Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-22 / 69. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. március 22., szombat Meghajtott fővel tisztelgünk Hatvanhét éve született meg a Tanácsköztársaság, a magyar munkásosztály addigi küzdelmeinek legnagyobb győzelme, a nemzetközi proletáriátus forradalmi mozgalmának kimagasló jelentőségű eseménye. Ezeréves perére tett pontot az ország, a nép először döntötte meg a kizsák- mányolók uralmát és a pro- letáriátus vezetésével megteremtette saját hatalmát. A Tanácsköztársaság gyorsan kiépítette az új népi hatalmat, nagy kedvvel és lendülettel fogott hozzá a társadalom szocialista átalakításához és rendkívüli nehéz helyzetében is — intervenció — hihetetlen és felbecsülhetetlen értékű munkát végzett a társadalom átalakításában, a rend megteremtésében, a kulturális, a szociális élet kibontakoztatásában és a haza védelmében. Bebizonyította, mire képes a dolgozó nép, ha megteremti a munkás- osztály által vezetett saját hazát, ha rendelkezik maga és az ország sorsával, dolgával. A magyar munkásosztály 1919-ben elsőnek követte Lenin zászlaját és a szegényparasztok egy részének, az értelmiségiek legjobbjaival fegyverrel is védte azt az ellenforradalommal, az intervencióval szemben. A Tanácsköztársaság 133 napig vívta hősies harcát, de a külföldi túlerőt és a belső aknamunkát már képtelen volt visszaverni, a magyar nép dicsőséges szakasza lezárult, az ellenforradalom sötét évtizedei következtek ... 1922. december hó 1-én jelent meg már második kiadásban „A vörös uralom áldozatai Magyarországon" című könyv, amelyet „Hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján írta és kiadja dr. Váry Albert, koro- naügyész-helyettes.” A könyv a Váci Kir. Orsz. Fegyintézet Könyvnyomdájában készült. Néhány mondat a könyv előszavából: „Az emberek hamar felejtenek. — Pedig ami velünk a proletárdiktatúra alatt történt, nem könnyű elfelejteni. Azt a szégyenfoltot, hogy ebben az országban a közhatalmat 133 napon át néhány sehonnai bitorolta, a magyar történelemből kitörölni nem lehet. — .Ezeréves alkotmányunk és nemzeti önérzetünk gyalázata ez, melyre lehetetlen szégyenkezés nélkül gondolnunk.” A könyvben az összeállítás szerint a „véres uralom alatt" 590 embert gyilkoltak meg nagyobbrészt teljesen ártatlanul. A névsor községek, városok szerint sorolja fel a meggyilkoltak névsorát, a gyilkosság ürügyét, azok nevét, akik elrendelték és végrehajtották az „ítéletet”. Nagyon sok helyen szerepel: a tényállás ismeretlen, közelebbi tényállás ismeretlen, a gyilkosság ürügye pedig igen gyakran ellenforradalmi magatartás, ellenforradalmár, polgári osztályhoz tartozás, de találhatók ilyenek is: kémkedés, rablás, fosztogatás, árulás, összeszólalkozás. Az áldozatok között találni munkást, vörösőrt, földművest, katona és csendőr altiszteket és tiszteket, jegyzőket, ügyvédeket, gazdasági intézőt, nagykereskedőt, plébánosokat és napszámost, malomigazgatót és községi bírót. Voltak néhányan nők és gyerekek is, akik véletlenül vesztették életüket. Több helyen csak ennyi szerepel, hogy a „gyilkosságot” terroristák, vöröskatonák követték el. Sokszor arról sem esik szó, hogy ki rendelte el, mikor és ki hajtotta végre azt. Pl. vöröskatona vöröskatonát lőtt le, de aki a lövést leadta, ismeretlen és ide sorol olyanokat is, akiket a forradalmi törvényszék rablásért, fosztogatásért ítélt el. A könyv szerzője magyarázkodik és azt mondja: „Párizsban 1871-ben a kom- mün kéthónapos uralma után 17 000 embert lőttek agyon, ötvenezret tartóztattak le. Ebből az ötvenezer emberből 14 000 embert ítéltek el, kétezret fölmentettek és harmincnégyezret bizonyítékok híján ideiglenesen szabadon bocsátottak. A megtorlás elől százezer ember szökött külföldre. Nálunk, bár a bűnvádi eljárás mintegy 70 ezer ember ellen indult meg, s körülbelül 15 000 ember került előzetes letartóztatásba, bíróságaink mindössze hatezer embert ítéltek el, 2500-at fölmentettek, a többi ellen pedig, részben kegyelem folytán is, a bűnvádi eljárás megszűnt. Ha még hozzátesszük, hogy a hatezer