Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-18 / 65. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. március 18., kedd Szabvány és korszerűség * Új szabályok az adózásban Mennyi bosszúságot tud okozni, ha a fali konnektorba nem jó a kislámpa, vagy a magnó viUásdugója, a kerékpár abroncsán lötyög a gumi, a levélpapír nagyobb, mint a boríték és így tovább. Mindnyájan találkozunk a mindennapi életben azzal, hogy valahol valaki eltért a szabványtól. Jóllehet a szabvány szótól sokan idegenkednek, holmi uniformizálást éreznek mögötte — a modern világban aligha lehetnénk meg nélküle. Sőt: már a régebbi korokban is szükségét látták. Talán a legrégibb ismert „szabvány” a római utak mérete: egységesen 11 méter szélesnek kellett lenniük, hogy az — ugyancsak egységes kerékszélességű — kocsik elférjenek, és még előzni is tudjanak rajtuk. A középkori nagy tengeri hatalmak pedig gyorsan megtanulták: csatába csak olyan hajókkal szabad menni, amelyeken az árbocok és más fontos alkatrészek azonos méretűek, és sérülés esetén könnyen cserélhetők. Később békésebb célokat szolgált a szabvány. S ahogyan a kereskedelem világméretűvé vált, egyre nagyobb szükség lett arra, hogy a különböző országokban készült iparcikkek másutt is használhatók, azaz eladhatók legyenek. Ezért lehet — például — a szovjet gyártmányú gépkocsikra osztrák vagy francia gumit felrakni, a japán fényképezőgépekbe magyar filmet fűzni — és a sort folytathatnánk. S ezért van sok terméken a két betű: MSZ, ami magyar szabványt ' jelent. Egy sor élelmiszeren és használati cikken is ott áll a jelzés, ami — az esetek nagy részében — nemcsak a méretet, hanem elsősorban a minőséget garantálja. A szabvány jelzését ugyanis csak olyan termékekre szabad rátenni, amelyek megfelelnek a szabványminőség előírásainak. Vagyis: élelmiszernél például meghatározza a szabvány, hogy menynyi zsír, szárazanyag, cukor lehet benne, illetve kötelezően benne kell lennie. Még nagyobb a szabvány jelentősége az iparcikkeknél. Korábban — 1968 előtt — nagyon sok volt a szabvány, a vállalatok kötelesek voltak ezeket megtartani. A gazdaságirányítás reformja azonban nagyobb szabadságot hozott a vállalatoknak, ehhez tartozott az is. hogy a szabványok 80 százalékát „diszpozitív”-vá tették, azaz lehetőséget adtak arra, hogy a gyártó és a vásárló előzetesen az állami szabványtól eltérő minőségben állapodhasson meg. Csakhogy ezt — félreértve az intézkedés lényegét — sok vállalatnál úgy értelmezték, hogy csak a fennmaradt 20 százaléknál kötelező a szabvány^ a többi árucikknél figyelembe sem kell venni azt. S mert a szabvány nem csupán írott malaszt, hanem annak meg nem tartását büntetni is lehet (sőt kell!), szabályozás következett 1975-ben, majd pedig 1979-ben. Bár tovább szűkült azoknak a szabványoknak a száma, amelyek megtartása hatóságilag kötelező (ilyenek például az egészségvédelem, a környezet- és munkavédelem és a fogyasztók alapvető érdekeinek védelméhez szükséges szabványok), viszont szigorú előírásokban rögzítették, mit is értsünk az imént említett alapvető érdekek fogalmán. Hogy még véletlenül se keletkezhessen félreértés, útmutatóval adott segítséget a gyártóknak és fogyasztóknak a Magyar Szabványügyi Hivatal. A szabvány egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy a világ, a technika és a tudomány fejlődésével igyekszik lépést tartani. Ez természetesen nem könnyű, bár a tapasztalatokat nemzetközi méretekben is gyűjtik és hasznosítják. Magyarország a Nemzetközi Szabványügyi Szervezetnek 1946-os megalakulása óta tagja (angol nevének rövidítése ISO), a szabványosítással is foglalkozó Nemzetközi Elektrotechnika Bizottságnak (IEC) pedig 1923 óta. Ezeknél lényegesen újabb, de semmivel sem kevésbé fontos a KGST Szabványügyi Állandó Bizottsága, amely — természetesen kezdettől fogva Magyarország részvételével — 1962 óta működik. S hogy világszerte mekkora jelentőséget tulajdonítanak