Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-23 / 223. szám
4. ■r ; Çr* *' I J g I I üffi Hm imwí ■ EÆmÂL NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 23., hétfő F fTl# <----------------------------s A KÉPERNYŐ LmgJ flCt • • • ELŐTT KÉPEK, HANGULATOK LŐCSÉTŐL VELEHRADIG IX/7, és Stibar vajda földjén Hangulatteremtés Egy film vitathatatlan sikerének legjellemzőbb ismérve a mű gondolati-érzelmi töltése nyomán fakadó hangulat, amely szinte megbabonázza a nézőt, amelyre napok, hetek, sőt — ritka esetben — évek múltán is visszaemlékszik, amely — akaratlanul is — formálja véleményalkotását, világlátását, olykor cselekedeteit is. Ilyen nemes célú. ilyen igényesen útnak indított vállalkozás volt a Finom kis korlátolt felelősségű társaság című NSZK film tervezése és kivitelezése egyaránt. Richard Hey sztorija arra figyelmeztet, hogy rövid életünk szerény számú esztendeit maradandó értékek keresésére érdemes csak áldozni. mert az effajta törekvés nemcsak számunkra megnyugvás, de örömök forrása másoknak is. Ezt példázza a két testvér sorsának alakulása. Az egyik a pénz, a milliomoslét megszállottja. a másik az egymás felé közelítés hirdetője. Az aranyak mániákusa csődbe jut, az emberség „apostola" meggyőződik arról — erre persze nincs szüksége —, hogy mindig helyes úton járt A mindenféle környezetben és helyzetben — persze áttételesen — érvényes mondandót remek stáb vitte képernyőre. Köszönhető ez elsősorban Ottokar Runze rendezőnek, hiszen hiánytalan összjátékot produkáló színészgárdát toborzott, olyat, amelynek minden tagja a .tőle várható maximumot nyújtotta. Hildaként ismét láthattuk azt a Lili Palmert, akinek rendkívüli adottságait már annyiszor megcsodálhattuk. Már nem fiatal, de a közelítő öregség ellen rendkívüli alakításaival hadakozik. Méghozzá sikeresen! „Elvi- rágzott" asszonyként találkozunk vele, ám, ha a feladat úgy kívánja, pillanatok alatt évtizedeket ifjodik. Szem- és arcjátéka bámulatos. Tekintetének egyetlen villanása többet fejez ki, mint bármilyen okosan, ügyesen megkomponált monológ, illetve míves szózu- hatag. Annyira azonosul feladatával. hogy feledjük a képernyő méreteit, s o mindennapok, a valóság arányait érezzük. Méltó partnere az Elzát megjelenítő, az általunk kevésbé ismert Elisabeth Berg- ner, aki ellenpontként tökéletes. Ez a kettős hat az egész kollektívára. Ekként is formálódik az az atmoszféra, amelyet mesterien hangsúlyoz, nyomatékül Hans Martin Majewski érzékletes zenéje, amely tovább zsong bennünk. Nemcsak szórakoztunk, szellemileg gazdagodtunk, de az is eszünkbe jutott, hogy ezt a receptet, ezt a munkamódszert nem ártana hazai terepre adoptálni. Mindannyian jól járnánk... Pécsi István Egy mosolygós sorozat Lehet, hogy unokáink úgy fogják emlegetni korunkat, hogy a sorozatok világa. Majd így idézik a régi szép időket, amikor Onedinék behajózták Fekete álarcot, hogy megszerezze a németek titkos bázisáról Surda legszebb sapkáját. Egymást követik azok a szériák, amelyek hol bosszantanak, hol fölüdítenek bennünket, mindenesetre életünk szerves tartozékaivá válnak. Mindenesetre tükrözik az állandóságot és a változást, reményt csöpögtetnek az emberbe, hogy még a következő héten is vár rá valami izgalom. Állítólag vannak olyanok is már, akikről az orvostudomány már régen lemondott. csupán azért kapaszkodnak olyan szívósan az életbe, meghazudtolva a természet törvényeit, mert kíváncsiak arra. mi történik a Szabó család következő részében Wágner Zsigával. . . Nem is tudom, mi lenne velünk a keddek nélkül, amikor a lakótelepek ablakaiban szinte varázsütésre fölvillan