Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-29 / 280. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. november 29., péntek 3. NEB-ülés a leltározásról Egerben A leltározáskor fölmerült eltérések okait sokszor nem vizsgálják ki a gazdálkodó egységek, emiatt elsikkad, vagy formálissá válik a felelősségre vonás — állapította meg többek között a megyei népi ellenőrzés: A leltározási munka szabályozásáról, bizonylati rendjéről és az anyagi, erkölcsi felelősség mértékéről című vizsgálat végén. Hatvannégy bevont szakember huszonhárom gazdálkodó egységnél mérte föl a leltározás gyakorlatát a közelmúltban. Az élelmiszer-gazdasági, ipari, kereskedelmi területen végzett munka összefoglaló jelentését — Szederkényi György vizsgálatvezető, a Finomszerelvénygyár gazdasági igazgatóhelyettese előterjesztésében — tárgyalta meg a NEB Egerben. A testület — Csepelyi Károly elnökletével — számos javaslatot fogalmazott meg a gazdasági vezetés számára. Indítványuk szerint egységessé kell tenni a jelenleg szerteágazó szabályozást a leltározásban. Emellett tisztázni kell a vagyonvédelemben betöltött szerepeket, hatásköröket a felelősség pontos megállapíthatósága végett. Mezőgaidasági repülők Téli pihenőn Néhány héttel ezelőtt, végleg befejezték a növényvédelmi munkát a Hevesi Agroplan légi járművei. E napokban fogtak hozzá a repülőgépek és helikopterek kezelői, szerelői a téli nagykarbantartások elvégzéséhez, hogy tavasszal zökkenőmentesen indulhasson a munka. Ez idő tájt készült el a jövő évi tervezet, és megkötik a szerződéseket is. Bilák Józsefné — Hogy vagy? — Röf! — válaszolta a riportalany. iHasonlóan vélekedett a kérdésről háromszázhatvan kollégája is a sertéstelep batáriéiban. A néhány hetes, hosszú orrú malacok csak jövőre kerülnek vágóhídra, hentesüzletbe, s a fogyasztók asztalára. Nem mindegy, ho,gy addig mennyit esznek, mekkora hájat növesztenek, milyen minőségű lesz a húsuk ... Emberi számítás Az országos trenddel ellentétben: Feldebrőn növelik a sertéstenyésztés produkcióját. Miközben a hazai feldolgozóipar azon aggódik, hogy nincs meg a folyamatos működéslhéz kellő évi nyolcmillió disznó, a Rákóczi Tsz-ben gyarapítják a sertések számát. Idén hat és fél ezer hízót bocsátanak a húsipar rendelkezésére, jövőre ennél többel: kereken hétezer állattal kívánnak kirukkolni. — Bár az állattenyésztés nálunk sem tartozik a jöveDevecseri Gábor delmező ágazatok közé. a nehézségékkel dacolva a jövőben is részt vállalunk • a hazai ellátásban, illetve az exportban. Emellett természetesen elsőrangú szempont, hogy a sertéssel, szarvasmarhával foglalkozó negyven, negyvenöt emberünk megtalálja számítását, érvényesítse tudását — tárja fel a motívumokat Búzás István elnök. A tsz a jövedelmét elsősorban a növénytermesztéssel — főként szőlőművelésből — teremti elő. Állatállománya mintegy ezer — nagyobb részt húshasznú — szarvasmarhából, és megközelítőleg hétszáz kocából, ko- casüildőből, illetve több száz növendékállatból tevődik össze. A csaknem ötezer hektáros szántóterületnek hozzávetőleg negyede szolgálja ki az állattenyésztést: itt termesztenek lucernát, silókukoricát, gondoznak gyepet. Az előállított táplálék — a gépesítettség fokának megfelelően — közepes minőségű. Szigili Mártonná Csak „parasztmérleg” — Hét-nyolcmillió forint kellene egy közepes felújításhoz — becsüli meg az összeget Devecseri Gábor telepvezető. — A telep 15 éves: belső berendezései elhasználódtak, a trágyalé gőze fémet, fát kimart. Rekonstrukció nélkül 2—3 év múlva olyan helyzetbe kerülünk, hogy mindennaposak lesznek az üzemvitelhez nélkülözhetetlen gyors javítások. Még mostohább a helyzet a szarvasmarha-telepeken : azokat a hatvanas évek elején építették, s az