elítéltből mintegy 2000 ember kegyelmet kapott, s háromszáznál többet az oroszoknak kellett kiadnunk, s hogy a bírói ítéletek alapján kivégzettek száma alig haladja meg az ötvenet és ma már csak 400 kommunista elítélt ül letartóztatási intézeteinkben, megállapíthatjuk, hogy a bűnvádi üldözés az átélt borzalmakkal szemben mértéket tartott." Hogy miért ez a magyarázkodás, ez a szépségtapasz, a könyvnek e második kiadása? Nem másért, mint azért, mert a fehér- terror olyan mértékben dühöngött az országban, hogy már egyes nyugati országok is túlzottnak tartották, elítélték. A Tanácsköztársaság idején is voltak' terrorista akciók a proletárhatalom hívei ellen. Sok embert megöltek, megfenyegettek, de 1919. augusztus elsejével, a tanácshatalom megdöntésével országos méretekben, tömegesen vette kezdetét a fehérterror. Horthy Miklós vezetésével tiszti különítmények alakultak, amelyek célja a proletárdiktatúra híveinek megkínzása, meggyilkolása. a munkásság, a szegényparasztság megfélemlítése volt. A Dunántúlon Siófokon kezdődött, majd átterjedt a Duna-Tisza közére — Kecskemét, Orgovány —, aztán Budapestre és az ország minden részére. A tömeges kínzások és kivégzések áldozatainak száma ötezer főre emelkedett. De, hogy valójában mennyi áldozata volt az ellenforradalom rémuralmának, hogy hány helyen kaszált és aratott a halál, hogy hol és hányán — internálótáborokban, zsúfolt börtönökben — adták életüket a néphatalomért, talán soha nem tudjuk meg. Az ellenforradalom szón nyű vérengzéseket rendezett. A gyűlölettől megvakult fő- vezérség tiszti századai ezrével kínozták halálra, akasztották fel, fojtották vízbe, vagy egyéb módon mészárolták le, verték nyomorékká azokat, akik kiálltak a Tanácsköztársaság mellett, vagy szimpatizáltak azzal. Népünk, pártunk történeteinek legszebb és legnehezebb napjai kötődnek a Tanácsköztársasághoz. Ez a 133 nap, annak megteremtése még az azt követő üldöztetések, hányattatások ellenére is a magyar nép felszabadulás előtti történetének legdicsőbb fejezete. Meghajtott fővel tisztelgünk azok előtt, akik életüket áldozták a néphatalomért és azoknak, akik mint a régi idők tanúi, köztünk élnek. Papp János Pályázati felhívás! A Magyar Szocialista Munkáspárt Heves Megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága felvételi pályázatot hirdet az 1986—87- oktatási évre. A marxizmus—leninizmus esti egyetem 3 éves, általános tagozatára, 2 éves szakosított tagozataira: filozófia, politikai gazdaságtan, magyar munkásmozgalom tör. ténete, nemzetközi munkás- mozgalom története szakon. Egyéves, speciális tagozataira: 1. A pártélet, pártirányítás kérdései. 2. A pártoktatás pedagógiája. 3. Agitátorképző. 4. Politikai vezetési ismeretek. 5. A nemzetközi politika időszerű kérdései. 6. A magyar munkásmozgalom rövid története. 7. A szocializmus fejlődésének időszerű kérdései. 8. Gazdaságpolitika. 9. Marxista valláskritika és egyházpolitika. 10. Művelődéspolitika. 11. Politikai szociológia. 12. Politikai információ. 13. Ifjúság- politika.' 14. Nőpolitika. 15. A tájékoztatáspolitika időszerű kérdései. 16. Állami és társadalmi ünnepeket rendezők tanfolyama. 17. Az MSZMP honvédelmi politikája. 18. A világgazdaság fejlődésének kérdései. Jelentkezhetnek azok, akiket a pártszervezetek vezetősége, munkahelyek gazdasági vezetője javasol. A jelentkezéshez szükséges kérdőíveket a területileg illetékes pártbizottságoknál, illetve pártalapszervezeteknél lehet beszerezni. A jelentkezési lapokat 1986. április 20-ig a városi, illetve városi jogú pártbizottságokra kell eljuttatni. A felvételi feltételeire vonatkozó részletes információt a városi pártbizottságok, illetve az Oktatási Igazgatóság ad. A tanév szeptember 1-tol június 30-ig tart. A tandíj mértéke tanévenként: MLEE 3 éves általános tagozatán 300, 2 éves, szakosított tagozatán 500, 1 éves, speciális tagozatán 600 forint. A tandíjakat két egyenlő részben a tanév kezdetéig, illetve a II. félév elején kell befizetni. MSZMP Heves Megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága, Eger Közügyünk a közegészség