a kékes fény, hogy az éppen esedékes állandó szereplők történetének újabb fordulataival megismerkedjünk. Persze nagyon különböző a minőségük ezeknek az alkotásoknak. Nem is mindig az dönti el a népszerűséget, hogy mennyire jól készítik el a filmesek a művet. Néhány jellemző gesztus, szófordulat, rokonszenves hős már képes arra, hogy elfogadtassa a gyengécske forgatókönyvet, a kevésbé izgalmas sztorit is. Most viszont egy olyan szériát tekinthetünk meg, amely részleteiben és egészében is kedves és tanulságos perceket szerez a nézőnek. A Szerelem és barátság története igazán alkalmas arra. hogy egy történelmi kor emberi mélységeit feltárja, egy többször is bemutatott jelenség új arcát ábrázolja. Á fasizmus uralomra jutásáról már sok filmet láthattunk. Most azonban egy olyan nézőpontot találtak az alkotók, amely friss vonásokkal gazdagítja az eddigieket. Egy zsidó bokszbajnok áll a középpontban, egy rokonszenves figura, aki nem akar mást, csak sportágának élni. Számára és környezete számára teljesen átalakulnak a létfeltételek, próbára teszik hétköznapi mivoltukat az értelmetlen törvények. Mindent át kell rágniuk, újraértelmezniük: személyes biztonságuk is kockára kerül. Emlékezetes hősöket ábrázol a Franco Rossi által rendezett mű. Sajátos szokásrendszer tárul a közönség elé, a zárt vallási közösség legféltettebb titkait is megismerhetjük. Ráadásul nem valamiféle misztikumkeresés húzódik meg a háttér korhű felvillantása mögött. hanem természetesen érzékeljük az azonosságot és a különbséget. így még eszelősebbé válik mindaz, amit felhoztak a zsidóság ellen, rájövünk, mennyire lehetetlen kizárni őket a társadalomból. Szokásaik, emberi tartásuk mögött értékeket fedezünk föl. Derűt, barátságot, szerelmet látunk, mindegyikből a legtisztábbat.. Többszörösen jó választás volt a regény, hiszen szívesen figyeljük a sportesemények hátterét, a romantikus kapcsolatokat, közben pedig szinte észrevétlenül tanúi leszünk egy széles társadalmi horizontnak, értői egy válságos korszak tanulságainak. Ráadásul nem valami eszelősség tűnik a fasizmusról szólva, hanem a másik oldal, az eltiport értékek felől látjuk a kor képtelenségeit. Valószínűleg ez a sorozat nem mosódik össze a többivel, nem olyan, amiből tizenkettő egy tucat. Bárcsak több ilyenfajta látványosság várna, csalogatna bennünket keddenként a televízió elé. Gábor László Csák Máté Valaha, úgy jó negyven esztendővel ezelőtt, az ele* mi iskola padjaiban elrévedezve nézegettem akkori tankönyveimben egy, a Szent István malátakávét reklámozó képes történelmi albumban a Vág völgye fölött magasodó várromok képeit. Sztrecsnó, Trencsén és Bec- kó várának romjait igazán szépnek találtam, s még inkább azokat a mondákat, amelyeket olvasókönyvünk tartalmazott. A trencséni várról szóló história főhősei Szapolyai István és ennek török rabja voltak, ez utóbbival ásatta meg Szapolyai a vár kútját, amely el is készült, ám a szívtelen főúr nem tartotta meg szavát, foglyát nem engedte szabadon. Még ma is emlékszem a történet utolsó mondatára, a szerencsétlen sorsú török fogoly szólt így urához: „Vized már van, Szapolyai, de szíved az nincs". A másik monda is megragadott, a Beckó váráról szóló. Nem annyira az udvari bolond, Beckó figuráját találtam érdekesnek, hanem a Stibor vajdáét, aki szeszélyből, udvari bolondja kívánságára, esztendő leforgása alatt építette fel a várat, s aki — ugyancsak úri szeszélyből — hűséges szolgáját taszíttatta a vár fokáról a mélybe, mert az a vajda kedvenc kutyáját megütötte. Méltó elégtételnek tartottam Stibor bűnhődését, akin fogott szolgája átka, s pontosan