a felesége. Vajon nem valami konfliktus rejlik emögött, hisz az a családi élet legfőbb elrontója?” A nőtanács elnöke nyomozni kezdett, s hamarosan kiderítette, legutóbb Kovalics összeveszett egyik munkatársával. Felkereste az illetőt, s jól összeszidta. Aztán elment Kovalics főnökéhez, s megkérdezte, nem lehetne-e valamit csinálni ezzel a Kovaliccsal. míg nem késő. A munkahelyi konfliktusok miatt veszélybe kerülhet a családi élete. A főnök kicsit ideges lett, de megígérte, hogy tesz valamit. Kinevezte önálló főelőadónak, hogy ne kerülhessen faséba munkatársaival. A két agilis hölgy azonban arról is tenni akart, hogy ne érhessék káros behatások Kovalicsot, amíg megteszi az otthonáig vezető utat. Noha akkor már hamar alkopyodott, egy napon este hazakísérték munkatársukat. A szakszervezeti bizalmi csak azt látta, hogy Kovalics a sötét utcán nem is egy, hanem_ két hölggyel a karján spacirozik. „Micsoda fertő” — gondolta magában, de becsületére legyen mondva, a segítség módozatain kezdett gondolkodni Úgy gondolta, legjobb. ha tapasztalatát megosztja az asszonnyal. — Kedves Kovalicsné — mondta, amikor találkoztak a bizalmi kérésére egy közeli presszóban. — Az ön férje, sajnos iszik! — Igen, nekem is mondta, hogy van egy iszákos kollégája, aki belediktálja az alkoholt, pedig ő maga kifejezetten utálja. — De ez még nem lenne baj. A fiú lumpolni is szokott! — Igen. a múltkor csaptunk egy görbe éjszakát, mert együtt ünnepeltük a fizetésemelését, mesélte is, hogy másnap majdnem elkésett. — De nőzik is. legutóbb két kis kával láttam! — Igen. a nőtanács elnöke és a vöröskeresztes titkár kísérte hazáig, mert úgy féltették. Utána négyesben együtt vacsoráztunk. A bizalmi beszámolt küldetéséről. Kovalicsot visszahelyezték régi beosztásába, régi fizetésével. „Visszaélt a bizalmunkkal. Nincs is hátrányos helyzetben” — mondták. Gőz József