évek során rendre elmaradt a felújítás. Mint az elnök részletezi : sokrétű erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy az adott helyeken megtartsák a kellő munkaerőt. Korántsem feldebrői vonás ez; miként a Népszabadság október 30-i száma írja : „Országszerte alig épült új álattartó épület az utóbbi években. Igaz ugyan, hogy a férőhelyek száma elegendő, ám az isBúzás István (Fotó: Kőhidi Imre) tállók nagy része elavult.. Döntő súllyal esik latba ilyen helyzetben az állattenyésztők szakmai igényessége. Feldebrőn rendelkezésre áll a kellő szakértelem: az állatorvossal együtt öt a diplomás irányítók száma. Rajtuk kívül, a kétkeziek közt is jelen vannak a jó érzékkel rendelkező, lelkiismeretes dolgozók. Egyikük Bi- lák Józsefné. — Otthon van-e disznaja? — Tíz! — bólint a derűs fellépésű asszony. — Falun ki is nevetnék az embert, ha nem tartana állatot. Van csirkém, kacsám, még két vadkacsám is! — Galambja? — Nincs, én turbékolok — vált könnyedén tréfára, és elmondja: neheztel tacskó kutyájára, mert kilencet kölykezett, azaz eggyel többet, mint a tsz-től vett „akciós” koca. Pedig az első vemhességű kocától, mondja a telepvezető, szép teljesítmény nyolcat fialni! A háztájiban is, munkahelyén is a húsiparnak fáradozó asszony a fiaztatóban tevékenykedik. Ezt az épületet a nyáron újították fel, két utóhizlalóval egyetemben. Néhány tízezer forintot sikerült előteremteni a halaszthatatlan munkára. Jövőre nehezebb lesz a helyzet, mert a tsz idei nyereségének túlnyomó része még az év elején „ráfagyott” a szőlőtőkékre. Ezért Feldebrőn a legkézenfekvőbb, ám legnehezebb módszerrel próbálkoznak: magát az állat- tenyésztést kívánják gazdaságosabbá tenni. Eddig sikerrel, a tavalyi 3 millió forint „mínusz” után idén nullszaldóra áll az ágazat. — Most számoltuk ki. hogy a háromnegyed évi közvetlen költségünk 21 millió 750 ezer forint volt, a bevételünk pedig 23 millió 541 ezer forintra rúgott — néz jegyzetébe Devecseri Gábor. — Ez még csak amolyan „parasztmérleg”, de a lényeg az, hogy év végére, a készlettérítést is leszámítva a nullára állunk. Űj formákkal A tsz szakgárdája nemzetközi kitekintéssel méri saját teljesítményét, s törekszik az európai nívó elérésére Evégett nagy befektetéssel cserélik mind a szarvasmarha-, mind a sertésállományt. A további lépéseket azonban egyelőre béklyózza a tőkeszegénység. — Bár a nyereség egy részét korábban felvett hitelek törlesztésére fordítjuk, évente körülbelül 10 millió forint amortizációs alapunk képződik, amit eszközeink felújítására költünk — alkalmazza a korábban főkönyvelőként szerzett pénzügyi megközelítési módszerét Szigili Mártonné párttitkár. — Emellett fontolgatjuk a lehetőségét egy világbanki hitel segítségével való fejlesztésnek, illetve annak, hogy a legkorszerűbb pénzügyi műveletekkel teremtünk alapot az ágazat fellendítéséhez. Molnár Pál FELDEBRŐI ÁLLATTENYÉSZTŐK Sok dolgos kéz - disznói győz Másodközlésünk a Mikroszámítógép Magazin cikke alapján készült; ezért adjuk közzé, hogy bemutassuk azt a jelent, amely a mi jövőnk lehet - sőt kell, hogy legyen! Űtífelevites 2/2. Valahogy Itt hat vissza a társadalmi program a gazdasági életre. Franciaországban ugyanis az amerikai, japán, de még az angol számítógépek ára is jóval alacsonyabb, mint a francia gépeké. Azt hiszem, hogy a társadalmi programra szánt pénzért azért vásároltak végül francia gyártmányú gépeket, mert ezzel nemcsak fel tudták futtatni a számítógépgyártást a gazdaságos sorozatnagyságra, és így versenyképes árakat tudtak produkálni, hanem azért is, mert akik az iskolai számítóközpontokban a francia gépeket ismerik meg, azok később ezeknek a vásárlóivá válnak. Így a gazdasági vezetés arra számíthat, hogy a