egy esztendő elmúltával mulatozás közben maga is a sziklaorom tövében lelTőlem fintoroghatnak a sznobok, én nem szégyelem bevallani, hogy Shakespeare nélkül is el tudok képzelni jó színházi előadást. Sőt! Ha jókedvre szeretnék kerekedni, nem minden esetben igénylem hozzá Show szellemességét, kesernyés humorát. Mi több: egy jó „haknibrigád" is kiválthatja belőlem azt a jó érzést, amit a kellemesen eltöltött másfélkét óra adhat a színházi est jóvoltából. Ez utóbbi eset részese lehettem Gyöngyösön, a Mátra Művelődési Központban, ahol már megkezdődött az új évad. Most a Színészek énekelnek című pódiumműsort hallgathattam végig. Ott pedig nem volt más, mint ének. Sanzon, kupié, dal. Egy csokorra való, hatásosan válogatva össze az előadó személyére szabottan. te halálát. A monda szerint kígyó marta ki szemeit. s kínjától szabadulni akarván futott a várfoka felé, ahonnét a mélybe zuhant. Pontosan ott, ahol szolgáját a halálba küldte. A délelőtti verőfényben — kivált ha a Trencsén felőli oldalról nézzük szédítően magas falait — Beckó vára romjaiban is imponáló szépségével ejt ámulatba bennünket. Ma is magán viseli az építtetők s az átépítők ízlésének nyomait: gótikus és reneszánsz részletei pontosan jelzik, mennyire fontos volt ez a sasfészek az Árpádok idején vagy később, mondjuk a Bánffyak alatt, sőt, a kuruc korban is. Rákóczi fejedelem hadjáratai idején Ocskay László foglalta el, s tette egy időre kuruc erősséggé, mígnem 1727-ben sorsa megpecsételődött: tűzvész martaléka, s azóta a magasságot kedvelő madarak, meg a legendák birodalma lett. Vakítóan fehérlenek a tűző napfényben Beckó falai, a csúcsíves ablaknyílások mellett sebes röptű fecskék húznak el, a vár körül buja növényzet, a néhány nap előtti esőzéstől üde zöldek a fák és a rét füve. Lenn a faluban ünnepélyes csend. A falu csendje. Takaros házak itt is, ott is, legtöbbjére ki lehetne írni: műemlék. Es nemcsak a kúriaszerű épületekre, hanem a lakóházak némelyikére is. Rengeteg virág mindenütt. Ezüstös pára színezi a tájat, s akarat- ranul is arra kell gondolni, Kiderült, hogy a színészek közül is sokan tudnak énekelni és az énekesek közül is sokan ismerik a színészi mesterség mély áramlatait is. így jött össze az a kellemes két óra, amelynek minden részletében akadt tapsolni és vidámkodni való. Nagyon tetszett, hogy az olyan színészek. mint a Kossuth-díjas Várady Hédi, mellette Pécsi Ildikó, hogy folytassam a sort Schütz IIával és Balázs Péterrel, mind szívvel-lélek- kel végezték vállalt feladatukat, nem lezserkedtek, nem fanyalogtak, hanem „halálos komolyan” mókáztak. /Hadd mondjam a régi fordulatot: szívből énekeltek Egy pillanatig sem keltették azt a gyanút senkiben, hogy mindezt csak pénzért csinálják. De még azt sem lehetett feltételezni róluk, hogy a színpad hiánya sarkallta őket erre a vállalkozásra. milyen képet is festene ma minderről Beckó szülötte, a zseniális festő, Medn.vánszky László, a természeti táj han- gulatiságának haláláig legnagyszerűbb ábrázolója?! Tájképei szlávos érzelmes- ségének titkát alighanem itt kell keresni... A másik Vág völgyi erősség, Trencsén vára megújulva, megszépülve nézegeti magát az alanti sebes folyó vizének tükrében. Legfeljebb a tutajosokat várja hiába, azok ideje végképp letűnt, pedig hajdanán sokat láthatott az égbe törő vártorony. Már az alsó udvar épületei mutatják: a sok éven át tartó feltárómunka meghozta eredményét: hangulatos, hangversenyek, egyéb rendezvények tartására alkalmas teret alakítottak ki, anélkül, hogy ez a történelmi hangulatot zavarná. Itt van a vár híres kútja is, amelynek látványa