Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-14 / 111. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. május 14., kedd 5. ♦> A Duna magyarországi szakaszának elején a Nagy- Duna (vagy ahogy az ott élők nevezik: Öreg-Duna). valamint a Mese ' i-Duna által körülzárt területet nevezik Szigetköznek. A Duna bal parti megfelelője az 1921-óta Csehszlovákiához tartozó Csallóköz. A Szigetköz mintegy 63 kilométer hosszú, és 8—14 kilométer széles, vízjárta, rengeteg holtág, morotva szabdalta terület; ősi „vad- vizország”, igazi halász-vadász paradicsom, fészke- löhelye számos madárnak, rejtekhelye őznek szarvasnak, s más nemes vadnak. Valamikor a Szigetköz helyén beltenger hullámzott, majd a Duna megtalálva mai medrét a Dunakanyaron át — a hegyekből a síkra lehordott törmelékkel az évezredek során kialakította a 1löbb száz méter mély hordalékon azt az ágas-bogas mederrendszert, ami a Szigetközt és a szomszédos Csallóközt jellemzi. A múlt századi nagy folyószabályozások során a kanyargós szigetközi Duna- ágakat is megregulázták, hajózhatóvá tették a két fő Duna-ága;, és töltések emelésével védték az egymást követő árvizektől az évszázadok során rengeteget szenvedett szigetközi lakókat. (A krónikák 1242,1426,1760,1809, 1845, 1850, 1862, 1883-as években, és legutoljára 1954_ ben jegyeztek föl nagy árvizeket.) Az 1954 tavaszán pusz í- tó zöldár óriási rombolást végzett, hatalmas károkat okozott az ott élőknek. Ekkor — mivel az áradat Ásványrárónál átszakíto ta az Öreg-Duna védőgátját a Szigetköz nagy része víz alá került, sőt Győr-Révfalut is elöntötte a víz. Szigetköz fal- vait ekkor csak a háztetők, a templomok tornyai mutatták. A házak nagy része összedőlt az áradatban. A falvak azóta újjáépültek, a töltéseket is megerősítették, az 1954_es „nagy árvíz” emléke azonban elevenen él a Szigetközben. Valaha hemzsegett a haltól ez a vidék, mely még ma is halász- és horgászparadi- csomnak számít. A hajdani szigetközi halászfalvak — Vének, Ásványráró, Lápot Dunaremete. Kisdobok, Dunasziget — lakóinak egy része a mai napig folytatja ősei mesterségét, ma is használva az örökölt halász- szerszámokat, a varsát, me. ringülőt, kocahálót, a vészit, s a többi ősi halászeszközt. Régen az aranymosók is jellegzetes alakjai voltak a szigetközi tájnak. Az „ara- nyász” a Duna hordta kavicsból mosta az aranyat, néha szerencsével, sikerrel járva legtöbbször azonban a sovány megélhetést is alig-alig biztosította az „aranyászkodás”. Eltűntek a vízimalmok, s velük a vízimolnár mesterség is kiveszett. pedig az 1700-as években még az Öreg-Dunán 68, a Mosoni- Dunán 84 vízimalom zakatolt. őrölte a lisztet. Az utolsó a nagybajcsi vízimalom 1945-ben őrölt utoljára. Ma már a révészek mestersége sem él. a hajdani kompok helyett hidakon közlekedik a nép. a Mosoni-Dunán hat híd köti össze a Szigetközt a Kisalfölddel. Ebben a zárt vízi világban az ősi magyar hiedelemvilág, a pogány hagyományok is tovább éltek. A hajdani hagyományok egyes elemei — a néprajzosok szerint -még napjainkban is tetten érhetők a szigetközi népi szokásokban. a népi hiedelemvilágban. s a népművészetekben. Szigetköz nevezetessége : Hédervár, a magyar történelemben nevezetes Hé- derváry család fészke — hajdan Szigetköz központja Győrtől 20 kilométerre található. A község neve a II. Géza király uralkodása idején. 