gyártási, volumen még tovább növekszik, ami újabb munkaalkalmakat jelent. A rendszeres felnőttoktatásra és a társadalom számára hasznos projektek támogatására a kormány önálló intézményrendszertszer- vezett, az ADI-t (Agence de l’Informatique) és az általa irányított klubmozgalmat, amelyet X 2000-nek neveztek el. Az ADI feladata, hogy állami pénzekből támogatást adjon olyan projekteknek, amelyek az informatika társadalmi méretű elterjedését segítik. Csak néhány példa. A francia posta létre akarta hozni az elektronizált postahivatalokat. Az ADI azt mondta : ez egy előremutató projekt, támogatom. Megbeszélték, hogy vásárolnak jó néhány gépet, és a projektben részt vevő postahivataloknak szétosztják, mindenki csináljon vele, amit tud. Volt olyan hivatal, amelyik köszönettel nem kért a gépekből, de volt, amelyik több gépet is kért. Megkapta. Aztán egy-két hónap múlva az ADI megnézte, hogy mit csináltak a gépekkel? Ahol okos dolgokat találtak ki, ott újabb támogatást kaptak, például programozói segítséget vagy újabb gépeket. Egy fél év alatt elkészült vagy félszáz alkalmazói program. Ezeket összefésülték, megigazították, rendszerbe fogták össze, és még azon az őszön bemutatták a SICOB-on az elektronikus postahivatalt. A programokat sokszorosították, megszervezték a többi postahivatalban a- tisztviselők betanítását, és a probléma el volt intézve. Egyébként elmondták, hogy a szakértőknek az volt a véleményük, hogy egy rendszert nem szabad így létrehozni. Ok a szokásos utat javasolták: tanulmány, elfogadják, módosítják, véglegesítik, megtervezik, programozzák, tesztelik, bemutatják, elfogadják, bevezetik — és erre 2—3 évet szántak. A postásoknak azonban jobban tetszett a fél év — szabálytalanul. Ki tudja, miért? Ugyanígy segítette az ADI a minisztériumok információs rendszerének kialakítását. Külön felelőse van a fizikailag hátrányos helyzetű gyerekek informatikai oktatásának, támogatják a sport és az informatika közötti együttműködést (például az edzők továbbképzése terminálon!), de a turisztikai és utazási adathálózat kialakítását és más, fantasztikusnak tűnő projekteket is. Az X 2000 és a magyar mikroklubok között megint csak az a különbség, hogy ők sokkal gazdagabbak. Az X 2000 klubokat az X 2000 Fondation hozza létre. Ha valahol egy ilyen klubot akarnak szervezni, akkor elsőrendű követelmény, hogy a helyi szervezeteknek pénzük legyen, mert az X 20Ô0 Fondation az alapításhoz csak annyival járul hozzá, amennyivel a helyi közigazgatás, gyárak és intézmények együttesen. A Fondation gépeket és oktatási technológiát ad, gyakorlatilag minden segítséget — kiképezi például a személyzetet hogy a klub jól működjön. Az anyagi támogatós csak az induláshoz elég, aztán a központi támogatás megszűnik, a klubnak el kell tartania magát. Ezért üzleteket kötnek, például a környék gyáraival, amelyeknek munkásait a gyár költségén kiképezik és továbbképzik. Aki munkanélküli, annak nem kell a tanfolyamokon fizetnie, és ingyen használhatja az X 2000 klub valamennyi gépét és a könyvtárat. Ha akar, beülhet melegedni is. Ha egyszer odamegy, akkor ott is marad, erre számítanak. A gép- és könyvtárhasználat a tanfolyami időn kívül mindenkinek ingyenes. Az X 2000 klubok évente nagy összejöveteleket tartanak, amelyek célja a tapasztalatok kicserélése, új oktatási módszerek bemutatása, egyáltalán az évi egyszeri találkozás a személyi kapcsolatok kialakítására. Megnéztük az ASPASIE- klubot Torcyban. Torcy egy kisváros kb. 60 km-re Párizstól, a Val Maubuée új városnak a központja. Franciaországban is van ugyanis olyan program, amely a kisebb településeket egyesíti, ezáltal új városok jönnek létre. Val Maubuée is így született, hat kis településből, amelyek