a szabványosításnak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságában kormánymegbízottak tárgyalják meg időről időre a szabványosítás kérdéseit. ' Nemrégiben 98 szakterületre készítettek szabványosítási tervtanulmányokat a Magyar Szabványügyi Hivatal szakemberei. Ezekben azt vizsgálják, hogy milyen az egyes termékcsoportok szerepe a népgazdaságban, milyen a korszerűsége, bélés külkereskedelmi jelentősége — s hogy a fejlesztésben és értékesítésben milyen változások várhatók. Mert a szabvány nem lehet örökérvényű. Időnként a szabványügyi hivatalban megvizsgálják a szabványok korszerűségét, és ha szükséges, módosítják, korszerűsítik. Ezt a módszert átvette a KGST Szabványügyi Állandó Bizottsága és átvették a nemzetközi szabványügyi szervezetek is. Az élet új meg új feladatokat állít a szabványügyi szakértők elé. Most például külön gondot okoz, hogy az utóbbi években megnőtt hazánkban a magániparosok és kereskedők száma. Közülük sokan foglalkoznak új termékek előállításával — és ezen belül forgalomba kerülhetnek veszélyt okozó termékek is, ha nem nyújt ezek ellen kellő védelmet többek között a szabvány is. Most dolgoznak a szabványügyi hivatalban az ide vonatkozó szabványok kidolgozásán. Segítenek a fogyasztók, a vásárlók is a szabványügyieknek, hiszen ők találkoznak közvetlenül a forgalomba hozott termékekkel, s nemegyszer a szabványoktól eltérőekkel is. Ezekről számol be időnként a mintegy 1500 főnyi aktívahálózat, amelyet a Fogyasztók Szabványosítási Fóruma néven hoztak létre. A fórumnak néhány személyes titkársága működik a szabványügyi hivatalban, ők összesítik a beérkező észrevételeket és az aktívák által kiadott kérdőívek válaszait. Mindezt nem azért, hogy több legyen a szabvány, hanem — hogy több legyen a minden kritikát elbíró, a magasra emelt szabványmércének megfelelő áru. Várkonyl Endre Az idei esztendőtől új lakossági adókat vezettek be. Ezek a változások — jellegüknél fogva — széles rétegeket érintenek. A rendelkezések új vonásairól és az adózási fegyelem helyzetéről kérdeztük Horváth Lászlót, a Heves Megyei Tanács pénzügyi osztályának adócsoport-vezetőjét. — Melyek azok a jogszabályok, amelyek változást jelentenek a korábbiakhoz képest? — A községfejlesztési alap megszüntetésével szükségessé vált — lényegében az eddig befolyt összeg — beépítése a településfejlesztési hozzájárulásba. Továbbá az is, hogy a változó gazdasági körülmények mindenképpen indokolttá tették egyes rendelkezések korszerűsítését. Ez remélhetőleg áttekinthetőbbé teszi az eddigi adózás gyakorlatát. A mostani intézkedések fontos állomást jelentenek abban a munkában, amelynek célja az egységes, személyi jövedelmek utáni adózás megvalósítása. Lényeges változás, hogy a 200 ezer forint fölötti jövedelemadók progresszivitása növekszik, viszont az ennél alacsonyabb értékűek esetében — csökken. Azok az iparosok, illetve kereskedők, akik az alapellátásban segédkeznek, az eddigi 50 ezer forintos adócsökkentésüket most 120 ezer forintra emelik és ezt a helyi tanács végrehajtó bizottsága adhatja meg. Ösztönzik azt is, hogy a magánszférában dolgozók az eddiginél töb.b tanulót foglalkoztassanak. A kisiparosok és kiskereskedők továbbra is háromféleképpen adózhatnak." Ám az új paragrafusok szerint az átalányt ezek után nem a tiszta jövedelem, hanem a bruttó bevételek alapján számolják ki. A spekulációk tették szükségessé azt a rendeletet, mely szerint a külföldről behozott gépkocsik után — amennyiben azokat öt éven belül értékesítik a tulajdonosok — o vám ösz- szegének felét kell adó formájában befizetni. Ez igen jelentékeny összeget tesz ki, ezért valószínű, hogy a külföldi autókkal folytatott üzérkedést ezúton sikerül visszaszorítani. — Változott a nem lakás céljára szolgáló épületek adóztatásrendje is ... — Igen, ez a fajta adóztatás az építmény funkciója szerint kettéválik. Az állandó lakás céljára szolgáló épületek adóztatása (házadó) elkülönül a más ren- deltetésűektől, így például az üdülőtől, a privát rendelőtől (építményadó). Nem tartoznak az utóbbiak közé a garázsok — amennyiben a lakás mellett, vannak —, de az üdülő mellettiek már igen. A gépjárműtárolók után tehát aszerint kell fizetni, hogy az üdülőhöz vagy lakáshoz kapcsolódóan lé- tesí tették-e. Üj vonás az is, hogy a 12 négyzetmétert meghaladó hobbiházak után a jövőben építményadót kell fizetni, az eddigi házadó helyett. Ez utóbbi esetekben természetesen figyelembe veszik az alapterületet, s mivel ilyen adatok nincsenek a hatóságok birtokában, várható, hogy a lakosságot felkeresik majd ez ügyben. Az építmények jellege után járnak különféle kedvezményeik is, így kevesebbet kell befizetni például a műtermek után. Lehetőség nyílik az úgynevezett egyéni mérséklésre, amelyre a szociális körülmények mérlegelése után kerülhet sor. Megnövekszik — ezzel összefüggésben is — a tanácsok önállósága, ugyanis a jogszabály csak alapadót állapít meg, s a tanácsok ezektől saját belátásuk ás a helyi sajátosságok figyelembevételével eltérhetnek. — Fegyelmezett adózók megyénk állampolgárai? — Sajnos, egyes rétegek életszínvonalának stagnálása miatt némileg lazult a fegyelem, bár ebben nyilván szerepet játszik a hanyagság és a feledékenység is. Kívánatos lenne, ha a lakosság betartáná a befizetés évi két — március és szeptember 15-e közötti — határidejét, hiszen a havi egyszázalékos kamat egy év alatt 12 százalékot tesz ki. Nagyobb gondot okoznak azok, akik százezres nagyságrenddel tartoznak. Ezek a polgárok ilyenkor felhagynak az iparral, munkahelyet keresnek maguknak — három-négyezer forintos fizetéssel —, s ezután szinte évtizedekig is eltarthat az összeg levonása. Némely körökben ma szinte sikk az adóeltitkolás és egyesek sportot űznek ebből. Pedig az így befolyt összeg teljes egészében a helyi tanácsok kasszájába kerül, tehát ezek az állampolgárok — végső soron — saját maguk és szűkebb közösségük zsebéből húzzák ki a pénzt. H. A. Megjelent a Pártélet márciusi száma A folyóirat közli Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának az SZKP XXVII kongresszusán elhangzott felszólalását. Grósz Károly, a Politikai Bizottság tagja, a budapesti pártbizottság első titkára elemzi a pártegység próbáját politikai gyakorlatunkban. Rámutat, hogy a párttagok méltányolják a gazdasági erőfeszítések eredményeit, de nem kevés a vita körükben arról, hogy a fejlődés jelenlegi üteme összhangban van-e a lehetőségekkel. A politikai munka fontos feladata, hogy a reális szemléletet erősítsük a párttagokban, s általuk az egész közvéleményben. Hoós János áttekinti a tervezés demokratizmusának fejlesztésében elért eredményeket. Megállapítja: a tervezésben való társadalmi részvétel fő formája az, hogy a társadalmi szervezetek a népgazdasági tervezés egyes szakaszaiban bekapcsolódnak a koncepcionális elgondolások kialakításába, véglegesítésébe. A Komárom megyei pártvégrehajtóbizottság a közelmúltban tárgyalta a járás nélküli irányítás, valamint a nagyüzemi pártbizottságok munkájának tapasztalatait. Antalóczy Albert, a megyei pártbizottság első titkára ismerteti a testület fontosabb megállapításait. A fiatalok körében kevésbé ismeretesek a munkásőrség létrejöttének okai, fejlődésének történelmi-politikai körülményei, és talán ezért sem értik eléggé a munkásőrség mai létének, szerepének szükségességét. Gáti József áttekinti a munkásőrség megalakulásának körülményeit, társadalmunk e saiátos intézményének hivatását.. jellegét. A vállalatok többségénél a közelmúltban megalakultak, illetve hamarosan létrejönnek a vállalati tanácsok. A tapasztalatokról kerekasz- tal-beszélgetést rendezett a szerkesztőség. A Kubai Kommunista Párt február 4—7. között megtartott III. kongresszusának munkáját, a határozatokat Trunk Péter ismerteti. Két éve folyó kísérletek tapasztálataira építve 1985- től három új keresetszabályozási rendszert