1141-ben a magyar királyságba költözött Hédertő! származik, aki Moson vármegye ispánja volt. majd udvarbiró. később nádor lett. A történelmi család kastélya Hédervár legrégibb és ismert nevezetessége. A Várkastély a 12—13. században épült (a 12. századból való a ma is álló hatszögletű lakótorony); s az évszázadok során többször hozzáépítettek, alakították. A sok viszontagságot megért főúri kastély ma képzőművészek ideális alkotóháza. A közelmúltban befejeződött restaurálás során visszanyerte eredeti szépségét. A kastélyt körülvevő mintegy tízhek áros park védett. benne — közel a kastélyhoz — egy neogót kerti ház áll, a múlt század második feléből való. A parkot vizesárok szeli át. raj a kecses hidak odább romantikus sétautak az angolkertben ... A Boldokasszony. kác-Ír : f vagy temetőkápolnát I. (Nagy) Lajos uralkodása idején, valószínűleg 1348- ban emelték. Közel egykorú az előtte emelkedő óriási tölgyfa, melyet a szakértők mintegy 700 évesnek tartanak. A népi legendák szerint a honfoglaló Árpád vezér e fához kötötte a lovát. Itt, a több évszázados tölgy alatti kriptában nyugosznak a KhuenrHéderváry család tagjai. Eredetileg a Boldogasz- szony-kápolná is román stílusban épült, de 1604-ben — amikor a feljegyzések szerint villámcsapás következtében leégett — újjáépítették. A mai neogót külsőt a múlt század végi átépítéskor kapta. A kierjedt magyar főnemesi, család (a Hé- derváry, a Viczay-Héderváry. és a Khuen-Héderváry-csa- ládok) legtöbb iagja a kápolna kriptájában van eltemetve. A szentély oldalfalaiban öt vörösmárvány síremlék található, közülük az egyik a magyar történelem tragikus alakjának, Héder- váry Kont Istvánnak a sírja, akit Garay János örökített meg Kont című költeményében. Róla írja e drámai sorokat: „De térdet zsarnok úr. hogy így — Dúlsz minket és e hont, — Nem hajt neked sem e sereg, — Sem Héderváry Kont.’” A kápolna előcsarnokából nyíló kis lorettói kápolna értékes, fából faragott. Szűz Mária szobra az 1400- as években készült. A díszes korinthoszi oszlopon álló urnában az 1604_es tűzvészkor megmaradt csontokat őrzik. Mellette. a címeres falfülkében három díszes ezüst urna. a leforrasztott tokokban három Héderváry grófnő szívével. A várkastély mellett gyalogösvény vezet az úgynevezett Kont-fához. A hagyomány szerint innen indult végzetes budai útjára Héderváry Kont István. Az. 1911-ben állított latin nyelvű tábla e családi legenda emlékét őrzi. A fehér nyár nem több 200 évesnél, valószínű az elődje lehetett Kont István fája. ★ Szigetközi barangolásaink során nem hagyhatjuk ki a termálfürdőjéről híres Lipó- tot. A falu Hédervártól 4 kilométerre fekszik. A két 2215 méter mély kútból percenként 1300 liter gyógyvíz fakad. A helyi termelő- szövetkezet a termálvízzel három felnőtt- és egy gyermekmedencés fürdőt üzemeltet. (Mellette üvegházas és fóliasátras virág- és primőr zöldségtermesztés is folyik.) A víz hőfoka 28—30 °C közötti, reumás ártalmakra javallt, májustól szeptemberig látogatható. B. J. Az időjárási csapások — elsősorban a jégverés és az aszály — nagy károkat okoznak a mezőgazdaságban. Aszály hazánkban, szerencsére, csak ritkán fordul elő. Jégesőre azonban rendszeresen, szinte évről évre számíthatunk. E károk milliárdos nagyságrendű tételeit anyagilag a biztosító ellensúlyozza. A megelőzés azonban nem kis részben a meteorológusok feladata: megfelelő beavatkozásokkal meg lehet gátolni vagy legalábbis csökkenteni lehet a károkat. A jégeső elhárító rakétában, pontosabban annak fejrészében különleges reagens anyag van, s azt egy hajtómű erőteljes égése juttatja fel 8 kilométeres magasságig. A pirotechnikai keverékből álló reagenst időzítő berendezéssel „gyújtják be” a pálya