megtartották önállóságukat, sőt a nevüket is. Az új város elnökét választják: Val Maubuée vezetője Torcy polgármestere. Vannak dolgok, amelyeket közösen intéznek, közösen építenek. Ilyen volt az ASPASIE-köz- pont is, ami ha úgy tetszik, akkor információs központ, de kultúrház is, klub is. („Sokba került, de megérte” — mondta az elnök.) Van ennek az ASPASIE- nek egy különlegessége: saját információs rendszert üzemeltet. A rendszer megértéséhez el kell mondani, hogy a már említett telefon- hálózat korszerűsítéséhez a népszerűén elektronikus telefonkönyvnek nevezett rendszer is hozzá tartozik. Franciaországban minden évben adnak ki telefonkönyvet, amelyről a megbeszélés résztvevői egymást túllicitálva közölték, hogy „bosszantó, mert a sok változás miatt az év végére már gyakorlatilag használhatatlan, ezért a kinyomtatása kidobott pénz”. A posta is így gondolta; ezért határoztak úgy, hogy a mintegy 22 millió telefon- készülék mellé ugyanennyi Minitel terminált is elhelyeznek — természetesen ingyen — a telefonkönyv helyett. A terminállal egész Franciaország összes telefonszámát le lehet kérdezni. Nem akartam elhinni, de azt mondták, a telefonkönyv költségének, valamint a szerkesztési, oda- és visszaszállítási költségnek a megtakarításával a terminál két-há- rom év alatt amortizálódik. A telefon-előfizetők egy része a terminált nem igényli, ők egyelőre telefonkönyvet kapnak, a többiek előre meghatározott terv szerinti időben a terminált kapják meg. Val Maubuée vezetése ezekre a terminálokra építette tervét és alakította ki az új város információs rendszerét. A posta hatékony közreműködésével létrehoztak egy kis lokális hálózatot, amelynek használata természetesen ingyenes. A központi gép az ASPASIE-ben van, a csatlakozó adatbázisok pedig az egyes településeken. Minden számítógép kétféle célt szolgál. Egyrészt ezekben tárolják a mindenkit érdeklő adatokat (a sport- és kulturális eseményeket, a polgármester közleményeit, az országos rendezvények idejét stb.), másrészt postaládaként használják. Ebben bárki elhelyezhet címzett, vagy mindenkinek szóló közleményeket, üzeneteket. Miután minden lakásban van telefon, a postaládától azt várják, hogy közelebb hozza egymáshoz az új város lakóit, például az azonos érdeklődésűek megtalálják egymást, de közelebb kerül egymáshoz a városok vezetése és a polgárok is. A polgármester maga is arra számít, hogy az emberek nem járnak be a városházára ügyeiket elintézni, hanem leadják azokat a postaládába, aztán megkapják a választ, esetleg vitatkoznak is. Ügy számolta, hogy kb. napi két órát fog a terminálnál az üzenetek megválaszolásával eltölteni, és nem 4—5 órát félfogadással. A rendszert tovább akarják fejleszteni. Ha már mindenki hozzászokott a terminálhoz, akkor lehetőség lesz például otthoni munkahelyek kialakítására, hiszen a lokális hálózatokon keresztül elérhető lesz a postai adathálózat is, akkor pedig a munkahelyi számítógépeken is lehet hazulról dolgozni. Lehetne még beszélni az iskolai számítógép-hálózatról, ahol a diák meg tudja tanulni az adatkezelést és megismerheti a telekommunikációs lehetőségeket, a hátrányos helyzetű gyermekek részére készített speciális számítógépekről és perifériákról, az óvodás korú gyerekek játékos programozástanítósóról, — de be kell fejeznem. Amit láttunk, az nálunk sem elérhetetlen; illetve csak azt a részét nem tudjuk megvalósítani — sajnos —, amihez az infrastruktúra hiányzik, az olcsó számítógép és a telefonhálózat. Azt hiszem, ha egy ipa- rilag fejlett országban érdemes az informatika társadalmi méretű bevezetését támogatni, akkor ez nálunk sem kidobott pénz — igaz, a haszon nem jelentkezik közvetlenül és azonnal. De jelentkezik! (Vége) Kovács Győző