alkalmaznak a mezőgazdaságban. Mindhárom közös jellemzője, hogy a korábbinál nagyobb lehetőséget adnak a dolgozók teljesítményének anyagi és erkölcsi elismerésére. Mészáros Gyula áttekintést ad a mezőgazdasági üzemek anyagi érdekeltségi rendszeréről. AZ ORSZÁGUTAK VÁNDORA Több mint egymillió kilométer balesetmentesen Kohári László gépkocsi- vezetésre termett ember. Amikor „felszáll a nyeregbe”, biztonságban érzi magát, nem cserélne senkivel. Nyugodtabb, kedélyesebb, mint a földön ... — Miért olyan magabiztos? — kérdezem. — Legfőképpen azért, mert értem és szeretem a mesterségemet — válaszolja meggyőzően. — Mielőtt a volán mögé ülök, mindig eldöntőm, hogy vezethetek-e vagy sem. Engem is érnek kisebb-nagyobb bosszúságok, annak ellenére, hogy általában kiegyensúlyozott vagyok. Amióta beteges a feleségem, a gondjaim is megnövekedtek. Ez természetesen konfliktusokat, döntési helyzeteket hoz létre: vagy az idegeskedésről vagy a vezetésről le kell mondani. Én türelmesen, gátlások nélkül élek. — Ital miatt még sosem került kellemetlen helyzetbe? — Jó közösséghez, egy 21 tagú szocialista brigádhoz tartozom. A Fémművekben komolyan, felelősen dolgozunk. De előfordul, hogy olyan gépkocsivezetővel kell dolgoznom, aki fegyelmezetlen. Országjárásom során Egerben, Miskolcon, Budapesten vagy Veszprémben egyaránt találkozom ilyennel. „Cimbora, igyál egy nyele- tet, Öblítsd le az út porát!” biztatnak alkalmi ismerőseim. Tarnaszentmárián saját termésű borom van. Én a fuvar végén, otthon koccintok a szomszédommal. — Talán ennek is köszönheti, hogy balesetmentesen közlekedik? — Igen. Szerintem a legtöbb baleseti ok lényegében változatlan: az elsőbbségi szabályok megsértése, az irányjelzés elmulasztása, a sebességnél nem is annyira a gyorshajtás, mint a relatív sebesség. — És a műszaki hifíák, a forgalomtechnikai körülmények? — Nem állítom, hogy az autó műszaki állapota független tőlünk, hiszen rajtunk múlik, hogy a biztonsági berendezések mindig kifogástalanul működjenek. Ha választhatnék, Csepel autót vezetnék, de hol van már az az idő, amikor azokat a járgányokat irányítottam ... ? Most IFA tehergépkocsin fuvarozok. Masszív, jó teherbírású. Ennek megfelelően választom meg a sebességet az utakon. De nemcsak a tempóra vigyázok. Veszély esetén a megállás, az összeütközések, a gázolások megelőzése a célom. — Milyennek ítéli meg a közlekedési fegyelmet? — Harmincnégy éve vagyok az országutak vándora, több mint egymillió kilométert vezettem baleset nélkül. Nem értek egyet azzal, hogy kizárólag csak a járművezetők felelősségét hangoztatják. Együtt közlekedünk, sok múlik a motorosokon, az autósokon, a gyalogosokon is. Én például mindig arra gondolok, hogy a velem szemben, vagy mellettem robogó jármű vezetője utasai életéért is felelős vagyok. Talán a társaim is hasonlóképpen gondolkodnak. Láthatja, épségben vagyok, egy horzsolás sincs az általam vezetett gépkocsin. Pedig vannak, akik leszorítanának az útpadkára ... — Gondozott a gépkocsija. Mennyi időt fordít a karbantartásra? — Az a lényeg, hogy mindig menetkész legyen a teherautóm. Gyakran teszek nagy utakat, de nem szoktam „lerobbanni”. Vigyázok a rakomány szakszerű és biztonságos szállítására, márcsak azért is, mert anyagilag és erkölcsileg is megbecsülnek a vállalatomnál. A szennyezett, olajos padló tűzveszélyes is. — Évente annyi ember veszti életét útjainkon, mint egy kisebb falu lakossága. Szükségszerű ez? — A tragédiákat csak fegyelmezettebb, a szabályokat mindig betartó, a forgalomhoz alkalmazkodó közlekedési magatartással lehet megelőzni. Talán szigorítani kellene a jogosítvány megszerzését. Társak vagyunk az úton, a közlekedésben, a' másik fél forgalmi érdekeit tartsuk tiszteletben. Hiszen a jogosítvány nem egy életre szól.... Kohári László kétszer vehette át a Kiváló Dolgozó kitüntetést jó munkájáért. Nemrég emlékplakettet kapott a Vezess Biztonságosan versenyben. Mika István