meghatározott pontján. Az égéskor felszabaduló gázok a felhőben összesűrűsödnek, s milliárdnyi parányi részecskét hoznak létre. Ezek elősegítik, hogy a felhőcseppek megfagyjanak. a jégkristályok „Élő szakállú” ember A természetet járva mindenkivel előfordulhat, hogy méhszúrás éri. A méh szúrásával védekezik, és — ha kell — önvédelemből támad. Ingerlő illatok, szagok is támadásra indíthatják a fuillánikos rovart. Mindezek mellett időjárási tényezők is hatnak a méhek viselkedésére. A közelgő vihar, a gyors felhőátvonulás ingerlékennyé. támadóvá teszi az egyébként jámbor jószágot, s ilyenkor sokkal gyakrabban szúr meg embert, állatot egyaránt. ,A képünkön látható brazil méhész különleges mutatvánnyal lepi meg a szem- lélődőket: miután kinyitja a méhkast, a szorgalmas kis rovarok százai lepik el az arcát és nyakát, félelmetes „élő szakállt” képezvén rajta. (Érdekes viszont, hogy az orrahegyét és a száját szabadon hagyják.) Hogy megússza mérges szúrások nélkül ezt az inváziót, annak nyilván az az egyik alap- feltétele, hogy teljes mozdulatlansággal tűrje az ál- Itátikáknak a fején való megtelepedését. így ugyanis semmi okuk nincs rá a mé- heknek, hogy támadjanak. Másik — kevésbé valószínű magyarázata is lenne a mutatványnak, az, hogy a kaptárt csupán hímek — más néven herék — lakják, azok Ugyanis egyáltalán nem szúrnak, nincs is fullánkjuk — annál inkább a dolgozó méheknek. De a dolgozó méhek szúrása sem egyforma. A frissen kikelt méh gyengébb, nem támad, s ha fullánkjához érintjük kezünk puhább bőrfelületét, abba is alig tud belebökni. Ám ahogyan idősödik, úgy ' válik egyre vadabb harcossá. A méhekkel bánó ember egyébként szervezetileg is — és lelkileg — bizonyos mértékig megszokja a szúrásokat. Am azzal ők is tisztában vannak, hogy a szájba került méh akár életveszélyt is okozhat, ha fullánkját a garatba, vagy a nyeltőbe mélyíti. Védekezés a jégverés ellen kialakuljanak. Nagy számú mesterséges jégcsíra jön így létre, s ezek valósággal versengenek a természetes csírákkal a felhőben levő folyékony víz „elfogyasztásában”: a cseppekkel való ütközéseik útján ..igazi” jégszemek módjára növekszenek (ezért ezt a — 1976 óta hazánkban, Dél-Baranyában is használatos — védekezési eljárást a „konkurrens jégesőembriók' eljárásának nevezik.) A végeredmény: sokkal több, de a „természetesnél” kisebb jégesőszem akikul ki, s így azok a talajig hullva — kicsinyek lévén — részben vagy teljesen megoldvadhatnak. A felhőkiben levő jégesőveszélyes cellákat meteorológiai rádiólokátorral (radarral) fedezik föl és határolják körül. A lokátorral határozzák meg a fellövés adatait is, hogy a „magva- sító” anyag gyorsan és pontosan célba érjen. Képünk: a rakéták indítóállványát mutatja, amelyet fellövéskor a szükséges oldal, és magassági szögnek megfelelően állítanak be. A kovácsoltvasból készüli tárgyak napjainkban is kedveltek. Az elmúlt évszázadokban azonban gyakrabban és többféle célból alkalmazták a megmunkált vasat, annak ellenére, hogy abból nem volt könnyű valamit kialakítani, s egy-egy díszes darab elkészítése nagy szakértelmet követelt. A vas felhasználását a célszerűség indokolta. Elsősorban ott alkalmazták, ahol tartósságról. időtállóságról, biztonságról volt szó. Ezért készültek kovácsoltvasból az ajtók, kapuk, a faajtók vasalásai. sarokpántok, zárak, ajtókopogtatók, ablak- és erkályrácsok, korlátok, oltár- és szentségház rácsok, gyertyatartók, cégérek, s még számtalan más eszköz. A legkorábbi kovácsolt- emlékeink a 14. századból maradtak ránk, régi