nyomban felidézi bennem azt a régi mondát, s a képzelet máris szabadon szárnyalhat. A monda most is él: Omár- ról szól, akivel Szapolyai a kutat ásatta s szerelméről, Fatiméről, aki a szívtelen várúr foglya volt. A kút megásása ellenében kellett volna a szép török lánynak szabadulnia. A felső várba meredek út vezet, elgondolni is kétségbeejtő: milyen keserves munkával épülhetett fel a régi századok technikai viszonyai közepette ez az impozáns sasfészek, amelynek mindenható ura volt egykor Csák Máté. Paloták sorakoztak itt hogy végül is kiállhassanak a sokat vágyott, sokat szidott. sokat dicsért „kedves közönség” elé. Még egy szót szeretnék hangsúlyozni: zongorista. Mert az, testestől, lelkestől. Minden porcikájában érezte a zenét, akárha vele született volna a ritmusérzék és a muzsika árnyaltságának átélő és visszaadó képessége. Gyarmati István ö, a kéttagú „együttes” és talán az egész est produkciójának „lelki atyja" —, hogy ezt a kissé fellengzős kifejezést használjam. Valahogy ilyennek képzeltem el mindig azt a zenészt, aki nemcsak a hangszerét ismeri, hanem a közönséget is „érzi” és nem akar mást, mint jól szórakoztatni, miközben maga is átéli a víg kedélyű programot. Mindez — tetszett. Ami nem, az pedig a műsorvezető egymás után, egyik a Sza- polyaiak nqyét viselte, másik a Máté-, harmadik a Borbála-palota nevet kapta, s van egy Lajos-palota is, amelyet még Nagy Lajos király idejében építettek. A nyári hőségben jólesik a vastag falak hűvössége, másként alighanem megviselné az edzettebb lépcsőjárókat is, amíg feljutnak a „Máté-torony ámbitusára". ahonnét nemcsak a vár egészének szépségében, monumentalitásában gyönyörködhetünk, hanem megcsodálhatjuk a Vág völgyének festői panorámáját is. Hegyek koszorúzzák a környéket: Nyugat felől a Fehér-Kárpátok erdősségei, délre az Inóc 1042 méter magas csúcsa, majd Trencsénteplic fölött a szerényebb magasságú Markovica látszik. Alant a Vág vize siet a Duna felé, ezüst csíkja ragyogó szalagként nyúlik a völgyben, hogy valahol Vágújhely és Pös- tyén között eltűnjön a szemünk elől. A vízpart és a várhegy között a város tetői piroslanak. az óváros utcáin, terein nyüzsgő embertömeg. Innen látszik igazán a piarista rendház és főleg a templom barokk szépsége is, amelynek homlokzatát — s persze belsejét is — a várhegyről lejőve meg kell nézni. A barokk művészet produktumainak egy ritka szép kelet- közép-európai változatában gyönyörködhetünk. A templom architektúrájának mintája a római barokk építészet csodája az, II Gesu volt. de az építőművészet szépségei mellett freskói is nagyszerű élményt kínálnak a barokk kedvelőinek. általam alapvetően hibásnak tartott felfogása arról, ami rá tartozott. Azt tapasztaltam eddig is, hogy a „szóvivők” azt hiszik, nekik blőd kis viccecskékkel kell beférkőzniük a közönség kegyeibe. Váradi Zsuzsa a kesernyés szájízt adó ízléstelenséget elkerülte azonban, amikor a viccek egy része a közönségességet súroló „szex- sztorikból” áll. Pedig ő is jó előadó, és ha igényesebb lenne önmagával szemben és ha bízna a közönségben, akkor a műsorszámokat összekötő csevegés- hídjai sokkal stílusosabbak lennének. Végül, nem mentegetődzé- sül: életünk egyik igénye, hogy jól érezzük magunkat. Még — hakni útján is olykor. Ehhez persze olyan gárda kell, mint amilyen ez a gyöngyösi volt. G. Molnár Ferenc Lőkös István TETSZETT IS. NEM IS Színészek énekeltek Nád 1er István kiállítása Nácller István festményeiből rendezett kiállítást a Műcsarnok. Reprodukcióink a tárlat anyagából adnak ízelítőt. Március hava 15-én (jobbra) Essen (lent) (Hauer Lajos reprodukciói — KS)