Heves Megye Tanácsa, illetve annak végrehajtó bizottsága rendszeresen foglalkozik a Köjál tevékenységével; munkájával. Az elmúlt ötéves tervben az új központi épülettel tovább javultak a munkakörülmények' a munka feltételei, bár a műszerezettséget illetően még bőven van pótolnivaló. A hetedik ötéves terv keretében a hálózat fejlesztése további kiemelt feladatként szerepel, tekintettel arra, hogy a Köjál tevékenysége a lakosság minden rétegét érinti. Heves megye járványügyi helyzetét az 1984—85-ös években kedvező jelenségek jellemzik. A védőoltásoknak köszönhetően nem fordult elő hastífusz, paratífusz, diftéria, szamárköhögés, sőt — a negyven éven aluliaknál — tetanusz sem. A kanyaró megbetegedés lecsökkenése is a védőoltásoknak köszönhető. Mindent összevetve — az utóbbi harminc évben — tavaly és tavalyelőtt fordult elő megyénkben a „legkevesebb” megbetegedés. A megyei Köjál az utóbbi években különös figyelmet fordít azokra az ártalmakra, amelyeket a modern élet, a motorizáció, a vegyi anyagok gyors térhódítása, a levegő, a víz szennyeződése okozhatnak és amelyekkel a huszadik- de még inkább a huszonegyedik század emberének számolnia kell. Városaink levegöszennyezettsége általában határérték alatti. A megyében telepített 67 mérőállomás adatai szerint a Gagarin Hőerőmű és a Bélapátfalvi Cementgyár egyes körzeteinek mérései mutattak csupán értékfelettiséget. Vi- sontán az erőmű rendszerének folyamatban lévő felújítása, Bélapátfalván a porelválasztó-rendszerek' cseréje hozza majd meg a kívánt eredményt. Megnyugtató az is, hogy megyénk városainak vízellátása megfelel a higiénés elvárásoknak, de nem lebecsülendő eredmény az sem, hogy községeink közel „nyolcvan" százalékában ma már vezetett vízellátás van. Nem ilyen kedvező a helyzet a szennyvízelvezetés, a központi szennyvíz- tisztítás tekintetében. Falvainkban mindössze 12,2 százalékban van csatornázás. A csatornázatlan településeken mindenekelőtt a szikkasztás, vágy a szippantott szennyvizek elhelyezése okoz gondot. Poroszlón például az ivóvíz- » hálózatba bekerült szennyezett talajvíz okozott jelentős megbetegedéseket. Az Eger, a Tárná, a Zagyva folyók sajnos, „szennyezett” felszíni víznek minősülnek, amely szintén indokolja a szennyvíztisztítás terén halaszthatatlannak tűnő tennivalók elvégzését. A Köjál vizsgálatai szerint megyénkben a szervezett szemétszállítás a települések több mint felén megvalósult' 57 szeméttelepet és 29 szennyvízleürítő helyet tartanak nyilván az illetékesek. Számos helyen hiányzik azonban a bekerítés, a tereprendezés, és azok a járulékos munkák, amelyek nem is annyira pénzt, mint inkább nagyobb figyelmet és gondosságot igényelnének a gazdaságoktól, illetve a helyi tanácsoktól. Megoldatlan a megyében a veszélyes hulla- - dékok ártalmatlanná tétele, az említett helyekhez bekötőutak létesítése. A hetedik ötéves terv jelentős beruházásokat irányoz elő az említett célokra, de nem mindegy, hogy a rendelkezésre álló forintokat milyen szakszerűen, gonddal és odafigyeléssel valósítják majd meg az illetékesek. A nemtörődömség, hanyagság, rendszeres figyelmeztetést igényel, amelynek hatástalansága esetén hatósági bírságolásokat. büntetéseket is alkalmaznak majd a Köjál illetékesei. A megyében a munkaegészségügyi szempontból nyilvántartott egységek száma 650 és ez százhúszezer embert érint. Alapvető cél itt is a megelőzés, az ártalmak elkerülése’, amely sajnos nem mindig jár sikerrel és így évente a foglalkozási megbetegedések száma mintegy 100-ra tehető.