templomok faajtajainak vasalásában. A cél gyakorlati: a hatalmas, ereszték nélkül egymás mellé rótt deszkákat tartották össze vele. Az egyik mód szerint két vagy több vízszintesen elhelyezett tartópánlton nyitható az ajtó, s ezekre a laposra kalapált pántokra szegecselik a csigás, vagy liliomos díszítéseket, amelyek olykor a faajtó teljes felületét behálózzák. A másik mód szerint az ajtót egymást keresztező pánthálózat vonja be, vasszegekkel a fához erősítve. Ilyenkor a vízszintes tartópántok az ajtó ellenkező, belső oldalára kerülnek. Ha a pánthálózattal nyert négyszögű idomokat vaslemezekkel fedik, akkor már tulajdonképpen igazi vasajtóval van dolgunk. A legrégebbi fennmaradt magyar- országi ajtóvasaiás a nyitra- vidéki templom kapuján található. A dongaives kapu fadeszkáit a tartópántok mellett elszórtan, csigás indákban végződő vaspántok rögzítik. A koragótikus stílust legékesebben a nagydisznódi templom kapuvasalása szemlélteti. A tartópántok élükre állított négyszög idomokra bomlanak, ezekben egy- egy csillag ül. A pántok vége már liliomos, tehát a gótika későbbi átmenetét jelzik. A tartópántoknak ez a formája magyar jellegzetesség, mert ilyeneket találunk például Nagyszebenben és Eperjesen, mindkettő a 15. századból való. A pántokat rozsdásodás ellen ónozták vagy festették. A rozettákat — hogy mintájuk jobban érvényesüljön — piros, kék vagy zöld pergament alapra rakták. A vasalásos faajtóknál nagyobb biztonságot nyújtották a vasajtók. A legrégibb hazai típust a leleszi kon- vent és a rudabányai templom 14. századból való vasajtaja képviseli, ez utóbbi ma a miskolci múzeumban található. Ezek teljes egészükben diagonálisan rászegecselt vaspánthálózattal készültek. A rudabányai vasajtón fordul elő először egyetlen pajzsba foglalva a kettőskereszt a hasított pólyákkal. Az érett gótika vasajtajai is megtartották ezt a diago- nális vaspánthálózatot, csupán az ajtókeret változott csúcsívesből a hazánk gótikus építészetére jellemző megtört tetejű kosáríves formára. Ilyen vasajtók szép példányai vannak Bártxán és Lőcsén. Az ajtók kopogtatói, fogantyúi és zárai tágabb teret adtak a művészi kidolgozáshoz. Az ajtókopogtató kerek vagy négyszögű alapra helyezett mozgatható, súlyos gyűrű, belső felén gombbal, hogy élesebb hangot adjon. Legrégebbi. 13—14. századból származó a szepesszoni- bati templom kopogtatója. A hazánkra legjellemzőbb kopogtatók alapja áttört mérműves vagy halhólyagos, kerek vagy négyszögű, a mozgatható karika lapított szív vagy kengyel alakú (Lőcse, Kassa). A másik gyakori típus ornamentikájának alapja növényi (Bárt- fa, Kolozsvár). A vasajtók divatja tovább élt a reneszánsz időkben., amint ezt a kassai régi városháza és a körmöcbányai Mária-ház ajtói bizonyítják, mindkettő a 16. századból. A 17—19. századi vasajtók sajátossága a két átlós, egymást keresztező pánt. Díszítése — spirális indák gazdag, szimmetrikus szövevénye — e mezőkben helyezkedik el virágkelyhekkel, sisakos profilfejekkel, szörnyalakokkal, stb. A kopogtatók a 16. századtól ritkábbak, mert szerepüket kis harangok veszik át, bár ismerünk még néhány művészi kivitelű vas kopogtatót a 17. századból is. A Í8. századi kopogtatók már a hanyatlás jeleit mutatják, ámbár néhány soproni ház kapuján még látunk belőlük néhány szebb példányt, mind az 1676. évi nagy tűzvész után készült. Csonkaréti Károly Ajtókopogtatók. A középső a fraknói várból (15. század), a két szélső Pozsonyból, illetve Sopronból való (A szerző felvételei — KS) Kovácsoltvas emlékeink