^ Viszonylag magas a vibrációs ártalmaknak kitett, — elsősorban erdészeti dolgozók — száma. Kétezer ember rendszeres szűréséről van szó e Vonatkozásban' de nyolcezer személyt érint a halláskárosodási ártalom is. Több ezer embert érint a növényvédő szerekkel járó ártalmak kivédése. A szerfelhasználásoknál gyakoribb gond a védőeszközök hiánya, használatuk elmulasztása, az emberi könnyelműség. A Köjál szándékai szerint mindent megtesz azért, hogy a közegészségügy a jövőben még inkább fontos, személyes ügy is legyen. Valamennyiünk érdeke! Sz. I. m. Egy kedves régi ismerős . . . „Házigazda” a bizományiból Lénárt Ernő (Fotó: Szántó György) A munkatársak köszönő szavait idézzük fel otthonában közösen Lénárt Ernővel, sokak Ernő bácsijával, az egri Bizományi Áruház nemrég nyugállományba vonult helyettes vezetőjével. — Negyvennyolc munkás év után jöttem el egy kis pihenésre — mondja vendéglátónk —, miközben a búcsúztató ünnepséget megörökítő fotókat nézegetjük, majd hozzáfűzi: — Most is dolgozom másodállásban a bíróságnál szakértőként, de ősszel ismét munkába szeretnék állni. Ügy érzem, van még kedvem és erőm, és megszoktam a közösséget, az embereket. Szinte nincs olyan nap, hogy ne néznék be volt munkahelyemre, hacsak egy pillanatra is hiszen az életemből több mint húsz évet töltöttem a bizományiban, harminchatot pedig a ruházati kereskedelemben. — Mindig eladónak készült? — Már fiatal koromban rokonszenveztem a pályával, de csak kis kitérővel sikerült bekerülnöm* az „üzletbe”. Abádszalókon születtem, ott gyerekeskedtem, aztán édesanyám férfi- és női szabónak taníttatott. Ügy gondolta, ez biztosabb megélhetést jelent, no meg erre volt lehetőség. 1941-ben „szabadultam.” Az emlékek közt -kutatva előkerül egy megsárgult, de gondosan őrzött oklevél, rajta a máig érvényes mondattal: „Jejes tanulókból lesznek a kiváló mesterek”. — Ezek szerint nem volt mit szégyellnie iparos tanú- lóként sem ... — Mindig igyekeztem becsülettel helytállni a tanulásban is, — mosolyodik el szerényen, felidézve akkori önmagát. — Aztán hamar búcsút mondtam a szabóságnak. 1950-ben már az abád- szalóki ruházati boltban dolgoztam. Attól kezdve munka mellett szereztem meg a szükséges képesítéseket előbb az eladóit, majd idővel az üzletvezetőit. — A szíve hozta Egerbe,, vagy , más körülmények is közrejátszottak? — Hogy idekerültem és meggyökeresedtem. voltaképp a véletlen műve volt. Egyik barátom Egerben dől. gozott. Egyszer, amikor látogatóban nála jártam, megemlítettem, hogy ha itt az Állami Áruházban- amely a mai Centrum elődje volt, alkalmaznának, szívesen eljönnék. Barátom a pillanatnyi ötletet komolyan vette. Átmentünk a boltba, éppen volt felvétel, s itt ragadtam. 1958-at írtunk akkor. Azóta nagyon megszerettem a várost és lakóit. 1965-ben, amikor Lénárt Ernő átvette a bizományi üzlet vezetését, jól kamatoztatta a ruházati kereskedelemben megszerzett tapasztalatait. Jellegében mégis másfajta munka volt ez. A használt cikkek vétele, eladása figyelmet, tájékozottságot, türelmet igényelt. Többféle áru. másféle vevőkör volt itt, s annak előtte évenként váltották egymást a vezetők. Ernő bácsira várt a feladat, hogy összekovácsolja a gárdát- s kialakítsa a bolt igazi arculatát. Aztán 1979. ben országosan is megújult a BÁV. Egerben pedig felújított, impozáns épületbe költöztek. Megnyílt a külföldi dísztárgyakat, aranyholmit kínáló ajándékrészleg, s a műszaki osztály árui iá a legigényesebb vevőkre vártak. Ernő bácsi ekkor váratlan elhatározásra jutott. Felettesei, de beosztottjai is meglepődtek ... — Nem vállaltam tovább az áruház irányítását — fejezi be a gondolatot beszélgetőtársunk. — öt évvel nyugdíjazásom előtt úgy gondoltam, jobb, ha a fiataloknak adom át a vezetői posztot. Ettől kezdve helyettesként dolgoztam tovább ... — A megszépült, kibővített üzletnek nyilván jóval nagyobb lett a forgalma ... — Nem titok, havonta 4— 5 millió forint értékű cikk talál itt gazdára. Sok új terméket is kínálunk, kis hibás vagy osztályos árukat A vevők egy része rendszer rés látogatónk. Van aki naponta bejön, hátha talál valamit. Azért kollégáinak, s a betérők egy részének továbbra is „a főnök” maradt. Az áruház harminc alkalmazottját irányította, s mindig volt 8— 10 tanuló, akiknek átadhatott szakmai tudásából. — Szigorú főnök volt? — A lelkiismeretes, becsületes hozzáállást minden, kitől elvártam. Ha konfliktus adódott, azonnal megbeszéltük, aztán ment minden tovább. Nem voltam haragtartó, de a fegyelmet megkívántam. Úgy vélem, az esetleges otthoni problémákat nem szabad éreztetni a vásárlókkal. A legfontosabb a türelem és az elhivatottság... Jámbor Ildikó
